Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-07-27 / 60. szám
3 1911 julius 27. útra, 2. a hidegvérű lótenyésztésről, 3. Ujdom- bóvár eszményi község megszüntetésére vonatkozólag, azzal vádolva ezt az uradalmat, hogy tönkre teszi a vármegyét és a népet kikergeti Amerikába. Majd tárgyalni kezdte a kötött birtok megnyitására vonatkozó 4-ik indítványát, miközben szóváltásba elegyedik a közbe szóló Szabó Gézával és gúnyos, drasztikus kifejezésekkel illeti a papokat és nagybirtokosokat. A főispán többszörös figyelmeztetése, hogy a tárgynál maradjon és röviden végezzen, hatástalan maradván, Apponyi Géza gróf főispán megvonta tőle a szót, amit a közgyűlés zajos helyesléssel fogadott. Utána Gondos András, Szemere párthive hangoztatta röviden, hogy szükséges a hidegvérű lótenyésztés megengedése és az ujdom- bovári eszményi község feloszlatása. Simontsits Elemér alispán hangsúlyozza, hogy ez az első alkalom, hogy Szemere oly indítványokkal áll elő, melyekben egész egyéniségét kifejtette és összes tulajdonságait a zöld asztalnál megismertette. Ő is első Ízben foglalkozik vele, mint megyebizottsági taggal. Mint rendőrhatóság azonban már foglalkozott vele. (Zajos derültség.) Nem győz csodálkozni a Szemere által gyakorolt tárgyalási mód felett és különösen az lepi meg, hogy Szemere, aki oly kétés és vitás jogi alapon vesz részt a közgyűlésben, mert hiszen az ő megyebizottsági tágságának megsemmisítése már kétizben kimondatott s csak azért foglalhat itt helyet mert Szemere folytonos fellebbezéseivel megakasztja választási ügyében a döntést. Annál is inkább meglepő a szerénytelenségnek az az igazán csekély mértéke, melyről Szemere magaviseleté tanúbizonyságot tesz. Lépten-nyomon elárulja Szemere az államtudományok terén való tanulatlanságát, nincs tisztában a jogrenddel, izgékony természete komoly tárgyalásra nem való és úgy látja, hogy hézagos, rapszo- dikus fejtegetéseit a hallgatóság inkább szórakozásul tekinti. Szemere Tolnává miegyében úgy lépett fel és úgy jött e terembe, hogy egyszerre megváltja a világot. Figyelmezteti azonban, hogy ugrás a természetben, a dolgok fejlődésében nincs és hogy fellépése a jelzett körülményeknél fogva inkább komikussá válik. Szeraere azon állítására, hogy egyes felvetett eszméit ő, az alispán is helyeselte, kijelenti, hogy igenis: el tud képzelni oly lehetőséget, hogy egyik-másik eszme helyeslésében ők ketten találkoznak és legyen arról meggyőződve, ‘bogy van bátorsága arra is, hogy kijelentse, hogy osztja Szemere valamelyik nézetét, azonban Szemeréből túlságos naivság azt hiszi, hogy az ő tárgyalási módja itt otthonossá válik. Még csak feltételezni se lehet azt, hogy a közgyűlés, mint törvénytisztelő testület oly dolgok helyesléséhez járuljon, melyek egyenesen a jogrenden gázolnak át. Kijelenti, hogy nincs oly helyzetbe, hogy Szemere indítványai közül csak egyet is magáévá tehessen. A hidegvérű lótenyésztés már 3 év óta elhatároztatott és a szabályrendelet jóváhagyatván, most szeptemberben lép életbe. Szemere ezt a kezdeményezést magának akarja lefoglalni. A lápafő - szili útra vonatkozólag kijelenti, hogy annak ez idő szerint csak egy kis részére van fedezet és az épül is, a többire nincs fedezet. Az eszményi község feloszlatásának erőszakolása törvénybe ütközik. Ha az eszményi község kötelezettségeinek nem tudna megfelelni, csak