Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-01-05 / 2. szám

XXI. (VIi.) évfolyam 2. szám. SzH'Szárd, 1911 január 5 Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... . 4 „ Egy szám .ára . . 16 fillér. Bliöfizet^seket és hirdetéseket a kiadó- h vatalon kívül elfogad a Molnár-föle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer e hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezcréd) István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL! Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÄN. Fölmunka társ: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Tfivlrnt. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képviselőházból. Budapest, jan. 5. d. u. 2 óra. A képviselőház mai ülésén Berzeviczy elnö­költ. Napirenden volt a szerb kereskedelmi szerződés. Pethö Sándor volt az első szónok, ki azt fejtegette, hogy a husbehózatali tila­lom tisztán az agrárérdekeknek kedvez s a munkásnép megélhetési nehézségeit fokozza. A javaslatot elfogadja. A következő szónok Batthyány Tivadar volt, ki elismeri, hogy a védővámok kissé magasak és azok mérsék­lését kívánatosnak tartja. A Szerbiával való jó viszony fentartására ő is nagy súlyt helyez. Beszéde további részében Aerenthal külügy­minisztert támadta, aki szerinte politikájával Magyarország szociális érdekeit károsítja. A javaslatot elfogadja. Több szónok nem lévén, elnök a vitát bezárja. — Hieronymi miniszter reflektálván az elhangzott beszé­dekre, konstatálja, hogy a legtöbb szónok a husdrágaság kérdésével foglalkozott. — Hangsúlyozza, hogy az élelmiszerek drá­gaságát enyhíteni az volna hivatva, ha iparunk annyira fejlődnék, hogy itteni terme­lésünket saját piacunk tudná elfogyasztani. Batthyányinak a külügyminiszter ellen inté­zett alaptalan támadására azt feleli, hogy azokat a delegációban kellett volna előadnia. Molnár Ferenc szanatóriumban. Molnár Ferenc, a jeles iró, a Szécsy Illés­sel folytatott affér izgalmai alatt ma súlyos betegen a Vöröskereszt-kórházba vonult, később hosszabb külföldi útra megy. Távirataink folytatása a Hírek között. A politika ujesztendeje. (—r.) A magyar politikai élet külső képe oly gyors változásu, mint a vidék, a kilátás, amikor express, vagy legalább is gyors vonaton száguldunk keresztül a külön­féle országokon. Itt még kopár, terméketlen, égbenyuló sziklák, fejükön r*z örök hó, szűzi, fehér koszorújával s mindjárt alattuk, alig egy jó hajitásnyira váratlan csodakép: ter­mékeny, dús mezők, zsibongó munkás élet, dologban feszülő izmok öntudatos, bizakodó munkája. A magyar politikai élet ma egy éve még a bus lemondás, reménytelenség, kétség- beesés, a teljes fejvesztettig télies képét mutatta s ma. habár néha-néha arcunkba csapkod is a hűvösebb, csipősebb fuvallat, közbe-közbe van egy kis napsütés is, amely jólesően megbizsergeti a lelkeket s remény­séget ébreszt a szivekben, hogy végre talán kijutunk az örök tél országából. Soha nagyobb érdeklődéssel nem várta talán ez az ország az újévi politikai meg­nyilatkozásokat, mint ez évben s hozzá­tehetjük mindjárt, hogy kevesebb gánccsal, kevesebb boncolgató kritikával nem egy­hamar fogadták a kormácy kijelentéseit, mint az idén, ami nem mutát egyebet, mint­hogy az ország régi bizalma visszatért, vagy kezd visszatérni s hogy enged az egymás iránt való oktalan gyűlölködésünk s általá­nos az óhaj, hogy az ország kátyúban ragadt szekerét, becsületesen összefogva, a partra segítsük. A kormányelnököt — amint már táv­iratunk említette — Perczel Dezső pártelnök üdvözölte. Héderváry gróf válasza remeke volt a korrekt, bölcsen megfontolt politikai nyilat­kozatoknak : Reális, okos magyar politika a korona és a nemzet közötti jó viszony ápolására, béke a felekezetek közt és a nemzetiségiekkel; törekvés az Ausztriával való viszony barát­ságosabbá tételére; európai pozíciónk emelése ; végül erőgyűjtés politikában, társadalomban, művészetben, gazdasági téren. Nem hisszük, hogy akadna józan gon- dolkozásu magyar politikus, ki a válságból való kibontakozáshoz mindezeket szükséges­nek ne ítélné, aki magát e kijelentésekkel ne azonosítaná. Ez az oka, hogy a kormány­elnök szavai mindenfelé a megnyugvás érzé­sét váltották ki a lelkekben s még jobban megszilárdították a benne vetett hitet. Egy nemzet egyre erősödő bizalma legszebb újévi ajándéka lehet minden vezető politikusnak! De volt még