Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-07-31 / 61. szám
XXL (VII.) évfolyam. 61. szám. Szekszárd, 1911 Julius 31. Előfizetési ár Egész évre .... 16 korona. Fél évre . ... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Bllöfizefóseket és hirdetéseket a kiadóit Tataion kívül elfogad a Molnár fele könyvnyomda és papirkereskedés r.-r. Szekszárdon, AVflRMEGSE ÉS A KÖZÉRDEK POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Egyes számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi telelOIl-SZáni: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és M. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. A Kiáhróndulús evolúciója. Alikor a magyar ember nagyon eltelt a sok jóval, csendes rázkódás közt azt szokta mondani: torkig vagyok/ Ezt a torkir; való állapotot érezi az ország a politikában is s nagyon jellemző a helyzet illusztrálására az az eset, hogy pár héttel ezelőtt még Versec városa ütötte leghangosabban a nagy dobot az u. n. hadügyi kiadások megszavazása ellen, felhíva az ország valamennyi törvényhatóságát hasonló felirat küldésére, általában a leghevesebb küzdelem kifejtésére s ime már repül szét Versec városának legújabb körlevele, amelyben .erélyesen szót emel az — obstruk- ció ellen, vagyis mintha azt mondaná : meg- csömörlőttem, torkig vagyok; körlevelemért tartsatok inkább — következetlennek, de rendbe akarok jönni a — gyomrommal s úgy teszek mint a mámoros ember, ki torkát csiklandozó ujjaival mintegy siettetni akarja a — megtisztulást folyamatot: Kövessetek ... Köszönjük. Tolnavármegye nem követte a mámorban sem Versecet, ki sem kell jó- zanodnia, meri úgyszólván mindég józan maradt. A legelső volt azok között ä vármegyék között, amelyek felismerték a béke helyreállításának szükségességét, egész természetes, mintegy magától értetődő, öntudatos cselekedete volt tehát most az, hogy legközelebbi közgyűlésén Széchenyi Sándor gróf vbt. tanácsos, főrendiházi alelnök indítványára az egész országban legelsőnek protestált a parlamentben folyó áldástaian állapotok ellen s óvó és intő feliratot küldött a technikai obstrukcib sok élű fegyverének használatával szemben. Persze, hát minderre azt mondhatják sokan, de azt mondja legkivált az ellenzéki sajtó már is, hogy kicsinált dolog az egész. A főispán, mint a kormány képviselője és szócsöve egyszerűen csak belefujt a nagy harsonába s berendelte a jegyzőket, tisztviselőket, a függő elemeket, a lelkét és szivét áruba bocsátó .mungb népséget, a független elemek pedig, mivel most folyik a nagy aratási s más mezei munka, be nem jöhettek (!?), igy ment a szavazás, mint a — karika- csapás — : 109 — 25,, Mekkora naivság, tudatlanság, mekkora rosszakarat! Ha minden vármegye közhangulataidén irányítás nélkül, hogy úgy mondjuk, önkéntelenül nyilatkoznék meg, egy hét alatt elenne seperve, az egész obstrukciós áradat. Az elfogulatlan - szemlélő kétségtelen bizonyossággal megállapíthatja ugyanis azt, hogy nem volt itt semmi felsőbb helyekről jövő presszió, de mintegy természetesen, legfeljebb a körülmények kényszerítő nyomása alatt ment végbe egyesek lelkében ama nagy változás. Érdekes megfigyelni nem egy embert, aki ezelőtt pár évvel, a magyar szalmaláng tulipános korszakában még féli tüdővel fajta la vármegye közönségének egyik közgyűlésén a Kossuth nótát, vagy távol maradt, vagy ha itt volt: szemlesütve tartózkodott a szavazástól, legtöbbjük azonban igazán megcsömörölve az állapotoktól, teljes, belsőséges meggyőződéséből foglalt állást az obstrukció túlkapásai ellen s á kormány békés, kiegyenlítő politikája mellett. Nem csinált közhangulat volt ez, de bátor, igaz meggyőződés. Mert a múltban a nemzet kétségtelenül nemés lángolása, hazafias hevülete, még bizonyos bázisul szolgálhatott hasonló fegyverek alkalmazásához, azóta azonban a nemzet kiábrándult, feleszmélt, igy mintegy saját kezével rántja ki az erkölcsi gyékényt minden hasonló obstrukciós szándék és kísérlet alól. A nemzetnek nem jelszó, frázis, de igazi céltudatos nemzeti munka kell. Megtanulta már, hogy nem azok a legőszintébb barátai, akik a — leghangosabbak s mindent egyszerre akarva, összecsukott markaikban csak a nagy semmit szorongatják, de akik sokat nem Ígérnek, de mégis adnak valamit. Ez a magyarázat^, annak a lelkekben végbement nagy evolúciónak, amelynek neve kiábrándulás s ez amaigazságotbizonyitó nagy pecsét Tolnavármegye obstrukciót elitélő legutolsó határozatán, amelynek őszintesége s igy igazi értékes volta tehát kétségbe sem vonható. B. A szekszárdi vásárok veszedelme, A