Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-01-30 / 9. szám

A

IQ. Leopold Lajos hálásan köszöni a megtisztelő bizalmat, melyet — hogy igazgatóságának már első percében banknyelven próbáljon szólni — még csak a jövőben törlesztendő amortizációs kölcsönnek tekint. Huszonhat év előtt édes atyja ugyanezen a helyen ugyancsak gróf Széchenyi Sándor kezeiből vette át az első igazgatói mandátumot s hogy most épen az édes atyja lemondásával megüresedett igazgatói állásra jelölték, ebben a közgyűlés szívesen követett utasítását látja az irányban, hogy a maga részéről is a bank tradicionális szelleméhez ragaszkodjék. Ez a szellem úgy foglalható szavakba, hogy egészséges, megfontolt biztos alapú gazdasági tevékenység soha, de soha nem választható el az erkölcsi motívumoktól, a morális rugóktól.

Ezután a felügyelő bizottság kiegészítése következett.

Dr. Leopold Kornél igazgató sajnálattal jelenti, hogy az intézet régi hive Ujfalusy Imre felügyelő bizottsági tag, aggkorára való tekintettel, a legszebb, a leghübb kötelességteljesités után állásáról lemond s egyúttal felolvassa a lemondást Tartalmazó levelet s indítványozza, hogy a mindenkor ügy buzgó/ lelkiismeretesjjte- vékenységeért a távozónak a közgyűlés elismerését nyilvánítsa.

Az indítvány egyhangú elfogadása után Ujfalusy Imre, e mélyen lelkére ható pillanatban hálás köszönetét mond, minden jót, előrehaladást, kíván az intézetnek, úgy ahogy megérdemli.

Ezután gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. elnök is üdvözi a távozót, s abbeli óhajának ad kifejezést, hogy a kifáradt, agg harcosok helyett uj fiatal erők lépjenek a működés terére, ezért felügyelő bizottsági tagul Sztanko- vdnszky Imre részvényest, országgyűlési képviselőt ajánlja, kit közfelkiáltással meg is választották.

Végül az igazgatótanácsban lejárt és megürült mandátumokat töltötték be. így a kilépő gróf Apponyi Géza v. b. t. tanácsost, dr. Midler Ferencet, Tenczlinqer Lajost, újból valamint a lemondott dr. Szentkirályi Mihály helyére Leopold Sándort, a szintén lemondott Leopold Lajos helyére pedig báró Schell József nagy- birtokos, részvényest közfelkiáltással megválasztották.

Ezzel a szép lefolyású közgyűlés az elnök éltetésével véget ért.

* *

*

A rendes közgyűlés után az igazgató-tanács is ülést tartott ugyancsak Széchenyi Sándor gróf vbtt. elnöklésével.

Széchenyi Sándor gróf vbt. tanácsos utalva azokra a kiváló érdemekre, amelyeket az utóbbi időben az intézet vezetése körül dr. Leopold Kornél igazgató és intézeti ügyész szerzett, hivatkozva a közhangulatra, a megürült vezér- igazgatói tisztre az ő megválasztatását indítványozza.

Perced Dezső v. b. titkos tanácsos, a felügyelőbizottság nevében jelenti, hogy a legkészségesebben csatlakozik az elnök ur ő nagyméltóságának javaslatához. Miután az igazgató- tanács tagjai az indítványt egyhangú helyesléssel elfogadták, az immár megválasztott uj vezérigazszámát, kik közvetlenül a mohácsi vész után, a török dulás idején elvérzettek, vagy rabságba hurcoltattak.

