Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-01-23 / 7. szám

Bá>nffyt egy kis parázs obstrukcióval kiszorítani a «tettekkel tényezők» sorából.

Nem mondjuk, hogy a Héderváry- kormáoy is igy jár, sőt azt hisszük, hogy a bankvita szertelen nyújtásával az ellenzék csak önmagának árt, de annyi bizonyos, hogy a bankkérdésben folytatott tárgyalásokban az abszolút állásponttal sokkal erélyesebben és sokkal gyorsabb tempóban kellett volna elbánni, mert bizonyos, hogy a bank-obstrukció ismét meg fogja fertőzni a magyar közéletet és elvévén a magyar törvényhozástól az amúgy is nagyon szűkén kimért időt, azt az annyira szükséges költség- vetés és egyéb elmaradhatatlan törvények megalkotásában akadályozni fogja, már pedig nem lehet oly osztrák kormány, vagy közös egyetértéssel intézendő ügy, mely megérdemelné, hogy miatta a magyar törvényhozás munkája megzavartassék.

Mindenki előtt ismeretes, hogy a banktárgyalások ismételt és hosszadalmas tárgyalásainak oka a készfizetés rendezésére vihető vissza. — Az osztrák parlamenti többség ugyanis nem akarta és nem. akarja most sem a kötelező készfizetést. És ezzel vége is lehet minden vitának, mert miután az osztrák parlamenti többség felett sem a magyar, sem az osztrák kormány nem rendelkezik, bizonyos, hogy a készfizetés ezidöszerint — az osztrák parlamenti többség hozzájárulása nélkül — meg nem valósítható. De ha a dolog igy áll, annál nagyobb a magyar kormány és Lukács László pénzügyminiszter érdeme, mely a feníorgó adott helyzetben nemcsak biztosította a kötelező készfizetés létrejöttét, de a kötelező készfizetés kimondása nélkül is kötelezte a bankot a készfizetésre. Az osztrákok erre a megoldásra ráfoghatják, hogy »sikerült nekik az osztrák álláspontot megvédeni«, de nekünk, kik a készfizetést kívántuk, semmi okunk sincs a megoldással való elégedetlenségre.

Az azonban egész különös látvány, hogy egy ország, mint azt Ausztria teszi, állást foglaljon az egyetlen bankjának kötelező készfizető volta ellen, holott ez egy banknak »Conditio sine qua non«-ja egy parlamentáris nagy hatalomban. Ebből az egy tünetből is megítélhető, hogy hogyan áll Ausztriában a parlamentárizmus. De bármily gyöngén ill is, gyöngeségét gazdasági erejével az osztrák kormány és törvényhozás eléggé ügyesen tudja leplezni, mig mi magyarok,

üres lélekkel vegetált napról-napra. Reggeli ébredéskor gyakran azt hitte, hogy le fog ros- kadni a rákövetkező nap örömtelen egyformasága alatt.

Ilyen lelkiállapotban vette kezébe nemrég a Hivatalos Közlönyt. S alig nézett szórakozottan bele, arca kigyult, szeme felragyogott. A száraz sorok közül újra hallotta azt a bűvös hívogató csilingelőst az elsülyedt paradicsomból, mely már évek óta elnémult lelkében.

Kilences falu jegyzőt keres . . .

Izgatottan járt fel s alá kicsiny földes szobájában. — Ha lehetne ... ha lehetne ... De hát miért ne lehetne az, hogy jegyzőéül választaná az a nép, melynek minden földművese több szivének a világ legnagyobb uránál. Ha lidércfény volt is, amely ifjúságát beragyogta, mert ő nem térhet falujába vissza, mint birtokos, hát visszatér, mint a falu pennája. Nem halmozhatja el őket jótéteményekkel, de dolgozhat a javukon . . . s talán abban sincs szégyen, hogy tőlük kér jótéteményt: darabka biztos kenyeret, melyet szerető hitvessel kétfelé törhessen.

Mind erősebb, erősebb lett a csilingelés lelkében: haza, haza 1 És megkapta a vágy, melynél sorvasztóbb nincs. Haza, haza, csilingelt addig, mig szülőföldén találta a hüvösödő őszi reggel.

Kis faluban rögtön feltűnik az idegen, kivált vasárnap reggel, mikor templomba lépeget a nép. Hogyne látták volna hát meg Soltész Antalt, ki épen a lelkészlak felé tartott. — A tiszteletes ur épen a tornácon adott valami utasítást az egyházfinak. Egy vénasszony, ki ép bekandikált a kerítés rácsai közt, meglátta, hogy a lelkész magához ölelte az idegen urat s homlokon csókolta. Lehet, hogy apjához is hasonlított. Ki mondta ki először nevét, nem tudni. Elég, hogy mikor Antal harmadik haranhires parlamentáris iskolázottságunk mellett is alig tudjuk rejtegetni lépten nyomon szenvedett vereségeinket. És ez az állapot nem fog megszűnni mindaddig, mig az osztrákot meg nem tanítjuk arra, hogy a közös ügyeket úgy kezelni és fentartani, amint azt az osztrákok akarják — nem lehet és mig a magyar ellenzéket meg nem győzzük arról, hogy a többségi elvet tiszteletben tartani kötelessége.

