Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-07 / 63. szám
TANÜGYI HÍREK. Rovatvezető: Nagy Béta. 1911 a^gTisztus 7. __________ — A dunaföldvári magán polgári leányiskolához 2 tanítónő kerestetik. — Tanitóválasztás. A dunaszentgyörgyi ref. osztály tanítói állomásra Dely K*.rolin oki. tanítónő választatott meg. — Tanítók gyűlése. A tolnai református egyházmegyei tanitóegyesület 1911. évi augusztus hó 10-én délelőtt 10 órakor Szekszárdon, a polgári fiúiskola tornatermében közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. A gyűlés megalakulása és megnyitása. 2. Pénztárvizsgáló bizottság jelentése. 3. A muh évi pénztár átadó s revideáló bizottság jelentése. 4. A tanítók anyagi helyzetéről s fizetés- rendezéséről. Előadó : Szeghő István. 5: „Segíts magadon a az Isten is megsegít.“ Felolvasó: Müller Menyhért. 6. A bihari egyházmegyei tanítóegyesület átirata. Előadó : SzeghÖ István. .7. Az uj, fizetési tervezet. Előadó : Ballabás Bálint. 8y' Kőszénéi a közgyűlési helyért. 9. Netáni indítványok. 10. Jegyzőkönyvhitelesitők kiküldése. Gerjen, 1911. évi julins hó 25 én. Szeghő István, főjegyző. Vida Ferenc, elnök. KÖZGAZDASÁG. A tagosításról. Sok község gazdálkodási viszonyainak ki- számithatlan hátránya az, hogy egy egy gazda birtokai a határ különböző részeiben vannak elszórva. Az egyik félhold a határ felső részében, a másik negyedhold pedig a határnak egy óra járásnyira levő alsó részében fekszik. Ha a gazdának 12 darab ingatlana van, akkor ez 12 dűlőben terem. Az ilyen birtokállapotok a gazdálkodásnak rendkívül nagy hátrányára válnak. A gazda jóformán mást sem tesz, mint egyik földjétől a másikig sétál. Nemcsak a saját ideje, hanem igavonó állatainak munkaereje is kárbavész. Ekéjét, boronáját minduntalan máshová kell hurcolnia. Az apró parcellákon nem alkalmazhatjuk sikerrel a modern mezőgazdasági gépeket. Ha hirtelen zápor, eső kerekedik, akkor a gazda a messze- fekvő földjein nem takaríthatja be gyorsan a termést, igy azután az kárbavész. A sokfelé fekvő birtokok mellett sok ut vezet. A birtokok szélét letapossák, a termést jobban meglophatják.' A gazda ritkábban járhatja be a földjeit s igy nem érvényesülhet az a régi jó közmondás, hogy a gazda szeme hizlalja a vetést. Ezeket az áldatlan viszonyokat minden községben megszüntethetnék a tagosítással. Tagosításnak azt a hatósági eljárást nevezzük, amely lyel az elszórva lévő birtokok helyett, lehetőleg egy helyen, egy tagban adnak ki ugyanolyan értékű birtokot. Az ilyen tagositott birtokon a gazda sokkal könnyebben munkálkodhatik, azon sokkal több termést ér el. Csodálatos dolog, hogy a tagosítás Magyarországon mégsem tud népszerűségre vergődni. A tagosítás iránt való ellenszenv okát is népünk konzervatív természetében kell keresni. Ezenkívül abban, hogy népünknek nincsenek buzgó apostolai, akik az 1908-ban hozott uj tago sitási törvényt tanulmányoznák s annak áldásait a nép előtt feltárnák. A tagosítás ellen pedig jogosan hozták fel azt, hogy az eljárás évekig eltartott, abból egy- egy ügyvéd tízezreket keresett és hogy sok megvesztegetett mérnök kedvezése némely gazdának kárt okozott. Most már az uj tagositási törvény szerint a tagositási eljárást bármely irni tudó földműves ember néhány soros kérvénnyel maga is kérheti. A íöldmivelésügyi miniszter egy pártatlan bizottságban megvizsgáltatja előbb, hogy a községben hasznos-e a tagosítás így tehát egyeseknek kedvező, igazságtalan tagosításról szó sem lehet. A tagositási költségeket a kincstár előlegezi. E költségeket nyolc év alatt kell visszafizetni, mindenkinek a birtok mennyisége arányában. így tehát a népre súlyosan nehezedő teherről sem lehet szó. A költségeknek 10—15 százalékát a kincstár fizeti. Most csak vizsgázott, tehát megbizható mérnök tagosithat. Ennek munkáját az állami mérnökök ellenőrzik és ézek is hitelesítik. így tehát a mérnök senkit sem részesíthet jogtalan előnyökben. Ott, ahol eddig a legelőket oktalanul fölosztották s ahol most a legelő hiánya miatt állatot nem tarthatnak, ott közlegelőt is hasítanak ki. A közlegelöbe valamennyi birtoknak legfölebb 5 százalékát hasíthatják ki. Egyhangú megállapodásra azonban az érdekeltség nagyobb közlegelőt is teremthet. A tagosítást még azért is ellenszenvvel fogadják, mert a gazdák egyik-másik darab föld iráht előszeretettel vannak s félnek attól, hogy a jobb föld helyett silányabbat kapnak. A vaWTOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK Ságban úgy áll a dolog« hogy a mérnöknek egyforma földeket kell kiadni s ba már lehetetlenség egyforma jó földeket kiosztani, akkor az egyik darab jó föld helyett kétszer, háromszor akkora más földet kaphat a gazda. Így tehát nem káro- sodhat, «őt előny érheti. Ha a miniszter a tagosítást célszerűnek mondja ki, úgy a törvényszék a tagosítást csak akkor rendeli el, ha a tagosítást kívánók birtoka, holdszám szerint, a tagositandó terület egy negyedrészét kiteszi. Az állam, a törvényhatóság, a község, az egyházak és a kiskorúak birtokát a tagosttók birtokához számítják. Azok tehát, akik a néppel érintkeznek r a jegyzők, a tanítók, a papok, a telekkönyvvezetők iparkodjanak a község népét a tagosítás előnyeiről meggyőzni s őket a tagosítás megkérésére rábírni. Most jelent meg a földmivelésügyek miniszterének kiadásában a tagosításról szóló derék kis müvecske, amely népszerű modorban igén vonzóan ismerteti a tagosítás előnyeit, az eljárás megindításának, folytatásának egyszerű módozatait. Kívánatos volna, ha ezt a könyvecskét a falu értelmes emberei egy egyszerű levelezőlapon megkérnék a minisztertől, aki azt ingyen szívesen megküldi. Kovács J. Specialista fog- és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina, porceljän-, cement- és email-tőméseket. Arany, platina és porcellán koronákat és hidakat. Kautschuk és arany lemezre műfogakat és szájpadlás nél küli fogakat. Foghúzás érzéstelenítéssel! Műfogak és javítások szükség esetén 24 órán belül készíttetnek. Lakás s a gimnáziummal szemben. Ne vegyen kávét, amig villanyeröre berendezett kávé- pörkölőnkön naponként frissen pörkölt kávét meg nem kísérli! Sllltán jegyű 4 finom lajkeverék kilója 3 60 K Mikádó „ 6 „ „ „ 4— K Király „ 8 „ ■■ » „ 4-80 K SALAIMON TESTVÉREK fűszer- és csemegekereskedése Szék szárd, Garay-iér. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL* Tekintetes Szerkesztőség! Kérem az alábbi sorok szives közzétételét: Nincs könnyebb dolog, mint a közönséget félrevezetni. S erre a dicstelen dologra vállalkozott Grünhut Miksa vegyeskereskedő a »Tolnavármegye és Közérdek» 1911. évi 61. számában, amikor is a pincehelyi irgalmas nővérek szükkeblüségéről vagy ha úgy tetszik, emberbaráti szeretetlenségéről egy véghetetlen felületes cikket adott le rágalmazási pert provokáló textusokkal. »Pincehelyen — írja Grünhut Miksa — 1909 ben az itteni zárda apácái közadakocásból (de olyan színben, mintha ezt a saját pénzükből eszközölték volna) a község tulajdonát képező piactéren artézi-kutat furattak, a községgel olyan szerződéses alapon, hogy az artézi- kut vizét az egész község lakossága szabadon használhatja.« A lendületes körmondat, eleje hazugság és kvalifikálhatatlan malicia, mig a folytatása színtiszta igazság. S ezen kategorikus kijelentésemért helytállók és a következőkben bizonyítom : A pincehelyi artézikut nem »közadakozásból«, hanem igenis az irgalmas nővérek »saját pénzéből« és pedig egyes irgalmas nővérek szülői örökségéből készült. Nem készült pedig a kút közadakozásból azért, mert annak felépítéséhez sem a községi pénztár, sem az egyesek egy veszett garast Seift áldoztak. Az osztó igazság kedvéért meg kell azonban jegyezném, * E rovat alattiak dijtüeífesen közöltéinek, a felelősség azonban a beküldőt illeti, a széfé. s hogy Bisitz János nagybérlő ur a kút furatá- sához szükséges eszközöket az irgalmas nővérek kérésére és tisztán az ő kedvükért díjtalanul ajánlotta fel és — most fülek figyeljetek, mert most jön a »közadakozás« — Grünhut Miksa vegyeskereskedő egy romlásnak indutt, hajdan jó kádat adott a munkálatokhoz, amelyért a múlt napokban egy 32 koronás számlát küldött a zárda főnöknőiének, használati díj címén, holott a furatás alkalmával két ököllel verte a mellét, hogy emberbarát! szereseiből