Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-23 / 85. szám
XXI. (VII.) évfolyam 85. szám. Szekszárdi 1911 október 28. MHH81 KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre . .16 korona. Eél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ szám ára . . 16 fillér. SU8flzetéseket és hirdetéseket a kiadóit vatalon kiviil -elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Egye« számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleion-szám i 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szára : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össeec közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, tta az előfizetést egész évre előre be - küldik, S kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A költségvetésből. A .földmivelésügyi minisztérium 1912. évi költségvetése egészben és nagyban a tavalyi keretben mozog és rendes kiadása egészben véve 1,980.284 koronával, a rendkívüli kiadás 1,266.618 koronával és a beruházás 4,066 903 koronával nagyobb, mint volt 1911-ben. A kiadás egy része személyi járulékok javítására szól. Így a miniszter néhány tisztviselőt külföldre szándékozik küldeni tanulmányozásra és e tisztviselők működési pótlékára 20.000 koronát állított be. Az erdőtiszti létszám rendezésénél szükséges fizetés, lakáspénz és egyéb járandóság címén 79.778 koronával többet vett föl. Az átmeneti kiadás rovatában van egy 100.000 koronás tétel, mely egészségügyi szempontból igen jelentős, mert a városi csatornázás szennyvizének tisztítására fordittatik, úgy mint az Angliában és Németországban történik. Ez az úgynevezett biológiai eljárás, mely szerint a csatorna szennyvize földalatti állandó hőfokú medencékben hosszabb ideig 12—24-óráig vissza- tartatik. Ez idő alatt a keletkező baktérium hatása alatt a szerves anyag szervetlenné, satét- romossá változik át és azután mint ártalmatlan, veszedelem nélkül bocsátható az élő vizfolyóba. A beruházás cime alatt nagy helyet foglal el a különféle vizszabályozás, közte a Sajó hajózhatóvá tétele és a Sió szabályozása A vizimun- kálatokra összesen fölvett 8,750.000 koronából az oroszlánrész, 3,564.000 korona a dunai munkálatokra esik, mig ■ a Tisza szabályozására 1.749.000 korona. A Sajó hajózhatóvá tételének munkájára l millió korona vétetett föl. A Sió hajózhatóvá tételére és szabályozására az 1908 évi XLIX. t -c. tudvalévőén 5 és félmilió koronát bocsátott a földmivelésügyi miniszter rendelkezésére. Ebből a mostani költségvetésben 250.000 koronát vettek föl első részletként a Sió-meder bővítési és .rendezési munkálatainak megkezdésére. A Sió rendezési munkálatok költsége mintegy két és félmillió koronát fog igénybe venni. A balatonmelléki kikötők építésére 200.000 koronát vettek föl. Ebből a siófoki kikötőre esik 160,000 korona, mig 40.000 korona a többi állami kezelésben lévő kikötő kotrásra. A szőlőszet és borászat céljára 30.000 koronával több, vagyis 254.000 korona vétetett fól. A pénzügyminisztérium bevétele összesen 1.041,278.213,'koronára van előirányozva, vagyis 57 millióval többre, mint a mült esztendőben. Legnagyobb tétellel a dohányból várható nagyobb jövedelem szerepel, amelyet az előirányzat húsz millióra becsül. Azután következik az egyenes adó nyolc millióval, az állami vasgyárak négy millióval. Az egyenes adó szaporodásában a földadó 550.000 koronával szerepel, a házadó 1.640.000 koronával nagyobb, a keresetadó 160.000 koronával, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója 270.000 koronával, a a bányaadó 120.000 koronával, a tőkekamat- és járadékadó 900.000 koronával, vasúti szállítás után fizetendő adó 4,140.000 koronával nagyobb. A vasgyárak nagyobb üzleteredményét, az 1910-ben elért eredmény alapján irányozták elő, abban a föltevésben, hogy a konjunktúra jó marad. A kőszénbá/iyászat jövedelméből 2 millió 386.000 koronával kisebb az előirányzat, mert a régi aknák megszüntetése és uj aknák nyitása folytán a termelés nem folytatható. Beruházásra csak jelentéktelen összeg van fölvéve, nyilván azért, mert további bányavásárlás nincs tervbe véve. A rendkívüli kiadások között nevezetes, hogy a munkástelep céljaira 4,300.000 korona van előirányozva. A Lánchíd átalakítására 1,400 000 korona van fölvéve, A belügyi költségvetésben a kiadások 14 millió 473 832 koronával; a bevételek 2,085.180 koronával emelkednek, úgy hogy a tiszta többlet 8,388.648 korona, a rendes kiadás 105,093.825 koronát, (1911-ben 95,603.222), az átmeneti ki adás 1,016.446 koronát (484.227), a beruházás 859.010 koronát (408.000) tesz ki, a rendes bevételek 19,651.404 koronával (17,564.220), a rendkívüli bevételek 6915 koronával (8915) vannak előirányozva. A középponti igazgatás költségeinél 239 ezer 851 korona többszükséglet mutatkozik. A többszükséglet a személyi kiadásoknál (146,058 korona) főképpen arra vezethető vissza, hogy a közegészségügyi mérnöki osztály személyzetét a földmivelésügyi minisztériumból a belügyi- miniszteriumba helyezték át. A cigányügyet a költségvetés a minisztérium rendes föladatai közé sorolja s a cigányügyi kormánybiztos állását megszünteti. A törvényhatóságok és községek címénél 3,472.2000 korona az emelkedés. Egyes városoknak nagyobb lakásbérosztályba történt sorolása 60.000 korona. Négy uj járás szervezése 100 000 korona. Uj járások szervezése 100.000 korona. Járási székházak építése 300:000 koronát vesz igénybe. A vármegyei tisztviselők anyagi helyzetének javítására 1,000.000 koronát, városok segítésére újabb 1,000.000 koronát (összesen 4 milliót), a községi és körorvosok országos nyugdíjintézetének létesítéséhez való hozzájárülás címén 250.000 koronát irányoz elő a költségvetés. Az általános közigazgatás címnél a községi és közigazgatási tanfolyamoknál 59.000 korona a többszükséglet. A minisztérium a nyolc tanfolyam közül négynek megszüntetését s ezzel kapcsolatban a megmaradt négy tanfolyam mellé internátusok szervezését tervezi. A közegészségügyi címnél 1,000.000 koronával emeli a költségvetés a gyógyító költségeket a betegek számának szaporodása és az ■ápolás drágulása folytán. A tüdőbaj ellen szolgáló 500.000 koronás hitelt 100.000 koronával emeli a költségvetés. Az egészségügyi intézmények címnél az állami gyógyító intézetek kiadásai szaporodnak 200.000 koronával. Az or szágos betegápoló alapcimmnél a többszükséglet 1,597.282 korona. A gyermekvédelemnél a személyi kiadás 51.201 koronával, a dologi kiadás 111.421 koronával emelkedik, mid a többi a betegápolás alcimére esik. A közbiztonsági és közrendészeti szolgálat címnél 87,500 korona a többszükséglet, a tűzoltó intézmény fejlesztésére 50.000 korona, a TÁRCA. Képek a múltból. X. Ns. Baróts uram, mint dervis. — Irta: V. FEJES GYÖRGY. — Sarlósboldogasszony napja nem valami kedvezően köszöntött be tiszteletes Mácsai András, áporkai prédikátor uramra az 1620 ik esztendőben. A türelem nemes erénye már-már felmondta nála a szolgálatot egyrészt azért, mert a gyakori záporésők renden levő szénájában felette igen megkárosították ; másrészt pedig azért, mert a hivatalában különben sem valami serényen forgolódó egyházfi — nemes Baróts Jánosra éppen tizenegyedszer jelentődött be panasz és szemrehányás a miatt, hogy a reggeli és esteli harangozást elmulasztotta; valamint hogy a schóla mester tehenét akkor eteti, amikor kedve nincsen (már t. i. nem a tehénnek, hanem az egyházfinak). Ez utóbbi pedig elég ritkán történt meg, mert Baróts uram mint a féle belső hivatalnok, sokszor nézett a kancsó fenekére s a szomszédos lacházai kun atyafiaknál gyakorta kóstolgatá a »gallahegy.it«. Így aztán mihamarább felemésztődvén a kis nemesi birtok — a sail ári mrrmal nem volt kibékülve, a mi a hivatalbeli hanyagságot nagyban előmozdította. Pedig a nemes komposszeszorátus csakis gráciából tette be egyházfinak, hogy. nagyobb gond nélkül is legyen kenyere. Ki is jöhetett volna az -ángáriából, amennyiben megjárt számára a ruha, eleség, gyümölcs, és sajt konvenció; sőt még egy rúgott borjúnak teleltetés és Jiyaraltatása is megengedtetett a közös »biali« réten, fizetődvén még mindehhez az eklézsia kasszájából 40 — azaz szóval is negyven »dénárok« (az nem számítódván, hogy fele hamis volt.) Hanem hát nem azért volt őkelme született nemes ember — még ha kurta is —, hogy i sorsával megelégedett lett volna, vagy hogy a rábizottakat ellentmondás nélkül és szorgalmasan megcselekedje ! . . . A prédikátor fel is tette magában, hogy a tizenkettedik esetben felmondja neki a hivatalt és megrakja amúgy ótestamentomiasan. Az alkalom nem sokáig váratott magára. János ur egy újabb csínyt követett el, t. i. megdézsmálta a kurátor gyümölcsét s ami fő : tetten éretett! . . No, ezt már csak nem lehetett elhallgatni! Azért is presbytérium elé állíttatván, megfelelő dorgató- rium kíséretében felmentetett az eddigi szolgálattól, sőt a szentegyház kötelékéből is — további megjavulásig — kizáratott; értésére adatván, hogy mehet akár a Gergezénusok tartományába, mivelhogy lelkét úgy is megszállotta Asmódi meg Beliál . . . János atyafi jóváhagyólag biccentett fejével, sőt még hamiskásan pislantott is egyet, mintha csak mondotta volna: jól van — jól, nagyobb ur leszek én még mint most; van énnekem eszem . . . majd felhasználom, ha szorul a bocskor!.. Mrsnap korán reggel nyakába akasztotta lopott szilvával telt tarisznyáját. Kezében egy tekintélyes görcsös fütykössel megindult s a Duna partján szép csendesen ballagva, meg se állt egészen Budáig. Itt lakott egy mészáros ismerőse, aki nagyon bejáratos volt a basához, mivelhogy ő szállította az őrség husszükségle- tének nagy részét; e vállalkozásában sikerrel forgolódott, úgy hogy tekintélyessé vált a török tisztek. előtt; ott lakván saját házában a fehérvári kapu mellett. Ide állított be az ekszkommu- nikált egyházfi, nemes Baróts uram. »Adj’ Isten — Lőrinc koma! . . . Tyűh, de meleg van ! . . Hoztam egy kis potyószilvát, ilyet még a kajrnakám se evett« — szólt nagyot fújva s azonnal le is telepedve egy lócára. — Lőrinc mester, aki éppen néhány ürü feldarabolásával foglalkozott nagy sietve — a basa parancsolta meg esteli lakomára, mivel Edrenéből egy magasrangu tudós mollah érkezett hozzá vendégül — csakúgy félvállról látszott fogadni a köszöntést s késköszörülés közben kérdezte : Hát már megint itt csavarog ? Bizonyosan elcsapták ! . . Hát bizony dolog nélkül nem lehet megélni; nem is lesz már magából semmi, ha csak föl nem csap dervisnek ! . . — Hát hiszen lehetek én az is, csak juttasson be komám — szólt vállalkozóan az atyafi ! . .. — Szaván fogom kendet; majd teszünk valamit — válaszolt a mester ! Hanem ha ott sem boldogul, akkor többet szemem elé ne kerüljön, mer amilyen igazhitű kálvinista vagyok: bedugatom valamelyik török gályára evezősnek, ott aztán majd eszébe jut, hogy miből készül a nemesi levél! . . . — Ühm; nyögött egyett János gazda; ennek már fele sem tréfa — gondolta magában; azért hát szép órációval megkérte barátját, hogy csak tétesse be a dervisek tisztes társaságába, majd megél valahogy, mert még emilyen barátot sem hallott éhen veszni soha: majd megszolgálja! ... . Lőrinc mester fel is használta ismeretségét eredményesen. Beszélt a basával, ez viszont a tudós molláhval s másnap agárba lettek hivatva mindketten bővebb megbeszélésre ; no meg azér- is, hogy Lőrinc mester tolmácsolásával János atyafi is megérthesse eleve a dolgok minemüt ségét.
