Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-11-16 / 92. szám
Egyről — másról. Az osztrák miniszterelnök kedden a huskérdésről nyilatkozott a reichsrathban, de vesztére, mert lehet mondani, hogy az egész parlament ellene fordult, szinte elementáris erővel viharzó helytelenítéssel. Pedig az osztrák miniszterelnök nem mondott mást, mint hogy az argentínai husbehozatal kérdése egyoldalúan — úgy, amint azt az osztrákok és különösen 3, bécsiek szeretnék : a magyar kormány hozzájárulása nélkül — meg nem oldható; továbbá : hogy a velünk kötött gazdasági szerződésre vonatkozó megegyezéseket lelkiismeretesen meg kell tartani és végül : hogy egy esetleg ellenkező irányban hozandó házhatározatnak az osztrák kormány nem fog eleget tenni. A szegény miniszterelnököt: Stürgkh-őt a dühöngő osztrák képviselők elnevezték őrültnek, magyarnak, Magyarország . lakájának és rabszolgájának, az osztrák alkotmány megrenditőjének, — pedig nem mondott mást, mint az igazat, a való tényállást és épen az a legszomorubb ebben a kérdésben, hogy az osztrák közvélemény és a politikai pártok egy különben egészen alárendelt természetű gazdasági kérdésben oly álláspontot foglaltak el, mely Írott szerződésbe ütközik. Az osztrákok érthetetlen csökönyössége következtében, mellyel az argentínai husbehozatal megengedését követelik, ma már nem az a kérdés, hogy szükséges és kivá- natos-e az argentínai husbehozatal, hanem úgy áll a dolog, hogy Magyarország kormánya nem engedheti meg a husbehozatalt, mert az osztrákok tagadásba vették a magyar kormány Írott szerződésen alapuló jogát, hogy a husbehozatal csak az ő beleegyezésével tő. ténhetik meg. Az osztrák kormány elismerte ezt a jogunkat, ezt megnyugvással latjuk, de ez még nem elég: az osztrák törvényhozásnak is el kell ismernie ezt a jogot, ha súlyt vet arra, hogy szerződéses viszonyba lépjünk velük. Utoljára is: olyan magas paripáról, mint azt az osztrákok teszik, még se lehet Magyarországgal és a magyar kormánnyal beszélni és őszintén örülünk, hogy erre épen a Héderváry-kormány tanítja meg az osztrákokat. * * «M* Csöppet se vétünk a magyar törvény- hozás iránt tartozó tisztelet ellen, ha azt mondjuk, hogy példátlan az a laza kötelességtel jesités, melyet a törvényhozás tagjai tisztök gyakorlásában kifejtenek. A leghi- vatottabb férfiú : a képviselőház elnöke tette felszólalás tárgyává nyílt ülésben, hogy a képviselők nem jelennek meg határozatképes számban, úgy hogy az ülést meg se lehet nyitni. A képviselők e hanyagsága, az országgyűlési tárgyalások' iránt kimutatott közönyössége csak azt bizonyítja, hogy ezek a tárgyalások nem az ügyek lényege körül forognak, helyesebben, hogy az ügyek nem e tárgyalásokon dőlnek el, hanem pártközi, vagy pártvezéri megállapodásokon. Nagy hanyatlása ez az országgyűlés tekintélyének, mely csaknem elmerült már a távszónokok négy-öt órás szóáradatában. Ugyde a parlament tekintély nélkül fenn nem állhat és éppen ezért föltétlenül kívánnunk kell, hogy parlamenti életünk regenerá'tassék ; követelnünk kell, hogy a képviselők a törvényhozásnak éljenek. Ez a kötelességök. Erre vállalkoztak. Számon kell tőlük kérni működésűket úgy az országgyűlésen, mint a kerületben. Megvan erre a mód úgy az országgyűlésen, mint a kerületekben, csak alkalmazni kell szigorúan- és kérlelhetetlenül és ha ez alkalmazás a képviselő rovására üt ki, le kell vonni és le kell vonatni a következményeket. * * •58* Két érdekes nyilatkozat röppent el a napokban mértékadó helyen és mindakettő az értelmiségi osztály, az intelligencia ellen. Az egyiket egy ellenzéki képviselő telte az országgyűlésen, azt mondván, hogy «fütyül az intelligenciára» ; a másikat egy katholikus főpap mondotta a katholikus kongresszuson, megrovását fejezve ki, hogy a kongresszustól a katholikus értelmiség teljesen távol maradt. Mindakét nyilatkozat nagyon nyomósán esik a mérlegbe. Ha egy politikai párt vezér- féríia nyíltan ki meri mondani azt, hogy «fütyül az intelligenciára», ezzel nyíltan dokumentálja nemcsak azt, hogy az intelligencia nincs mellette, hanem azt is, hogy az intelligenciára nincs szüksége, sőt végül azt is, hogy politikája az intelligencia ellen irányul. És ha egy katholikus főpap úgy látja, hogy az intelligencia nem vesz részt a katholikus mozgalmakban, ügy ez a nyilatkozat a legsujtóbb kritika e mozgalmak vezetésére és eredménytelenségére vonatkozólag. Igaz-e, vagy pedig túlzás a jelzett főpapi nyilatkozat, azt ez