Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-03-13 / 21. szám

2

TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK

liíil március 13.

jelentőségét és odasereglettek az áldozati oltárhoz, hogy életüket és vérüket föláldozzák azért a hazáért, mely annyi szeretettel fogadta őket kebelére, mig régi, elhagyott hazájuk csak mostohán bánt velük mindenkor.

Volt már egyszer ünnep a világon.

A szabad gondolatnak és szabad szónak ünnepe volt ez, melyre nem rakhatta rá többé bilincseit a cenzúra.

A törvényhozásnak ünnepe volt ez, mely most már általános joga lett a nemzet minden polgárának, aki a nemzet terheit megfelelő mértékben segített viselni. A köz- igazgatásnak és bíráskodásnak ünnepe volt ez, mely e nevezetes ünneptől kezdve nem volt többé egyetlen tulhatalmu osztálynak kiváltsága, szeszélyének és zsarnokságának felelőtlen játéka.

Erdély ünnepe volt ez, mely betöltvén a szeparációt követelő hivatását a múltban, most már az anyaország erejét gyarapította azzal a megbecsülhetetlen nemzeti értékekkel, melyeket a zivataros múltban mindenkor megtudott őrizni.

Volt már egyszer ünnep a világon.

Véressé lett, de annál dicsőbb volt. Haláltánc lett a vége, mégis ragyogó volt. Éjszaka következett rája, mégis megmaradt fényében, tündöklésében. Március 15-ikevolt e nagy ünnep, ez a felejthetetlen nap, melynek emlékét még a mindent hervadt levéllel betakaró időnek avarja sem képes kitörölni a magyar népnek szivéből. Ez a nap, melyet glóriával vont be nemcsupán a múltakért rajongó aggastyánoknak lelkes legendája, hanem a megdönthetetlen történeti tényeknek valósága is.

De lesz-e még egyszer ünnep a világon ?

Ó te szomorú kérdés, mért tódultál éppen ma lelkemre ?

Miért is változtál kérdéssé, hiszen téged a költő jóslatnak szánt és a jövőbe látó ihletnek percében nem kétkedve, hanem állitáskép foglalt szavakba! Lesz-e még egyszer ünnep a világon, ez országban, hol megint fogyatkozóban az egyetértés, lohadó- ban a békés munkásságra való kedv, hol megint egymás ellen agyarkodnak a társadalmi osztályok, hol feledésbe látszik menni az az igazság, hogy «minden DemosztheA jegyző nem talált kalapot, az is utána, aztán emberek, gyerekek, asszonyok mind utána, úgy, hogy a parochiánál már tekintélyes számban voltak; mivel azonban puskáról volt szó, csak a kapunál lesték a történendőket.

Ezen idő alatt az öreg plébános vigyázott a pajtára és pipaszárával távol tartott minden élőlényt.

A plébános némán, de mosolygós örömmel fogadta a segédjegyzőt és mindjárt a pajta felé mutatott. — A segédjegyző gyakorlott vadász lévén, hamar észrevette a csendesen rágcsáló szürke állatot. Miután katona is volt, előbb kimérve a kellő distanciát, célba vette a magát nem zavartató állatot ; — egy durranás — és a nyúl holtan terült el.

Megvan ? fakadt ki örömmel a plébános és gratulált a segédjegyzőnek az ügyes lövéséért.

A durranásra odajött a Bien Hanzi is, de általános elképedést idézve elő, nagy tiltakozás között kijelentette, hogy ez az ő hollandi nyula, amit egy forintért vett.

Az öreg plébános szó nélkül kifizette a forintot, de azóta nem szeret nyulról beszélni.

nesznél szebben beszél a tett», hol hazug jelszavakért, a pillanat sikeréért kockára mer- nék tenni mindazt, amit egyszerre nem lehet visszaszerezni, mert nem egyszerre veszett el, minek ára nem a falrengetö szó, hanem a céltudatos tevékenység, mely nem csap ki biztos medréből, hanem nyugodtan hordja hullámain a nemzet legféltettebb kincseit.

