Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-02-27 / 17. szám
Előfizetési ár: Egész évre . .16 korona, íél évre 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. ■lefizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Eovet szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telelon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség : “Bezerédj Islván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdokrő Ossa.« közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-ulca 42. Az előfizetési pénzek és hirdetések ld. küldendők. Néptanítóknak, ba az előfizetést egész évre előre < a küldik. •* kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő; BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A mozgatás államosítása. A közigazgatást szidni szinte a jó tónushoz tartozik. Teszi azt a hozzáértő és laikus egyaránt. A közigazgatási reformok szükségességének kérdése átment a köztudatba. Ezzel a körülménnyel a belügyi kormány is számol és a reform kérdését állandóan felszinen tartja. A Szapáry-kabi- net 1891-ben a közszellem nyomása alatt egy javaslatot terjesztett a törvényhozás elé a vármegyék közigazgatásának reformjáról. E javaslatot a Ház közigazgatási bizottsága majdnem két hónapig tárgyalta, azt a.vármegyék önkormányzati jogának kibővítésével s egyéb alkotmányjogi garanciák biztosításával nagyban átalakította s azután ily átdolgozott formában a Ház elé terjesztette. Parturiunt monies, nascitur ridiculus mus. A javaslatból az úgynevezett „Lex Szaparyana“ lett, amely a köz- igazgatás égető bajain való segítés helyett azon elvi kijelentéssel elégedett meg, hogy a közigazgatás állami feladatot képez. A közigazgatás reformja azonban mindezideig késett. Igaz ugyan, hogy a Szapáry kormányt követő Wekerle-kormány alatt a közigazgatás reformjának kérdését levette a napirendről az egyházpolitika, az őt felváltó Bánffy-kormány az egyházpolitikai törvények életbeléptetésével, majd pedig az Ausztriával való gazdasági harccal volt elfoglalva. A Széli-kabinet több ügyeimet szentelt, a közigazgatási reform irányelveiről érdekes nyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy az ő terve szerint a vármegyének az ő területén az önkormányzat fókusának kell lennie. Biztosítani akarja a vármegyének a közigazgatásban való részvétét és rendelkezési és igazgatási jogot akar neki adni azon keretben, amelyet az állami akarat minden téren való érvényesülésének elve megszab. -— Magyarországon a megyét eltörölni nem lehet, mert hézagok támadnak község és kormány között. Azt akarja, hogy a megye a maga önkormányzati jogainál fogva ellenőrizhesse az adminisztrációt. A kinevezésnek hive, bár elismeri, hogy a megyei önkormányzatnak és minden önkormányzatnak igen becses alkateleme, eminens nagy joga, hogy saját funkcionáriusait, akiket akarata érvényesítésével megbíz, maga válassza, de még azt tartja, hogy az nem esszenciális, nem elkerülhetetlen, nem sine qua non feltétele az önkormányzatnak. A belügyi kormányzat által a lex Szapáryana meghozatala óta követett államosítási tendenciától gróf Andrássy Gyula, mint belügyminiszter, eltért. Választói előtt 1906. évi szeptember hó 18-án tartott beszédjében a választási rendszer fentartása érdekében szállott síkra. Most újból napirenden van aZ államosítás és ha nem rövidesen, de be fog következni. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadó- hivatalhoz mielőbb beküldeni. A főrendiház Széchenyi Sándor $róf elhunytáról. A főrendiház kedden tartott ülésén a következő szavak kíséretében emlékezett meg Jósika Samu báró, főrendiházi elnök Széchenyi Sándor gróf elhunytáról : Február 17-én hunyt el Becsben Széchenyi Sándor gróf, örökösjogi főrendiházi tag, e háznak nyolc éven át köztisztelettel és szeretettel környezett alelnöke. Zajtalan munkábanf de mindig a hazafias kötelesség példás teljesítésében eltöltött félszázados közpályának szakadt vége az ő elhunytéval. Az alkotmányunk helyreállítására célzó első kísérlet idején, 1861-ben, utóbb ismét a kiegyezést követő első esztendőkben, mint közigazgatási tisztviselő szolgálta vármegyéjét; majd visszavonulva a hivatalos szolgálattól, mint a megye törvényhatósági és közigazgatási bizottságának tevékeny tagja, töltött be vezető szerepet annak közéletében, melynek élén 1884-től kezdve, két évtizednél hosszabb ideig állott főispáni minőségben. Mint az Országos Központi Hitelszövetkezetnek szervezése óta a legutóbbi időkig elnöke, gazdasági életünk e fontos tényezőjének életbeléptetésében is jelentékeny részt vett. 1905-ben szólította őt első Ízben ő Felsége bizalma a főrendiház alelnöki állásába, amelytől, előrehaladt korára való hivatkozással, csak nemrégiben búcsúzott el ezen a helyen. Emléke a jó és igaz embert megillető kegyelet tárgya lesz nemcsak gyászoló családja, de mindnyájunk előtt. Meg vagyok győződve róla, hogy a méltó - ságos főrendek e haláleset felett érzett részvétüket kegyelettel örökítik meg jegyzőkönyvükben s helyeslőleg hagyják jóvá azon intézkedéseimet, hogy elhunyt tagtárs ravatalára koszorút helyeztettem (Helyeslés). Széchenyi Sándor grófnak Bécsben végbement temetésén Zichy Ágost gróf kir. főudvárnagy vezetése alatt küldöttség képviselte a fő- rediházat. Méltóztatnak tett intézkedéseimet jóváhagyólag tudomásul venni. (Helyeslés.) Oculi előestéjén. Az idén kissé korán esett Oculi vasárnapja, melyre az ismert német vers szerint meg kell jönniük a vadász korai tavaszát jelentő, várva- várt hosszú csőrüeknek. Most az egyszer nagyon aligha vág be a regula, mert ha minálunk meg is találnák az élelmüket napos oldalak lombtakarójában turkálva, de a magas hegyek közt, a merre át kell utazniok, bizonyára még méteres hó fekszik és jó egy-két hét telik bele, mire szerencsénk lesz hozzájuk. Pedig, mióta csak emlékszem, majd mindig lehetett e napon szalon kát találni. Volt rá eset, hogy dara dobolt a kalapomon, máskor meg ibolya illatot lopkodott a langyos szellő a sűrűből, a tisztáson pedig a hóvirág, primula, meg a májvirág adta össze a tavaszi erdő bájos trikolorját, a fehér-sárga-lilü. szineket, de szalonkát mindig láttam, hallottam, nagynéha lőttem is Oculi estéjén. De hát az idén ez. ki van zárva. így gondolkozom, mialatt —'kivételesen egyedül — kavargatom az uzsonnakávémat. ■ Megnézem az órát. Még csak három negyed öt. Mostanában csak hat óra után szoktunk össze- jönqi egy pohár sörre a mi kedélye?, talált agancsokkal, és olcsó sportképekkel diszitetf törzs helyiségünkben. Mii kezdjünk addig? Ráthapneg- nézném, milyen a-világ odakint! mi-(.'Puskát ús viszek, talán lőhetek együmátyást!, vagy. szarkát, i A vad réce, a mely iy el I már három napjai tanítom apportírozni a kölyök gnffoasomat,i úgy is leli vah 'hyüve egy' kissé. ; i aíukú: « MoiAi-kia • tanítvány, a f^gylver láttára még áémnji különöst, izgalmat;.''sémi, érez. Szép! il.fcedelintsed kuHog 'oWaiaihón ‘[és néha meglehetős rewpök tussal. I sapuiT fa bát.'hsuk!