Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-12-25 / 103. szám

1911. december it TOLN A V>. íiMEGYE és a K ÖZFJRDEK

ci'k cákkozníóHátaírnas í ó d u Iá s sa írepül-eíh e - ly^eről a fehér bagoly is. Mintha kísértet lenne, úgy tűnik,-fel lomha, pettyezett teste. Ő az éjszaka él oh írnoké af^ denevérrel; együtt. Utána • é’e'lrekel ö- íöbbi altat is. Az éjszaka virta'szíói.

Éles sikoltás hasit bele a c|öndbe s .gyotj-s s^banás, mintha hirtelen támadt "szSl zúgása léttríe. Vadászmadár csap át az utoníAz ri <olt. Annak'a vézértollai suhognak. Ery bérc' mulva már hosszantartó órditás tesziv harígo'ssá az éjszakát. Folyvást emelkedve vonítássá fajul. A magas »C« körül élesen kivág, aztán tremolázni hezd s tüdőfogytával vihog, rémes vihogással. Hirtelen elnémul. Vastag, rekedt, durva hang némitotta el. Az se lehet sokáig ura a csend- •nek- Megdördül a contra »C«, hatalmas bődü- lé^sel. Néhány hangon felmegy, aztán egy lelek- zettel visszaskáláz a »C«-ig Azon is mélyen alul enyészik el gurgulázó morgással, mint a távozó menydörgés. Keleten sárgásfehér esik táfiiad. Szemmel láthatóan nő, mintha tolná valami a föld pereme alól. Azt üdvözölte a sakál. Néki szólt a hiéna. Felé bömbölt á párduc. A kelő hold az. Mikor alsórésze is kibújik a látóhatár ától,, újra megharsan a trio s elnyomja az óvatos zörejt, mely a yölgvi ut hidja alól támad. A hidnyilásból sötét alak mászik elő. Az okoz. csekélyke zajt.

Az előcsuszó alak — ember. Magas, széles- vá'lu, erőteljes.. Spanyol munkásruhát visel. Puha, lehajtott szélű ing, piros nyakkendő, széles, piros öv. Ruhája sötétszürke és gyűrött, piszkos. A hid alatt eltöltött- nap áruló nyo mait nem lehet letisztogatni. Sárga, nagy peremű szalmakalapja alól homlokára csüng kuszáit haja. Szemei nagyok, barnák, villogok. Bátran néz körül a veszedelmes, holdas éjszakán Nem bántja a sakal üvöltése. A hiénára nem is gon,- dól. A-párduc bömbölésre kétk-ézre fogja hosz- szu, csomósvégü botját. Megcsóválja feje fölött. Egyedüli fegyvere, meg egy széles pengéjű tőr. Hatalmas fegyver -jo kézben mind a kettő. A bot inkább keményfa-dorong, a tőr erős, kétélű. Félhangosan beszél önmagával.

há?. Hála Istennek, a veszedelmesebb részen mar túl vagyok. Itt végződik a dévai erdő. Már nem fenyeget semmifele vadallat. Ez a szélen kószáló párduc messze van ide . . . Sakál, hiéna nem számit: — Csak emberrel ne találkozzam.

Letekintett a földre. Ellőtte sötétlett a hid szája. Elmosolyodott. ’

— Jó búvóhely nappalra . . . Kutyának se jutna eszében ebben.a nyirkos romban embert keresni. Pedig itt már kezdődnek s spanyol farmerek szántóföldjei . . . Azért komisz dolog réggé tői estig hason, meg háton feküdni . . . Meg az a sok pókforma ... jó, hogy scórpió nem volt.

Fuikós botját vállára vette s megindult. A hold világításánál sötét,, titokzatos foltoknak látszottak u facsoportok. Mintha megátkozott ország óriási, elváltozott ajkai len-nének. Az ut fehérlett csak, mintha lisztet szórtak volna el

S-zeles, egyenes szalagban. Éles, erős nyomokat hagytak rajt a lépé-ek. A talpak helyén apró, szabályos körívekben sorakozó gödröcskék maradtak . . . Az éjjé i vándornak domborsze- ges a cipője . , . Katonák viselnek csak olyant. A vándor tehát katona. Munkásruhába öltözött . . . Mert szökevény.

Már hajló félre állt az Orion, mikor leült az ut szélébe pihenni. Medé fektette hatalmas botját s felnézett az egre. A forró égöv csillagai csodálatos fénnyel ragyogtak A firmamen- tum feketének tetszett a szikrasugárözönben.

Nem sokáig pihent. Nagy ut vár még reá. Indulni kell. .

Faradt lábai megdagadtak pihenése alatt, üörnyedien nelmz lépésekkel haladt, mig újra még nem- szokta a menést. Keleten gyorsan világosodó, kekesfeher sáv figyelmeztette a nap kelésére.-----Sietnem kell búvóhelyet keresni. Itt

ni

ncs reggeli szürkület. — Pár perc alatt világos lesz.

Letért az útról. Ez már lakott vidék. Az utón járnak-kelnek nappal. Csak minél mesz- szebb tőle.

Mire a nap felbukkant az ég peremén s első sugarai áttörtek a ködszerü paratömege- ket, talalt bu/oh-dyet. Valami gazdag farmer szőlőföldjén.

— Szerencsém van, — mormolta elégedetten. Már leszüretelték . Ssnkise fog háborgatni. Csak kár, hegy fekve kell maradnom -egész nap, különben meglátnak.'

Lefeküdt a duslevelü tőkék közé.

— Ha Isten segít, holnap e.stére Öránban lehetek.

Eszébe jutott a közelmúlt.

— jj ; . Mert csak közlegény voltam, azért

ember ’ vagyok • én is. Az apámnak sem turném el, hogy arcon üssön ... Jól tettem, hog.y visszaütöttem a hadnagyomat. Az anyámat is szid.a . ..’i Jól teftern,- há golyó -vár is rám . . --. ■Előbb m|g el ^s^eik’f&ghiok.

Óvatqsan felemelkedett, hogy a felső le-, ve lek között ráláthasson az országúra.

— Ah,á . , .. két lovascsendőr . .. Csak1 jhadd ménjének .T . A két francia lovascsendőr nyugodtan poroszkált tovább Nem is sejtették, hogy alig negyven lépésnyire tőlük a tlemceni hátaidon egyik szökevénye rejtőzik. Pedig huszonöt frank jutalom is ütné a markukat érte. Kevélyen viszonozták a jövő-menő arab munkások köszönését. Nem törődtek vele, hogy mögöttük ökleikkel fenyegetőztek s tőreiket csattogtatják tokjaikban. A leigázott népek csak szemben alázatoskodnak.

A szőlőben rejtőzködő szökevény papírcsomagot húzott elő kabátzsebéből. Kenyér vo t benne és sajt. Falatozni kezdett. Az éjjeli gyaloglástól kimerü t testének jól esett elnyujtózni a homokban. Üres gyomrának még jobban esett az étel. Kis darab sajt, mert már csak kevés van s nagy darab kenyér. Az utolsó, véletlen lehullt morzsákat gondosan felszedte. Lefújta róluk a homokszemeket s megette azokat is.

Evés után- aludni akart. Hanyatt feküdt s nézte az eget. Az erős kékszin szédítette kissé. A szemei is. kápráztak. Nem ment az aluvas sehogy. Erőt vett rajta a szomjúság. Az előre haladó órákkal együtt a nap ereje is növekedett. Perzselő sugarai elől a szőlőtőke levelei csak kevés védelmet nyújthatnak. Nyelve Ínyéhez tapadt s száradt torka fájni kezdett nyeléskor. Keseredetten fúrta magát még jobban a tőkék alá.

— Csak egy csepp vizem lenne . . . Kimerülök estig snem leszek képes gyalogolni . . Csak legalább egy fürt szőlőt találnék. De itt már leszü’eieltek ...

