Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-03-06 / 19. szám
1913. március 6. TOLNAVÁRMEGYE <5s a KÖZÉRDEK a kis fiam most nem tudja, vajon a harmadik, vagy a negyedik osztályba sorolja e és tőlem kérdi. A ,,közlekedési utakról'* szólva, a kis könyv e fejezetet ilykép végzi be: ,,azonkivlil a törvény- hatósági és megyei közutak vannak". Törvény- hatósági <és» megyei V ? Jó ! Ezek után a ,, Magyarország. Európa. A fold" cimit fejezetekre már nem voltam kiváncsi. Igazán „difficile est satiram non scribere!" A világért sem hibáztatom azokat, kik a könyvet írták. Ók bizonyára legjobb tudásukat fektették bele. De nem tudom megérteni azt a rendszert, hogy iskolai könyvet kiadjanak a nélkül, hogy hozzáértő emberrel átnézessék. Ezt nevezem én fölületességnek. És azt hiszem az olvasó is S.. K. Sirolin "Roclie" orvosilag ajánlva a légzőszervek mindennemű megbetegedése ellen, tüdőbetegségek, gégehurut, ^ szám árhur u t p gyermekek görvélykórja ellen. Kapható minden gyógyszertárban. Egy üveg óra H korona. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL* E rovat alattiak díjmentesen közöltéinek, a felelősség azonban a beküldőt illeti. A szerk. Szekszárd nagyközséggé alakuljon-e át vagy maradjon meg r. t. városnak? Nem remélt méreteket ölt a kisgazdák által megindított mozgalom, amely azt célozza, hogy Szekszárd város nagyközséggé alakuljon át, mert nem bírja el a lakosság a városi jelleggel és szervezettel járó terheket. Jó magam a haladás embere és barátja voltam egész életemben. Nem szívesen értesültem ezen mozgalomról sem, amely a város életében jelentékeny visszafejlődést jelent. Eddig nem is Írtam alá a visszafejlődést célzó kérelmet — de nem tagadom, azon veszem észre magamat, bogy én, a haladás embere, nem nagyon idegenkedem ettől az aláírástól. Nem mintha a költségeket, a 100 °/o-os pótadót sokallanám. Szó sincs róla, óriási megterheltetés, főleg a mai gazdasági viszonyok és drága megélhetés közepette. De nem sokallanám, ha ezen nagy költség és horribilis pótadó ellenében valami ellenértéket nyújtana a t. város, mint rendezett tanács — ha Szekszárd ilyen rengeteg költségek mellett téiwleg haladna valamelyest - a városiasság terén — és nem csak a kiadások tekintetében. De amikor azt lehet tapasztalnunk, hogy a horribilis kiadások és pótadó mellett olyan rettenetes por és piszok van legfőbb utcáinkban is, mint a legutolsó kis faluban, amikor azt látom, hogy az öntözésnek semmi nyoma sincs, pedig már 5 év óta van pazar bőségü ártézi kutunk és mindenféle ürügy alatt egyik évről a másikra halasztják ezen aránylag kevés költséggel, de némi jó akarattal és hozzáértéssel könnyen megoldható kérdés megvalósítását, amikor azt látom, hogy sokkal kisebb helyeken, nagyközségekben, ahol nincs ártézi kút és 50°/o-nál sem több a póladó, már évek óta rendszeresen öntözik és tisztogatják az utcákat, önkéntelenül arra gondolok, hogy nincs e Sznlimán és társainak igazuk, nem-e nevetnek ki méltán bennünket, hogy városdit játszunk, mikor a városi élet alfájának : a köztisztaságnak hire-hanwa sincsen, amikor a városi életnek csupán hátrányait tapasztalhatjuk — és semmi előnyét . . . Nagyon félek, hogy a legjobb akarat mellett is elfogy a türelmem — és aláírom Sznlimán ar ivét. Szekszárd, 1913 március 5. Egy adófizető polgár. Válasz a „Versenyfutás“ cimü cikkre.* Mindenek előtt hálás köszönetét fejezi ki a tolnai mozi igazgatósága a szives rekláméit. A megyében tán nem is tudták, hogy Tolnán „rnozgó- szinbáz palota“ van. Most már tudják. A mozi a legutóbbi években óriási haladást tett. A népszórakozástól, amely tulajdonképpen *Ama régi elvünknél fogva, hogy a védekezést senki elől sem zárjuk el, közöljük a fenti sorokat. A szerk. nem tartozik a legmagasabb nivóju dologhoz, egyetemes szórakozássá, kultureszközzé fejlődött és mindenekfelett közeledett az irodalomhoz. A Palik, Móricok és Csülökök, akikről a cikkiró ur oly szellemesen cikkezik, azok a nép szórakoztatására feltétlenül szükségesek náluuk, ámde amelyre mi öles plakátokon fe'hivjuk a közönséget, az nem kisebb személy, mint Sarah Bernhard a világhír» művésznő és ezt a filmet igazán bárhogyan nem tetszik „Versenyfutó“ urnák, már csak a rövidség kedvéért igy nevezem cikkíró urat, kinek neve lemaradt a cikke aljáról, igazán nagy reklámmal kell hirdetnünk, mert nem mindennapi esemény Tolnán Sarah Bernhárdot láthatni. Meg ha azon az átkos mozivásznon is. Igaz ugyan, hogy működik Tolnán egy daltársulat, mely színdarabokat is ad elő. (A farkast is adták.) De ezen daltársulattól horribilis árat nem kértünk, mert kereskedő emberek lévén a legolcsóbb bért calculáltuk és tekintve, hogy elsőrendű gépészünk a bérleti idő alatt is fizetést húz, (olyat mintegy primadonna,) hát igazán nem adhattuk olcsón bérbe „palotánkat“. Ami pedig cikkíró urnák cikke többi részét illeti, hogy „meg ráztuk a kukoricás szakajtót“, no már ezt a kifejezést nobilitásból sem szabad lett volna cikkíró urnák említeni, mert kukoricás szakajtóval nálunk csak disznókat csalogat az istenadta nép és nem mi, moziközönssget. Mi és ebben része van plakát jainknak is, büszkeséggel mondhatjuk, meghódítottuk Tolna közönségét a legelőkelőbb köröktől a legalsóbb osztályú közönségig és ezért hálásak is vagyunk közönségünknek. Hosszabb polémiába nem bocsátkozhatunk, a mozik már megszokták a színész barátok maró gunyjait, de a mozi megy a kijelölt utján és igyekszik kultur tényezővé válni, különösen vidéken, hol a daltársulatoknál úgy a dekoráció, mint a nivó hiányos, és alacsonyabb fokon áll a moziénál. Tehát ne használjon szerény daltársulatunk pajzsul és mellvédül, cikkírókat védelmére, a versenyfutásban győztes moziigazgatókkal szemben. A kajmádi gazdaságban 2 darab világospej 1 éves, ardent apától származó méncsikó eladó, értekezhetni az intezőséggel Kaj- mád utolsó posta Tolna. Szili eladás Bakidban. A szekszárdi alsóvárosi temető felett elterülő baktai hegydülőben, a Papp Lajosné- féle szőlő szomszédságában levő ES35 [)]-öles, teljes felszerelésű présházzal ellátott szőlőmet eladni szándékozóim Lauschmann Ferenc szekszárdi lakos. Tolnán egy jó karban tartott és berendezett korcsma) üzlet eladó, bővebbet Adler György Deák Ferenc-ut 59. szám Tolna. Zladó ház. Szekszárdon, a tisztviselőtelepen egy öt szobából és megfelelő mellékhelyiségekből álló ház azonnal eladó, illetve bérbeadó. Bővebb felvilágosítással szolgál Dr. Éri Márton várm. főjegyző. 5 J77. sz. végreh. 1913. Árverési hirdetmény. Alulírott kir. bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. te. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szekszárdi kir. járásbíróságnak 1912. évi Sp. I. 864/3. számú végzése következtében, dr. Gulyás fózsef szekszárdi ügyvéd il'al képviselt Kovács Jánosné szül. Molnár Sára őcsényi lakos javára, 168 korona 94 fillér s jár. erejéig 1913. évi február hó 5-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 1940 koronára becsült következő ingóságok, úgymint: 2 szürke ló, lószerszám, szarvasmarha és búza nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szeksz árdi kir. járásbíróság 1913. évi V. 54/3. számú végzése folytán a tőkekövetelés, ennek 428 korona 74 fillér után 1912. évi november hó 30. napjától 1913. évi január 22-ig, 168 korona 94 fillér után 1913. évi január hó 23 tói járó 5°/0 kamatai és eddig összesen 116 kor.. 88 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig, Öcsény községben a 362. és folytatólag a 3 í 7. öi. sz. házban leendő megtartására 1913. évi március 17-ik napjának d. u. 2 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénz- fizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. törvénycikk 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Szekszárd, 1913. évi március hó l én. NEUSCHL, kir. bir. végrehajtó. 137. szám/tkvi 1913. Árverési hirdetményi kivonat. A néhai Feil János (nős volt Prandtner Erzsébettel) hagyatéka elleni végrehajtási árverés joghatályával biró önkéntes árverési ügyében, 1913. évi január hó 17-én megtartott árverés ellen Hermann Lajos paksi lakos részéről kellő időben benyújtott ezen utóajánlatot e kir. járásbíróság, mint tlkvi hatóság elfogadja, a foganatosított árverést a paksi 1775. sz. betétben I. 920, 921. hnsz., 37. népsorsz. f 20614. hrsz. és a paksi 1777. sz. betétben I. 1—7. sorsz., 5523., 5524., 6586., 8032., 14546. és 14547. brsz. és f 18213. hrsz. alatti ingatlanokra, Illetve a 18213. hrsz. alatti ingatlan 2/s részére vonatkozólag hatálytalannak nyilvánítja. Mihez képest a végrehajtási novella 27. §-a értelmében a szekszárdi kir. törvényszék területéhez tartozó, ezen kir. járásbíróság területén levő, Paks községben fekvő, a paksi 1775 és 1777. sz. betétekben felvett s a fent említett bírói árverésen a kTolnamegyei Takarék és Hitelbank részvény- társaság, dr. Fischer Miksa ügyvéd, Niki Antal Vayer paksi lakosok mint legtöbbet Ígérők által 3688 koronáért megvett s a fentebb felsorolt hrsz. a. ingatlanokra az utóajánlati kérvényben kötelezett 3991 korona 90 fillér utóajánlati s az ujabbi árverésnél kikiáltási árul szolgáló árban az ujabbi árverést elrendeli. Az árverés megtartására határnapul 1913. évi április hó 2 ik napjának délelőtti 10 óráját Paks községházához kitűzi, mégis azon megjegyzéssel, hogy ezen utóajánlat az utóajánlatot tevő Hermann Lajos paksi lakosra nézve még akkor is kötelező, ha az árverésen meg nem jelenne és ha az utóajánlatnál nagyobb Ígéret nem tétetnék, mely esetben az ingatlan az utó ajánlattevő által megyerinek jelentetik ki Vevő köteles az ujabbi árverés költségeit az ígért vé teláron leiül fizetni ; az árveréskor a kiküldött kezeihez 98 korona bánatpénzt letenni. Köteles továbbá a vevő a vételárt 30 nap alatt, az árverés jogerőre emelkedése napjától számítandó 6 százalékos kamattal az 1881. évi december hó 6-án 39,425. szám alatt kelt I. M. rendeletben előirt módon, a paksi kir. adó- mint bírói letétpénztárnál lefizetni. Az ezen árverési hirdetmény kibocsájtásával egyidejűleg megállapított árverési feltételek a hivatalos órák alatt alulirt tlkvi hatóságnál és Paks község elöljáróságánál megtekinthetők. Paks, 1913 február 1. NÉMETH, kir. jbiró. 42. és 239. SZ./19I3. végrh. Árverést hirdetmény. Alulírott kir. bírósági végrehajtó az 1908. évi XLI. t.-c. 19 §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a paksi kir. járásbíróság 1912. Sp, 1007/3. és 1913. V. 12/4. számú végzése következtében, dr. Sándor Béla paksi ügyvéd által képviselt Wertheim Zsigmond paksi kereskedő javára , 26U kor. járulékai erejéig 1913. évi január hó 2-án és tebruár hó 12-én foganatosított kielégítési és folytatólagos kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 648 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: egy 10 m. hsoszu 4 m. magas és 4 m. széles rozszalma baglya, 5 m. hosszú 2-5 m. magas és 3 m. széles zabszalma baglya, 34 drb puhafa deszka. 9 drb 3 m. hosszú 10 cm. széles és vastag puhafa oszlop, 40 drb 4 m. hosszú puhafa léc, 3 drb 4 m. hosszú ákácfa törzs, k^ményfa, névtábla nélküli igás szekér, 2 darab sárgára festeti kocsikerék ; egy világos pej szőiü 8 éves kanca lo, egy 11 éves fekete szőrű kanca ló, csillagos homloku; és egy répadaráló nyilvános árverésen eladatnak. Az árverésnek a paksi kir. járásbíróság 1915. V. 12/1. és 1913, V. 12/5 . számú végzései folytán 260 korona tőse- követelés, ennek 1912. évi november hó 13 napjától járó 5% kamatai és eddig összesen 192 korona 88 fillérben biróilag már megállapított, valamint a még felmerülendő költségek erejéig Nagydorog községhez tartozó Földespusztán az öreg forrásnál, árverelést szenvedő bérleményén leendő megtartására határidőül 1913. évi március hó 13 ik napjának d. u. 4 órája kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 10s. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1908. évi XLI. t.-c. 20. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégittetés- hez jogot tartanak, hogy amennyiben részükre a foglalás korábban eszközöltetett volna és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alulirt kiküldöttnél írásban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák Pakson, 1913. évi február hó 28. napján. C'sery, kir. bir. végrehajtó.
