Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-05 / 80. szám
XXI. (VII.) évfolyam. 80. szám. Szekszárd. 1911 október 6« 1UMH911 KÖZÉRDEK Előfizetési ár: ______ — _ . Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Sgy szám ára 16 korona. 8 16 fillér. Hllöfizetpseket és hirdetéseké! a kiadó- fa vatalon kivül elfogad a Molnár-fél© Mlyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szeksxardi.it. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Egye, «amok ugyanott kaphatót. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezeréd) István-utca 5. szám. Ide küldendők & lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. A.z előfizetési pénzek és hirdetések id© küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést eg**sz évre előre beküldik. 8 kor. főszerkesztő : Dp. LEOPOLD KORNÉL, Felelős szerkesztő: BODNÄR ISTVÄN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A Szekszárd—Tolnamegyei Nőegylet 50 éves jubileuma, Verőfényes szép ünnepe volt az Egyesült Szekszárd—Tolnamegyei Nőegyletnek. A folyó év április 28-án kerek 50 esztendeje múlott annak, hogy Szekszárd és Tolnavármegye, lelkes hölgyei, báró Rudnyánszky Ivánné, szül. D'óry Annával az élükön Szekszárdon összejöttek * s a »Szekszárdi Gazdasszonyegylet«-et meo-ala- kitották. E hó 5-én ezt a nevezetes évfordulót ünnepelték. Az az emlékezetes 1861. év újra rácsillantotta az országra az alkotmányosság kisütő napfényét s bár ismét elborult utána, ez a kis derű is elég volt hozzá, hogy a hosszú tél után zöldülni kezdjen az ország vetése. Gazdasági egyletek keletkeznek mindenfelé, érdekes azonban, hogy nem annyira a »májusi esővel«, a gazdák reménységével, vagy bajaival foglalkoznak az igy keletkezett egyletek, mint inkább a haza, a társadalom elárvult ügyével s mint egy kiegészítői a férfiak eme társaságának az akkoriban itt-ott keletkező gazdasszony- egyletek is, amelyek a közjótékonyság örve alatt a legnemesebb honleányt kötelességet teljesitik, eleven, pezsgő életet visznek az elalélt társadalomba, felrázzák letargiájából, cselekvésre, tettre, haladásra ösztönzik. A »societásairól« — a fehér asztal mellett való politizálásáról hires Tolnamegyei Gazdasági Egyesület mellett ilyen áldásos társadalmi irányitó szerepet töltött be a most jubiláló egyesület is. Évtizedeken át társadalmi központ volt itt minálunk, ahonnan sok nemes, hazafias eszme és cél nyert nemcsak erkölcsi, de anyagi támogatást is, A Tolnamegyei Nőegylet százak és ezrek könnyét törölte le s ezrekre megy az az ossz°g, amelyet apránként odarakosgatott a közjótékonyság oltárára. S tette ezt csendben, zajtalanul, a nők ismert szerénységével, jutalmat nem kérve, nem remélve, tette a legnemesebb szociális érzékkel, az emberszeretet krisztusi erényével ékesen. Tettének jutalma megvolt már a — sok jó cselekedetben. Nekünk sem marad tehát egyéb hátra, mint hogy konstatáljuk az elért szép sikert s áldást kívánjunk a most jubiláló derék egylet további működésére. * A nőegylet ünnepsége hetek óta tartó előkészületek után impozáns módot! folyt le. Szinte országos jelentőséget kölcsönöz neki Prohászka Ottokár dr. Székesfehérvár tudós püspökének nagy magaslaton járó szociálfilozófiai fejtegetése. Valósággal elragadta ő azzal az itteni közönsége^ amely nem tudott betelni mélyen járó gondolataival, meleg, közvetlen előadása lebilincselő hatásával. A szép ünnepség lefolyásáról tudósítóink a következőkép számolnak be: Dr. Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök szerdán este érkezett a ®/4 8 órai vonattal városunkba Az állomáson gróf Apponyi Géza. v. b. t t. főispán, Forster Zoltán vármegyei főjegyző, dr. Szentkirályi Mihály polgár- mester, dr. Fent Ferenc apátplébános, továbbá a Nőegylet részéről özv. dr. Sass Istvánná tb. elnök, Tihanyi Domokosné alelnök, Holub János pénztáros, Holub Jánosné, Kovács Dávidné fo gadták. Fogadtatás után főispánunk a püspökkel a megyeházára hajtatott s vendégül látta ott A magas vendégre igen jó benyomást tett a házak ablakaiból csillogó száz és száz gyertya, az utcában egyik házsortól a másikig áthúzott színes, csillogó sok-sok villamkörte s az utat elözönlő-ezer meg ezer főnyi közönség. Csütörtök reggel Prohászka püspök l/2 10 órakor nagymisét celebrált íényes papi segédlettel, melyen a vendégül látott főürainkon kivül ott volt a városi elöljáróság, az ipartestület és Szekszárd város szine-' java. Mise alatt az alkalmi dalárda 4-es karban énekelt, majd pedig Klieber Gizella és dr. Steiner Lajos egy-egy Mária énekszólóval nyújtottak ritka műélvezetet a templomot zsúfolásig megtöltött híveknek. A tulajdonképen való ünnepély aztán a városházán folyt le. A város és vidék intelligens közönsége itt is zsúfolásig megtöltötte a nagy termet — a tágas folyosót, sőt a szomszédos hivatalos szobákat is. Tizenegy óra előtt pár perccel megérkezett Apponyi Gézáné grófné Onagyméltósága Prohászka Ottokár dr. püspökkel. Főispánunk és leánya Gizella grófnén kivül kíséretében voltak még: Apponyi Sándor gróf aranygyapjas főkamarás mester, Schell József báró, nejével szül. Sigray Klára grófnővel s később megjelent a közgyűlésen : Széchenyi Sándor gróf v. b. t. t. főrendiházi alelnök, Bezerédy Pál v. b. t. t. selyemtenyésztési meghatalmazott, Csapó Vilmos kir. kamarás, Kovács Sebestén Endre nagy- birtokos stb A közgyűlést Apponyi Gézáné grófné, mint elnök a következő, éljenző helyesléssel több ízben félbeszakított beszéddel nyitotta meg: Mélyen tisztelt ünnepi Közgyűlés! Midőn benső örömmel és szivem egész melegével üdvözlöm a Szekszárd—Tolnamegyei Nőegylet félszázados fennállásának ünnepére egybegyült díszes közönséget, egyesületünk- nemes pártfogóit, a testvér egyesületek és hatóságok nagyérdemű képviselőit, buzgó tagtársainkat, és hü munkatársainkat, a múltnak és jelennek e pillanatban elém táruló képe egyaránt erősen, és mélyen meghatja lelkemet. . Ez a rendkívüli érdeklődés és részvétel oly kitűnőségek részéről is, akiknek hatása, egyéni kiválóságuknál és széles hivatáskörüknél fogva, messze túlterjed azokon a méreteken, amelyek közt egyletünk működése mozog: aggályt ke t bennem, hogy vájjon a mi egyletünk múltja elég nagy jelentőségü-e ahhoz, hogy ezt a nagymérvű és megtisztelő érdeklődést csak valamennyire is kielégítse ? És van-e elég életerő benne, hogy a jövőben megfeleljen annak a várakozásnak, amely e rendkívüli részvételben megnyilvánul ? A múltra nézve nincs kétségem ; már maga az a tény, hogy szükebb vidéki körben félszázadig él és működik egy szervezet, amelyet az önzetlen buzgalmon kivül más erőforrás nem táplál, feltétlenül megragadó és tiszteletet gerjesztő mozzanata az emberi életnek; amelyben gyarlóságunknál fogva a jó és balsors szerint annyi a változás, csüggedés, szalmaláng. És ez a fél százados élet nem volt tengődés ! Egyletünk, mint egy nagyjelentőségű országos mozgalomnak egyik vidéki szerve kezdi meg életétés azontúl mindég magas szempontból, a magyar nő minden irányú hivatásának emelése szempontjából intézi működését, lelkesen és mindég lelkiismeretesen alkalmazva a magas szempontot a mi saját helyi viszonyainkra és szükségleteinkre, folyton gyűjt és áldoz szakadatlanul, enyhít szenvedést,' hegeszt sebeket; folyton táplál más