és a közérdeket tekintve, a nagylelkű áldozatot díjmentesen szolgáltatja a magukon és a közönségen segíteni akaró irgalmas nővéreknek. Ezt nevezi Grünhut Miksa »közadakozásnak« és ily jámbor képzetei vannak neki az emberbaráti szerétéiről, melyet Ó oly kiváló előszeretettel hang- stílyoz minden gyöngédséget, igazság és emberbaráti szfcretetet nélkülöző cikkében. Hogy mennyire készült »közadakozásból« az artézikut, feljogosítom Grünhut Miksa vegyes- kereskedőt, hogy még ej*Y közadakozót fedezzen föl és hozzon tudomásaira a közönségnek e lap hasábjain — gondolkozást időül folyó évi december 31 -ét tűzöm ki neki terminusnak — s akkor visszavonom replikámat s a fölfedezőket megillető mély hódolattal hajtom meg előtte az elismerés zászlaját. Már most ha nem közadakozásból, hanem az irgalmas nővérek tulajdon pénzén készült az artézikut, nem fogja-e mindenki természetesnek találni, hogy elsősorban is a saját szükségleteiket elégítsék ki ? Miután pedig a kút furatása nem a legszerencsésebb eredménnyel végződött s igy a vizet korlátlan mennyiségben önteni nem képes, azért, hogy 2—3 hét óta az egész községet az artézikut vízzel ellátni nem képes, abból minden józan gondolkozást! ember előtt világos, hogy az nem annyira az Irgalmas nővérek, mint inkább az anyaföld szükkeblüsé- gén múlik. És mikor Grünhut Miksa eddig és ezentúl is majd az irgalmas nővérek gráciájából és nagylelkűségéből élvezte és fogja is élvezni az í rtézi viz áldásait, ítélje meg ez általam igen 'tisztelt lap tisztán látó és elfogulatlan közönsége, hogy nem megbélyegezni való hálátlanság-e a jótevőket kipellengérezni és mo- dortalanul lejáratni ? Hogy pedig a szenyvizet az intézetből a Kapósba vezetik le, azon ne háborodjék fel annyira Grünhut Miksa ur, hiszen ugyanezt teszik a főváros lakói is, akik a szenyvizet a jó öreg Dunába vezetik le?! Különben a Kapos vizének megfertőzését ne e csekélységnél keresse és ezirányban ne annyira Tol na Vármegye alispánjának zengje el hízelgő és alázatos kérelmét, hanem forduljon inkább egy még tömjéne- zőbb levélben Somogyvármegye alispánjához, hogy az vessen gátat a kaposvári cukorgyár szenyvizének és Kaposvár egyéb szenyv:zeinek a Kapósba való levezetésének. Azután meg szívlelje meg Grünhut Miksa ur ezt a régi mondást: »Medice cura teipszum« (orvos, gyógyítsd meg tenmagadat) és kímélje meg már egyszer a jobbizlésü közönséget saját szeszfőzdéjének undoritó bűzétől és szennyétől. S úgy vélem, hogy »a mostani kolerás viszonyok között ez sem lenne megengedhető«, mint támadó cikkében egy vármegyei egészségügyi felügyelőhöz méltóan magát kifejezte. Azon rágalmazó kifejezésért pedig, mintha az irgalmas nővérek a helybeli zsidók szolgálóit ily kijelentésekkel utasították volna el: «ez nem kap vizet, mert zsidó szolgálója«, a katholikusokra pedig ezt a megjegyzést tették volna «ez nem kap vizei, mert nem hozott csirkét sem tojást«, vegye tudomásul Grünhut Miksa vegyeskereskedő ur, hogy ezen rágalmazó kifejezéseiért a tamásii járásbíróság előtt fog számot adni és mint védtelen nőket ildomtalanul rágalmazó, a jóizlésü közönség előtt pirulni lesz kénytelen. Jól sejtette Ízléstelen cikkében, hogy vannak az irgalmas nővérek között oklevéllel birók is Sőt tudomására adom, hogy a nyolc nővér között ötnek van oklevele, akik mint képzett nők, bizonyára több és jobb Ízléssel bírnak, mint Grünhut Miksa vegyeskereskedő ur. S ez a körülmény adja a kulcsot otromba támadásának megértéséhez, mig az irgalmas nővérek képzettsége és fenkölt lelkülete már eleve is kizártnak tekinteti velünk a Grünhut Miksa által kitalált s alacsony lelkületre valló elutasító kifejezéseket. A jövőben pedig, ha valakit becsületében támadni akar, előbb jól nézze meg a Talmudot, hogy az összeegyeztethetőnek tartja-e a mások becsületében való gázolást a felebaráti szeretettel s azután válassza meg kitünően és nagy körültekintéssel támadó fegyvereit, mert azok nem ritkán cserben hagyják az embert és visszafelé sülnek el, ami azután kellemetlenebb a Kapos minden »undorító bűzénél«. Pincehely, 1911. augusztus 5.' Koch Alajos, s.-lelkész.