Lesz-e még egyszer ünnep a világon ?

Bizom, hogy lesz. Most csüggedjek talán, ezen a napon, mikor a múltba szálló lelkemet gyerekhonvédek kipirult arca, vén zászlótartóknak fiatalos lelkesedése tanítja meg bízni annak a nemzetnek erejében, mely egy szempillantás alatt hőst nevelt a gyermekből és visszaadta erejét az aggastyánnak?

Bizom, hogy lesz még egyszer ünnep a világon, hogy a magyarok Istene, aki eddig is föntartotta a nemzetet minden bajban és veszedelemben, ezentúl is megóv bennünket a legnagyobb csapástól, a párt- viszálytól s meghozza nekünk azt a napot, amikor mindnyájan egy utón haladunk, meghozza nekünk a békés, a virágzó, a gazdag, a magyar Magyarország napjának felvirra- dását. (m. f.)

VÁRMEGYE.

— Közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 28-án tartja meg Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos főispán elnök vezetésével, szokásos tavaszi rendes közgyűlését.

— Megyebizottsági tagválasztás. A paksi megyebizottsági tagválasztás iránt óriási érdeklődés mutatkozott. — Leszavaztak négyszáz- negyvenheten.

Megválasztattak: Popovits Gyula főjegyző 234, Ackermann Péter gazdálkodó 228, Schmidt Ferenc takarékpénztári pénztárnok 208, dr. Grosch József ügyvéd 179 és Hanoi Ferenc földmíves 165 szavazattal hat évre és Kocsis József borkereskedő 213 szavazattal három évre.

A választást Késmárky Iván ügyvéd vezette, a rend fenntartására pedig a csendőrség ügyelt fel. A választás iránt azért volt oly nagy érdeklődés, mert az első választást megsemmisítették. A választás este 8 órakor ért véget.

A cikói választókerületben folyó hó lí-én tartott választáson leadatott összesen 328 szavazat; dr. Perczel Béla 314 és Kardos István alsőnánai jegyző 221 szavazattal megyebizottsági tágnak megválasztatott.

A tamásii választókerületben leadatott 103 szavazat; megyebizottsági tag lett Havas Béla 65 szavazattal.

Tükör-darabok.

A szoknya-nadrág.

Oh! hogy az a lump, az a csavargó,

Az a világ-űrben kavargó,

Az a talányos, az a ködös,

Az a Halley-üstökős Mért olyan széles,

Olyan balkezes,

Olyan suta, —

S mint a guta,

Miért nem törölte szépen E sárgolyót néhányszor képen ?!

Most itt van la!

Tralala. . .

Kő-eső,

Tűz-eső,

Vér-eső,

Jég-eső,

S különféle csapadék Váltó-láz,

Amely ráz,

S az ádáz Cyan-gáz

Bár már megölt volna rég!

Mert: Ajaj 1 az minébünk szörnyen fáj,

És fürdik epében a férfi-máj:

Hogy mialatt sorra minden megdrágul,

Még a szoknya is — megna-drágúl!

(Szó-játékom lopott,

De azért nem kopott,

S így el mertem követni;

Lesz majd ^lég társam,

Akik e lopásban Híven fognak követni.)

'folytatom rímmel,

De csak ámmal-immel,

Haj! jobb vón a hideg,

A fagyos, a rideg Próza:

Mert nőm, a Róza,

Mert Róza, a nőm,

A nyájas,

A hájas,

(Ki nyom vagy száskilenc kilót 1)

Rám támadt vakmerőn:

»Hej, Áron! Haj, Áron!

Én bármilyen áron,

De nadrág-szoknyát akarok U S édesen günnyögött,

S csábosán zümmögött,

Majd megfojtottak a karok! . .,

Én meg úgy gondolván, jó ideám támadt, — Ilyen féle szókra nyitám ki számat:

»Ha nadrág kell, hát lesz nadrág!

Ha szűk kell, — szűk, ha tág kell, — tág, Ez nagyon okos viselet,

Meg oszt úgyis te vizeled A nadrágot; te vagy az ár,

Aki jogaimból kitúr.

Tiéd a nadrág és a szó, —

Jó magam csak Egy hallgatag.

Szegény, szerény — nadrág-tartó.

Van nékem nadrágom elég:

Csacsi-szürkék és feketék,

Sötét-kék, pepita,

Vékony, mint a szita,

S vastag, száz ló-erős:

Lovagló, evezős.

Ne mondd, hogy smucig vagyok,

Én mindent neked adok,

S te mindent nekem adsz:

Egy szoknyát sem tarthatsz, —

Cseréljünk garderobe-ot 1«

S nőcském, a Róza,

S Róza, a nőcském,

E végszóra — kidobott.

Nadrág-szoknya ?

Szoknya-nadrág ?

Miért szoknya, hogyha nadrág ? 1 S miért nadrág, hogyha szoknya ? I

Tudom is én 1 Bánom is én 1 Nem mondta a pap a misén,

S nem kérdeztem meg Fedákot,

Aki bukfenceket hány most,

S pantallója szépen feszül.

(Titkos öröm kél itt belül!

Mily jó, hogy nem nőm, a Róza, Bújt belé a bugyogóba!

[Mint mondtam: százkilenc kiló !] Lenne itt most riaillió 1)

Szoknya-nadrág ?

Nadrág-szoknya ?

Miért nadrág, hogyha szoknya ? !

S miért szoknya, hogyha nadrág ?!

Ez fejébe sehogyse fér Polonyinak, a Gézának,

S kedveskedvén a t. Háznak,

Zavarosban fogván halat,

Nadrág-szoknya őrve alatt:

Zárt ülést, s még valami mást:

Névszerinti leszavazást, —

Bizonyos, hogy százszor — kér !

Keszeőkúthy R. B.

HÍREK.

— Főispánunk Pécsett. Apponyi Géza gróf, vbt. tanácsos főispán, szombaton Pécsre érkezett, hogy elnököljön a pécsi kath. kör vasárnap tartott közgyűlésén. Főispánunk pécsi tartózkodása ideje alatt a megyéspüspök vendége volt.

— Idegen rendjel. A király megengedte, hogy Apponyi Rezső gróf, cs. és kir. kamarás, miniszteri segédtitkár az Őfelsége személye körüli minisztériumban, a belga Lipót-rend tiszti keresztjét viselje.

— Uj ügyészi megbízott. A igazságügyminiszter, a szekszárdi kir. járásbíróság területére, dr. Zsigmond Ferenc ügyvédet, ügyészi meghatalmazottá nevezte ki.

— Elnevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Kremniczky István napidijas pécsi lakost, a IX. fizetési osztályba ideiglenes minőségű kataszteri irodatisztté nevezte ki.

Az orvosi kar által ajánlva.

Gümőkór (tüdőbajok), légzőszervi bán* talmak, szamárköhögés, influenzánál.

1. A ki hosszú időn keresztül köhögés bantalmaiban szenved.

3. Mindazok, kik gégehnrutban szenvednek, Sirolin .Roche“ által rövid időn belül meggyógyulnak.

B. Asztmában szenvedők már rövid haszKi használjon Sirolint?

nálat után lényeges könnyebbülést éreznek.

á. Skrofulas, mirigyduzzadásos, szem- és orrhnrutos gyermekeknek rendkívül fontos szer a Sirolin.

A táplálkozást nagyban elősegíti.

Ónk eredeti csomagolású SIROLIN „Roche“-t kérjünk és pótszereket határozottan utasítsunk vissza.

F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co.,

Basel (Svájcz). -=- 9 Grenzach (Németország).