A források gazdagságával bővelkedő és alapos, lelkiismeretes kritikával megirt nagy- érdekű tanulmányt azzal fejezi be Ortvay, hogy meleg, hazafias kegyelettel felhívást intéz a magyar nemzethez, Magyarország összes lakosságához, azok emléke érdekében, kik a mohácsi síkon vérüket ontották. »Már két évtized sem választ el bennünket — úgymond — attól az időtől, mikor a mohácsi vésznek négyszázadik évfordulója elkövetkezik. Akik Mohácsnál elestek, azok a magyar nemzet vértanúi, kiknek emlékét hű kegyeletben tartani szent kötelességünk. Kötelessége immár az országnak a mohácsi nagy csata elvérzett áldozatait méltó monumentális emlékkel megtisztelni. — Olyan emlékkel, mely a nevezetes csatasikot nemzeti szent zarándokhellyé tenné. A nemzet által akár kápolnaszerü épület, akár szobor alakjában állítandó ez az emlék, intő szózat volna a hazaszeretet, a fajíentartás, az egyetértés érzéseinek ápolására és megerősítésére. Ezek nélkül nincs nemzeti boldogulás! Karolja fel tehát a nemzeti kötelességtudás a négyszázados évfordulóra elkészítendő emlék eszméjét. Ne kény- telenittessünk ma is azt mondani Mohácsról, amit régente egy török iró fájdalmas érzéstől eltelve mondott: »Jelenleg, az olyan nagyon hires tér egyéb közönséges rétektől semmiben sem különbözik.«

TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK

gató, a következő programmszerü kijelentéseket is tartalmazó beszéddel mondott hálás köszönetét.

Nagyméltóságu Elnök Ur!

Mélyen Tisztelt Igazgatósági Tanács!

Fogadják szívből jövő, legmélyebb köszöne- temet a kitüntető bizalomért, amellyel megtisztelni kegyesek voltak. Nem sablonos frázisképen, hanem férfias meggyőződésem elszánt komolyságával jelentem ki és ünnepélyes hitvallást teszek mellette, hogy minden erőmet, minden munkabírásomat, minden képességemet, lelkemnek minden becsvágyát ennek az intézetnek és a vezérigazgatói állással járó komoly kötelességek és feladatok pontos, hűséges és lelki- ismeretes teljesítésének fogom szentelni. Az erkölcsi és anyagi érdekeknek annyi erős szála, a lelkemben élni soha meg nem szűnő emlékeknek és tradícióknak annyi erős köteléke fűz engem ehhez az intézethez, hogy annak sorsával és jövőjével teljes erkölcsi és anyagi szolidaritásban állok. Ápolni fogom intézetünk hagyományait, tiszteletben fogom tartani az alapítóknak általam jól ismert intencióit és ugyanazon irányelvek szerint és ugyanazon szellemben fogok működni, mint amelyeket azon kiváló férfiak követtek, kik ezen állást előttem elfoglalták, amely szellem nem lehet más, mint az anyagi és pénzügyi kérdésekben annyira szükséges legmesszebbmenő óvatosságnak, legnagyobb körültekintésnek és legszigorúbb lelkiismeretességnek alkalmazása, számolva egyúttal a haladó kor igényeivel és mindig lépést tartva a fejlődő gazdasági élet modern irányzataival és követelményeivel.

Működésemmel rajta leszek, hogy intézetünk intakt tekintélyét és előkelő színvonalát fentart- sam, megőrizzem és öregbítsem, megmutatva, hogy hogyan lehet egy elsősorban anyagi kérdésekkel foglalkozó intézetnek kereteit a legtisztább etikai tartalommal megtölteni. Ebbéli törekvésemhez kérem őnagyméltóságának, intézetünk nagyérdemű elnökének, az igazgatótanács mélyen tisztelt tagjainak, igazgatótársaimnak és a felügyelőbizottságnak szives, jóindulatú támogatását.

Amidőn mégegyszer megköszönöm a belém helyezett bizalmat, egyúttal a 17 év óta viselt ügyészi állásomat a mélyen tisztelt igazgató- tanács rendelkezésére bocsátom: teszem ezt azzal a nyugodt öntudattal, hogy kötelességemet mindenkor hűségesen és lelkiismeretesen teljesítettem.

Végül a megürült ügyészi állást elnök indítványára dr. Pirnitzer Béla ügyvéddel töltötték be. Pirnitzer Béla dr. városi és törvényhatósági bizottsági tag, a szekszárdi ügyvédi karnak köztiszteletben álló, puritán jellemű tagja, akiben az intézet derék, szorgalmas és minden tekintetben megbízható uj munkaerőt nyert. Több mint 20 év óta ügyésze a szekszárdi Népbanknak, amely állásáról már benyújtotta lemondását.

—r.

A kaszinó közgyűlése.

A szekszárdi kaszinó vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta tisztújító közgyűlését a tagok élénk részvételével. Korelnökül Tomcsányi Lajos választatott meg, aki a jegyzőkönyv vezetésére Haypál Sándor dr.-t kérte fel.

Kramolin Gyula dr. igazgató felolvasta nagy gonddal összeállított évi jelentését, melyet az alábbiakban terjedelmesen ismertetünk :

Abból indulva ki, hogy »a közszellem társadalmi vezetésére és irányítására hivatott egyesületek legfőbb kincsét, legnagyobb erejét az a szellemi és erkölcsi tőke képezi, mely tagjainak összeségébol kisugárzik«, jelentését a tagforgalom kimutatásával kezdi. Eszerint a tagok összes száma 308 főből áll. Ezzel kapcsolatban a következőkép emlékezik meg az egylet halottairól:

Ágoston István elvesztése mély űrt hasított lelkűnkben, de e mély űrben a kegyeletes emlékezés szelíd, derűs fénnyel lóbogó fáklyája ragyog. Nagy életbölcseséggel párosult, meleg szive, aranyos kedélye kedveltté tette mindenki előtt s habár az utóbbi években, igaz sajnálatunkra, ritkábban láttuk is körünkben — talán, mert a haladó élet szabta uj keretekben az ő tisztes, puritán egyszerűsége elhelyezkedni nem tudott — a régebbi kaszinóval, mint a szívélyes, önzetlen, magyar barátkozás egy őstipusa, oly szorosan volt egybeforrva, hogy kaszinónk múltjára gondolni sem tudunk az ő alakjának felelevenedése nélkül. Egyik régi, viharedzett alapköve volt ő a kaszinó társaséletének s általános nagyrabecsülését mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy évtizedek óta — egész haláláig (közel harminc éven át) nem akadt soha kéz, mely az ő választmányi tagsági székét megbolygatni merte volna 1

Ferdinand János korára nézve a fiatalabbak közé tartozott ugyan, de nem az érdemeit illetőleg. Mint a kaszinónak egyik számvizsgálója, éveken át, szigorú lelkiismeretességgel

1911 január 30.

végzé felelősségteljes feladatát és ezen önzetlen, pontos munkájával értékes segítőtárs volt azon anyagi alapok lerakásánál, melyen kaszinónk mai élete és továbbfejlődése nyugszik.

Mányoky Kornél hű képviselője volt az emberi lélek azon társulási ösztönének, mely a kaszinókat létrehozta. Neki a kaszinó — életszükség volt. Bár a járás már terhére esett, betegen, roskadozva is felkereste nap-nap után azt a megszokott, bizalmas zúgocskát, ahonnét

— mint csendes, szerény ember — barátai kedélyességében gyönyörködhetett.

Jeszenszky Andor is egy eszmét képviselt, kaszinónkban : a vidék rokonszenvét a központtal, a gazdálkodó, megyebeli ur meleg érdeklődését városunk s annak társadalma iránt. — Hatvanegy vidéki tagunk közül csak kevés van, aki gyakoribb — és egy sincs, aki régebbi, rendszeres látogatója lett volna kaszinónknak nála 1 S aki hosszú éveken át látta őt, sűrűén, minden kínálkozó alkalommal megjelenni körünkben s itt nem ritkán napokig is köztünk élni a «jól érzés» kétségtelen jeleivel arcán; s akinek volt alkalma tapasztalni őszinte érdeklődését kaszinónk élete- és fejlődésének minden mozzanata iránt: az tudja, hogy egyike volt azon keveseknek, akik ebben a kaszinóban többet látnak a helyi társas szükségletek kielégítését célzó intézménynél s akik annak — városi és megyei társadalmunknak összeforrasztását előmozdító — missiójában törhetetlenül hisznek 1

Legutolsó halottunkat Garay Antalt végül, nagy költőnk, az ő testvérbátyja —, emlékének maradandó megörökítése révén bizonyos erkölcsi rokonság is fűzte a kaszinóhoz. Sokan ismertük eredeti, temperamentumos egyéniségét, mely őt telivér kuruc- és párisi barrikad-harcossá tévé és szellemét, mely az egyszerű iparost, az önművelődés meredek hágcsóján át, az ismeretek tekintélyes magaslatára vezette; de a mi kegyeletünket főleg az a meleg ragaszkodás váltja ki, amellyel — dacára, hogy vidéken lakott és hosszú évek sora óta körünkben soha meg nem fordulhatott — Kaszinónknak mindvégig hű és kitartó tagja maradt.

Mindezen súlyos személyi veszteségeink őszinte fájdalommal kell hogy töltsenek el bennünket és nem kétlem, hogy a Kaszinó egyértelmű hangulatának adok kifejezést, midőn azt indítványozom, hogy elhalt tagtársaink emléke jegyzőkönyvileg is megörökittessék 1

A »kegyelet berkeiből« ezután visszatért a számok reális világába, a legapróbb részletekig ismertetve a kaszinó vagyoni állását, amely minden tekintetben megnyugtató.

Eszerint, amint már előző számunkban megírtuk, a Kaszinó tiszta vagyona 37.530'58 K. A tekintélyes összeget: 223301 K-t kitevő tag- dij-hátralékokra vonatkozólag a következőket mondja: »Kétségtelen, hogy ez igen tekintélyes, mondhatni, aggasztóan nagy összeg. Különösen nagynak kell tekinteni, ha figyelembe vesszük, hogy az igazgatóság — a Kaszinó ügyészét is igénybe véve — valóban minden lehetőt elkövetett arra, hovy a Kaszinó e követelései behajtassanak, s hogy nehány tagunkkal szemben

— ezidőszerint — már csak a tagsági jog felfüggesztésének a végső fegyvere van hátra, aminek a nem-fizető, 1908. és 1909. évi hátralékokkal szemben való sürgős alkalmazását a választmány immár el is határozta.«

Ismerteti ezután az 1911. évi költségvetést, s reá tér a Bezerédj István szobor létesítésének kérdésére: »A Bezerédj István szobor-alap immár elérvén azt a magasságot, hogy. a szobor tényleges megvalósítására gondolhassunk, a választmány legutolsó ülésén elhatározta, hogy a közgyűlésnek a- szobor felállítását javasolja. Az alapot kezelő, harminc főnyi választmány az ehhez szükséges lépések megtételére — feleslegesen nagy — és a vele járó teendők célirányos lebonyolítására (számánál fogva) túlságosan nehézkes testület lévén, ugyancsak határozatba ment, hogy az egyszer már (régebben) delegált szükebb »szobor- bizottság« életre- keltését, illetőleg uj kiküldését indítványozza a közgyűlésnek és szinte magától értetődőnek látszik, hogy a bizottság elnöke más nem lehet, mint az a férfiú, aki óriási energiájával, hosszú évek kitartó, következetes, lelkes munkájával a szerényke alapot mai nagyságára növelte. Indítványozom tehát a közgyűlésnek, hogy a szükebb ^szobor-bizottság elnökéül Simontists Elemér választmányi tag urat megválasztani és őt ezen műve betetőzésére hivatott tisztség elvállalására ezennel felkérni méltóztassék.«

A Simontsits-könyvtárról a következőket mondja: »Ami a Simontsits tudományos könyvtárt illeti, — sajnos — még mindig nem állott módunkban, hogy e nagybecsű könyvtárt megnyithattuk és a használatnak átadhattuk volna, mert az annak szakszerű, végleges rendezésére

— és a kezelési szabályok megállapítására hivatott, szükebb bizottság tagjai egyéb teendőikkel az egész év folyamán úgy túl voltak hal-