A bankvita folyhat még egy ideig, de mind e két tanulságot meghozhatja és akkor a végnélküli szóáradat és határozati javaslatgyártás nem lesz meddő munka. F«- ML

TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK

VÁRMEGYE.

Drágasági pótlék a megyei tisztviselőknek.

Szinger Bálint bánya főfelügyelő megyebizottsági tag inditványt adott be a legközelebbi megyei közgyűléshez, s annak tartalma az, hogy Tolnavármegye közönsége a megyei tisztviselőknek megfelelő drágasági pótlékot adjon.

Részletekre nem terjed ki az indítvány és minthogy annak megvalósítása tetemes előmunkálatokat kíván, óhajtandó, hogy a szükséges előmunkálatok e tárgyban úgy és oly időben tétessenek meg, hogy az indítvány a legközelebbi közgyűlésen teljesen kidolgozva, már tárgyalható legyen.

Szinger Bálint megyebizottsági tag indítványával a közérzületnek adott hangot és azt a közvélemény nevében csak helyeselhetjük, mert hiszen az csak természetes, hogy más megyék mögött, kik tisztviselőikről gondoskodni erkölcsi kötelességüknek tartották, Tolnavármegye sem maradhat el.

Óhajtandónak tartjuk, hogy — Baranya- megye példájára — Tolnavármegye is a nyugdíjba beszámítható működési pótlék címen adja meg a drágasági pótlékot. Ez a legkevesebb, mit vármegyénk közönsége a tisztviselőiért tehet, kiknek működésével teljes oka van megelégedni.

Oldjuk meg ezt a kérdést gyorsan és kielégítően, ami a tisztviselői karnak megnyugvást, a megye közönségének pedig elismerést hoz.

Ügybeosztás a vármegyénél

1911 évi január hó 15-től kezdődőleg.

Főjegyző: vármegyei háztartás, közgyűlések előkészítése, közigazgatási bizottság féléves jelentésének szerkesztése, különféle bizottságok és választmányok újjá alakítása és kiegészítése, megyebizottsási tagok névjegyzéke, igazoló és bíráló választmányok, szabályrendelet alkotás, vármegyei nyugdíjintézet ügyei, laktanyaügyek, megyei pótadókivetés, törvénygozáskor végighaladt a templomhajón, mozgás támadt a karban s a padsorokban ülők előrehajoltak.

Antal szive megtelt csordultig bánatos örömmel. Megismertek hát! Meg. Pedig azok a reszkető fejű öregek ott szemben erős, munkabíró férfiak voltak, mikor elment. Ni I A biró meg, ki feszesen lépked az elöljáróság élén, iskolatársa volt, a vásott Penesi Jóska.

Persze, hogy megismerték. Nemsokára még jobban megbizonyosodott felőle, mikor templom után künn cigarettázott a tiszteletes úrral a térés udvaron.

Nyílott a kapu. Reszkető kézzel csapott markába az öreg kántor, ki még Antal gyerekkora óta tölti be ezt a szép hivatalt.

— Csakhogy megjött az urfi! Hej, restellem, hogy még most sincs orgonánk. Az ura atyja adta az első százast az orgonaalapra. Csakhogy húsz év óta alig nőtt a pénz három-' szór annyira.

Nem felelhetett Antal, mert feketekendős, fényesszemü anyóka jött tipegő léptekkel. A kezében fehérbabos kék kendőben valamit lóbázott.

— Antal urfi, galambom! Ugy-e, nem tudja ki vagyok ? Pedig nagyon szerette a Julcsa néni főztjét, mikor maguknál szolgáltam. Tudja-e még, hogy szerette a pogácsa almát ? Hoztam! Vegye el jó szivvel. A csemetéjét a tekintetes asszony adta nekem, áldja meg az Isten haló porában is ....

Antal megragadta a ráncos, barna kezet. Nem restelte megcsókolni az egykori cseléd kezét.

— Én meg Geli Sándor volnék, szólt egy javakorbeli ember, nekitámaszkodva a tornác- oszlopnak.

— Hej, tudja-e kigyelmed, mikor egyszer

1911 január 23

hatóságok politikai tartalmú körlevelei, Szek- szárd város önkormányzati ügyei, Szekszárd város kihágási ügyei, vármegyei alkalmazottak fegyelmi ügyei, vármegyei pótadókivetés, mezőrendőri kihágási ügyek.

