Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-02-13 / 13. szám

2 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK bank nekünk, a szegényebb és gyengébb félnek elvitázhatatlanul több előnyt és hasznot nyújt, mintha a velünk vámközös­ségben élő Ausztria mellett mi ónálló jegy­bankot állítunk fel. A paritás elve éppen a közös bank intézményében és működésében a legpreg­nánsabb módon nyer kifejezést. Ha pedig ez igy van — az ellenkezőjét senkise bizo­nyította — nem Istenkáromlás-e az utóbbi években lezajlott politikai és parlamenti válságok után, a dolgok mai stádiumában, amikor december 31-én lejárt a szabadalom és annak megújítása a külföldön élvezett hitelünk és bizalmunk megszilárdítása miatt is elodázhatatlan, hosszú, meddő vitával a javaslat elfogadását és letárgyalását meg­akadályozni ? * * * Azt mondottuk, hatalmi kirdls az egész. — Ezért van ez a nagy vízözön, a sok epés és elkeseredett felszólalás, a sok botrány és izgalom. Hisz eléggé köz­tudomású, hogy Kossuth F. és Apponyi A., mint miniszterek hajlandók voltak a közös bank meghosszabbítására, csak Justhék türelmetlenkedései, amivel az alkotmány- pártiakat a koalícióból kirekeszteni és a 67-es alkotmánypártiak által betöltött he­lyeket elfoglalni akarták, bontotta meg a koalíciós szövetséget és hiúsította meg a közös bank meghosszabbítását. Kossuth és Apponyi százszor jelentették ki, hogy nem engedik az önálló bank miatt az országot falnak vinni, hogy az önálló bank ezidő- szerint meg nem valósítható, hogy képte­lenség annak további forszirozása. Lukács miniszter aktaszerüleg bizonyítja, hogy a koalíciós kormá ly — a három függetlenségi miniszter hozzájárulásával — már iyoj-bcn megállapodott az osztrák kormánnyal arra nézve, hogy milyen irányelvek szerint fogják az igio-ben lejáró közös bank szabadalmát meghosszabbítani Avagy kételkedik-e abban valaki, hogy a Kossuth párt két legélesebb mostani szónoka: Désy Zoltán és MezÖssy Béla 48-as államtitká­rok a 67-es miniszterek : Wekerle és Darányi oldalán, abban az esetben is ellenezték volna a közös bank meghosszabbítását, ha a koalíciós kormány terjeszti azt be és az a nagy elkeseredés, műfelháborodás, amely az ellenzék mostani vitája alatt toporzékol, nem jelentkezett volna-e zajos helyeslés és kénytelenül, akaratlanu megtaláljuk, sőt szük­ség esetében megteremtsük a helyes szót és kifejezést,, a nélkül, hogy azt keresni kellene. Ne csodáljuk hát, hogy mire a gyermekek felnőnek, nekik az alacsony kis ember nem törpe, hanem knirpsz zwergli; a barátság nem szoros, benső, hanem dick; az énekes nem hamisan hanem falschul énekel az ékszer schmukk, a szőnyeg tepich; leányaik nem liba­sorban, hanem Gänsemarschban sétálnak és vi­lágért se viselnének övét, csakis gürtlit. Hát még a háztartás 1 Mennyi kelletlen­kedéssel, akarom mondani »zuwidersággal« jár az! »Eigentlich« nem érdemes magát »abrakke- rolni«, hisz a férjek igen hálátlanoki Hiábavaló a sok »klopfolás«, jobban megbecsülik a *fax- niß« asszonyt, akinek valami »zustandja« van és örökkön »lamentiroz«. Hát még a cseléd! Az vagy »schnippisch« »flitschni« vagy esetlen «trampli« «Höchste Zeit«, hogy a cselédkérdést .rendezzék, különben a társadalom hajója elsü- lyed »mitt Mann und Maus«, Térjünk át a toillette-ügyekre — Viola ruhájának igen jó »schnittje« van,* schlussban« is pompásan áll, csakhogy a »Zugehör« nem kifogástalan. Másik ruhája, mely csak »herge­richtet«, jobban áll de nagyon »geschweift«. Sárikát állítják a tükör elé, aki nagy >putz>- ban jelent meg. Mustrálják minden oldalról. Dicsérik szemben, de egymásnak megsúgják, hogy már nem olyan »nett« mint volt, tavaly óta szinte »fanirt« ! Mintha nem nem is «szeanyi- rozná« magát úgy, mint régebben. Az »ado- reteurök« nem is »swärmoinak« már utána nagyon.,^ Érzi ezt ő maga is, hogy nemsokára »alte Schachtel« lesz s azért bizonyos »Galgen­humor« rezeg ki hangjából. Többé nem olyan »schlagfertig«, mint régente volt. Mindenesetre nem »hochnäsig«, inkább »kleinlaut«. tetszés alakjában ugyanezen javaslattal szem­ben, ha azt a koalíciós kormány nyújtotta volna be ? Ne játszunk a jelszavakkal és ha farsangban vagyunk is, vessük le az ál­arcot; ugyanazok, akik mint függetlenségi és 4.8-as Kossuth-párti képviselők ezelőtt három évvel megkötötték Ausztriával a közös vám meghosszabbításáról szóló szerződést és 'felemelték a kvótát, honnét veszik az er­kölcsi bátorságot ahhoz, hogy most meg­int a régi függetlenségi tógába bújtak és tüzokádó jeleneteket provokálnak és dörge­delmes szónoklatokat szavalnak a kormány­nak a legszigorúbb tárgyias bírálatot ki­álló és az ország pénzügyi helyzetét gondo­san megvédő javaslata ellen. Mi ez egyéb, mint a hatalmi kérdés­nek, mint a politikai s egyéni önzésnek legrutabb játéka, mint a legfrivolabb szem­fényvesztés ? * * * Milyen kacagtató színjáték Justh Gyulá­nak, a pártvezérnek és volt házelnöknek szereplése, de egyúttal mennyire elszomo­rító, hogy egy ilyen, egyénileg ugyan becsületes, tiszta és elvhű, de végtelenül naiv, tudatlan s bárdolatlan férfiú éveken át vezető és domináló szerepet játszhatik a politikában, a parlamentben, s hogy az ország sorsa egy egyébként minden tisz­teletre érdemes politikai analfabétának ke­zére legyen bízva, akárcsak huszonnégy óráig is. Kabaréba való hatásos szenzáció I Justh Gyula töviről-hegyire közhírré teszi, hogy a legutóbbi kormányválság alatt mit beszélt ő a királlyal és a király vele, mint hű belső titkos tanácsosával és hogy a homo regius tárgyalásai közben mit mondott, mit ígért? És következik a nagy leleplezés, a szegény Lukács László megsemmisítésére irányuló mennykócsapás! — Justh Gyula csak Őfelsége szitából tudta meg, hogy Lukács László a közös bank hive, amit 25-év óta Magyarországon minden újság­olvasó és ujságszedő tud, amire azután Justh sarkon fordult s faképnél hagyta a bécsi burgot. A másik nagy szenzáció, hogy Lukács László, amikór mint a király megbízottja Justhtal, mint a legnagyobb országgyűlési párt vezérével uj kormány- és pártalakitás Áttérnék a ruhára. Szakértő megjegyzések mindenfelől. Hja az ilyen »schlank« hölgynek minden jól áll. («Unter uns gesagt« kissé »boshaft« megjegyzés, mert Sárika kezd hizni, jobban mondva: »embonopitja« kezd «zuneh- molni«. Ohl a nők »malicózusak» durch und durch és durch die Banki) Következik a szabómühelyi műnyelv ára­data, melyben itt-ott elvétve úszkál egy-egy magyar morzsa . . . pardon! »bröKni« is. Plissé, fa9on, mieder, entredeux, écharpe, einlage, coiffure, collier, riviére, anhängsli, crépe de chine,1 schottisch, fusfrei, pailette ... Meddig folytassam ? Bizony ez a ruha »spannol«, de hát ennek a szabónénak nem lehet »beibringolni», hogy vigyázzon. »Flunkerozni« bezzeg tud, de hát rákerül a sor, mindig »Blössét« ad magának. Hollott ő azt tartja, hogy ami a kezéből kikerül, az mind »noch nie dagewassen«. »Leider« véle­kedik Viola nagysága és Blanka hozzáteszi: »stimmt» ! És folyik tovább az áradat. .. charmant... éclat . . . rüchrend . .. ungraziőz .. . unsympat­hisch . . . plein air. . . plei pouvoir . .-. fratz vikli-vakliz . . . letschett„ . . tupfni . . . unserei­ner . . . massol. . . nipből . . . stoppol,. . síik­kel .. . cache pót. . . Szerencsére ‘behozzák a »pubit s a tár­salgás átterelődik, öröm nemsokáig tart. »Pubil szépen pttizni!« Ugye »herzig« ?. . . Czakugyan milyen »pakschirlich» és »niedlich« 1 »Pubi« csinálj szép »pukedlit«, nesze egy kis «cukkedli«!. . . A pubi csakugyan kitünően pukkedliz, mire a mama »megtetschlizi« és ad néki cukkedlit. Oh cukkedli, oh pukkedli ] Milyen szép is a budapesti szalorínyelv I Nem értem, mit kifogá­solják. Csupa dallamosság 1 Elandalitó ! 1 dl l fébrttár dolgában tárgyalt, kijelentette, hogy a tárgyalások sikere, vagyis egy uj kormány­párt alakítása esetén, Lukács miniszterelnök be fog lépni az uj kormánypártba. Frázisokból meg nem élünk és amikor áldás az országra, hogy van egy olyan kiváló szakembere, pénzügyi korifeusa, mint Lukács László, aki rendbe hozta az ország zilált és megbomlott anyagi viszonyait, akkor egy ilyen értékes férfiút dajkamesék­kel akarnak lekisebbiteni. Justh, mint házelnök, nemcsak a leg­kíméletlenebb, hanem a legerószakosabb. is volt, aki csak valaha ezt a díszes állást elfog­lalta. 48-tól kezdve az összes elnökök alatt nem volt annyi, rendreutasítás, szómegvonás, mint Justhnak elnöksége alatt és most ó leckézteti Návayt és Perczel Dezsőt, akit első házelnöksége után az egész ellenzék nevében Horánszky Nándor biztosított bizal­máról és nagyrabecsüléséről és aki ujabbi házelnöksége idejében az orgiákat ülő és végsőig elfajult obstrukciónak letörésére, a végveszéllyel fenyegetett parlamentárizmus megmentése érdekében, az akkori nagy többség, pártja és a kormány intenciói szerint cselekedett csupán azon az emlékezetes november 18-án. A méregkeveró Polónyi Géza osztja megint a kártyákat és egyenesen meg­döbbentő, hogy a saját pártja által is annyiszor eltemetett, az egész közvélemény marasztaló verdiktjével száműzött Polónyi Géza megint szerephez és befolyáshoz jut és még mindig akadnak egyesek, akik az ó gonosz ugratásainak felülnek. VÁRMEGYE. — Rendkívüli megyei közgyűlés lesz, amint már jeleztük f. hó 2l-ikén, d. e. 11 órakor, ezt megelőzőleg pedig d. e. 9 órakor az állandó választmány tart ülést. VÁROSI ÉLET. "Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete folyó hó 9-én dr. Szentkirályi Mihály polgár- mester elnöklete alatt rendkivüli közgyűlést tar­tott, melyen Kamarás Béja és Schültz Gusztáv városi képviselőtestületi tagoknak jegyzőkönyv- hitelesitőkül való felkérése után a következő határozatokat hozták : Szinte rimbe foglalhatnám; pukkedli cuk­kedli, säumerli, hoserli, zwekkerli, zwikkerli, finzerli, grüberli, häuberli, nokkerli, stangerli. hokkerli 1 Van-e még ennél hangzatosabb nyelv? Itália szégyeld el magadat és bújj a sarokba a buda­pesti szalonnyelv előtt! Hát még a többi, mely nélkül budapesti művelt társalgás elsemképzel- hető, melyek fűszerét adják meg fővárosi sza­lonnyelvünknek ! A scherzli, a fetzni, a fitzli, a scheitli, a stekli a zwikli a strimnfli, és főleg a techtli-mechtli 1 Milyen édes szavak ezek : szokli meg szokni! S milyen barbár az, aki téged, oh szokni, nem tud megszokni I Szegény Arany János, ha ezek a rímek rendelkezésedre álltak volna, mennyivel gaz­dagabb, színesebb; tartilmasabb lett volna köl­tészeted I Ha csak kiejtem, a költészet üde szellője akarom mondani: »brizéj« lengedezik felérni Oh briz, oh griz, oh fríz, oh gfrisz, — a magyar szókincsnek megannyi ragyogó, szín­játszó gyémántja, melyekkel a budapesti szalon­nyelv ékesítette fel szegényes nyelvünket 1 Olyan »leistung« ez, mely — magyarán mondva — nicht ohne 1 Szinte »tázjg« lesz az ember tőle... Csak egypár jutott eszembe hamarjában, de aki budapesti szalonjainkban szemfüleskedik, akárhányat fog még találni, mert van itt elég, »in Hülle und Fülle 1« No de »bremzoljunk«, mert hölgyeinkkel »faséba« keveredném és kegyüket »ver-« találnám »scherzolni«, ami nekem »Strich durch die^ rechnung« volna . . . Aztán meg azt találnák mondani: »Adieu, fort mit schaden.« Viola ő nagysága úgyis szinte olvas * lelkemben és rám szól I — Tudom, tudom, mi szúrja máját »Bocsánat nagyságos asszony, ez igei» rosszul van mondva! Mert nem mondta jóí

Next

/
Thumbnails
Contents