egy másik férfiú is, aki­nek az újév talán még nagyobb, értékesebb ajándékkal kedveskedett: Perczel Dezső, ki megérte politikájának, hogy ugymondjuk, nyilvános igazolását. A mellette tüntető tömör pártkeretből az ő tiszta, intakt egyé­nisége kiragyogott, tündökölt, mint valami értékesebb drága kő az aranyfoglalatban. Ahogy őt Beöthy László aposztrofálta, úgy csak az igazán puritán politikai s magán­életi korrektséget szokták megsüvegelni s akkora szerénységgel, de azért akkora jogos önérzettel, mint ő válaszolt, csak olyan em­ber beszélhet, aki csakugyan érzi lelke belső tisztaságát s aki az elfogult bírói tévedésnek mártír koszorúját azért tudta nyugodt lélek­kel viselni szivén és homlokán, mert azt a TÁRCA. Idegenben. Kenyerem javát már megettem, De álmok égnek még szivemben, S nem érzem itt otthon magam. Más, szebb világba von a vágyam... S azt hiszem, az én életem sorában Ott fönt valami hiba van! Hiba lesz az útlevelemben, A jó Isten valahogy engem Egy másik csillagzatra szánt, S csak úgy vagyok itt, tévedésből, — Ezért szól az embertestvériségről Száz dalom siket dal gyanánt Ezért vagyok én itt hiában, Kiáltó szó a pusztaságban!... Szent himnuszodat, Szeretet, Ezért tán, hogy hiába zengem, — Ezért nem igen értenek meg engem A földhöz ragadt emberek! Ezért dobog az én szivemben, Valami érzés melegebben Az elhagyott szegényekért, Kik vágyva itt az égre néznek, — S értetek égi, örök, szent eszmények, Ezért rajongok én, ezért! S ezért ne keltsen majd halálom, Más, szebb világba távozásom Kesergő jajszót idelent Könny ne hulljon szemfödelemre, Csak ezt Írjátok majd a sírkövemre: »Mienk volt, itt járt, — hazament 1« Szabolcska Mihály. Tavasz- után tél. — Irta: Brunner András. — Édes Arankám! Azt hiszem, már egy éve, hogy neked írtam. Akkor, mikor ide jöttem, e kedves csa­ládhoz. Bizonyára gondoltad eddig is, hogy jó dolgom van, mert olyankor szokta az ember elhanyagolni azokat is, kik szivéhez legközelebb állanak. Tényleg nagyon jó dolgom van itt, öröm tanítványaimmal foglalkozni, nagyon sze­retnek. Szórakozásom is van s mit kívánhat ennél többet egy szegény nevelőnő. És most mégis búcsúzom. Búcsúzom e kedves emberektől, búcsúzom Tőled, búcsúzom szülőföldemtől, hazámtól. -1'­Hogy megérts, élűiről kezdem. A tavasszal itt volt egy amerikai férfi. New-yorki kereskedő, de magyar származású. Mint tanult ember, kiment az uj világba és olyan szerencsével dolgozott, hogy most igen jövedelmező üzlete van. Most rokonait jött meg­látogatni és magyar feleséget keresni. Élső fele­ségét is innen vitte ki. Egy éve, hogy meghalt és ő még a harmincas években van. ‘De mit szaporítsam a szót. Én lettem Ervin menyasszonya. Hiszen férjhez mehettem volna már itt is. De nem olyanhoz, kit szeretni tud­tam volna. Mert ki vesz el nálunk egy szegény nevelőnőt ? Úgy mondják, ki szeret, csalódik is. En még nem csalódtam, mert még nem szerettem úgy, hogy c-alódhattam volna. Ne nevess, azt a prepa-szerelmet csak nem lehet komolyan venni. Igaz, akkor én is komolyan vettem egy kicsit, de nem sokáig. Azóta pedig tartózkodó voltam. Egészen Ervinig. Ő vele amerikai gyor­sasággal ment a dolog. Ugy-e szép tőlem ? — Mikor lett volna erre jobb alkalom, mint tavasz­kor, mikor minden apró és nagy virág meg­nyitja sziv-kelyhét a természet leheletszerű csók­jára. Az én elzárt szivem is megnyílt mint az a kis tearózsa, melyet Ervin először adott és magyarázott. De én nem a szavait hallgattam, hanem a szemét néztem és mikor ő szavait be­végezve az én szemein után kutatott, akkor már egyikünk sem szólt többet, hanem elfogad­tam a rózsát és neki adtam a kezemet. A rózsa hervadtan fekszik imakönyvemben, de az első csók most is mosolyog ajkamon. Ennyi volt az egész. Ervin néhány napra visszament New-Yorkba. Az eljegyzést meg­tartottuk, az esküvő pedig partraszállás után a kikötőben lesz. Az már egészen amerikaiasari megy. De ki is tartana nekem itt fényes lako­dalmat. Jobb lesz úgy. Én már egészen bele­törődtem az amerikai életbe, amennyire ismerem. Öcsikémet, kit eddig is tanittattam, ellátom pénz­zel, aztán majd ha megnőtt, őt is kivisszük az üzletbe. Akkor már jó embereimen, barátnőimen kívül csak jó szüleim sírja marad itt a régi hazában. Egy lifiomtőt fogok magammal vinni a kedves sírról, hogy el ne csüggedjem, mert Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents