Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-09-14 / 74. szám

2

És ilyen előzmények után újabb akciót kiván megindítani Bartal Béla ur az ő kisded szekszárd—báttaszéki vasútja érdekében és Mohács érdekét helyezve előtérbe, ezzel Baranya vármegyét és a tulvilági boldogság kilátásba helyezésével Pécs városát hívja sorompóba, segítse a hurkot a saját nyakára tenni, mely ha megfullasztja, nem baj, csak a rétszilas—szekszárd—báttaszéki vasutból legyen fővonal, ha mindjárt Mohácson át is! (mert máskülönben épenséggel nem lehetséges!) És szemére lob- bantja Baranya vármegyének, hogy megakadályozta a mohács—báttaszéki összeköttetést 1 Hol és mikor akadályozta ezt meg, valóban nem tudjuk, amikor ezen szárnyvasut kiépítésére még anyagi segélyt is kilátásba helyezett és annak kiépítését egy pillanatig se hátráltatta. De bizonyos, hogy Bartal Béla ur nem vicinális vonalként képzeli ezen uj Bosznia felé vezető utat és mégis ezideig arról esett szó. Az előmunkálati engedély tulajdonosa, aki a pécs— báttaszéki vasutat is építette, bizonyára nem rendelkezik még a szükséges előfeltételekkel, hogy megkezdhesse ezen építkezést és ha ugyanoly előzékenységgel találkozik Tolna vármegye közönsége részéről, mint találkozott a pécs— báttaszéki vasút megépítésénél (melyhez Tolna vármegye egy fityinget se adott) akkor bizonyosra vehető, hogy ezen vasút, mely bármily kárára lenne is Pécsnek, Mohács fejlődése érdekében belenyugszunk a báttaszék—mohács— baranyavári vasút megépítésébe, kiépülni belátható időben nem fog. De miért terelnék épen Kőrösről a pécs—báttaszéki vonal fölhasználásával a forgalmat Pécsen át Fiúméba, 'amikor Báttaszékről most már fővonal vezet Dombóvárra, azt megmagyarázni nem tudjuk és az biz csak mézes madzag, mellyel oly célból kínál meg Bartal Béla ur, hogy aktiv tevékenységre bírjon a Szekszárdon át elvezetendő uj boszniai összeköttetés érdekében és ha ilyen öngyilkosságra kaphatók nem vagyunk, ezt a tolnavármegyei forgalmi érdekek lelkes — és velünk szemben szükebb helyi érdekből mindig csak kíméletlenséget tanusitott, szép álmainkat, szebb és jobb vasúti összeköttetésről szétrombolni segített cikkíró ne vegye tőlünk zokon.

A szives fölkérést keringőre ily előzmények után el nem fogadhatjuk. Mi már csak megmaradunk »halva született nagy vasutideánk« mellett és elsősorban is a legrövidebb idő alatt el akarunk jutni a már évek óta kész dolnji-mi- holjáci hídhoz, mely csakis a Pécs felől berobogó vonatokat várja és ha készen lesz ezen vasútvonal, tudjuk jól, merre vezet az ut Nasicára és onnét Bródba ! Láttunk már olyan csecsemőkből életerős embereket fejlődni, akikről úgy vélték a bábák, hogy halva születtek 1 A pécs—bródi vasút eszméje nem halt meg, de látva azt, hogy a magyar államot az áldatlan politika és ennek fattyúhajtása, az obstrukció lenyűgözi, a magunk erejéből pótoljuk az állam mulasztását, melyért az állam sorsának intézőit, a megkötött kezű, tétlenségre kárhoztatott kormányt se okoljuk. Megmaradunk továbbra is javíthatatlan optimistáknak, testvéri szeretettel viseltetvén Tolnavármegye iránt, teljes respektéssal adózva Tolnavármegye egyik legderekabb,— mert vármegyéje iránt hevülő fia, — Bartal Béla egyénisége iránt, a létfentartás ösztönétől űzetve, magunk állapítjuk meg, mi válnék városunk és vármegyénk előnyére, mivel köszörülhetnénk ki azt a sok csorbát, melyet a minden előrelátást nélkülöző, reánk végzetesnek bizonyult vasúti politika eddig rajtunk ejtett és bízva bizakodunk a holtak föltámadásában és bízunk abban, hogy nem is a távoli, de a közeli jövő meg fogja hozni a pécs—bródi vasút életrekelését. Igaz, hogy ehez nagy akaraterő és nem lankadó buzgalom, céltudatos és összetartó munka szükséges, de látva, minden porcikánkban érezve elmaradottságunkat, toborozzuk az erőket, hogy árvíz és földrengés nélkül is végre azzá legyen Pécs, amivé históriai múltja, fekvése és jövője rendelé. Egyik ékes, életerős, egészséges gyöngye Szent István koronájának i Hogy ezt elérjük, ehez mi kérjük a jó szomszéd. Bartal Béla kamarás ur szives segedelmét. Ezzel expiálhatná, amit nekünk szavának súlyával, írásainak komolyságával rajtunk rontott.