szekszárdi országos vásárok, mint lapunkat értesítik, komoly veszedelem előtt állanak, amennyiben az állatvásárok a jövőben alig lesznek megtarthatók, aminek mérhetetlen befolyása van a vásár többi ágára is, mert ha a nép az állatokból nem pénzelhet, ha állatvásár nines, alig van valami üzlet és forgalom, a nép nagy része be se jön a vásárra. Ez az ügy összefüggésben van a szekszárdi vásártér rendezésével, amely eddigelá nincs végrehajtva. A vásártér e TÁ R C A. A magyar nóta. Tele van a magyar nóta virággal, Szerelemmel, búgó galamb szavával. Boldogsága: beragyogja az eget, Bánatában mélyebb mint a tengerek [ Tele van a magyar nóta sírással, Négy százados kesergésünk szavával. A hazáról a mi nótánk panaszos .., — Verd meg Isten, aki miatt panaszos ! A mi nótánk olyan hejh, mint mi vagyunk, Jókedvünkben mikor sirva fakadunk. Rózsa szirom, rózsa tövis egy ágon, Nincs minálunk árvább nép a világon ! SZABOLCSRA MIHÁLY. Tisza István otthon. A geszti Tuszkulánum. Geszt, julíus 21. Tisza István gróf Gesztre utazott. Egy hetet ott tölt, aztán Pöstyénbe megy, hogy kúráját megkezdje. Lapunk barátja a következőkben elmondja, hogyan él a gróf otthon GeszteD. Minden reggel négy ö akor — akár szekcrce -esik is — kilovagol. Kedvenc paripája, „Sulla“, a hatmarkos sárg i kanpa rüpiti a tanyákra. A gróf *,délig lovagol a radványi erdőbe. Ritkán másfelé. A radványi erdő sűrűjét .nagyon szereti, Tisza. 1st ván. Órákig élsétáfgát a szálas tölgyek között és sok beszédére készült már itt a rengeteg sötét- lombu fái alatt. Ha vendége van a kastélynak, nem mozdul el hazulról. Leginkább Zeyk és Bethlen grófék, Tisza Kálmán vagy Sándor János családja időz nek Geszten s néha Bölöny Józsefék is átrándul- nak a szilasi pusztáról. Tisza István ritka szeretettel foglalkozik a gyereknéppel. A geszti földesur este tiz órakor már ágyba tér, hacsak vendég nem áll a házhoz. Olyankor a vendégszerető házigazda, ha úgy fordul reggelig is ébren marad. Leginkább a kártyaasztal mellett, a pipázóban. De bár ismer minden játékot és a legádázabb, rosszakarattal sem lehet paccernek nevezni, nem vesz kártyát a kezébe. Napközben sűrűn keresik a kastélyban geszti, ugrai, zsadányi, okányi atyafiak. Apró instanciával jönnek, protekciót hajszolnak, egy sor Írást miniszterhez, államtitkárhoz. Az öreg Lajos, az inas jelenti be nagy dohogva a látogatókat S' nem kopogtatott még senki hiába. Tisza István mindenkit fogad házában. Ma is emlegette még amikor egy pénzügyőr kért sürgős andenciát a kegyelmestől, aki miniszterelnök és pénzügyminisz- volt akkoriban: — Na, mi újság, szemlész nr? — fogadta jókedvűen Tisza — mikor emelik már a szeszadót ? A szegény kis finánc ötölt hatolt a hatalmas előtt s ijedten hebegte : — Kegyelmes uramnak alázatosan jelentem... jelentem alázattal... nagy baj történt. A pálinka főző, üstről az egerek lerigták a hivatalos pecsétet... — Tyü, az bizony baj ! Hói történt ? — Itt történt, kegyelmes uram a geszti uradalomban. — Hm .. Itt., kutyateremtette. Hát tudja, barátom mi a a kötelessége ? . A szemlész hol sápadt, hol pirult : : A törvény szerint alázatosan jelentem kegyelmes uram, jelentést kell tennem. De miután... minthogy... mivel... azonban... nagyméltóságod... őkegyelmessége a magyar királyi... Tisza István mosolyogva tette le a szivarját s kezet nyújtott a megrémült fináncnak; — Ja barátom, hogy én vagyok véletlenül a pénzünyminiszter ezt az egerek sein respektálták és azt a törvénynek sem szabad respektálni. így történt meg, hogy a nagyváradi pénzügyőri biztos megbírságolta Magyarország fináncminiszterét. Hangulatok. Irti: Bartha Miklós. A Nő. Mikor már mindenéből ki vol fosztva, igy szólt a nő az Élethez : Váljunk el ! Mindig szerencsétlen voltam oldalad mellett. Minden örömet megtagadtál tőlem. Árvaságomban rád biztam magamat, de te nem oltalmaztál meg sem a nyomortól, sem a bántalmaktól. Elharácsoltad előlem a szerencsét és oda adtad kapzsi barátaidnak. Elszedted előlem a munkát s oda adtad az erős férfiaknak. Végezzünk ! Váljunk el egymástól. Hiszen már senkit sem szeretek. Hiszen már senki sem bízik bennem rongyaim miatt. Ahová megyek : teher vagyok ott Alamizsnával tartasz. A régi barát elbuvik, az uj kutya megugat, ha lát. Jól kihasználtál. Mindent neked adtam. íme, semmi sem maradt, se bizalom, se remény, se hit. Ezt mind te raboltad el. — Nincs mire számíts .többé. . Elválhatunk. Bocsáss el! „Oh, aranyosom“ — felelt az élet ledéren \— „niég nem válhatunk el: még nem adtál ide mindent. Móg meg van a becsületed“; . *