alkalommal nem kutatjuk; de az bizonyos, hogy a legeszményibb, a legüdvösebb mozgalom se vezethet sikerre az intelligencia támogatása nélkül, mert «népet akarata ellenére még a jóra se lehet kényszeríteni». F. Hl. VÁRMEGYE. — őszi rendes közgyűlés. Amint már jeleztük, Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 30-án délelőtt 10 órakor tartja meg őszi rendes közgyűlését, amelyre Apponyi Géza gróf vbtt., főispán azon figyelmeztetés mellett hívta meg a bizottsági tagokat, hogy a közgyűlésen a jövő 1912. évi vármegyei rendes szükségletek fedezésére az eddigi 2% pótadó kivetése fog javaslatba hozatni. A közgyűlésnek TARCA. A zsaroló. .Tjurmoff Vaszili, szép és fiatal feleségével együtt, vendégségben volt egy ismerősénél, aki a születésnapját ünnepelte. — A dohányzóban együtt kártyázott a többi urakkal. Egyszeribe eszébe jutott Tjurrnoffnak, hogy már régen nem ivott és hogy a szomszéd szobában a hideg büffé között valahol jó helyen áll a kedvenc pálinkája. Fölállt tehát és odaigyekezett. Amikor néhány pohárkával felhajtott a kedvenc italból, vig keringő ütemek szűrődtek be hozzá az ebédlőből, ahol táncoltak. Váratlanul emberi hangokat is hallott a szomszéd szobából. — Rendben van, holnap irok neked, — szólt egy csengő hang. Tjurmoff fölismerte a felesége hangját. Kivel beszélhetett ?! — Köszönöm édesem Nagy örömet szer- zesz vele. De hogyan juttatod birtokomba a levelet ? Postán veszélyes volna, a cselédek által még inkább. Könnyen megtudhatja a feleségem és annak a tökfilkó uradnak is a füléig juthat, karmaiba kerülhet a levél. — Mit tegyünk hát ? — Megvan! A sétatéri Fortuna-szobor nyitott szarujába helyezheted el a levelet. Holnap este 7 órakor arra sétálok. Kérlek tehát, ne később. Ez. biztos hely és romantikus is. Tjurmoff meg ivott egy poharkaval. Gazember, gondolta magában. Ruszkevtől legkevésbé vártam volna ilyet. De majd megtanítom. . Dühösen ment vissza a dohányzóba és azon gondolkozott, hogy boszulhatná meg magát. Botrányt nem akart De azért mégis megtanítja! Tökfilkónak nevezte?! No várj, ezért meglakolsz ! Estebéd közben Ruszkev annyira vitte az arcátlanságot, hogy gúnyos mosolylyal folyton feléje köszöntött a boros poharával. — Jó lenne pofon ütni, — morgott Tjurmoff. — De utána párbaj következnék és az a zöld fiú még özvegygyé teszi á feleségemet. Ez túlságosan veszélyes ügy. Tehetnék neki valamit a Fortuna szarujába, döglött békát vagy más effélét Tjurmoff soká törte az eszét, hogy valami különleges dolgot találjon ki Végre sikerült. A homlokára ütött és elégedetten mosolygott hozzá. Tjurmoff másnap reggel, mielőtt az irodájába ment, a következő levelet irta meg : «Nagyságos uram ! Mivel hogy nincs pénzem és a nagyságos ur sokat keres csalás áltál, abból a keresetből én 200 rubelt akarok kapni még ma. Este 6 óráig beledughatja a nagyságos ur a sétatéri szobor szarujába a pénzt. Ha nem lesz ott, magát lelövöm, az üzletét ellenben a levegőbe röpítem.* Tjurmoff örült, amikor átolvasta a levelet. Még csak a cim hiányzott! Tudta, hogy az a gyáva tollkereskedő rögtön a rendőrségre fut a levéllel és ők őrizet ala helyezik a szobrot. — 1 Ruszkevet, ha majd boldogan nyúl a levele után, szépén letartóztatják. — Örökre elmegy kedve a kalandoktól. Irodába menet levélszekrénybe dobta a levelet. Egész délelőtt örült. Arra gondolt, hogy milyen arcot vág majd Ruszkev, ha letartóztatják. Délben jókedvűen becézgette a feleségét, eltávozásakor meg is csókolta. Öt órakor elment a sétatérre. A szobor szarujából kivett egy levelet. A felesége írása volt. El se olvasta Mosolyogva tépte darabkákra. Séta közben több rendőrrel találkozott. Ahá — gondolta — az őrség! A szobor mögött elbújva Kirdán, a tollkereskedő alakját vélte felismerni. Meglehet, hogy az is várja a zsarolót. Pont hHt órakor megjelent Ruszkev. Operette áriát fütyörészett és jókedvűen jött közelebb. Tjurmoff egy bokor mögül leste a be- következendőket. Ruszkev gyanútlanul nyúlt bele a szaruba. Kis csomag akadt a kezébe. Csodálkozva nézegette a vastag levelet. Forgatta, aztán gyorsan feltépte. Két darab száz rubeles bankót vett ki belőle. Csodálkozása bámulássá nőtt. Kissé elgondolkozott, azután hangosan csak ennyit mondott: — Köszönöm szépen! — és nyugodtan elment. Tjurmoff remegett a dühtől. Egyenesen a tollkereskedő üzlete elé futott. Ököllel fenyegette meg az üzletet és folyton kiabált: — Gyáva, aljas, buta tökfilkó 1 Nyavalyás, gyáva kutya ! Te — — Tel! Csehov.