ómon,! tehát uz ö orrától. egty arasznyira csüngő korbácsra. jkAotn Az ut majdnem olyan poros, mint foglyászázkor, mikor az ember a szérüskertek közt ' jön hazafelé esténként. A szárazra fagyott görön- I gyökét megtörték a fát hordó kocsik, a hátul lelógó gályák pedig meg is boronálták. Az erdő szélén találkozom a Miska bácsival, őt is kicsalta az első enyhe nap. A mint szembe jön velem, eszembe jön a találó német vadászvers, amely azt mondja : „Wie auch verwitt’re die Gestalt, ■ Ein Waidmannsherz wird niemals alt ! Ezt én igy fordítottam magyarra : „Ha meg is roskad az alak, A .vadász szive nem lesz;agg !‘‘ • ' , De ez nem is illik ő reá, mert az alakjának még esze ágában sincs ,, megró akadni*', pedig apám lehetne. Persze a snepfekről esik a szőj de ő, mint igazi vadászember, látva, hogy a szemem mindig a tanítványomon van, aki szereti felhasználni az ilyen alkalmat egy kis oldalugrásra, hamar befejezi a beszélgetést. Bent vagyok hát az örökszép erdőböm Velem szemben két. fával megrakott kocsi jön. Hangosan beszélgetve lépkednek ,(mellettük az emberek, Az ostor a hónuk alatt, pipa a foguk közt. Barátságosan, de minden alázatossag nélkül kívánnak jó estét. A' hogy a. mai magyar paraszt szokta» Az ; egyik í gy látszik észrevette, hogy a. kutyát tanitgatom, mert a mint már felhagytam őket, hangosan megjegyzi: „Hja, mindent meg keH'ítanulniI“ : | ete H v ;'í> h 1 l A [ i - ' [ És, az éh kittyám, mintha úsaksbe akarná . I bizonyítani^: hqgylő neki, még nagyon- sokat keLt* t !amilniá,:> az üt meüeUii sűrűben5 egy alacsony, t Ho*sz-uíde^eku>: sátígaszöcüf kutya': mosdatok. „Treff4, í „aki^ijpedig^még^áhi issiuHja^mi kk aróka, hir- 1 i tjele»Mmcgtigrik- mellőlem és söíültúrámban Aildö- t zőbe ve^icíDer .a füttyömre,,: hamarosan : élő'v-+:és pórázra kerül. Még egy pár gyalogos emberrel találkozom, i fejsze, fűrész, ásó, kötéllel, puskamódra vállukra vetve, aztán egyedül vagyok a csöndes erdőben. Sem hang, sem szin, néma, fakó minden. A madarak már nyugodni tértek, a nap, amely hideg téli estéken, mikor biborágyba száll pihenni, vörös szilieket csal ki a fiatal tölgyes tavalyi lombjából, violaszinü tónusokat varázsol a hegyoldal fekete bozótjára, ma hamuszürke függöny mögé bujt. Az etetőkunyhónál a cinkék sem fogadják a megszokott élénk csipogással az eleséget, amit magammal hoztam. Ok is nyugosznak már. Talán még tizen-huszan összebújva, hogy egymást melegítsék, talán már párosán a kiválasztott kis odúkon. Ki tudná azt megmondani. A százados tölgyek alatt, a rohanó fekete humuszban egészen nesztelen a lépésem. Balra az ut mellett ér húzódik. Nyáron fekete tükre a vén tölgyek lábát boritó zöld mohát üdíti, mert feliér jégkéreg takarja vizét. Az éren túl meteres átmérőjű, frissen fűrészelt rönkök közt egy halom piros parázs pislog és fehér füstöt ereszt. A vigyázatlan emberek nem oltották el, pedig ebben a szárazságban a feltámadó szellő könnyen erdőégést (okp,zhatna., ,, Az árkon innen is,fel, a lejtőnek terjed a , vágás. Fájdalommal nézem a ledőlt óriásokat, , melyeknek tátongó sebei erős cserillatot ára^zta-’^ , nak, De .hát ez a világ rendje .. . , y ir.... ; , j Esryszer ,csa(k a földbe;gyökerezik,a,fiában,4 , 4S ösztonszerüleg meggörnyedek. ÖzeK;: ^Ijnak, előttem, „talán 150 l^péspryfire. Bizonyosan a-tulsa '* olcfál pózuásáfíók ijöttqk a . ,-jvjjgásra, rpgyekb£ tAÖ7Íf( lOM i Al .. ' d J1. ■ ■; / 4, f | ' Úgy népéin egy. suta, két gigával. ,j‘/ v. í j „jj.yNem,ryetteks,ppre. .^igy^v^V.'Pfr J^pest , ázek felfelé és azután a” köztünk levő" földkuEj>.& ‘ púpja által takarva óvatosan becserkészem ő