Megindít t hason, térden csúszva, hogy az útról meg ne lássák, óvatosan,, hogy zajt ne okozzov— Tőxétől-tőkéig mászott ottfeL jtett sző őfürt u'án. Csak néhány szemből allo biliingeket talált Kényszeredett torkának-jól esett a félig töppedt, édes szó ő.

— Sok kicsi sokra megy — mormolta. Ismért tovább cyuszou jtehá i friss szemért. Mikor megelégelte, visszamászott előbbi helyére.. A hőség tűrhetetlenné vált. Szeme körül égető fajdalom támadt. Izzadtság cseppek törték át szemöldöiket s csípték, martak a szemét. — Durva kabátujjával hiába törölte le arcát. An-nál jobban sajgott az érzékennyé vált bőr s uj meg uj gyöngyszemek képződtek homlokán.

Gondolkozni kezdett, hogy e.felejtse kimerült teste rossz érzéseit.

. * J —- Estére, ha már lement a nap, keresztül megyek a Rió-'Saladón. A sötétben nem tűnik fel senkinek sem, hogy ruhám gyűrött, pisz- - I os . . . Meg vennem is keil sajtot, kenyeret; Evés nélkül nem mehetek tovább. Majd valami kis butikba megyek be a város szélén . . . O-.t rossz a világítás, meg hozza is vannak szokva a csavargó kinézésüekbez . , . Ott vizet is kapok . . .

Kínosan sóhajtott. A tűrhetetlen hőségben alig birt lélegzeni. Az édes szőlő még fokozta szomjúságát Nyelve dagadmn súrolta a szájpadlást. Cser. pes ajkai Fájtak. Felmarta a szőlő levelének ragasa.

— Hí elértem O ónba, valami hajón csak kapok munkát s megszabadulok Afrikából. Ma este azonban kenyeret kell yennem. Még volt eay bankja. Az utolsó.— Ez ép elég lesz Oránig.

Nezte, forgatja ujjai közt a fenyes pénzdarabot. Hirtelen úgy érezte, mintha szivét valami durva marok egészen összeszoritá. Ijedten, nézte az ezüst pénzt Üterei lázasan kalapáltak. Egy pillanatig kétségbeesetten' hunyta le szemeit. Utolsó frankja, melyen kenyeret kellett vennje — hamis pénz volt. Ahol a ruháit vette, ott adhatták neki s o nem vette észre.

Jó ideig bámulta meredt szemekkel a hamis pénzt ... Az első percben elcsüggedt. Érzés, gondolkozás nélkül feküdt a tőkék közt. Gépiesen forgatta ujjai között a rossz pénzt. Akaratereje megtört, semmivé vált. A nagy, erős férfi sírni kezdett, mint egy kis gyermek.

— Vege. Nem menekülhetek. Kenyér nélkül nem bírom ki az utat .... Fel kell adnom magamat . . .

Lassan, lassan összeszedte magát. Önkénytelenül is az égfelé nézett, mintha az ott lakóna’k kellene rajt segíteni. Az ég majdnem fehér volt a nap izzó sugaraitól.

Kétségbeesését felváltotta valami rettenetes, hatalmas düh. A csalódottak semmit tekintetbe nem vevő lázadás indulata. Saját öklét marta,

9

harapta tehetetlen mérgében s átkozta az Istent, akit jónak tanítanak, irgalmasnak mondanak s aki megengedi, hogy egy nyomorult szökevény. éhen; pusztuljon egy frank miatt, hogy fe.la‘d|a. magát: Óh, hogy gyűlölte^ most áz Istent, a világot, az embereket . . ."

Majdnem eszméletlenül a testi-lelki gyötr-j relémtől, töltötte a napot. Estefelé; tért csak magáhQz. j A?. . ejsö r_ .csillag., fejj,ött,e yeb elhagyta, rejtekhelyét! Száradt torkából szakgatott rekedt nevetés tört elő, mig a város felé haladt. Ki,-; húzta széles erős pengéjű tőrét. Ujjait végig futtatta köszörült élén. — Élégedetten dugta .■ övébe vissza.

— Éles.. Ez majd szerez kenyeret, ha már másként nem lehet.. . Mégse adom fel magam.

Egészen besötétedett, mire az útra ért.

A csillagok tündöklő ragyogása még dühöd- tebbé tette.

— Ti’ nem bánjátok, ha gyilkolok is . . . ’ Aki rajtatok túl van, az se bánja, az Isten . . . . máskép nem engedte volna, hogy hamis pénzt adjanak vissza.

A közeli gyarmatvároska szélső házaiban ' világot gyújtottak. A szökevény kegyetlen mosollyal nézte. Újra marokra fogta éles fegyverét A holdfeny végig csillant a meztelen, pengén.

— A legelső házban lesz kenyerem . . .

A városvégi kutnál megállt.

— Hála Isten . . . Viz . . .

Dacosan rázta meg a fejét.

— Semmi hála Isten . . . Azzal végeztem. Most hadd jöjjön a kenyér, meg a más pénze. Pár percig pihent, hogy újra, meg újra ihasson. Aztán megindult. A szeles, sötét arcát nem messze előtte hosszü, keskeny sáv világította meg keresztben. — Ä szökevény szemei meg- vil anták..

— Az ott üzlet. Annak a nyitott ajtaja, világit Ott kenyér is van . . .

Sietett arrafelé. A mezítelen tői]|%J2^drág- zsebébe süiyeztette s rajta tartottá kézét. A városvégi kis vegyeskereskedés pultján meglátta az e’adásra - szánt, felmethzeU keny&äf ret — Önkénytelenül köszönt belépéskori^® szokásból.

— Bon soir . . .

Az üzletből nyiló szoba ajtója felnyílt. Fiatal, szlp, kedves nézésű leányxa jött elé.

— Kenyeret kérek és sajtot.

A lányka egy percig szótlan, kissé ijedten

nézte a gyűrött, piszkos ruháju alakot. Nem ismerte p| annak fenyegető szemeiben a veszedelmes lángot. Akkor menekült volna. Lemérte a sajtot és kenyéradagot.

A szökevény a pultra dobta a hamis pénzt.

— Voila mademoiselle.

Görcsösen markolta zsebében a tőrt. Kissé oldalt foráult, hogy a lányka balfelől maradjon. Lassan kivette az éles vegyvert.

— Ha zajt üt a pénzért, leszúrom. — be-, szélt magában.

A lányka felvette a péizdarubo*. Gyakorlott szeme felismerte rögtön, h .gy hamis.

A szökevény arcánl eltűnt az utolsó csepp vér is. Szemei vadul csillogtak. Kész volt a gyilkolásra . . .

A leányka csendesen húzta ki a pénzes fiókot s bedobta a hamis pmzt. A többi ezüst ha kan megcsendült a közéjük hűlt frank ütő- désétől. Néhány sout nyújtott a szökevény felé Barna, szelíd iiezéoü szemei jóságosán ragyogtak.

— Tenéz. Ennyi jár vissza . . . — ....

A szökevény nem volt erre etkészüív^:;

Nem ezt varta . . . Ellentétes érzéseit rohantájc meg. Egy pillanatra édesanyja’ juWlM-észe.lij|jv Annak volt ilyen jóságos nézése, mikor csak a~~ felet itta meg a kávéjának., a többit neki adta ..l Valamikor . I . régen.

Fgy percig küzdött magával Aztán lassan zsebébe dugta töret. Szemei elvesztettek veszem dejmes nézésükét. Valami melegség támadt a szive körül s húzódott föl a torka felé.

A leányka kitalálta a lelkében végbemenő dolgokat - Hiszen a tőrt is látta. Mée^^Juny frankot tett a visszajáró pénzhez. —-JJöségös mosollyal nyújtotta.

— Tenéz. Önnek szüksége van raiMarad- jon jó ember . , .

A férfi szemeit elfutotta a könny. Valami köszönésfelét morgott s eltávozott.

... A kelő hold csodálkozva látta, hogy Rio-Saladó egyik sötét utcáján sokáig áll egy férfi Levetett kalapját kezében tartja s felnéz az égre. Halavány arcán csendesen, peregnek alá könnyei. ^