akkor lehetne intézkedést tenni. A kötött földbirtok megnyitása ■*— csak frázis. Igen veszedelmesnek tartaná Szemere erre vonatkozó indítványának támogatását, mert ez a tény agitátorius célokra használtatnék ki. A községi iskolák államosítása ügyében az indítvány felesleges, mert hiszen régi gyakorlat, hogy a közgyűlés az ily törekvést támogatásban részesíti. A. megyebizottsági tagok útiköltségének megtérítése a törvény szempontjából elfogadhatatlan. Felvilágosításul megjegyzi, hogy a megye bizottsági tagok itt ném a községeiket képviselik, hanem az egész megyét, ez az állás; „nóbflé officium1*, mely nem díjazható, akinek a megyebizottsági tagsággal járó áldozat terhes, az mondjon le. (Minthogy Szemere az alispán beszédé alátt folyton izgatott és sértő közbeszólásokat tett, a főispán Szemerét rendreutasitotta. Simontsits Elemér alispán folytatva beszédét, az egyesülési és gyülekezési jogra vonatkozó indítványra kifejti, hogy. az indítványt nem tartja elfogadhatónak, mert nem látja szükségét annak, hogy a még létező hatósági ellenőrzés csökkentessék. Minthogy a jogorTOLNAVAKMEGYE és a KÖZÉRDEK voslat módjai adva vannak, az ellenőrzési jogj gal visszaélni nem lehet; visszaélés követhető el azonban az egyesülési és gyülekezési joggal, meggyőződése azonban, hogy a hatóságok az ily visszaéléseket nem fogják tűrni. A közgyűlés viharos helyesléssel fogadta az alispán kijelentéseit, mig Szemere, a zugó helyeslés által irritálva, magából kikelve ihdu- latos, sértő kifejezéseket kiáltott a tömegbe és az alispán felé öklével hadonászva. Kiss Ernő dr, tiszti ügyész hivatkozva arra, hogy Szemere, akivel szemben az elnöklő főispán elment a türelem legszélső határáig és mégis állandóan zavarja a tanácskozás rendjét, ezért ellene széksértési keresetet indít és őt 100 K birsággal indítványozza sújtani. Szemere indulatosan vette elő pénztárcáját és abból egy 100 koronás bankjegyet kikapva, a tiszti ügyész felé dobta az asztalra, kijelentve, hogy van ő olyan szocialista, hogy a 100 koronát lefizeti a „nagy urakuk.“ Kiss Errő dr. tiszti ügyész Szemerének a 100 korona lefizetését kisérő tiszteletlen magaviseletéért újabb széksértési keresetet jelentett be és őt 150 korona birsággal indítványozza sújtani. Apponyi Géza gróf főispán a két széksértési keresetben egyenként elrendeli a szavazást és a közgyűlés mindkét széksértést megszavazta, ellene egyedül Stern Árpád szavazott. Ezután az alispán folytatta az indítványokra vonatkozó válaszát. A közigazgatás reformjára vonatkozólag (hogy a közigazgatási tisztviselők ne fogadjanak el „kedvezményeket“) kijelenti, hogy ezt az inszianuciót vtsszautasitja. Ezzel azonban nem érheti be. Aki ilyet állít, az bizonyítani tartozik. Felhívja Szemerét, hogy bizonyítson (Szemere kőzbekiállt: Nem vagyok hajlandó az alispánnak beugrani). Minden becsületes embernek, minden tisztviselőnek joga van-je kéréshez és elvárhatja a részletező adatokat. Elvárja Szemerétől, hogy megadja a választ. A munkásházak ügyében a szabályrendelet már 3 évre megalkottatott, de a kormány jóváhagyása késik. Mig azt meg nem kapjuk, az alkotáshoz hozzá nem foghatunk. Dombóvár község fejlesztésére vonatkozó indítványra megjegyzi, hogy ez a község autonom ügye. Ezekben az indítványokra vonatkozó megjegyzéseit előadva, egy alkalmi megjegyzés: tesz és ez az, hogy Tolnavármegye