Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-25 / 103. szám
1911. december 23. 5 visszafelé Mártonnál, akinek fia, György, 1629- Ö'Jn címeres nemeslevelet kapott, vagy pedig a Kacsics nemzetségből eredő Széchényiek terebélyes családfájába tévedtek bele, pedig ezek mái 1454-ben kihaltak fiú ágon. Nem követjük a szerzőt lépésről lépésre nagy apparátussal megtett utján, csak eredményeiről számolunk be. Nógrádba, Alsószécsénykére és Becskére, utalt a családi levéltár legrégibb — 1565 iki -— oklevele s ezen a nyomon indulva el, kiderült a kutatások során egy 1361 -iki oklevélből, a Széchényieknek a Gyürkyekkel való rokonsága, ez .utóbbiakról pedig kitűnt, hogy a Zách nemzetségből, ebből a törzsökös nógrádmegyei nemzetségből származnak. A XVI. században a család egyik ága Gyöngyösre költözött, ezeknek a gyöngyösi Széchényieknek egy oldalága azután visszament az ősi földre s ott élnek még a XIX. század derekán is ; egy másik ág Gömörben, Csetneken telepedett meg, de valószínűleg.kihalt fiágon, épp úgy,, mint a gyöngyösi ág. Éltek Széchényiek Pozsonymegyében is, akik több ízben szerették volna kimutatni a grófi ággal a rokonságot, főleg 1790-ben, amikor Ferencben egyetlen fitagja élt a családnak, de ez sohasem sikerült. A Miksa király 1565-iki adománylevelében szereplő Mihályt veszi szerzőnk Márton apjának, György érsek nagyapjának, akit mint a család ősét említ az 1697-iki grófi diploma is. Széchényi Márton Szécsény várában katonáskodott, de amikor 1620-ban Bethlen hajdúi elpusztították szécsényi udvarházát, családjával együtt Gyöngyösre vonult. Két gyermeke volt: György és Lőrinc.* Mikor Györggyel 1625-ben először találkozunk a Pázmány alapította bécsi papnevelőintézetben, 33 éves volt már s ez azt mutatja, hogy jól megfontolta e fontos lépést, amelyre a hivatásnak lelkében visszhangzó erős szózata késztette. Pázmány nagyon megkedvelte őt, megszerették utódai is s igy gyorsan haladt az egyházi méltóságok lépcsőjén fölfelé : 1643-ban pécsi, majd a következő évben Csanádi püspök lett; mivel azonban e püspökségek javai török kézen voltak, anyagilag csak a gt zdag javadal- mazásu veszprémi majd győri püspökségek elnyerése jelentett reá nézve nagy változást. Kitűnő gazda volt, ismerte a gazdaság minden csinyját-binját, maga nézett utána mindennek s oz magyarázza meg, hogy azokban az időkben, amikor folytonos pénzzavarokkal küzdöttek legelőkelőbb főuraink épp úgy, mint a kincstár, György érseknek — 1667-ben lett kalocsai, majd 1685-ben esztergomi érsek — mindig volt pénze. 103 évet élt s ebből 47 esztendőt töltött el nagy jövedelmű főpapi stallumokban ; ezen idő alatt több mint két millió forintot költött .jótékonycélokra, alapítványokra, építkezésekre, világi kezekre jutott egyházi javadalmak kiváltására, ami azután megmagyarázza, hogy miért nevezte el egy bíboros kortársa »a bőkezűség és adakozás csodájának«. S a'közcél javára szolgáló pazar bőkezűsége mellett még nagy magánvagyont is gyűjtött, amelylyel családja fényét akarta emelni. Hogy ilyen eredményeket tudott elérni, abban nem kis része volt megingathatatlan határozottságának és erélyességének; nem tűrt nek értékes anyagot adott egyházi énekekből, köztük gyönyörű karácsonyi énekeket. Maga Luther igen sok karácsonyi éneket fordított és irt Jézus születéséről, melyekből sokat Luther barátja, Walther torgaui kántor zenésitett meg. (1514.) Miután karácsonykor a jászol vagy bölcső szerepeltetése leginkább a protestánsoknál volt szokásban, Luther igen szép bölcsődalokat illetve énekeket is irt Irt azonkívül igen sok verses karácsonyi játékokat is, melyek azonban elvesztek, mint Rietschel Írja: az ausztriai szigorú rendeletek folytán a 16 ik században megsemmisítettek. Lukács szerint karácsony után a nyolcadik nap Jézus körülmetéltetésének és névadásának a napja. Ennek alapján január elsejét keleten már a 7-ik században ünnepelték, de a római egyház a körülmetélés ünnepét csak későbben fogadta el. Január elsejét tehát az egyház eleinte nem is ünnepelte, ellenkezőleg, a pogány újév a sok babonájával és kicsapongásaival okot szolgáltatott arra, hogy az egyház az ujCsak a minőség TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK semmiféle ellenkezést, az ő akaratának kellett teljesülnie mindenkép s igy többször jütött összeütközésbe azokkal is, akik igén közel álltak hozzá. Amikor például unokaöccsének, Mártonnak özvegye nem az ő kedve szerint ment másodszor férjhez, a következő utasítást adta Györgynek : »Minthogy férjhez ment Széchényi Mártonná, pedig olyanhoz, aki nem humorom szerént való, mindjárt menj be mind Ráróban,|mind Kürtre s foglalj el mindeneket.» Ily erélyesen s kimélet nélkül küzdött a protestánsok ellen s ily őszinte határozottsággal lépett fel a bécsi udvarnak alkotmánysértő próbálkozásai s alkotmányunk ellen intézett nyílt tárna dásaival szemben is. Hogy mi volt az ő ideálja, annak leghübb kifejezője az a beszéd, amelyet Józsefnek 1687-ben történt megkoronáztatásakor mondott: az uralkodó ne csak királya, de apostola is legyen országának, nyerje meg alattvalói szeretetét, ez lesz legbiztosabb védője. •Azt szerette volna, hogy értse meg valahára e nemzetet királya s ha ezt e.érte, gazdag gyümölcseit élvezheti majd e megértésnek Unokaöccse, Lőrinc fia, Pál volt »a Széchényiek újra virágzásnak indult családfáján György prímáson kívül a második disz«, őt is, mint Györgyöt, a hivatás' benső erős érzete szólította a papi pályára s nem az^ a remény, hogy nagybátyja révén gyors emelkedesre lehet kilátása. Ha megismerjük azt az igaz s mély vallásosságot, amely Lőrinc családjában honolt, megtaláljuk a forrását annak a szellemnek, amely fiait áthatotta. Lőrinc végrendeletében is első sorban az Isten házairól s a szegényekről emlékezik meg: »Mindeneknek azért előtte — irja —- az templomokra, misékre s szegényeknek tett dispositiom menjen végben, ha másképen nem, eladván magam ruháit is s arra fordítván.« Ilyen jólelkü, istenfélő volt felesége, Ge lén Judit is, akiről a felette tartott ha otti beszéd rajzol hü képet, nem a szokásos frázisokkal, hanem igaz és átérzett vonásokkal : »Unokáit jobbára mind maga nevelte, kik mellett sok más árvagyermekeket nevelt, mindazokat nagy disciplinában s istenfélelemben nevelte, esive s reggel maga imádkozott velük, mindenkor vesszőt tartván kezében, egy rendetlen szót meg nem engedett nekik mondani, még csak az bizont se. Misére, Asvánra mindenkor elnfent. Egyházi emberekhez nagy becsülettel volt, klastromaikban szaporán alamizsnálkodott, szegényeknél szintúgy. Márton fiuk jezsuita lett s mintaképe volt a türelemnek, emberszeretetnek és alázatosságnak, György 65 éves korában -latin fmádságos könyv Írásába kezd, amely mélyen gyökerező vallásosságáról és széleskörű teológiai ismereteiről tesz bizonyságot Hogy Pál sem anyagi előnyökért lett I.-ten szolgája, világosan mutatja az a körülmény, hogy szerzetesrendbe lépett a pálosok közé s csak nagybátyja hosszas rábeszélésének engedve, kérte felmentését szerzetesi fogadalma alól, aki felismerte kiválóságait s megértette vele, hogy igy jobban szolgálhat Istenének és hazájának is. 1676-ban lett pécsi püspök, még ugyanazon évben királyi tanácsos, majd 1696-ban kalocsai ersek, 1704-ben titkos tanácsos. De e kitüntetések egy pillanatig sem ingatták meg erős magyar érzésében s a Rikócziévet mint ünnepet semmibe se vette és ellen- sulyozásképen ezen napot böjti és könyörgő nappá rendelte. Az egyház régen az évet nem a pogány január elsején kezdte, hanem vagy március 25-én vagy husvétkor, de legtöbbnyire karácsonykor, általában a keresztények az évet Jézus születésével számlálják. Luther is nem január 1-től, hanem karácsonytól számitotta az újévet Egy karácsonyi énekében karácsonyról is úgy emlékezik meg, mint újévről. Általában a Gergely-naptár be hozataláig a karácsony az újévet jelentette. Luther után nemsokára azonban a protestánsok is január elsejét hirdették prédikációikban mint az év kezdetét. Állítólag Melanchton volt e téren az első. Miután a katholikusoknál a karácsonyi ünnep igy nagy jelentőségében megállapítva lett, a többi ünnepek is aszerint csoportosultak körülötte, mint a mai állapotukban vannak. harcok idejében való szereplése csodálattal tölt el bennünket, — de egyszersmind fájdalommal is, hogy amiért annyit küzdött, nem sikerült elérnie ; még a szatmári békét sem érhette meg, egy évvel előbb hunyta le szemeit örök pihenésre. Helyzete nagyon nehéz volt: Bécsből útnak indítják, hogy a béke érdekében fáradozzék, de utravalóul csak ígéreteket kap s üres keze nem tudja kedvessé tenni őt a kurucok előtt, akik különben is szere^^rolna a maguk ügyének megnyerni őt, de királyához való hűsége rendíthetetlen volt: »hóltomig constanter maradok ő felsége hűségében, akár- mint forduljon dolgom«, irta Széchényi uyorgy- nek. Viszont őszintesége s rajongó szabadság- szeretete gyanússá tették őt Bécsben s amilyen tisztán látta a helyzetet Stepney, az angol követ, oly találóan irta róla, hogy olyan lelkű ember, aki inkább kimondjB az igazat, mintsem a nemzet érzületének takargatása által hízelkednék a minisztériumnak. Fáradozásainak jutalma végül is az lett, hogv megrágalmazták, meggyanúsították, birtokait elpusztították s az ónodi országgyűlés nemcsak családi, hanem egyházi javaitól is megfosztotta, úgy hogy az udvartól kapott kegydijon kellett élnie Pozsonyban. Széchényi Lőrinc negyedik fia, György volt az, aki Buda, Székesfehérvár,, Kanizsa és Szigetvár visszavételénél tanúsított vitézsége' jutalmául és elismeréséül s egyéb vitézi érdemeiért s szolgálataiért kapta 1697 ben a grófi méltóságot. Nagyon jó, takarékos gazoa volt, épp úgy, mint György érsek, maga járt utána mindennek s meg igy is mindig panaszkodott, de volt is rá oka. A auruc háborúk rengeteg kárt okoztak birtokain, sok helyt száz jobbágyából alig maradt öt-h U. Szó noruan irja, mikor 1711 ben birtokai megszemlélésére indult, »csak keserűségre jöttem ide is, látván Jeruzsálemnek romlását, lapis super lapidem facet«. Mig ő a grófi méltóság mellett is a régi szabású, szorgalmasan gazdálkodó falusi magyar ur maradt, fia, Zsigus, már máskép nézt; az é!tjt«*t. Előkelő családból nősült, felesége — Batthyány Mária grófnő — is szerette a társa ságot, a szép ruhákat, a szórakojjátökat s igy bizony pénzük sohasem volt elég Gyöiig'?- panaszkodik is eleget leveleibenjj rékoskodik, összehúzza magátT^m",^: i roOjj háborúk alatt nagy adósságokba kellett'Témíö) magát, fia pedig dobálja a pénzt. »Az én fiam nagyon kesereg együtt menyem asszonnyal, — irja 1712 ben, mikor a koronázó országgyűlésre készülődtek — által látván, micsoda fényességgel fog kiki maga rendin kivül is compareálni, éjjel nappal fohászkodván, ingerlenek, hogy ha különben ki nem te hetik, jószágomat is zálo- I gositsam el s meglegyen az cifra ruha s meglássák azt, hogy tehető família az úri famíliánk, meg nem gondolván azt, hogy az embert nem a fényes ruha, hanem az ő valóságos szép erkölcse és minden emberekhez való szives alkalmaztatása dicsőíti « Ebergényi, György gróf neje, megpróbálta Zsigmond pártját fogni,, avval érvelt, hogy tulajdonkép keyés is az ő jövedelme, de apósa letorkolta : »Bezzeg lehetet* volna igenis az segítség, ha minden fertály esz’endőben az jüvedelmec asszonyom uj *meg uj mai módi köniösére nem fordították volna vagy nem fordítanák, azokat is pediglen, ha viselni megunják, bárcsak gyermekeinek jüvendö ruházatjára conserválván eltennék, de nem, hanem asszonyomnak titkait tudó idegeneknek, kétszer háromszor magára vevén, elosztogatja.« György gróf halálával, 1732-vd, záródik le a monográfia ez első kötete. A függelékül közölt gazdag oklevéltárt a családi birtokok megszerzésének története előzi meg még. Széchényi István azok a visszariasztó jelenetek mellett, amelyeket történelmünkben megfigyelt s amelyeket oly sötéten rajzolt, meglátta s megbámulta azt is, hogy ez ajyuMeí. »annyi Szazad viharain keresztül szinte csak belső életereje által tartá fenn lételéiLs örök, árnyékba állítva nap- és reménysugár nélkül csak önmelegétől nyert eledelt«. Ez a könyv bevilágít e »belső eieterő« s »önmelgjjtjj hátidé® buzgó forrásaiba s fennen hirdeti dicjliségüket I" 1 ' A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadó- hivatalhoz mielőbb beküldeni. révén lett világhírű a valódi PALMA kaucsuk-cipösarok ■KB A hygienikus MMh pQlmakaudo ágybetét I minősége 1 ■ elsőrangú wmmm
