Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-11-13 / 91. szám
2 TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1911. november 13. víztartó képességét emeli, e nélkül pedig jó tenyészet nincsen. Ezért jó érett istálló trágyát, vagy szerves anyagok korhadványait alkalmazzuk s ezek hatásának fokozására keverhetünk egy kevés káli trágyát. Igen fontos a trágyának mikénti alkalmazása is, miután az csak ügy érvényesülhet, ha a tőke tápszivó gyökereinek közelébe kerül. Ezért a fiatal tőkéknél azok tőgyökerétől 15—20 cm. távolságra ásunk egy 20. cm. mély gödröt és ebbe helyezünk három kilónyi trágyát. Idősebb ültetvényeknél a fedéskor a bakhátakat jól felhúzzuk s a tél folyamán a bakhátak közeibe a trágyát egyenletesen beszórjuk, kát. holdanként 160—200 mázsát, nyitás előtt egy ásóval ezen trágyát leforgatjuk s aztán rányitunk. A permetezésről most csak annyit, hogy az elsőt május végén adjuk s azután mindég be legyen vonva a szőlő minden zöldresze a rézgálic és mész elegyével. Gondoskodjunk jó előre arról, hogy kellő rézgálic, mész és jó permetező gép a kellő időben rendelkezésre álljon. A levet mindi a friss állapotban kell felhasználni. Borértékesítésünk zavarait borkereskedelmünk züllöttsége, a szőlősgazdák szervezetlensége, a sör versenye, a lapály szőlők nagymeny- nyiségü, de gyenge minőségű termésének nyomása, a törkölybor korlátlan készitése okozzák. A filokszera pusztítása idejében borkészletünk nagyon leapadt, nagy hiány és behozatalunk volt borban. Ez vetette meg aztán melegágyát mindenféle gyomnak és piszoknak borkereskedelmünk terén. A gyom aztán annyira elhatalmasodott, hogy a tisztességes elemek kezdtek elhúzódni a b^rüzlettől. Mindenféle pancsok kerültek a piacra bor név alatt. Közönségünk bizalmát vesztette a bor iránt. így züllött fokról fokra borkereskedelmünk s igy jutott oda, hogy ma már nincs mit számítanunk rája. Ezt a gazdák összetett kezekkel, szervezetlenül nézték s nagyrészt tétlenül várják még ma is a sült galambot, amely azonban nem akar a szájukba repülni. A musttermésnek majdnem egész mennyisége egyszerre zudul a piacra szüret idején, hát nagyon természetes, hogy ez önmagában letöri az árakat A szőlősgazgák legnagyobb része nem ért a borkezeléshez és nincs is hozzá berendezkedve s igy az a legrosszabb, ha musttermésüket saját kezelésükbe megtartják. Földmivelésügyi kormányunk az állami borpincék (borközraktár) felállításával igyekszik segíteni ezen a bajokon, de hát egy egész ország termelésének felöleléséhez óriási eszközökre volna szükség, ami sajnos, nem áll a kormány rendelkezésére a feladat nagyságához mért arányban és igy csak több éven keresztül alkothatja meg ezen intézményeit. — Szekszárdra is tervbe van véve egy ilyen állami borpince, de úgy látszik, hogy a többi borászati központok élelmesebbek és elkaparitják egyelőre előlünk ezen üdvös intézményt, reánk csak majd később kerül a sor. A sör igen erősen hátra szorította a bor- fogyasztást az utóbbi évek folyamán. El kell ismernünk,hogy sörgyárosaink nagyszerűen szervezték üzemüket. Óriási méretű gyáraik berendezése tökéletes ; a legkisebb vidéki központbkon is 2—3 jól berendezett, mintaszerűen kezelt raktáraik állanak, melyekből a kis korcsmáros készen palackozva kapja a kristálytiszta, egészséges, szénsavval telitett, üde sört. A korcs- márosnak már dsak annyi dolga van, hogy hidegen tartsa. Ilyen jól szervezett, erős ellenféllel szemben bizony nehéz lesz a küzdelem, de ha meg akarunk állani helyünkön, akkor tel kell vennünk a versenyt. Szervezkedni kell a szőlőbirtokosságnak arra, hogy a borkereskedést a kezébe vegye és a sörforgalmazásához létesített szervezetekhez hasonlókat állítson fel a bor részére is. Milyen hatással volna az a borfogyasztásra, ha egy nagy pincébe az egy- minősegü borok összekeverve, egyöntetűvé tetetnének, aztán jó! kikezelve egészséges, tiszta állapotban, lehetőleg lezárva menne át a kiskereskedő kezén a fogyasztóhoz. Ha még gon doskodás történnék arról is, hogy a bor mellé kellemes és olcsó szénsavas viz a legkisebb korcsmában is kéznél legyen'; úgy hiszem, hogy a sörrel nem fog birkózni borforgalmazásunk ; de különben menthetetlenül elesünk. A lapály szőlő ellen nincs védelmünk. Legfeljebb szép szóval igyekezzünk birtokos társainkkal megértetni, hogy a lapály szőlő rontja boraink jó hírnevét és az erre használt föld más gazdasági kihasználás mellett is meghozza a kellő jövedelmet. A törkölybor ellen már egy egészen jó védelmi eszközünk van az 1908. XLVIII. t.