intézményeket, sőt saját vérével ad létet más, ma is működő szervezeteknek. Csak midőn a társadalmi szervezkedés mind jobban divatba jön, a társadalmi tevékény- ség egyes ágait külön egyesületek veszik gondozás alá, szoritkozik egyletünk tevékenysége mindinkább a szamaritánus nemes, de mégis szükebb szerepére: főleg a középosztályhoz tartozó, egykor jobb napokat látott, de elárvult, elgyengült nők gyámplitására és bizony sokan voltak és vannak, akikben ő tartotta fenn az élethez való ragaszkodást. Ennek a csendben folyt, szeretetteljes jótékonyságnak eredményeit, ha nem mutatkoznak is látható és maradandó intézményekben, épen a mai alkalommal legkevésbé szabad kicsinylenünk. Mégis a jövőt illetőleg — úgy érzem és vélem — egyletünknek ismét szélesebb térre kell lépnie, bátrabb lendülettel működnie: feljogosítja erre a mai alkalommal mutatkozó ér* deklődes és rokonszenv és kötelességévé teszi saját szerencsés szervezete: hatásköre kiterjed a városon túl az egész megyére, vallás és rangkülömbség nélkül ezeknek egész értelmiségére és ha szabad szerénytelenség nélkül állítanom azt a körülményt is, hogy lüktető, mozgató szerve — a nő — az ő gazdag és üde érzelemvilágával, mely gyakran ott is bizik és bátor kezdeményt indit meg és visz gyakran sikerre, ahol a férfi elmét megbénítja a kétely és a meggondolás: úgy vélem már ezt a mai ritka, szép alkalmat kell valami maradandóbb mozzanattal emlékezetessé tennünk! Távolról sem gondolok valami erőszakolt, erőinket és viszonyaink korlátjait meghaladó vállalkozásra Hűtlenek lennénk egyletünk hagyományos szelleméhez, amely annak is köszöni félszázados szakadatlan fennállását, hogy a lelkesedés közben is megtartotta higgadtságát és számolt a körülményekkel. Elegendőnek tartom, ha egyletünk valamely eddigi működése irányának vetünk biztosabb, állandóbb alapot, S itt megint esdőleg fordulnak felénk azok az özvegyek, elszegényedett nők és árvák, akiknek életét menthetné meg egy orvosi műtét és rendszeres kórházi kezelés; de ennélkül elsenyv’ednek. Ha egyletünk félszázados jubileumán és ennek"'emlékére egy ilyen célú alapítványt létesíthetnénk, a -magam részéről ezt megnyugtató eredménynek tartanám. De nem szabad kicsinyelnünk mai ünnepünknek pusztán erkölcsi jelentőségét és eredményét sem. A hemes tettek, elhatározások érzelmi világunkból fakadnak és ime ma nemes felbuzdulástól, fehnkölt gondolatoktól, lelkes sejtésektől sugárzik minden arcz. Ezeknek kifejtésére azonban magamat gyengének érzem. Azért, amidőn ünnepélyes diszülésünket megnyitom, legyen szabad felkérnem Prohaszka püspök Ur Ó Méltóságát, hogy apostoli Szávával legyen kegyes homályos eszméinknek és sejtéseinknek ünnepünkhez méltó alakot és kifejezést adni. — A grófné elhangzott szavaira aztán Prohászka püspök kezdett szólani, úgy, ahogy ma Magyarországon kevés ember tud. — Mint a búvár a tengermélységek fenekét, úgy kutatja ő az emberi lélek csodás misztériumát. Leszáll a szivek mélyébe, annak legelrejtettebb zugába, az emberi gondolkodás, indulatok, szenvedélyek mély tengerébe s értékesebbnél értékesebb gondolatok, megfigyelések gyöngyét hozza fel. Ezek á mély magvas gondolatok az ő világos, tiszta, folyékony előadásában aztán egészen áttetszővé kristályosodnak. A tudós, a mély filozófus elme eltűnik s előttünk a csevegő, beszélő ember, ki meleg közvetlenségével valósággal belelopja magát mindenki szivébe. A tudós püspök hatalmas fejtegetései leírhatatlan hatást keltettek. Előadását gyakran szakította félbe a taps, a harsány éljenzes S amikor beszédét befejezte, Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
