Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-21 / 67. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK Lcti '. augu ztus 21. koronát, egy vagy több száz koronát a nemzeti művelődés céljaira. Minden legkisebb áldozat esetleg egy lelket menthet meg a magyar műveltség részére s ha az ország javát akarjuk, erre törekednünk is kell, mert ez az ország csak úgy lehet nagy és hatalmas, ha anyagiakban és szellemiekben egyaránt bővelkedő lesz. A hidjai templom és Fehér Márton lelkész- jubileuma. A rideg materializmus egyre jobban döngeti a hit kapuját. Ez azonban állja a kemény ostromot. A vallás még hosszú századokon át menedéke lesz a munkában, az élet nehéz küzdelmében megfáradt embernek, az enyhet adó megnyugvást, a szelid béke zsongitó balzsamát csepegtetve a telkekbe. A hit nem ama bizonyos mankó tehát, amelyen botorkál a lélek, de inkább a szárny, amelyen repül. Szükség van és sok ideig szükség lesz azért még a vallásra, amely, mint a szövétnek kell, hogy világítson a jó pap kezében, mutatva az ösvényt amerre lépjünk, megvilágítva a földi élet misztériumát. Egy a kor szavát megértő lelkész nagy nyeresége a gyülekezetnek, sőt el lehet mondani, hogy a jó pap maga a — gyülekezet, a társadalom, hisz ha igazi hivatásának él, saját egyéniségének bélyegét reányomja egész gyülekezetére, áldássá válik tehát, amiért nem csoda, ha köz- becsülés, hívek szeretete környezi őt, s amikor megfárad, jól megérdemelt nyugalmába is elkíséri ez az általános tisztelet és szeretet I . . Egy ilyen hivatásának élő lelkes pap ért el ama mesgyéhez, amelynek határköve: életévekben 81, lelkészi működésben 50, sőt 56 teljes év. Ä tolnamegyei Bezerédj család egy lelki- pásztora Fehér Mártán ferencrendi áldozó pap 81 életévéből az 56-ikat most futja a lelkészi pályán s ebből teljes ötven évet a kies, szép hidjai pusztán élt le, mint lelkipásztor és tanító, egész generációkat nevelve fel hitben és szeretethet. Megyés püspöke öz’y. Bezerédj Istvánná; kérelmére rendelfe oda, ki az 1861 ik évben férje, a nagy Bezerédj István emlékére díszes templomot emeltetett s később végrendeletileg 60.000 koronát hagyott a lelkész-tanitói állás1 díjazására. Tegnap, Szent István napján volt 50 éve annak, hogy a ma is álló templomot felszenteltek s bizonyára az Úr különös kedvezése az, hogy megérhette a szép fehér napot Fehér Mái ■ton, az évekre ag g, de még mindig fiátaios le kipas 2,tor is.; ki a felsze nteléskor az első misét mon< Jött a s azóta folyto n e helyen hirdeti az Isten igéjét. Ez a szép emlékezetes évfor dúló természelesen nem maradt megü nnepb is nélkül. A tegnapi .év fordu ló napján ünn epi di szt öltött az egész pus zta s a tulajdonos, Bezer édj Pál vbtt. családján kívül a környékb éli Ui rak közül is többen m egjele ntek e szép n apón Hidján, igy ott voltak még Bezerédj Andc r, Ba rtal Béla kir. kamarások, Vizsolyt Ákos nagybirtokosok, Fekete Gusztáv tolnai prépost stb. Az ünnepség mise áldozattal kezdődött, amelyet maga az agg . lelkipásztor mutatott be az egek urának. Mise után ugyancsak ő, méltatva e nap jelentőségét, pár lelkes szót intézett a hívekhez, akik nemcsak szorongásig megtöltötték a templomot, de onnan kiszorulva, ellepték annak egész környékét. A jubiláló lelkész beszéde után, a hívők kivonultak a szabadba, ahol a zöld gályákkal szépen feldíszített szószékről Fekete Gusztáv, tolnai prépost mondott magas szárnya- lásu ünnepi beszédet. Szent István állam- es vallásalapitó érdemeit méltatta előbb, buzdítva a híveket a vallás iránt való hűségre, majd ráfért a Szent. István nap közelébbi jelentőségére, megemlékezett az 50 év előtti hidjai “ünnepségről, kiemelte a Bezerédj-család tagjai nemes áldozatkészségét, buzdító például állítva őket úgy hazaszeretetük, mint vallásosságuk, s nagy szociális érzékük miatt, óva inté egyúttal a népet a hamis prófétáktól, a zavarosban halászó lelketlen izgatóktól, buzdítja a hazaszereteten kívül a kevéssel való megelégedésre, tisztes kenyerük s kenyéradóik megbecsülésére. Majd áttért Fehér Márton, az agg lelkipásztor érdemeinek méltatására. Egész generációkat nevelt ő fel hitben, Istenfélelemben, keresztényi szeretedben, becsületben. Nincs egyetlenegy sem a gyülekezetben, akit mint tanító ne ő készitett volna elő az életre, vagy akit ne vigasztalt volna sok bajában és keserűségében. A bölcsőtől a sírig kisérte, gondozta híveit, akikkel összeforrott, annyira együttérez, hogy itt, ahol élt, akar meghalni is. De ő nem akar még tőle búcsút venni, az az óhaja, hogy még soká erősítse hiveit a szent hitben, a vallásosságban, igaz honszeretetben, imádkozzék az élőkért, a megholtakért, mindnyájunkért, imádkozzék e nemes család minden egyes tagjáért, azokért akik élnek, akik már csendesen pihennek, akiknek életük szintén az Istennek és a hazának volt szentelve. Fekete Gusztáv szép, tartalmas beszéde láthatólag meghatotta az Összes megjelentekét, de főleg a jubiláns lelkészt, kinek könny futotta le szemét. Ezzel befejezést nyert az ünnepi isten- tisztelet, az ott levők egymásután siettek, hogy kezet szorítsanak a derék lelkésszel, ki maga a szeretet, jóság, egyszerűség, a tipikus, derék, póz nélkül való magyar ember. Délben Bezerédj Pál vbt. tanácsos ebédet adott a jubiláló lelkipásztor és a többi vendégei tiszteletére. A megjelentek lelkesen ünnepelték itt is az agg Fehér Mártont, akit Bezerédj Pál vbtt. és testvére Bezerédj Andor kir. kamarás mint kegyurak nagyobb pénzbeli összeg átnyuj- tásával is kitüntettek. De hangos volt az egész puszta is. Az általános búcsúi jókedvet bizonyára nagyban fokozta az ünneplő lelkész iránt való általános tisztelet és szeretet s az a nagy öröm, amelyet ott e szép napon minden egyes hive a lelkében érezett. A derék lelkipásztort egyébként lapunk nevébee is megkerestük s ő az alábbi érdekes, még mindig üde, fiatalos erővel megirt följegyzéseket adta át közlés végett: A hidjai templom ötven éves Jubileumára. »Hídja! Hídja! Puszták Hídja. Arany híd, A szegénynek, Hti cselédnek Hej! huj világit « Úgy hittem, hogy a legjobban cselekszem, ha a költő Lukács * * bácsi e jelzőjével kezdem meg feljegyzéseimet, a midőn a hidjai uraság, kegyelmes Bezerédj Pál ur családja és az egész cselédsége ötven éves jubileumát, vagyis öröm ünnepét üli temploma felszenteltetésének. Az 1861 -ik évet irta az emberiség, midőn mélt. Girk György, pécsi püspök felhatalmazta N. Pécsi József tolnai prépostot, hogy a hidjai szentegyházat felszentelje, ami meg is történt, a mondott év augusztus 20-án szt. István-nap- ján, mivel a napra már N. Bezerédj Bezerédj Istvánná elkészíttette T. Geiger Flórián építész által, Isten dicsőségére, a hívek