-c.-ben, mely elrendeli, hogy csak a 4 holdnál kisebb szőlőterület gazdái készíthetnek törköly-bort és ezek is kizárólag csak a saját házi szükségletükre. Törköly-bort eladni nem szabad. Készítését 48 órával előbb be kell jelenteni a községi elöljáróságánál, ahol erről nyilvántartást vezetnek s a helyszínen ellenőrzik a készítés és a további kezelést. A szinmust egynegyedénél több törkölybort készíteni nem szabad, de ez 20 hektoliternél semmi esetre se lehet több. A törkölybort pálinkának kifőzni nem szabad. — Cukrot, szeszt a készítéséhez alkalmazni tilos, 3 naposnál régibb törkölyt tilos felhasználni. Bormérők és borkereskedők törkölybort egyáltalában nem készíthetnek és raktározhatnak még a saját készletükre sem. A törkölybor a többi boroktól mindig elkülönítve és feltűnő jelzéssel ellátva raktározandó. Ezen szabályok ellen vétők 1000 korona pénzbüntetés, 3 havi elzárás, a torkolj bor elkobzása és az italmérési jog elvonásával büntethető. Az 1908. évi XLVII. törvénycikk még sok üdvös intézkedést tartalmaz, amely ha kellően végre lesz hajtva, úgy borkereskedelmünk megszabadul a tisztességtelen versenytől s iey reméljük, hogy a szolid, megbízható kereskedő elemek kerülnek túlsúlyra s nagy költséggel és fáradtsággal termelt borainkat olyan kérte adhatjuk, amely kéz azt mindenképeii megbecsüli. Összefoglalom tehát, hogy mit kellene tennünk szőlőmivelésünk érdekében. A legégetőbb szükség volna jól kiképzett munkásokra, ez azonban magától nem születik, ilyeneket képezni kell. Nem valami tudós vincellér urakra gondolok én, hanem csak tisztán gyakorlati módon kitanitott munkásokra. Ilyenek képzésére önként kínálkozik az itteni gazdasági szakiskola, melynek jelenleg van egy 10 holdas gyakorló telepe, ehhez még hozzá kéne venni a Tolnamegyei H'telbank 10 holdas szőlőjét, igy ezen a területen — a jelenlegi tanerőkkel — egész jól be lehetne gyakoroltatni minden évben 10—15 munkást Ezen munkások munkaereje a .20 hold területen teljesen kihasználható és igy ezen intézmény nem is járna költséggel. Ha az iskola vezetősége igyekeznék igazi jó munkásokat képezni és a szőlőbirtokosság megbecsülné az iskola ezen törekvését azzal, hogy szőlői kezelésre elsősorban képzett munkásokat alkalmazna, úgy ezen olcsó intézményünk nagyon értékes eredményeket produkálhatna. Uj ültetvények létesítéséhez, de különösen a tőkehiányok pótlásához jó szőlővessző és oltványok iránt igen nagy e vidék szükséglete. Az állam befejezettnek tekinti e téren való közreműködését s az oltvány és vesszőtermelés céljára létesített intézményeit egymásután szünteti be. Jó volna tehát, ha a szőlőbirtokosság gondoskodnék maga, hogy legyen az ültetéshez és pótláshoz megbízható szőlővessző és oltványa. Erre is az említett szakiskola területei igen alkalmasok volnának. A szőlőmiveléshez szükséges anyagok és eszközök együttes beszerzése által, sok ezer koronát takaríthatnának meg és jó minőségű anyagot a kellő mennyiségben biztosíthatnának maguknak szőlőoirtokosaink, ha e célra egyesülnének. A borértékesítés szervezésére pedig ok vétlenül össze kell fogniok, ha a szőlőbe fektetett 'vagyonuk és fáradságuk gyümölcsét élvezni akarják. Legyen az egyesület, szövetkezet, részvénytársaság vagy bármi más, de érdekeinek képviseletére és védelmére okvetlenül kell, hogy valami intézményt létesítsen szőlő- birtokoSságunk. Qs. VÁRMEGYE. — Közgyűlés. Tolnavármegye törvény- hatósági bizottsága folyó hó 30-án A p p o n y i Géza gróf vbt. tanácsos, főispán elnöklésével közgyűlést tart. — Az állandó választmány ülése 29-én lesz. — A közigazgatási pénzügyi szakosztály folyó hó 13-án délután 3 órakor ülést tártott. TARC A. Diákszerelem. A diák mások előtt vagy a tanárait szidja vagy a lányokat ócsárolja, de legjobban azt a lányt, aki legközelebb áll a szivéhez. Hogy a szégény tanárokat szidja, azt értem, mert rendszerint a tanár az oka, ha a diák nem tanulja meg a leckét és miért épen akkor hívja ki, mikor látja, hogy semmit sem tud. Pedig a diákok nagyon is igyekeznek meg- felelelni azon mondásnak, hogy a tanár azokat hívja ki felelni, akikről látja, hogy semmit sem tudnak. Legtöbben aztán olyan arcokat vágnak, mintha a tudományok-tudománya a kis ujjúkban volna. Ez pedig ismét fölötte gyanús s a tanár rendesen ennek bebizonyítását is szeretné látni, ami rendszerint szerencsétlenséggel, de nem a tanáréval, végződik. A lányokat pedig azért szidja a diák, hogy azt ne gondolja senki, hogy őt ahhoz a bizonyos lányhoz gyöngéded kötelékek fűzik. Ezt a nézetet vallotta Széles Jancsi barátunk is. Pufók arcáról szinte leritt a tudatlaság, de azért szellemi fensőbbségét mindig éreztetni akarta az osztállyal. Tinódi Sebestyénről azt tudta, hogy száraz prózában irta verséit, szegény Sóionra meg ráfogta, hogy a marathoni csatában a perzsa hedsereg vezére volt. Mi el is ismertük az ő szellemi fensőbbségét, csak**a tanárok kételkedtek benne. Ez a Jancsi barátunk egy Ízben nagy titokban megsúgta, hogy ő szerelmes egy nagyon szép lányba, akit a legnagyobb valószínűség szerint el is fog venni feleségül. Eleinte próbáltam ellenvetéseket tenni, de Jancsi oly meggyőzően és remek színben festette le előttem jövőjét, hogy kénytelen voltam letenni a fegyvert. Egyszer séta közben egy utcasaroknál nekem rohan valaki, fölnézett, hál a mi Jancsikánk rohan néhány lépésnyire tőlem. — Hová szaladsz Jancsi ? Gyere inkább velem sétálni. — Nem lehet barátom, nem lehet. Már vár az Irmuska. A nagynénjéhez kisérem — vála szolá Jancsi. Azzal rohant tovább. Most már kezdtem kiváncsi lenni, ki az az Irmuska ? Milyen az az Irmuska ? Utánna siettem tehát Jancsinak. Nem is kellett nagyon sietnem, mert már jöttek velem szemben. A legnagyobb rossz akarattal sem mondhattam volna áz Irmuskának nevezett lányt csúnyának, sőt szükebb értelemben meglehetős szép leány volt. Nem akartam utánuk leselkedni, csak mentem tovább. Épen egy üzlethez értem s itt egyszerre csak Jancsi neve ütötte meg fülemet. Kiváncsi voltam, vájjon mit beszélhetnek Jancsiról. Bementem tehát az üzletbe. Bent egy kövéres asszonyság nagyban tárgyalt valamit egy sovány beesett mellű emberrel, valószínűleg férjével:' — Csak láttad volna, milyen szépek voltak kettesben — ugy-e Béluskám. Széles urat is meghívjuk a disznótorra ? Tudod Béluskám biztosítani kell a jövőt. Csak odakünn jöttem arra a gondolatra, mintha láttam volna már itt Irmuskát is, akit a mi Jancsinkkal akarnak összeboronálni. Csak azt nem tudtam megérteni, hogyan köthetnek diákra egy lányt. Néhány nap múlva nagyon búsnak láttam Jancsit. — Hát Jancsikám mit csinál Irmuska ? — Ugyan kérlek hallgass róla, olyan utálatos, hogy, borzasztó ; összevesztem vele. Nem akartam dühbe hozni, hát inkább hallgattam. Este felé* pedig olyan szépen korzóztak, hogy öröm volt nézni. Egy pár nap múlva megint észrevettem Jancsi fancsali képét. — Összevesztél ? — Össze — volt a lakonikus válasz. Hanem Irmuska mamája nem igen akarta felfogni ezen ossz eveszések magasabb szempontját s megígérte JancsinaK. hogj7 ha még egyszer összevesznek — feljelenti az igazgatónak. Ettől aztan Jancsi úgy megrémült, hogy azóta szorgalmasan kisérgeti Irmuskát. — Valószinüleg el is veszi. Lakács Antal. „CLIMAX“ = Knit nyersolajmotor. Legolcsóbb, legbiztosabb üzemerő. Versenyképes árak. Elsőrangú minőség. Több ezer referencia. takarít mcfll Bachrich és Társa motorgyári fióktelep Budapest, V/40., Szabadság-tér 17. sz. (Tőzsde-palota). Telefonsz.: 71—01. ^Sürgönyeim: „CLIMAX“.
