Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-24 / 68. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK ____________lai. augu-ztus 24. derűt a z ősz fürtökkel körülvett ráncos homlokokra, hogy az öregeknek * *—-'midőn már testi törődöttségük őket a feíebaráti szeretet gyakorlásának ezen módjában, a tűzoltásban megakadályozza, legyen egy-egy buzd'tó szavuk az ifjakhoz, amely ezeket kétszeres, az öregek helyett is elvégzendő munkára sarkalja. A tűzoltóságok működési képessége, a vízkészletről való előzetes gondoskodás, a tűzoltó szerek állandó jó karban tartása, a népnek megfelelő nevelése fogja a tüzesetek számát csökkenteni, a nemzeti vagyont a tüzveszedelemtől megvédeni, nem pedig a tűzbiztosítás, melynek a tüzveszedelem által okozott egyéni károsodás megtérítésére irányuló célja és eredménye meg van ugyan, de nincsen semmi célja és eredménye a nemzeti vagyon csökkenésének megakadályozására. Aki pedig a nemzeti vagyont annyi sok ellensége közt a tüzveszedelemtől is megvédi, az nemcsak az emberszeretetnek lelkes harcosa, de nemzetének is hű fia. Bajó János. A tolna! ref. egyházmegye közgyűlése. A tolnai, református egyházmegye Kátai Endre esperes és Szilassy Aladár gondnok kettős elnöklésével ma tartotta Szekszárdon szokott évi rendes közgyűlését. A közgyűlést Kátai Endre esperes buzgó imája nyitotta meg. Utána Szilassy Aladár gondnok meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket, felhívta a közgyűlés figyelmét a gyűlés fontosabb tárgyaira, amelyek’ között különösen kiemelte a gyönki algimnázium áthelyezésének nagyfontosságu ügyét s magas- szárnyalásu szavakkal emlékezett meg a konvent elhunyt elnökéről, báró Bánffy Dezsőről, ki típusa volt a magyar embernek, a munkának élt, de nemcsak dolgozott, hanem nyomokat is hagyott maga után, ki kis és nagy kötelességek között különbséget sohasem tett, mindig egyforma buzgalmat tanúsított azok végzésében. Halála előtt is úgy nyilatkozott: szeret élni, ha dolgozhat és jót tehet, de élete elveszti előtte értékét, ha tehetetlen. Báró Bánffy Dezső az egész országnak értékelhetlen vesztesége, indít ványozza feledhetlen emlékének jegyzőkönyvi megörökítését. Ezt a közgyűlés á'talanos helyesléssel el ís fogadta. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg Eötvös Károly volt tanácsbiró és Jó Dömötör Károly elhunytéról, majd örvendetesen emlékezett meg az egyházmegye ama nagy nyereségéről, hogy Petri Elek budapesti Jelkész egyházkerületi főjegyzővé választatott. Ez ugyan nem került a p'éhánosnak tűibe, a tegnapi társzekér hozta Mernyéről. Az étkezés alatt Melhard Gyula suli régi iralot, könyvet hozott elő s folyion magyaráz- gatta a jóízűen falatozó és rája nem ügyelő régiség keresőknek, hogy régebben nem is AttaIának, hanem Attilának nevezték a helyet és csak buta jegyzők (pardon Takács és Villax jegyző urak, én a régieket értem) az oka, hogy még írni sem tudtak s ez volt az oka, hogy egyszer Atolo, Atálló, Attalának írták a nevét s hogy mégis a három szó közt ez volt a legjobb hangzású, ezt a nevet tartották meg. E közben óriási nagyságában odahajolt az asztalra, hogy mutogassa is az infamis rossz írásokat A közelében levők kénytelenek voltak odébb húzódni. Dehogy hagyták volna abba a jó fácánpecsenye evést. Csak a kötelességtudó, hivatalos kiküldött Trombitás Mihály nézett az Írásra. — Ejnye a jé, meg csé, csakugyan úgy van. Hanem ahogy ritkás bajusza alatt mosolygott, azt hiszem ő is csak mutatta, hogy nézi. — Nézd meg te is Kollár — szólt a mellette evő úrhoz. Dr. Kollár Lajos orvos oda se nézett, csak úgy mormogta: majd ha beteg lesz. A társaság egyhangú véleményben volt a tekintetben, hogy a bor ó is, jó is. Andorka Elek azt indítványozta, hogy küldjenek ki magukból szükebb bizottságot, ők pedig itt várják be az eredményt. Melhard Gyula ez ellen tiltakozott s nem átallotta kijelenteni, hogy csodálkozik, hogy lehet olyan úriember, aki a mai cél iránt érdeklődni nem tud, de különben is ő minden ajtót becsuk, minden bort, ételt lehordat és aki akar maradjon, még kenyér se lesz. De már akkor miért maradnának. Ezzel az [ülést megnyitja. Jegyzőkönyv hite lesi tőküiÍBabay Béla és Szondy István kérettek fel. Legelsőnek az esperes nagy gonddal megszerkesztett jelentését olvasta fel, amely hű képét adja az egyházak és egyházmegye közállapotának. Ebből kifolyólag a közgyűlés mély részvéttel emlékezett meg az egyházat ért súlyos veszteségekről, igy Kun Bertalan, Erőss Lajos, Bánffy Dezső báró elhunytával. A közgyűlés elismerésének és hálájának ad kifejezést Szilassy Aladár gondnoknak, az egyházaknak a kanonika vizita alkalmából történt fáradságos bejárásáért; A Gusztáv Adolf- egylet támogatására a közgyűlés felhívja az egyházmegye közönségének figyelmét. Parragh Albert az újonnan megválasztott tarácsbiró az esküt leteszi s Szilassy Aladár gondnok meleg üdvözlő szavai után megköszöni a belé helyezett bizalmat. Az uj tanítók közül B. Kiss István gerjeni, Kozma József kajdacsi, Dely Karolin dunaszentgyörgyi, Pap Mária Erzsébet mórágyi tanítók az esküt letették. Őket az esperes szívélyesen üdvözli. Az eskümintát Szabó Károly olvasta fel. Jó Dömötör Károly helyére a gyönki gim- mázium felügyelő-bizottsági tagjává Bodnár István világi főjegyzőt választották meg. A számszéki s a tanügyi bizottság jelentései után Bus Lajos, a tanügyi bizottság elnöke nagy érdeklődés mellett tüzetesen ismerteti a gyönki algimnázium áthelyezésének kérdését. Felolvasta a fentartó testület áthelyezését kimondó, bőven megokolt határozatát s Vizsolyi Ákosnak ez ügyben a konventhez, mint a kérdés eldöntésére hivatott fórumhoz benyújtott felebbezését. Mielőtt a kérdést tárgyalás alá vették volna, Szilassy Aladár gondnok az elnöki tisztet Hagymássy Károlynak, a legidősebb tanácsbirónak adta át, mivel ő az áthelyezés kérdésében a fentartó testület felolvasott határozatával szemben ellentétes véleményen van s azt csak mint elnök irta alá, a fentartó testület többsége véleményéhez alkalmazkodva. Ezután hosszasabb vita indul meg. Molnár Sándor paksi lelkész, Gyönk mellett szólal fel, a nemzetiség lakta vidéken kulturmissziót látva az algimnázium otthagyásában s különben is aggályai vannak az iskolának e protestáns környezetből leendő kiszakitása miatt. Gödé Sándor pécsváradi lelkész nem féhi a protestáns érdekeket s nem fél az evangélium tüzét Durtaföldváron meggyujtani, illetve fennen lobogtatni. A szabadelvű gondolkodó katho- likusok pártolják ezt az eszmét legjobban. Gyönk 100 éven át semmi hatást nem gyakorolt a nemzetiségi környezetre, igazságosnak, egyháza, vallása s hazája érdekében elfogadandó- nak tartja az áthelyező határozatot. Kátai Endre esperes szerint vissza kell menni a kérdés eredetére. Az áthelyezés ügyét az intézet évről-évre tapasztalt elnéptelenedése tette akuttá. Gyönkön nincsenek meg a további életfeltételek. Trombitás Mihály is kijelenti, hogy nem tartaná baráti dolognak, ha valakik itt marad nának, amikor van a társaságnak egy tagja, aki-, nek nem szabad választani, mert hivatalosan ott kell lennie. Persze mindenki csak tréfált. * Ás, ás a 20 napszámos, először olyan völgyekben, amelyek kevés képzelettel régi folyó medernek v.oltak tarthatók, aztán olyan dombokon, amelyek nem látszottak természetesnek, aztán össze vissza. Takács Károly, az attalai jegyző odasug dr. Kollárnak : — Tizenkét óra felé jár az idő, csodálom, hogy még nem találtak valamit. Pedig Bertalan is itt van. Dr. Kollár bámulva nézett Takácsra. Hát egyáltalán miért biztos az, hogy találnak. Bertalan a földbe lát. Ellenben Villax, a Bertalan kormányzó által kiválasztott jegyzőkönyvvezető olyan mosoly- lyal intett Takács felé, ami azt jelentette, mindjárt, nézd csak ! — Ha! — kiáltott fel Bertalan — itt friss ásás van, valaki megtudta, hol akarunk ásatni és próbát tett. Ássátok ezt. A piaristák négy cselédje ugrott elő. Pár perc alatt kiásták a megbolygatott helyet. Bizony nem volt ott semmi, sem nyoma, hogy_ kivettek volna valamit, csak föld és föld ;. jó fekete föld. — Hát nézzük mellette. — A négy ember közvetlen mellette ásott. Előbb bizony nehezen ment az ásás, jó mélyre haladtak, midőn köny nyebben, sokkal könnyebben ment. Mintha az előbbi gödörből oldalról ástak volna arra a helyre. Egyszerre csak vason koppant meg mind a négy ásó. Bizonyos erkölcű, anyagi pressióval el éretett talán 'némi kis szaporodási eredmény, de ez nem lehet állandó s különben sem megfelelő tanulóanyagot toborzott össze. A tanítás érdekeit is előmozdítjuk tehát az áthelyezéssel. S a gimnázium jövőjét pedig csak igy biztosíthatjuk. Kovács Sebestyén Endre felteszi a kérdést, hogy van-e biztató ígéret a vármegye 100 ezer koronás alapítványának — mely Gyönknek adott — a Dunaföldvárra való áthelyezés folytán való megtartására.' Dr. Kiss Ernő ismeri e tekintetben az alispán vélekedését. A. magyarositó bizottság egyik ülésén már is felmerült az a kérdés, hogy a gyönki gimnázium megszűnte után a 100 ezer koronás alap a magyarositási alapba olvasztassék be. Az esperes nem ismeri a vármegye véleményét, de reménnyel néz a méltányos döntés elé. Dőczy József nem látja szebb jövőjét a gimnáziumnak Dunaföldváron, ezért az áthelyezés ellen van, mig Molnár Sándor madocsai lelkész nem tapasztalja, hogy Gyönk nemzeti missiót teljesítene, ezért Dunaföldvár mellett foglal állást. Az elnök erre szavazásra bocsátja a bőven megvitatott kérdést. A közgyűlés 20 szóval 9 ellen, a gimnázium áthelyezése mellett nyilat kozott. Az esperes meleg elismerő szavakkal emlékezett meg Döczy József tanácsbiró váraljai lelkész kiváló érdemeiről s 50 éves lelkészi jubileuma alkalmából a közgyűlés az agg, de még fiatalos lelkületű lelkészt melegen üdvözli s érdemeit jegyzőkönyvbe iktatja. Baksay Sándor püspök is a következő meleghangú távirattal üdvözölte az ünnepeltet: Döczy József ifiuságomtól kedves szeretett barátomnak jubileumán csatlakozom az ünneplő egyházmegye üdvözletéhez és kérem az ünnepelt további működésére a kegyelem Istenének áldását. Dr. Baksay Sándor püspök. A közgyűlés tovább folyik. Arany-lakodalom. Ma délután, augusztus 24-én ünnepük Leopold Sándor és neje: született Krón Ottilia házasságuk 50 ik évfordulóját. Ez a ritka és szép családi ünnep magasan kiemelkedik a magán-élet kereteiből, mert az aranylakodalmas pár egy hosszú emberöltőn át oly kiváló társadalmi helyzetet töltött be, hogy e felemelő emléknapon méltán fordul feléjök az egész város, az egész Tolnavármegye, sőt annak hataiain messze túlról is a tisztelők és jóbarátok megkülönböztető figyelme és érdeklődése. — Hátha az ! ? Hátha csakugyan itt a sir. A rég keresett sir. Kapartak, kapartak az emberek. Hatalmas, vastag, rettentően rozsdis vasdarab látszott. Villax Gyula beugrott a sírba; elfogta a nagy indulat. Kaparta a rozsdás vasat. — Betűk! — Kiáltott. Majd később : hisz ez magyar. És elkezdte értelmetlenül betüzgetni, egyszer felkiált: — Furcsa ez 1 Az van rajta : Ó Melhard Gyula, miért háborgatsz engem! Ezt is a tegnapi mernyei szekér hozta. * Melhard Gyula nem haragudott a tréfáért. Visszaadta ő ezt Bertalan kormányzónak. Hogy mikép, majd azt is elfogom mondani. Hanem azért, mint Galilei, ő is rádobbantott földanyánkra és azt mondta, hogy : — Mégis ezen a tájékon kell lenni, mégis itt fogják megtalálni. * Az este azonban nagy mulatság voLt a plébánián. Folyt a bor, húzta a vályogvető. Rosszul, de azért az uraknak, jó volt. Egy kötekedő szót nem ejtettek Melhardhoz. Mindenki érezte, hogy egy talpalatnyival sem szabad tovább menni. Az bizonyos volt, hogy a tudós plébános lelke mélyében hiszi, vallja, hogy az ő feltevése az igaz. * Melhard, a hatalmas, erős ember alig 5 évig élt még ezután. Háza mindig nyitva állott. A vendéglő nélkül szűkölködő faluba érkező hivatalnokok mind odaszálltak s igy megesett, hogy 16—20 ember is gyűlt össze a plébánián. A nép ilyenkor összesúgott: — Talán megint az Áttila király sírját akarják keresni. sem