lelki javára — és férje emlékére — István névre kereszteltet- vén templomát. Mivel előbb már volt a pusztában egy kis szoba Oratórium a Szt. Háromság egy Isten tiszteletére, ennek az ékességeit, szent tárgyait leszedvén, átvitték az uj Góth stilü szentegyházba, mely szentelt tárgyak ott most is láthatók. Azután átmentünk az uj templomba és azt N. Pécsi József ájtatos imádság kívül beszentelte. A felszentelésnél három pap működött: N. Pécsi József, Udvardy L. és Fehér Márton már akkor kinevezett házi káplán és tanító. Az oltárkép Szt. István kereszteltelését ábrázolja, melyet Vágner Sándor pesti eredetű festőművész készitett. Az oltár faragásait soproni iparosok, a padokat és kórust szekszárdi és tolnai asztalosok faragták. Meg kell még emlitenem, hogy a templom mellett az uraságok 1834. évtől kezve rendes tanítóval ellátott iskolát tartottak fenn, en is egyike vagyok azoknak, ki 1861. évtől kezdve Hidján mint lelkész és tanító, később pedig 1889-től mint lelkész működtem. Mindezekután az 1861-iki felszentelés után magyar szokás szerint nagy áldomás történt bent a kastélyban és kint a cselédségnél, muzsikaszó mellett vigadott a nép serege, egész másnapig, mert Hidján abban az időben valóságos pátriárkalis élet volt, azért mindenki szeretett Hidján. Ide jegyzem még, hogy az akkori főbb urak közül kik voltak jelen az ünnepélyen : N. Bezerédj Etelka, Bezerédj Istvánná, megboldogult Bezerédj Pál és neje Murray Everilda, Zichy Miklós és édesanyja Bezerédj Zsófia, Gindiy Rudolf Gizella leányával, Sztankovánszky Imre és leánya Mária, Bartal György és neje Percei Erzsébet, gróf Klebersberg Bezerédj K., Berta György, Pécsy József prépost, Udvardy L. és Fehér Márton már akkor kinevezett házi káplán és tanitó Közép-Tengeliczről. Ámde ezek a jó lelkek, kik velünk együtt ettek, ittak, vigadtak, már elmenve megelőztek bennünket, csak én bandukolok még mindig e rizege-rozoga testemmel, várva a végzetet magamra onnan fellülről és itt alant a földön keresem a telepet, honnét a föltámadásra ébredhessek. írtam az ötven éves jubileumra. ____& lelkész, * A Kurz családnál Bölcskén volt nevelő, A szerk. A tűzoltók napja. Ismét lepergett egy év, újra itt van augusztus 2Ö-ika, amikor Tolnavármegye önkéntes Tűzoltó Szövetsége összegyűlt Szek- szárdon, hogy beszámoljon egy év mozzanatáról és megválasszá újból tisztikarát. A vármegye néhány községéből már szombaton, az esti órákban érkeztek tűzoltók, kiket a vasútállomáson a szekszárdi parancsnokság fogadott és zenekiséret mellett a Polgári Olvasókörbe kisért, hol ismerkedési estély volt. Vasárnap reggel a tűzoltó zenekar indulói ébresztették a város lakosságát,, majd pedig Fekete József Szakaszparancsnok egy tűzoltóval kocsin Bonyhádra hajtatott és koszorút helyezett Perczei Dezsőné sírjára. Féltiz órakor mintegy 150 tűzoltó négy zászló alatt (tolnai, decsi, faddi és szekszárdi) a belvárosi templomba vonult istentiszteletre, amit Szabó Géza végzett. Érdekességénél fogva megemlítjük, hogy a ministralógyerek helyett is tűzoltó, Tó h Pál szekszárdi városi könyvelő szolgált a papnak, a kóruson pedig tűzoltó orgonáit és énekelt Kovács György sióagárdi főparancsnok, kántor- tanitó személyeben. Istentisztelet után kezdetét vette a közgyűlés Boda Vilmos szövetségi elnök vezetése mellett, melyen résztvettek: himontsits