I. aljeggző: vármegyei hivatalus lap szerkesztése, közig, bizottsági jegyzőkönyvek vezetése, számonkérő szék előkészítése, erdészeti ügyek, mértékhitelesités, a közegészségügyről szóló 1876: XIV. és 1908: XXXVIII. t.-cikkek alapján a tiszti főorvos által előterjesztett vélemények, megyei építkezések, közutak, vámok és vasúti ügyek, községjegyzői nyugdíjügyek, az ezen ügybeosztással rokontermészetü törvényhatósági körlevelek.

II. aljegyző: vízjogi törvény, kisajátítás, központi választmányi ügyek, vadászati törvény, nyulfogási és mérgezési engedélyek, hitfelekezeti ügyek, a Szekszárd városi alkalmazottak fegyelmi ügyei, muzeumügyek, a Belügyi Közlöny áttekintése, kivételes nősülési ügyek, népgyülések, az ezen ügybeosztással rokon- természetű törvényhatósági körlevelek.

III. aljegyző: községi közigazgatás, cselédügy (1876 évi XIII. t,-c.), 1848—49-es honvédek nyugdíjügyei, katonai igazolványos altisztek nyilvántartása, italmérési engedélyek, vármegyei alapok számadásai, a szekszárdi Ferenc- közkórház ügyei, posta, távirda és távbeszélő ügyek, vármegyei pótadók elleni felszólamlások, tűzrendészet, toloncügyek, egyletek és társulatok, bűnügyi nyomozások költségei, rabélelmezési költségek, csendőrtanu dijak, politikai büntetések, fordítások, körözések és kézbesítések, az ezen ügybeosztással rokontermészetü törvényhatósági körlevelek.

IV. aljegyző: községi fegyelmi ügyek, kihágási ügyek, ipar, kereskedelem, házalás, piac és városügyek, szegényügy (könyörado- mány gyűjtés), halászat, a Styrum-Lymburg gróf és grófné alapítványok ügyei, vármegyei és városi alkalmazottak személyi ügyei, a gyámhatóságokkal való érintkezés és elhagyott gyermekek gondozása, kivándorlás, tiszti értekezletek, az ezen ügybeosztással rokontermészetü törvényhatósági körlevelek.

F. aljegyző: illetőségi ügyek, katonaügyek, fősorozások előkészítése, katonabeszál- lásolási ügyek, az ezen ügybeosztással rokontermészetü törvényhatósági körlevelek.

I. közigazgatási gyakornok: kórházi és közsegélyezési ügyek, az állampolgárságról szóló törvény végrehajtása, hullakifogási, életmentési jutalomdijak és különféle engedélyek, névváltoztatás, építkezési szabályrendeletek, az ezen ügybeosztással rokontermészetü törvényhatósági körlevelek.

II. közigazgatási gyakornok: fegyvertartási engedélyek, árvíz és tüzkárosultak javára gyűjtések, statisztika, anyakönyvi és házassági törvény végrehajtása, sajtóügyek, hullaszállitás, községjegyzői fizetés kiegészítések, az ezen ügybeosztással rokontermészetü törvényhatósági körlevelek.

kijött utánam a rozsföldre, oszt ott kapott bennünket a nagy égzengés ? Magas volt a vetés, hullámzott a szélben, kigyelmed elszédült, a rozs közt el-el bukott. Utoljára is a karomba vettem, úgy vittem a kastélyig.

— Az Isten áldja meg érte, Sándor bátyám i

Jött a biró is.

— Isten hozta falunkban a tekintetes urat!

—| Magam is erre igyekeztem, Jóska. Mért

szólítasz olyan idegenül ? Hát nem jó pajtásod voltam-e neked ?

— Az volt mindnyájunknak, — szólt á bíróval jött három esküdt egyszerre. Aztán az egyik folytatta:

Jó volt, akár csak az édesapja. Süteményt hozott nekünk az iskolába s elosztotta. De mi is szerettük, vezérnek választottuk, soha keményen meg nem dobtuk a labdával.

Császár András a faluvégről édesanyját tudakolta, azt emlegette.

— Soh’ se lett volna belőlem ember nélküle. Beleszaladt a kasza lábomba, oszt elvéreztem volna, mig a doktorért küldtek. A tekintetes asszony maga szaladt ki a rétre hozzám az árnyikás üveggel.

Lassanként egész kis gyülekezet támadt a parókia udvarán.

Utolsónak jött az arató gazda s kalapját forgatva csendes köszöntéssel megállt Antal előtt.

— Itlhon van hát urfi! Csakhogy meggyütt végre . . . Antal a meggörnyedt ősz ember vá- lára borult.

— Megjöttem, Imre bácsi! Hisz maga jósolta ezelőtt húsz évvel, hogy visszatérek én még ide.

Imre bácsi szétnézett a többiekre, aztán komolyan bólingatott.

— Megmondtam.. Ugy-e megmondtam?