Eddig a közlemény. Ami megjegyzésünk pedig a következő:

Pécs város mindenesetre hálás lehet a derék P. Naplónak, hogy ily heves öklelésre nekünk szegezte a *hélyi hazafiság« lándzsáját. Mert igy van: lokal patriotizmus csak és azután legfeljebb országos érdek a pécs-brodi összeköttetés forszirozása. Egy koldus szegény országnak nagyon is fontolóra kell pedig venni, hogy mibe öli a garasát. Nem lehet azt csak úgy odavetni, hogy a 60 kilométerrel rövidebb ut erre mifelénk az csak semmiség, meg aztán hogy ha 25—30 millió helyett csak 12—14 millióba kerül az uj vasút, az a 13—16 milliónyi megtakarítás is csak semmi ez országnak !

Tudjuk mi nagyon jól, hogy honnan, mely

TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK

irányból fujdogált a szél, amikor a Szterényi- féle Ígéretek szellője ellebbent a fák kora tavaszi kirügyeztetésére. Egyetlen város érdekéért azonban országos érdekeket feláldozni nem lehet. Nagyon helyes megjegyzése volt tehát Bartal Béla czikkének, hogy a változhatlanba bele kell nyugodni, vagyis, hogy halva született az egész pécsi vasúti idea. Mert nemcsak Bartal Béla hatalmas cikkei buktatták meg — mint a P. N. állítja — ezt a vasutat, de megbuktatta a sok természeti nehézség, nehezen leküzdhető akadály s megbuktatta, ha úgy tetszik, a — hadászati szempont. Igaz, hogy a hadvezetőség szemének felnyitására is a legtöbbet tett Bartal Béla, ő tőle ment az első figyelmeztetés a baja—bátaszéki hid mostani kiaknázatlan voltára, amely hid például a küszöbön volt szerb háború esetén nem sok szolgálatot tett volna az általános mozgósításnak. Tudtunkkal belátták azt már odafenn is, hogy a legfőbb honvédelmi érdekek sürgetik a csonka bátaszéki vasútnak Baranyavárig való kiépítését. Éppen ebbe az egyébként ártatlan mathematikai számításba fulladt bele Pécs városának reménykedése, hogy: a 60 plusz kilometer, háború esetén legalább egy pár száz kilometer mínuszt jelent, vagyis pótolhatatlan időveszteség a csapatok gyors szállítására.

Pécs városának tehát csakugyan jó lenne megragadnia a veszett fejsze nyelét, mert még a nyél is elveszhet, Baranya vármegye, pedig mint édes anya nem lehet ridegebb a többi gyermekéhez sem, s néki már csak azért is támogatni kell e tervet, mert mégis csak nagyobb darab kenyeret juttatna az ott, egy egész vidéknek.

Nagyra becsüljük tehát a pécsi derék kolléga kitartó, következetes s Pécs specialis érdekeit istápoló magatartását, a dolog azonban úgy áll, hogy az igazság nem 60 kilométeres elhajlással, fél elipszis alakjában teszi meg a maga útját lefelé Pécsnek, de nyílegyenes irányban mi rajtunk keresztül vezet az útja — Bródba, sőt tovább, ki a nagy világba. . .

VARMEGYE.

A közigazgatási bizottság ülése.

Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 13-én tartotta szeptember havi ülését, Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos, főispán elnöklete alatt.

Jelen voltak: Simontsits Elemér alispán, Forster Zoltán főjegyző, Kurz Vilmos kir. tanácsos, árvaszéki elnök, Drágíts Imre dr. tiszti főorvos, Fink Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgató, Tóth Henrik kir. főmérnök, Kiss Ernő dr. tiszti ügyész, Szabó Károly, órffy Lajos, Török Béla, Bernrieder János, Schell József báró, Kovács S. Endre, Padányi Andor kir. tanfelügyelő, Bernrieder József, Kozacsek József dr. kir. ügyész.

Elmaradásukat igazolták: Perczel Dezső és Széchenyi Sándor gróf vbt. tanácsosok.

A főbb határozatok a következők :

Elnöklő főispán Kurz Vilmos árvaszéki elnököt kir. tanácsossá történt kinevezése alkalmából meleg szavakkal üdvözli, kiemelve a kitüntetettnek lankadatlan ügybuzgóságát és a zajtalan kötelességteljesités terén elért eredményeit. Kurz Vilmos meghatva mondott köszönetét az elismerő figyelemért. E felszólalásokat a bizottság élénk éljenzéssel vette tudomásul.

Simontsits Elemér alispán indítványára a bizottság készséggel hozzájárult ahoz, hogy elismerés és köszönet nyilvánittassék Bacsinszky Vladimir zágrábi vasúti üzletvezetőnek abból az alkalomból, hogy októbertől kezdve a vasúti menetrendnek ránk nézve kedvező megállapítását kieszközölte.

A pénzügyigazgató bejelentette azon szekszárdi háztulajdonosok és lakók névsorát, akik ellen lakbér bevallás miatt illetékkihágási eljárás tétetett folyamatba. Ez az ügy szoros összefüggésben van a szekszárdi tisztviselői lakbérosztály alacsony megállapításával és hisszük, hogy ez alapon sikerül a tisztviselőket ért nagy anyagi károsodást kiküszöbölni.

A gőzfertőtlenitő gépek beszerzése tárgyában hozott alispáni véghatározatok ellen a beadott felebbezések elutasittattak.

Az egyes hivatalfőnökök jelentéseiből a főbb adatok a következők :

A pénzügyigazgatóságnál az elintézendő 6265. ügydarabból elintéztetett 4596, a hátralék 1669 (fogyott 312-vel.)

Birtokátruházási végzés beérkezett 552; ideiglenes házadómentesség engedélyeztetett 23 esetben.

Befolyt egyenesadókban és illetékekben 910,744 K 39 fillér, mely eredmény a múlt évinél kedvezőbb 10,08S K 76 fillérrel.

Nagy Béla, bonyhádi számgyakornokot a főszolgabíró a közvetlen adófizetők köztartozásainak behajtásával bízta meg.

A dunatöldvári és bonyhádi m. kir. adóhivatalok megvizsgáltattak és rendben találtattak.

Az állategészségügy kedvezőtlen. A ragadós száj- és körömfájással fertőzött községek száma apadt ugyan, de a sertésvészes községek száma 26 ra emelkedett. Remete pusztán (Kánya) a veszettség nagyobb elterjedést vett, a kutyákon, macskákon és szarvasmarhákon és több embermarás is történt.

idíl. szeptember 14.

HÍREK.

— Személyi hír. Apponyi Géza gróf, vbt.

tanácsos, főispán két nap óta Szekszárdon időzik. — Gyurátz Ferenc püspök kitüntetése. A