Elemér alispán, Sztankovánszky Imre dr. országgyűlési képviselő, dr. Éri Márton tb. főjegyző, Padányi Andor tanfejügyelő is stb., a várost dr. Hilbert István tanácsnok képviselte. Elnök miután megállapítja a közgyűlés határozatképességét, üdvözli a megjelenteket és jegyzőkönyvhitelesi- tőkül Wilhelm Edét és Dénes Sándort kéri fel. Az elnöki jelentés során Böda Vilmos bocsánatot kér a közgyűléstől .azért, hogy már két Ízben nem vehetett részt a Szövetség ülésein, mivel hosszas betegsége őt ebben gátolta. Utána szemügyre veszi a vármegye tűzoltóságát és arra a meggyőződésre jut, hogy visszaesés mutatkozik, amit a polgárság és az intelligencia nemtörődömségének tud be. Jelenti továbbá, hogy valamennyi tüzfelügyelő jelentése beérkezett, de még felülbírálva a. ok nem lettek, mivel csak néhány nap óta vannak az elnökségnél. Sajnálattal hozza a közgyűlés tudomására, hogy a pályadíjak a folyó évben nem osztattak ki, mert a vármegye területéről ez- ideig tűzoltó tanfolyam hallgató nem volt. Brebovszky Elemér szövetségi titkár felolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, amit észrevétel nélkül hitelesítettek. Elnök örömmel konstatálja, hogy a tamásii járásban a tűzvédelmi szerek mind beszereztettek. Ugyancsak a tamássii parancsnokság indítványozza, hogy minden községben legalább 12 kényszertüzoltó képeztessék ki. A hőgyészi parancsnokság pedig jelentésében szintén beszámol a teljesített tuzvizsgála- tairól, mely alkalommal megemlíti, hogy a fecskendők nincsenek kellőképen megvédve a por ellen s igy nem csoda, ha több helyén' nem működik rendesen. A szükséges 60 méter tömlő a legtöbb helyen megvan ugyan, de a rossz kezelés folytán nem használható. Ennek folytán indítványozza azt, hogy mondja ki a közgyűlés határozatilag, hogy a községek a legrövidebb idő alatt szerezzék be a 60 méteres tömlőt, melynek helyes és praktikus kezelését néhányad magával minden községben bemutatja, hogy azt minden tűzoltó egyöntetűen jól tudja. A. felmerülő költségeket kéri a Szövetség pénztárából kiutalni. A közgyűlés az indítványokat elfogadta azon módosítással, hogy a felmerülő költségeket nem a Szövetség, melynek nem áll módjáoan, hanem az érdekelt községek fedezzék. A pénztáros jelentését a közgyűlés tudomásul veszi és azt Dénes Sándor és Wilhelm Ede szám- vizsgálóknak kiadja. A jövő közgyűlés helyét Dombóvárra teszik azért, mert a dombóvári tűzoltóság 35 éves fennállását ünnepli ez alkalommal. Ezután a tisztujitás következett. Boda Vilmos hivatkozva előrehaladott korára és megrongált egészségére, az elnökségről lemond, úgyszintén tiszttársainak lemondását is beadja. Pfleger Hugó indítványára megválasztják Csik Józsefet korelnökké, aki Vilhelm Edét és Dénes Sándort kéri fel, hogy a szavazatokat vegyék át. A titkos szavazás utján megejtett választás a következő eredménnyel záródott: elnök lett Sztankovánszky Imre dr. orszgy. kép-' viselő, alelnök Csík József bonyhádi főparancsnok, titkár Brebovszky Elemér, pénztáros Nikitifs Imre és ügyész dr. Baumgartner József. Választmányi tagok: Illés Gyula, Bún Lajos, Bereck István, gróf Apponyi Rezső, Wilhelm Ede, Klimes Antal, Horváth László, Góczi N. János, Pfleger Hugó, Budai János, Stokinger Rudolf (Tamási) és Dénes Sándor. Az éljenzéssel fogadott tisztujitás után Csik József méltatja Boda Vilmos
