Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-25 / 77. szám
2 ségét éllénken illusztrálja.. Dunaföldvár lakosságának nagy része tudvalevőleg német, rác és tót volt még 70 év előtt is. Hol vannak ma ezek ? Dunaföldvár nagy felszívó és átalakító és felszívó és átalakító képessége ezeket mind tőzs- gyökeres magyarokká formálta át, magyarokká szívben, lélekben, nyelvben és szokásokban. Ami pedig azt a bizonyos ellenszenvet illeti, mumus az csak, tessék elhinni. Dunaföldvár lakossága sokkal szabadelvűbb és sokkal jobban át van hatva a kultúra nemes gondolatától, semhogy az iskolától kicsinyes felekezeti szempontok által hagyja magát elütettni. Tessék megnevezni azokat a »tekintélyes duna- földvári urakat« — mi nem ismerjük őket — Kik ellenszenvvel vannak a gyönki gimnázium irányában s mi készséggel le fogjuk vonni a konzekvenciákat s zászlónkat bevonjuk. De addig fennen lobogtatjuk azt s hangos szóval, őszinte lélekkel hirdetjük, hogy a gyönki gimnáziumnak Dunaföldvárott egész biztosan szép jövőre lehet reménye. Dunaföldvár, 1911. szeptember 22. Niefergall Nándor községi főjegyző, Gauzer Ignác községi biró, dr. Spiczer Károly ügyvéd, dr. Schützenberger Endre orvos, Faludi Jenő gyógyszerész, Kövy Árpád ref. h. lelkész, Vizslovszky László gyógyszerész, Ringbauer József sütőiparos, Simálcsik Flórián rőföskeres- kedő, Jáger János vendéglős, Niertit Béla gyógyszerész, Sopronyi Ferenc takarékpénztári főkönyvelő, Borovitz Samu ecetgyáros, Strasser Béla népbanki főkönyvelő, dr. Gál József ügyvéd, Krausz Gyula községi állatorvos, Frank Gusztáv kendergyári igazgató, dr. Ringbauer Ferenc ügyvéd, Huber Ferenc községi jegyző, Galla Ferenc kisbirtokos, dr. Lévai Dezső orvos, Somló Manó nyomdatulajdonos, Gazdag Dezső községi jegyző, Schmidt László takarékpénztári ve;érigazgató. KÖZSÉGI ÜGYEK. Jegyzők gyűlése. Ludvigh József elnöki jelentése. (Folytatás és vége.) Még a képviselőtestület élére is a jegyzőt óhajtanák állítani. De ennél a kérdésnél már két vélemény jelentkezik. Akik nem értenek egyet abban, hogy a jegyző legyen a képviselőtestület feje, azt mondják, hogy az elnök kevésbé folyhat bele a tárgyalás rendjén felmerülő vitákba, mert az elnöki formaságok betartása leköti. Ezek azt akarják, hogy a képviselőtestület maga válassza elnökét, a jegyző pedig legyen az előadó s úgy gondolkodnak, hogy a jegyző az előadói székből sokkal inkább képes irányítani és vezetni az autonóm élet által felszínre vetett ügyek intézését, mint elnöki minőségben. Harmadik személyekkel és hatóságokkal szemben meg sem az elnök, hanem az előadó jegyző képviselje a községet, kivévén azt az esetet, amikor valamely határozatot a jegyző felebbez meg, akkor az elnök képviselné a községet. így van a vármegyéknél is, hol a törvényhatóságot kifelé az alispán képviseli. A közigazgatás reformjára nézve abban az időben lesznek természetesen még más tervek is. Bennünket megnyugtathat az a körülmény, hogy a reform iránt a közönség érdeklődése felköltetett. És ha a közönség érdeklődése ébren marad, a reform sorsa tán nem fog a kormányok változó sorsával összeesni. S mivel a közel jövőben nem lehet rá számítani, hogy a reformmal a parlament foglalkozhat, jelentkezik olyan törekvés is, mely egyelőre a községi törvény némely szakaszának novelláris módosításával is megelégednék. A községi törvénynek ezek a szakaszai a 77. és a 89. §-a, valamint az 1901. évi XX. törvénycikk. A 89-ik szakasz módosítása annyiból állana, hogy a mostani szövegből »Az állami és törvény- hatósági közigazgatásra vonatkozó rendeletek végrehajtásáért kis és nagy községekben a biró és a kör, illetőleg a községi jegyző felelős első sorban.« A biró szó kihagyásával az uj szakasz a következőleg szólna: «Az állami és töryény- hatósági közigazgatásra vonatkozó rendeletek végrehajtásáért kis és nagyközségben a kör-, illetőleg a községi jegyző felelős első sorban, TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK akinek az elöljáróság tagjai segédkezni tartoznak«. A 77-ik szakaszt annyiban akarná módosítani, hogy a főszalgabiró nemcsak három egyént volna köteles jelölni, hanem valamennyi pályázót, kinek meg van a törvényes minősítése. Az 1901. évi XX. törvénycikket olyan formán óhajtaná módosítani, hogy 200 koronánál nagyobb büntetésre, vagy hivatal vesztésről szóló ítélet a belügyminiszterhez legyen feleb- bezhető. Az említett törekvés az ajánlott módosítást egyrészt azzal indokolja, hogy erkölcsi diadalt hozna a jegyzői karra nézve azaz állapot, hogy a községi biró az említett feladatok körül a beszólás és az intézkedés jogától elesnék, más részt sok sérelmet vél megszüntetni azzal, hogy a kellő minősítéssel biró pályázó jelöltetése ne lüggjön a jelölő tetszésétől. A harmadik módosítás törvénybe jutásától pedig azt várja, hogy a személyes okokból, bosszúból, féltékenységből, politikai ellentétekből folyó jegyzői üldözések ne legyenek. A jelölés módjára vonatkozó indokolásra azonban már ma meg kell jegyeznünk, hogy az eddigi jelölési módnak lehetnek hátrányai, de közérdekből tekintve a dolgot, előnyei nagyobbak voltak hátrányainál. Nyugdíj ügyünk rendezéséről jobban mondva javításáról is óhajtok még egyet-mást jelenteni, habár azzal a múlt hó 31-én tartott rendkívüli közgyűlésünkben már foglalkoztunk. Az utóbbi időben a vármegyék is kezdik belátni, hogy a jegyzők helyzete nincsen összhangban azokkal a terhes és fontos feladatokkal, amelyeket el kell látniok, megérdemlik tehát, hogy anyagi helyzetükön segítve legyen. A vármegyék egyike, amint a belügymin. ur 11459—911. számú rendeletéből tudjuk, lakbér és átlagos mellékjövedelem címén a nyugdíj alapjául szolgáló javadalomba 600 kort. óhajtott beszámítani. Ugyanebből a rendeletből tudjuk azt is, hogy a belügyminiszter ur méltányosnak tartja azt, hogy a községi jegyzők által élvezett természetbeni lakás egyenértéke a nyugdíj alapjául szolgáló javadalomba beszámíttassák. Méltányosságból elment odáig, hogy a lakbér egyenértékének maximumaként akkora ösz- szeget állapított meg, amely összeget a vármegye két cimen óhajtott betudni. Amilyen jól esik a belügyminiszter ur jóindulata, annyira le is hangolja a jegyzői kart az a kijelentése, hogy az ismertetett betudást a nyugdíjalaphoz hozzájáruló jegyzők fizetés- képességének és a vármegyei nyugdíjalapok teherbírási képességének mérvétől tette függővé. Azon vármegyék jegyzői tehát, akiknek jobb. javadalmuk van s a nyugdíjalap jövedelme is megbirja a természetbeni lakások bérértékének beszámítását, több nyugdijat fognak kapni, mint azon vármegyebeliek, a melyekben a jegyzők javadalma kevesebb, a nyugdíjalap pedig szintén szegényebb. A jegyzők ugyanazon hatáskörben, ugyanazon teendőket egyforma felelősséggel, egy azon közérdeket szolgáló tisztviselők, nem volna tehát igazságos, hogy megyénként előnyösebb, vagy hátrányosabb helyzetbe kerüljenek egymással szemben. Hiszen az állami, a megyei és városi tisztviselőknek ugyanazon fizetési osztályban egyenlő nyugdíjra van igényük. Arról a jegyző igazán nem tehet, hogy sorsa őt olyan vármegyébe juttatta, amelyik szegényebb, mint a másik. Az ilyen jegyző jogos igénye miért legyen kevesebb a gazdagabb vármegyebeli jegyzőnél ? A község jegyzői fizetéseknek az 1904., évben történt országos rendezése során is az volt a cél, hogy a jegyzőknek egyforma fizetésük legyen. S habár a fizetéseknek kiegészítését s a korpótlékkal fokozódott terhet az állam vállalta át, azért ez a kötelezettség is csak ott nehezedett rá, ahol a jegyző fizetése a megállapított összegen alul maradt s a község pótadója a 20°/#-ot meghaladta. Ahol pedig a jegyző fizetésé a megszabott összeget elérte, ott a korpótlék terhe, ahol pedig a megszabott összeget túlszárnyalta, ott csak anyakönyv vezetésével kapcsolatos csekély összegű tiszteletdijak, személyi pótlék címén hárultak az államra. A fizetésrendezés alkalmával Tolnamegye területén szervezett 175 jegyzői állás közül 7 állás fizetéskiegészitése a község terhére maradt, 54 állásnál pedig nem volt szükséges a fizetést kiegészíteni. Az a munka, melyet a községi jegyzők végeznek, az államnak többet ér, mint amennyit az állam az 1904. évi XI. t.