sárszentlőrinci evangélikus egyházközség szept. 10-én tartott rendkívüli közgyűléséből meleghangú üdvözlő iratot intézett Gyurátz Ferenc püspökhöz, a vaskoronarenddel való kitüntetése alkalmából, egyben az átadás körül előfordult figyelmetlenség tárgyában interpelláló Ostffy Lajos orsz. képviselőhöz a következő levelet intézte : »Nagyságos képviselő ur ! Fájó ütésként érte a sárszentlőrinci ág. ev. egyházközséget annak a tapintatlan méltánytalanságnak hire, mely forrón szeretett főpásztorunkat, főtiszt, és méltóságos Gyurátz Ferenc püspök urat a királyi kitüntetés alkalmával, a megyei és városi illetékes hatóságok részéről sújtotta. Nem tudtuk, mire magyarázzuk magunknak a hatósági sze^ mélyek viselkedését, csak azt éreztük, hogy bántanak bennünket,1 mikor egyházkerületünk folytonos munkában megaggott vezérével igy cselekesznek. Egy pillanatra mintha felujult volna lelkűnkben valamennyi bántalomnak és szenvedésnek keserű emlékezete, mit a múltban anyaszentegyházunk önzetlen szolgáinak elszenvedniük kellett. Tisztelettel és elismeréssel hajiunk meg Nagyságod előtt, hogy . ezt a bántalmat, mint anyaszentegyházunk jó és hü bajnoka teljes nagyságában átérezte és az ütött sebeknek orvoslására sietett. Őszinte hódoló köszönettel adózunk a nagyságos képviselő urnák, hogy egyházkerületünk eme érthetetlenül jött nagy sérelmét a nemzet színe előtt, az ország gyűlésében bátor szóvá tenni kegyeskedett. Úgy is annyi ránk nehezedő méltánytalanság maradt elhallgatva! Annak az evangéliumnak erős Istene pedig, amely evangélium legapostolibb ősz harcosának kelt védelmére, kisérje áldásával életének és lelkes munkásságának további utjain 1 Részünkről eme mennyei áldás mellé szerény utitársul fog szegődni mindenkoron a lekötelezett ragaszkodás és hittestvéri szeretet. A sárszentlőrinci ág. hitv. egyházközség nevében és 1911. évi szeptember hó 10-én tartott közgyűlésének megbízásából, kiváló tiszteletünk nyilvánítása mellett, nagyságos képviselő urnák alázatos szolgái, Sárszentlőrinc 1911 szept: 10. Bohár László ev. lelkész, Fördős Dezső egyházközségi felügyelő, Miszlai József, Varga József gondnok, Farkas János, Gulyás István, B^log György, Petti István, Szabó István, Molnár István, Szabó István.

— A bíróság bőréből. A pécsi Ítélőtábla elnöke Müller János szekszárdi lakos, végzett joghallgatót a pécsi ítélőtábla kerületébe, dijas joggyakornokká nevezte ki.

— Áthelyezett felügyelő. Bezerédj Pál vbt. tanácsos, miniszteri meghatalmazott Geisz Károly bonyhádi selyemtenyésztési felügyelőt Baranya- szentlőrincre helyezte át.

— Üzembe vett bánya. A váraljai szénbánya, mely az utóbbi években üzemen kívül volt, most az esztergom—szászvári kőszénbánya társaság tulajdonába ment át, mely azt ismét üzembe fogja helyezni.

— Tűzoltó nap. A magyar országos tüz- oltószövetség, az általa létesíteni szándékolt Tűzoltó-Otthon javára belügyminiszteri engedély alapján országos gyűjtést rendezett. A gyűjtés anyagi sikerének fokozására, a gyermeknaphoz hasonlóan Tűzoltó-napot szervez. A tüzoltónap szeptember hó 24—26-án fog megtartatni, mikor is plakátok hirdetik a tüzoltónap célját, a közönség körében szétosztandó füzetek ismertetik a tűzoltó intézményt és a létesítendő Tűzoltó- Otthont, az utcában urnák lesznek felállítva és perselyek körülhordozva a közönség e célra szánt adományainak gyűjtésére.

— Névmagyarosítások. Schuster Mátyás, tolnai lakos belügyminiszteri engedéllyel vezeték nevét »Somogyi«-ra, Antlfnger Mihály teveli illetőségű, rákospalotai lakos »Almásira« és végül Spiczer Sándor dunaföldvári illetőségű, pécsi lakos »Sipos«-ra magyarosította.

— Uj távíró. Keszöhidegkut községben a táviróhivatal felállítását a kereskedelmi miniszter engedélyezte, a közig, .bejárás e hó 18-án fog megtartatni.