Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-21 / 102. szám
XXL (Vll.) évfolyam. 102. szám. Szekszárd 1911 december 21 9 IDUIAVÄRMEG8E ÉJ A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre . fél évié Negyed é'.re . Lgy szám ara 16 "koiónls 16 tillér. Előfizetéseket és hirdetünk e>i u kiadóhivatalon kívül elfogad a Molnár fete könyvnyomda és papirk' resketiófi r.-t. Szekszárdoo. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Egyes számok ugyanott kapható-. . . Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. [de küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. A.z előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, oa az előfizetést egp.gz. évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő: Pr. LEOPOLD k-j#?NÉL. Fül. l;Ős -i zerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Tisztviselők fogyasztási és értékesítő szövetkezete. A köztisztviselők drágaság-ellenes mozgalma sok érdekes megfigyelésre nyújt alkalmat, s bizonyosan a legtöbb méltányosan gondolkozó ember belátja azt, hogy a mostani szociálpolitikai viszonyok legkevésbé kedveznek a lateinereknek. Évek óta mindenki a kisemberekért lelkesedik, a kisembernek tömjén ez, a kisembereket akarja- mindenáron talpra állítani, azonközben a nemzet ezidőszerinti gerincét, a művelt középosztályt, a hivatalnok sereget bent felejtik a nélkülözések, a nyomor fertőjében. Ha jön is egy-két humánusabb szivü miniszter, aki nagynehezen fizetésemelést srófol ki a köztisztviselők részére a törvényhozástól, végeredményben az állam a köztisztviselők táplálója és fentartója évról-évre több akadályt gördít a lateinerek boldogulása elé. Konkrét példákat hozunk íel ennek az igazolására. Itt van a löbbek közt a mai drágaság ellenes akció, amelynek keretében annyi sok szép beszédet hallottunk, annyi sok frázist lenyeltünk, de egyetlen-egy illetékes tényező sem kísérelte meg még eddig a köztisztviselői kart olyan irányban befolyásolni, hogy az a fogyasztás szabályozása, az értékesítési viszonyok javitása, a megélhetés terhének könyitése végett alakítson minden exponáltabb tisztviselői gócpontban, minden városban alkalmas szervezetet, mondjuk fogyasztási és értékesítő szövetkezetét. Ezek a szervezetek bizonyultak ugyanis legjobbaknak az illetéktelen tulmagas közvetítői haszon kiküszöbölésére. Ha az ilyen tisztviselő-szervezeteket az állam némi kedvezésben részesítené, vagy csak azok megalakulását erkölcsi súlyával elősegítené, egyszeriben csökkenne a drágaság. Persze az állam, amint sokan mondják, nem csaphat fel szövetkezeti apostolnak. Nem is kívánjuk ezt tőle. Hiszen a szövetkezésre való hajlandóság, a szövetkezeti eszme ott van elrejtőzve minden embernek a lelkemélyén, a szövetkezetek amúgy is létrejönnek maguktól, de amint megtudja tenni azt egy földbirtokos, vagy egy gyáros, hogy a cselédeit és munkásait saját költségein véteti fel egy-egy árszabályozó fogyasztási szövetkezet tagjai közé, ép úgy megkívánhatjuk az államtól is, hogy a köztisztviselőknek könnyítse meg afogyasztási szövetkezetekala- kitását, tegye lehetővé, hogy a városi fogyasztók zömét alkotó köztisztviselői kar közvetlen összeköttetést keressen a falusi termelőkkel. Néhány év előtt a postamesteri kar falusi postásházakat akarván létesíteni, nem kért egyebet az államtól, mint hogy a neki járó javadalmakból időnként vonja le egy- egy felépített postásház törlesztési részleteit s azt utalja át a vállalkozást finanszírozó bankhoz. Az egész munkát két szám- tiszt elvégezhette volna könnyűszerrel, ötezer, a müveit középosztályhoz tartozó postamester igényeinek és az állam tekintélyének megíelelő hajlékhoz jutott volna. Semmi anyagi áldozatról nem volt szó s a kormány mégsem ment belé a dologba. Ezzel' a vidéki postásházak gyönyörű szép terve valósággal sárba esett. Vájjon mit bizonyít ez is ? Nem mást, minthogy az államnak a legkisebb socialis érzéke sincs a laleinerek testi és lelki szükséglete iránt. Ilyenformán ne csodálkozzunk azon, hogy a köztisztviselők, akikről szeretjük hangoztatni, hogy a magyar társadalom gerincének, a középosztálynak egyik legértékesebb részét képezik, nap-nap után hajlanak a destruktív törekvések felé. Az állam maga tenyészt a lateinerekből proletárokat. Önmagával és mindennel elégedetlen, folyton kérő s maholnap már inkább követelő tömeget. Egy darabig ugyanis a köztisztviselői kérelmek és esengések csak amolyan elfojtott sóhaj benyomását teszik, de minél inkább látják a mindenható állam mostohái kenyéradó gazdáikban a szociális érzéketlenséget, minél inkább tapasztalják a helyzetük iránt való ridegséget, annál hamarább nő az elfojtott sóhajtás zugó orkánná A vármegyei tisztviselők fizetésrendezése. . A vármegyei tisztviselők országos egyesületének nagy választmánya az elmúlt héten Budapesten, gyűlésre gyűlt egybe, hogy a statusrendezés és a drágasági pótlék dolgát megvitassa. A vármegyéi tisztviselők fizetési viszonyait most készül rendezni a törvényhozás. Nem a költségek okozzák a nehézséget, mert hiszen a rendezés mindössze egy millió koronába kerül, hanem a vármegyei tisztviselők zárt egysége, amely saját tagjaiból egészíti ki magát, ennélfogva az előléptetés sajátságos körülményektől s nem a szolgálati időtől függ. A vármegyékben az alis pánon kiviil három oszlopos központi tisztviselő van, a főjegyző, árvaszéki elnök és a főügyész s megtörténik nem egy helyen, hogy évtized alatt alig nyílik alkalom az előlépésre, megtörténik tehát, hogy a legkiválóbb tisztviselők megrekednek, mondjuk a nyolcadik fizetési osztályban és életük fogytáig kénytelenek ott maradni. Az uj fizetési javaslatnak ezt a nagy igazságtalanságát kell megszüntetni. Lehetővé kell tenni, hogy az a főszolgabiró vagy árvaszéki ülnök, aki nem képes nagyobb állásba jutni, legalább fizetésben érhesse el azt a fokot,- amelyben most az alispán van. Ez már csak azért is kívánatos volna, mert igy megszűnik az a nagy tülekedés és visszatetsző küzdelem, amely most egy-egy nagyobb állás megüresedésekor szinte harctérré változtatja át a megyeház tanácskozó termét. De abban is jelentkeznék igazságos hatása, hogy bizonyos szolgálati idő elteltével legalább fizetésben lépnének elő azok a derék tisztviselők, akik akár mert nem volt elég szerencséjük, akár mert, nem volt alkalmuk emelkedésre: kisebb állásban kénytelenek megrekedni. A vármegyei tisztviselők egyesületét is eme cél vezette, mikor az országos összes létszám alapján az automatikus előléptetést sürgette. Ezt a kormány ily alakban nem fogadta el, hanem kivihetőnek látja azon alakban, ha minden vármegye külön statust fog alkotni. így is megoldható az előléptetés kérdése, de csak az automatikus előléptetés utján. Ennek csak egy gátja legyen: a kötelességteljesités hiánya. Akit e tekintetben jogsérelem érne, a közigazgatási bíróság döntsön ügyében. Az országos nagyválasztmány határozatát memorandumba foglalva átnyújtották Jakabffy Imre és Némethy Károly államtitkároknak. Minden vármegyei tisztviselőnek létérdeke a statusrendezés, még azon az alapon is, ha a kormány által javasolt vármegyei statusok által kivetett százalékos alapon rendeztetnének a vármegyei tisztikarok osztály-létszámai, azon hozzáadással azonban, hogy ez esetben az egyes vármegyei létszámokba a közigazgatasi gyakarnokok is beszámíttassanak és a kisebb vármegyéknek az ezen rendezésből folyó sérelmei, különleges törvényes intézkedések megtetele utján, lehetőleg enyhittess nek. Nagy, életbevágó, nehéz munkát végzett a tisztviselők nagyválasztmánya, remélhető, meg is lesz annak méltó eredménye. HÍREK. — Lapunk legközelebbi száma a közelgő karácsonyi ünnep miatt már szombaton megjelenik. — A bíróság köréből. A pécsi ítélőtábla elnöke dr tiérczy Géza zsombolyai lakost, a pécsi ítélőtábla keretébe díjas joggyakornokká nevezte ki. — Elbocsátás a honvédség kötelékéből. Védkötelezettségük teljesítése után a honvédség kötelékéből saját kérelmükre elbocsátattak: Boross Zoltán, Rosner János, Mayer Alfréd, Mantuano Ernő és Ambruss József, pécsi 19. gyalogezredbeli tartalékos hadnagyok. — Elnevezés. Kovách Lajos dombóvári posta tisztviselő első osztályú postatisztté neveztetett ki. — Lemondás. Dr. Komáromy Gyula városi orvos közel negyven évi szolgálat után bejelentette ezen állásról való lemondását. Még ebben a hónapban lesz Szekszárd városánál a tiszt- ujitás, a városi orvosi állás betöltésére azonban, miután arra csak most fogják kiírni a pályázatot, előreláthatólag csak valamelyik januári képviselőtestületi ülésen kerül a sor. A tisztújító közgyűlés e hónap utolsó napjának egyikén lesz az alispán elnöklésével és a többi tisztviselők sorában aligha lesz ezidőszerint változás. — Rovanoiolás Tekus Vilmos, pénzügyi tanácsos, a számvevőség közbenjöttével a múlt héten rovancsolást tartott a szekszárdi m. kir. állampénztárban, ahol mindent a legnagyobb rendben talált s ezt kifejezésre is juttatta Marosi Lipót adótárnok, mint hivatalfőnök előtt. — Esküvő Steiner Lajos dr. szekszárdi ügyvéd fia, Steiner Kálmán honvéd főhadnagy, Ludovica akadémiai tanárjelölt vasárnap délelőtt 9 órakor házasságot kötött a németii róm. kath. templomban Olaszy Gábor szalántai körjegyző leányával, Ellicával. — Változások a moakisblztoslténál. A kerületi munkásbiztositó igazgatója, Kis Adolf és aligazgatója, Bokányi Dezső legközelebb nyugalomba vonulnak. Kis Adolf helyére Garbai Sándor, az országos pénztár elnöke fog kerülni, kinek helyét az épitőmunkások szövetségénél Bokányi Dezső foglalja el. — Spies János praelatos-kanonok halála. Mély gyásza van a pécsi székeskáptalannak és a pécsi egyházmegyének. Spies János, pápai praelátus, székesegyházi őrkanonok hosszas szenvedés után tegnap éjjel egynegyed 2 órakor meghalt Pécsett. Spies János 1833. október 9-én Pécsett született. — Édes atyja Pécsett városi főkapitány, később pedig polgármester volt. Középiskolai tanulmányait a pécsi főgimnáziumban, a teológiát pedig a pécsi püspöki hittudományi főiskolán végezte. 1885-ben paksi plébános lett és mint ilyet, a dunaföldvári esperesi kerület esperesévé nevezték ki. A koppány- monostori c. apátságot is ugyanebben az évben nyerte el. Pakson csak kilenc esztendeig működött a híveit szerető gondos lelkipásztor. Nagy buzgósággal és odaadással intézte plébániájának lelki ügyeit. 1887-ben a kalocsai Jézus szent Szive napi búcsúra maga akarta a paksiakat Kalocsára elvezetni. Mintegy 200 zarándok indult Kalocsára, avik Paksnál kompra ültek. Ő is a kompba szállott, de nem messze a parttól tátongó örvény szélén felborult a DflT Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kér jak a hátralékos összsg mielőbbi beküldésére.