-cikkből kifolyólag fizet. Ennélfogva kérdem a t. közgyűléstől, nem találná-e helyénvalónak azt kérni a vármegyei jegyző-egylet utján, hogy járuljon az állam egy ötödrészben a vármegyei jegyzői nyugdíjalapok kiadásához. A mutatkozó 4/s részt a vármegyék és a jegyzők vállalják. Az országos központi jegyző-egyletre vonatkozólag is volna néhány szavam. Nem egyszer halottunk' panaszt az országos központi jegyző-egyesület magatartása ellen. A panaszok azonban többször nem voltak alaposak. A legerősebb panasz az volt, hogy az egyesek jogos érdekeinek nem állott védelmébe. Nem is tehette, mert nem tudott róluk. Sem maguk az érdekeltek, sem az egyesület, amelybe az érdekelt tartozott, sérelmeit sem a megyei egylet, sem az országos központi egyesületnek nem hozta tudomására. Ha tehát mai fegyelmi szabályainkból kifolyólag azt hiszi valamelyik tag, hogy vele szemben sérelmes eljárás tétetett folyamatba, ismertesse ügyét a maga valóságában a vármegyei egylet elnökével s ha az és a választmány szintén sérelmet lát a dologban, tudassa azt a központi egyesülettel; foglalkozzék magával a konkrét esettel, ha méltánytalan, igazságtalan bánást állapit meg, vigye a közvélemény és a belügyi kormányzat asztalára, hogy maga a konkrét eset legyen bizonysága a kívánt reformok szükségességének, halaszthatatlanságának. Csak igy lehet azt várni, hogy az egyesek érdekeit is szolgálja s csak igy exponálhatja magát az egész kar az egyért. Ennyi az, amit a községi közigazgatást érdeklő általános mozzanatokról jelenteni valónak találtam. ldí'. szeptember 25. Házi Ipari tanfolyam Tolnameíyében. — Állandó kereset otthon. — A központi házi ipari szövetkezet elhatározta, hogy az ősz folyamán háziiparilag előállítható női gép-kötőipari tanfolyamot rendez. A tanfolyam nem csak kiképzést jelent, hanem állandó és jó kereseti forrást mindazoknak, kik munka révén tisztes keresethez akarnak jutni. Ha pedig magasabb szempontból is tekintjük a központi házi ipari szövetkezet célját, ezen tanfolyamok vannak hivatva arra, hogy megakadályozzák a magyar tőkének külföldre való kivitelét oly cikkekért, melyeket itthon is könnyűszerrel elkészíthetnek azok, akik leginkább sinylik, hogy hasonló cikkekért milliók özönlenek a külföldre, mert ezen milliók éppen az ő munkájuk diját képezhetnék. A szövetkezet három hónapos tanfolyamot létesít, minden tanfolyam ingyenes, a gép a tanfolyam alatt teljesen ingyen áll a tanuló rendelkezésére. Minden tanfolyam tanítóját és vezetőségét saját költségén küldi Szekszárdra. Az egész áldozat amit a szövetkezet a tanulóitól kíván a beiratási díjon kívül 1 korona tanulópénz, melyből a szakított pamut ára levonandó, ha pedig nem szakit pamutot, úgy ezt az egy koronát is visszakapja a tanfolyam végén. A tanfolyam végeztével minden egyes tanuló a szövetkezettől állandó munkát kap, mit otthon végezhet el s amit a szövetkezet hetenkint egyszer átvesz és havonta kétszer 1-én és 15-én díjaz, illetve kifizeti a munka diját. Hogy a családoknak mennyi áldást rejt ez magában, azt hosszasan fejtegetni fölösleges. Anyagilag és erkölcsileg megbecsülhetetlen előnyöket biztosit minden család részére, akiknek munkára van szükségük és a boldogulás felé komolyan törnek. Reméljük is, hogy a tanfolyam létesítéséhez szükséges tanulók feltétlenül jelentkezni fognak. Az érdeklődik és jelentkezők forduljanak Fritz Lipót alsónánai tanító úrhoz. Központi házi ipari szövetkezet. „CLIMAX“ nyersolajmotor. Legolcsóbb, legbiztosabb üzemerő. Versenyképes árak. Elsőrangú minőség. Több ezer referencia. = Pénzt = tnKnrtt me$l Bachrich és Társa motorgyári fióktelep Budapést, V/40., Szabadság-tér 17. sz. (Tőzsde-palota). Telefonsz.: 71—01. Sürgönyeim: „CLIMAX“.