közönsége nemcsak most, de históriai pillanatokban is mindig az emberjogok kiterjesztése mellett foglalt állást és működésében az erre vonatkozó legszentebb törekvés jellemezte. Nem ismerheti tehát el senkinek hivatottságát arra, hogy bennünket törvénytiszteletre, önzetlenségre tanítson. A Gazdasági . Egyesület évek óta nem tesz egyebet, mint, - hogy a szegény nép ügyeit karolja fel ; a vármegye közönsége létesítette nagy áldozattal a közkórházat; segélyezte a madocsai tüzkárosultakat, a kölesdvidéki árvíz által sújtottakat, megalkotta a munkásházaik és hidegvérű lótenyésztés előfeltételeit. Ily népbaráti törekvések és alkotások fűződvén a vármegye tevékenységéhez, nem tűrhető, hogy a közéletnek oly tanulatlan újonca, mint Szemere, leckéztetéssel, utasításokkal álljon elő. Szemere Kálmán személyes megtámadtatás címén kér szót és kijelenti, hogy helyt áll szavaiért. Célzással a biharmegyei esetre, ahol nyíltan tárgyalták, hogy az uraságok szénás szekerei bejártak a szolgabirák udvarába, kijelenti, hogy a mellékkeresményre vonatkozókat nem a tolnamegyei szolgabirákra értette. A közgyűlés Szemere indítványát egytől- egyig elvetette. Délután 2 óra lévén, a főispán a gyűlést felfüggesztette és' folytatását d. u. fél 4 órára tűzte ki. * 'M- * A délutáni gyűlés eseményeiről lapunk más helyén hozunk tudósítást, itt csak azt ! említjük meg, hogy a hatalmas tárgysorozat (öbbi pontjai, mélyek nem voltak Szemere ügyeivel kapcsolatban, gyors egymásutánban tárgyaltattak le. Túlnyomó részben tiszti ügyészi vélemények voltak, melyek el fogadtattak. A magyar hírlapírók nyugdíjintézetére 200 korona megszavaztatott. Majos községnek a bikatartásra vonatkozó határozata feloldatott. Körtvélyessy László, Komandinger Kálmán, Tözsér Miklós jegyzők személyi pótlékának beszámítása megtagadtatok. Gyönk és Tolnanémedi községeknek 500—5000 korona közúti segély szavaztatott meg. A kisvejkei kisbiró személyi pótlékára, a dunaföldvári vágóhíd és husvizsgálatra, a gindlicsaládi orvosi lakra, a mórágyi közmunkára, a tolnai homokbányára, a döbröközi szolgaszemélyzetre vonatkozó képviselőtestületi határozatok feloldattak. A jegyzőkönyv hitelesítése f. hó 28-ikára tűzetett ki és arra Bodnár István és Bajó János kérettek fel. Szemere Kálmán. — Árnykép a közgyűlési teremből. — Tol navár megye székhazában kínos botrányok játszódtak lo a tegnapi napon. Talán az 1839-ki nagy Kubinszky-Pecsovics hadjáratot hozzászámítva, nem is volt ott akkora háborúság, mint amilyet okozott a hírből nagyon is ismert Szemere Kálmán, szocial-demokrata agitátor, a Tolnavármegye két járásából kitiltott s csak nem régiben visszabocsátott — népvezér. Igazán csodáljuk azt az arány tagos higgadtságot, amelyet az agyon kinzott bizottsági tagok, vármegyei közéletünk eme lehetetlen alakjával szemben tanúsítottak. 32 R. melegben végig hallgatni azt a sok félkegyelmuséget, amelylyel egy féltudástól megkótyagosodott lélek a maga aberrációjában minden rendszer, összefüggés nélküli beszédben, sokszor ártikulálatlan hangokon fülünkbe üvöltött—igazi keresztyéni önmegtagadás. Ember csak úgy képes felemelkedni az emberbaráti türelem ekkora magaslatára, ha tudja, hogy az efajta merénylet elkövetője nem gonosz — talán rosszszándéku ember, de szánalmat érdemlő, degenerált alak, aki nem annyira rendőri, mint gyöngéd orvosi beavatkozást igényel . . . Szemere Kálmán valósággal igy mutatta be magát. A közgyűlést mindjárt: az egyenlő, titkos választói jog harsány éljenzésével vezette be. Orditozásától s a nyomában keletkezett indig- náló zajtól a főispán pár- percig meg sem nyithatta a gyűlést. Szemere ezután maga volt a kihívó dac, a féke vesztett indulat, tomboló szenvedély, majd a sunyi alázat, amikor t. i. a tiszti ügyészi széksértési indítvány egy egy percre visszahozta az — eszméletét. Szóval egy teljesen beszámíthatatlan ember, akitől bármiképpen- módon meg kell szabadítani a vármegye nagy múltat látott székházát. Nem hisszük, hogy kevesebb kompetenciával visszaéltek volna még a szólás-szabadsággal, emberek jóhiszemű türelmével, mint épen ő, az eltiport jogok önmaga által feltolt védője, szószólója. Csupa ideg ez az egész ember. Ha érveit, adatait nem csak a magávalhozott, keményre kitömött sárgabőr táskája tartalmazná, de a feje is, még megbékülne vele az ember. De ha beszél, nincs egy összefüggő mondata, egy helyes szófűzése, a szavakat ketté harapja- s mint a hal a csalétket — vízbe- fuló a szalmaszálat H elkap minden kis közbeszólást, ami által teljesen kizökken amúgy is? zavaros előadásából s ezzel aztán általános derültséget kelt, ami pedig a fajszi érett paprikához hasonlóvá teszi az amúgy is mérges, haragos kis embert, ilyenkor toporzékol, tombol, a legfelsőbb skáláig viszi fel a szót s megropogtatja, mint az éhes paripa az elkapott zabszemet. Egyébként a legjobb szivü ember ez a Szemere Kálmán. A most aljegyzővé választott Fürdős Miskát (saját szavai) a régi katonai emlékek hatása alatt, ha lett volna üresedés, mindjárt megtette volna vicispánnak, igy, hogy nem volt ellenjelöltje, végtelenül sajnálta, mert szerette volna összehasonlitani őt más emberrel is, hogy kitűnjék igazi, rátermett volta. Tisza Kálmán azonban már csak félbe maradt ember előtte. Addig volt neki csak nagy, amíg Tisza is obstruált, azontúl közönséges raktáros lett, aki „beraktározta“ a tönkrement zsentrit az állami és vármegyei hivatalokba. Hogy mekkora nemzeti értéket mentett meg ezzel Tisza Kálmán, arról persze fogalma sincsen Szemere urnák. Mert nem kell neki az ur, se kis, se nagy alakjában, pap se kell, ha káplán, ha vikárius, ha hittanár, igaz, hogy a szék sértésért először rásózott 50 korona sem volt Ínyére. Irgett, forgott, ötölt-hatolt,! es- küdözött, hogy sérteni senkit sem akart, végre is nagyot nyelt és vissza nyelte a zsíros gorombaságokat, igy futni engedte a jószivü dr. Kiss Ernő főügyész. Addig szaladt azonban Szemere, amig belefutott az elnöki többszöri megintésbe, majd a szómegvonásba. Ez volt Szemere Kálmán első rögtönzött erőmutatványa. De következett a többi. Gombócból is sok —| nyolc darab, hát még indítványból! Pedig I ennyivel állott elő, hegyibe töpörtőnek még vagyugyanennyiinterpellációval. Ujdombóvárt le akarta rántani az eszményi magaslatról, vagyis ne legyen eszményi község, de darabol- tassék fel s csatoltassék valami hat községhez. Szóval nem keli a kötött birtok, szűnjék meg továbbá a robot, a földuzsora, a felekezeti iskolák állnmosittassanak s munkásházat kérünk, a megyé- bizottsági tagok napidijat kapjanak. (Ahá! ez az, kiabálják közbe.)' S a népvezér csak folytatja, kusza, zavart mondatokban, közben kikelve az urak, a papok ellen, parázs kis párbeszédet rögtönözve Szabó hittanárral:
