Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-11-23 / 94. szám

XXI, (VH,) évfö 'vám. 94. szám. Szekszárd. 1911 november 23. TOUIAVÁHE11 KÖZÉRDEK Előfizetési ár: tm^m mmmmmm m m mm Mm« 1 w m Szerkesztőség: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre , Egy szám ára 16 korona. 16 fillér. «llöflzet»seket és hirdetéseket a kiado­tt vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszardon, POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelős ég hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Egye« szamok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szán*. Ida küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Cr, LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A Dunaföldvári Első Házassági Segélyegylet bukásához. Irta: Stolpa Károly, a bpesti áll. felső keresk. isk. tanára. Vagy másfél évvel ezelőtt egy tolnamegyei rokonomat a Dunaföldvári Első Házassági Segély­egylet felhívta, hogy létesítsen községében fió­kot. Véleményemet kérték, amelyben óva intettem minden ismerősömet a szövetkezetbe való belépéstől, mert nincsenek mathematikai alapjai, amelyek nélkül reális biztosítási vállalat eb sem képzelhető s igy előbb-utóbb meg kell buknia. Azért nem lepődtem meg, amidőn a napokban a budapesti sajtót bejárta a hir, hogy a D. E. H. S. helyzete válságos s felszámolás előtt áll. Amint alább ismertetni fogom, a bukáshoz tel­jesen elegendő, hogy'az ily szövetkezet tagjai­nak száma stagnáljon vagy ne növekedjék ál­landó arányban, teljesen eltekintve az esetleges rossz gazdálkodástól, amelyről a szövetkezet könyveibe való betekintés nélkül objektiv bírála­tot nem mondhatok. A D. E. H. S. ben rögtön felismertem an­nak a mását, amelyről volt egyetemi tanárom, dr. Scholtz Ágost, udvari tanácsos említett egyet- mást. Ez a leánykiházasitó Miskolcon alakult a 80-as években s nagy hangon hirdette, hogy 500 forintért 1000 forint hozományt ad tagjai­nak. Az ily cél persze igen népszerű s tagjainak száma rohamosan növekedett. Az elterjedésnek azonban meg vannak a maga határai, a szövet­kezet támadásoknak is ki volt téve s igy meg­bukott. Amikor az alapitót felelősségre vonták, az Scholtz egyetemi tanárhoz fordult kedvező véleményezésért, aki kereken kijelentette, hogy az ily alapítást vagy humbug, vagy a teljes tudatlanság hozta létre. A köznek vélek szolgálatot tenni,- ha rá­mutatok néhány oly dologra, amely a közönség nagy része előtt részben ismeretlen ,s hogy miért kellett ezen egyletnek megbuknia. Minthogy célom,- hogy cikkem szélesebb körökben is megértésre találjon, mellőzöm a mathematikai formulákat, viszont kitérek az érintett dolgok jogi részére is. Jöjjünk először tisztába azzal, hogy ez az egylet biztosítási vállalat. A kereskedelmi tör­vény (1875. XXXV.II. t.-c.) 453, §-a ugyan nem sorolja fel a biztosítási vállalatok nemeit, a kétséget azonban ki zárja az a kúriai döntvény, amely a nászjütalékoknak a kölcsönösség alap­ján való biztosifása céljából alakult szövet­kezetre is kötelezővé teszi a törvényszerű biz­tosítási alap (200.000 korona alaptőke) kimu­tatását. Hogy aD. E. H. S. a «segélyegylet» címet s nem a «szövetkezet» címet használja, az ne ejtsen bennünket tévedésbe. — A kereskedelmi törvény 258. § ának 4. pontja feltétlen Jtereske- delmi ügyletnek mondja a biztosítás elvállalását. Kereskedelmi ügyletet pedig csak a. kereskedő vagy kereskedelmi társaság köthet. Minthogy pedig a D. E. H. S. ply társaság, amely feltét­len kereskedelmi ügylettel foglalkozik s tagjai­nak a száma nincs meghatározva-, kétség nélkül azon kategóriába tartozik, amelyet az idézett törvény 223. § ának utolsó pontja «kölcsönös biztositó szövetkezet»-nek jelöl meg. Ennélfogva a szóban lévő társaságra a kölcsönös biztositó szövetkezetekre vonatkozó szabályok irányadók. így mindenesetre a törvény büntető hatá­rozata alá esik az a tény, hogy a szövetkezet cége nincs bejegyezve. Ezenkívül s erre a káro­sult tagok figyelmét különösen felhivom, a keres­kedelmi törvény 228. §-a kimondja a vagyoni felelősséget azokra, akik az ily társaság nevé­ben eljárnak, mielőbb azt a cégjegyzékbe be­vezették volna. Az alapszabályok azonban sehol sem tartalmaznak erre vonatkozó kitételt s igy bizonyosra veszem, hogy a társaság a cégjegy­zékbe bevezetve nincs. Ez abból is látható, hogy a szekszárdi kir. törvényszék nem engedélyezte volna a céget, vagy ha úgy tetszik, a segély­egylet címet, mert a törvény megköveteli, hogy egy szövetkezet, határozottan, mint ilyen jelöl­tessék meg. A dolog nagyon átlátszó, hogy a társaság a törvényszék ellenőrzésétől és a nyilvános számadástól szabaduljon, alapszabá­lyait a belügyminisztériummal hagyatta jóvá. Ez azonban az említett paragrafusokon (jelesül a 228. § ) nem változtat s az igazgatóságot nem vonja ki az anyagi felelősség_ alól. Érthetetlen azonban, hogy hogyan láttamozhatta a belügy­minisztérium a törvény e lenére egy határozot­tan kereskedelmi társaság, egy szövetkezet alapszabályait, mint egy egyletét ? Ennek érde­mes volna utána járni. Vegyük sorra a bukás, illetve fizetéskép­telenség okait. Egy rendesen es hozzáértéssel vezetett biztositó szövetkezetnél nincs jelentő­sége annak, hogy az igazgatóság l 6°/0 erejéig részesedik a nyereségből. Itt azonban nyereség­ről szó sincs, mert a befizetett dijak elégtelenek még ezen biztosítás úgynevezett nettódijára is, nem hogy nyereségről lehessen szó. Az igazga­tóság tehát saját jutalékával a díjtartalékot rövidítette meg. Az alapszabályok szerint egy 16 éves tag befizetett 500 K jáért 1000 koronát kap, ha házasságot köt, illetve nagykorú lesz. Nem akarok hosszadalmas magyarázatba bo­csátkozni a valószínűségről, vegyük csak az egyletre legkedvezőbb esetet, hogy a biztosított leány nem megy férjhez, tehát az 1000 koronát csak nagykorúságakor kapja kézhez. Feltéve, hogy a biztosított az 500 koronát egyszerre fizette be, úgy ez 8 év alatt 5 százalék évi, azaz -2 és fél százalék félévi kamatláb mellett kama­tos-kamattal 742 25 K-ra szaporodik, a 6 K be- iratási díjjal együtt mondjuk kereken 750 K-ra. A valóságban azonban ez az összeg kisebb, mert az 500 K-át nem egyszerre, hanem sza­bálytalan időközökben fizette be s igy az teljes összegében nem kamatozhatott. Az 500 korona befizetése után még esetleg szolgáltatandó 10—40 filléres dijak az említett összegeket csak né­hány koronával nagyobbitják, jóformán alig fedezik azt a különbséget, ami a részletekben való befizetéssel előáll. Kérdem tehát, honnan fizethet a D. E. H. S. 1000 K-t, amikor ő ka­matos kamattal csak 750 K-t kap ? Van itt nyere­ségről szó í Lehet itt jutalékot számítani ? Hol vannak még az üzemi költségek ? Tehát a D. E. H. S.-nek rá kellett fizetnie még a legked­vezőbb esetben is. Persze addig, mig a csalo­gató Ígéret a tagok számát rohamosan gyara­pította, az uj tagok befizetéseiből lehetett a régieknél előálló elméleti hiányt pótolni, amint azonban a tagok száma stagnált, vagy legalább is nem gyarapodott a régi mértékben, e hiány­nak mindinkább elő kellett állnia. A hozzá nem értő vezetőség úgy vélte a bajoknak elejét ve­hetni, hogy széles körben agitált és akkvirált uj tagokat, sőt tudva megengedte a nyerészke­dést a törvény tiltó határozata ellenére. Tud­tommal a tagok 10—20 leányt is biztosítottak egyszerre, azok férjhezmenését forszírozták, hogy az 1000 K-t mielőbb megkaphassák. Persze miből ? Az uj tagok befizetéseiből. Ez az eljárás nyerészkedés a többi tagok rovására. Ez, hogy a D. E. H. S.-nek tényleg még van vagyona, nem jelent sokat, mert az említett példából könnyen megérthető, hogy az összes meglévő vagyon elégtelen a jövőben előállható kötelezettségek teljesítésére, amit biztosítási mat­hematikai nyelven díjtartaléknak nevezünk. — Számításaim szerint nem 500 K-t, hanem 72378 K-t kellett volna szednie, föltéve, hogy az elhaltaknak a befizetett dijat kamat rélkül vissza­fizetik, akkor is egyszerre s-nem részletekben s feltéve, hogy a biztosított 8 éven belül nem kaphatja meg az 1000 K-ját. Ha pedig esetleges korábbi házassága napján is kifizetik, úgy leg­alább 763'62 K nettódij lett volna fizetendő. — Ebbe az összegbe azonban nincsen beleszámítva a kockázati (rizikó) dij, a szerzési, üzemi költségek s a nyereség. Ha ezeket a költségeket együttesen 10 százalékban állapítjuk meg, úgy a reális nagyságú s egyszerre be­fizetendő dij 839 98 K volna, a részletekben fizetendő dij pedig még valamivel nagyobb. Megjegyzem, hogy számításaimat a 17 angol biztositó-társaság halandósági táblázatai szerint s a D. E. H. S. részéről bevallott házasodási valószínűség alapján végeztem. Minthogy a tagok által az alapdijon túl esetenként fizetett 40 fillér' körülbelül fedezi az üzemi stb. költségeket, maradjunk a nettódijnál. Csak 763 62 K és a kamatos-kamatai a reális ellenértéke a D. E. H. S. által vállalt szolgál­tatásnak, nem 500 K s ebből az összegből nem normális, hanem legföljebb mortalitási nyereség lett volna várható. Kedvező esetben, amikor te­hát a biztosított 16 éves egyén csak nagykorú­sága esetén kapja kézhez az 1000 K-t, a biz­tosítási nettódij 2 és fél százalék félévi kamat­láb mellett 1133'60 K-ra szaporodik. Itt tehát látszólag nyereség mutatkozik, amelyre szükség van azért, mert vannak, akik 1000 K-t koráb­ban kapnak kézhez, amikor az ő befizetésük nem növekedett fel ennyire. Egy tagnál tehát kereken 250 K a hiány, ezer tagnál már 250.000 K! A tagok szaporo­dásával persze a hiány elméletben még nagyobb lett, amelyet ideig-óráig fedezni lehetett ugyan az újonnan belépők dijaival, de a tagok számá­nak stagnációjávál vagy csökkenésével teljes egészében mutatkozott Nincs megbízható ada­tom a tagok összes számáról. Annyi azonban megállapítható hogy a hiány nem egy, hanem több százezer K, ha az összes biztosítások le­bonyolítását bevárjuk.- Még egy szabálytalanság ötlött szemembe. Az utóbbi időben, amikor a D. E. H. S. veze­tősége már érezte a pénzügyi helyzet rosszab­bodását, anélkül, hogy okát tudta volna, az alapszabályok 9. pontja ellenére az uj taggal, ill. beiratóval nyilatkozatot írattak alá, amely sze­rint legalább 6 évig tag marad és pénzt addig nem kap, csak fizet, bár az említett paragrafus az egyletet kötelezi a nászjutalék kifizetésére a házasságot követő 15 napon belül. Azt hiszem, hogy nem tévedek, ha a rohamos romlást rész­ben ennek az intézkedésnek tulajdonítom, mert az uj tagok számát apasztotta. Ismétlem, hogy reális biztosítási üzletnél a nyerészkedés a törvény értelmében tilos, más­részt lehetetlen, mert az nyerészkedés, ha a tag feltétlenül többet kap, mint amennyit be­fizetése s annak kamatos-kamatai kitesznek s ha rokoni érdek nélkül másokat csak azért biz­tosit, hogy nyerjen. Ahol pedig ez lehetséges, ott kell, hogy mások megkárosadjanak. Ebben az esetben károsodnak azok, akik az egyletnek az utolsó időben tagjai. Nincs okom az egylet alapításában rossz szándékot látni. Annyi azonban bizonyos, hogy az alapítók a biztosítási számításokhoz abszo­lúte nem értettek. Az pedig kétszer is meggon­dolandó, hogy valaki embertársai vagyoni hely­zetét tájékozatlanságával romlásnak tegye ki. A magam részéről meg leszek elégedve, ha szükebb hazám károsodott polgárait tájékoz­tattam s írásommal némely tény tisztázásához hozzájárultam. A jótékonyság — terhe. Ismert kézből vettük e sorokat: „Még a jóból is megárt a sok“, tartja a közmondás, amely pedig mindig tapasztalatból leszűrt igazságot szokott tartalmazni. Amilyen' szép és magasztos a jótékonyság gyakorlása, sőt erényszámba megy, épp oly elitélendő, sőt visszataszító az ezen erénnyel való visszaélés. Mert visszaélésnek kell már bélye­geznünk azt az örökös zaklatást, aminek az ember nap-nap után kitéve van azért, hogy jótékonyságot gyakoroljon ; azért, hogy ő maga nélkülözzön,mig mások az ő jótékonysága folytán talán bővelkednek ; azért, hogy ő maga szenvedjen, mig más az ő. jótékonyságával talán visszaél és dobzódik. J§3gr~ Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents