Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-07-10 / 55. szám

XXI. (VII.) évfolyam

55. szám.

Szekszárdi. 1911 Julius 10*

UlAVÄRMEfflE É5 fl KÖZÉRDEK

Egész évre .... 16 korona.

Fél évre .... 8 „

Negyed évre . . . - 4 „

szám ára . . 16 fillér.

HUSfizetPseket és hirdetéseket a kiadó- L vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon,

POLITIKAI HETILAP.

Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési féliigyelftség hivatalos lapja. Megjelenik heftenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön.

Egye* Mérnök ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teletOn-SZám I 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és li.

Szerkesztőség:

Bezeréd) István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor.

Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN.

Főmonkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

A rendőrség államosítása.

i.

rendre, a vagyon- és életbiztonságra való állandó és rendszeres felügyelet az emberiség kulturális törekvéseinek kezdettől fogva hü kísérője s mennél jobban halad a kultúra, annál inkább erősödik a kultur- nemzetek állami és társadalmi felfogásában az a nézet, hogy a rend és annak őrizete vitális érdeke az egyénnek épugy, mint a társadalomnak.

Az állami életnek folytonos fejlődésével karöltve jár az a jelenség, az a természetes folyomány, hogy a közérdekek istá- polása, közéleti funkciók adminisztrálása lassankint öszpontosult magának az államnak kezében, úgy, hogy amit annakelőtte magukban végeztek' az emberek, arról idő folyamán az állam kezdett gondoskodni. Maga az állami élet és annak minden megnyilatkozása, t. i. a kormányzat, a badügy, a közoktatásügy stb ennek az. evolucionális folyamatnak eredménye.

A dolog természete, a fejlődésnek logikus következetessége hozza tehát magával, hogy az a fontos és kényes közérdek, melyet a rendőrség képvisel, szintén az államnak kezébe menjen át.

Erre vonatkozik az a törvényjavaslat, mely legközelebb a parlament asztalára kerül s mely éppen kiváló fontosságánál fogva megérdemli, hogy behatóbban foglalkozzunk vele. Magának a javaslatnak szövege és indokolása, Miskolczy Lászlónak remekbe készült kodifikációs munkája kezünkben van.

Ez alkatommal annak tartalmi ismertetését közöljük, azután időt és módot fogunk találni az indokolónák részletes tárgyalására és bírálására is. £

A törvényjavaslat kiindul abból a tényből, bogy a modern kulturális élet oly szövevényes, hogy annak kisebb és nagyobb gócpontjain a közbiztonsági szolgálatot immár el kell különíteni a közigazgatástól, mely egymagában elég terjedelmes és terhes. (2. §.) Ilyen gócpontok a városok és a velük rendőri tekintetben egyenlő elbirálás alá eső, városi jellegű nagyközségek, továbbá a határszélek, melyeknek közbiztonsági szerve, a határrendőrség, beleolvad az államrendőrségbe. (3. §.)

Gyönyörűen, a száraz paragrafus-stílushoz képest szokatlan élénkséggel részletezi a 6. § az állami rendőrség feladatát, melynek kvintesszenciája: óvni a személy- és vagyonbiztonságot.

Az államrendőrségnek jogfentartó, jogalkotó, társadalomvédelmi és karhatalmi hatásköre van. (7. §.)

A jogrendfentartó hivatáshoz tartozik többek között a rendőri büntető biráskodás (8. §), de az ipari és cselédügyek kivétetnek és a szorosan vett közigazgatási hatóságok hatáskörébe kerülnek. (10. §.)'

A jogalkotás magában foglalja a rendőrségnek azt a jogát, hogy a szükség parancsszavára kényszer-rendeleteket és intézkedéseket tehessen. (13. §.)

A társadalom védelmét szélesebb mederben vállalja magára, mert átveszi a börtönök őrzését is és átszervezi a börtönőri személyzetet. (19. §.)

A karhatalom használatban vezérlő elv a jog, célszerűség, kímélet és erély. (20 §.)

Ami ezen hatalmas és tekintélyes apparátusnak személyi részét illeti, alapelvül határozza a javaslat, hogy rendszerint és fokozatosan az intézmény kötelékébe tartozók tölthetik csak be az állásokat. Protekció nem fog tehát érdemetleneket kívülről a magasabb állásokba juttatni.

A személyzet három csoportból áll:

1. Az intézkedő vagy jogi csoport: Kerületi főnökök, kapitányok és azok helyettesei, osztályvezető főtanácsos, tanácsos, kapitány, fogalmazó, segédfogalmazó, gyakornok. Minősítésül legalább a jog és állam- tudományi vizsga követeltetik meg.

2. Végrehajtó csoport: Kerületi fő- parancsnok, főparancsnok, főfelügyelő, felügyelő, oktató tiszt. Minősítésük érettségi vizsga.

3. Segédhivatalok. Minősítésüket az 1883’ I. te. 19. §-a határozza meg. (39. §.)

A minősítési táblázat nyilvános (40. §.) egyenlő esetben rangosztálybeli elsőbbséget biztosit. (41. $.) A személyzet áthelyezhető. (42. §.) % .

A szolgálati idő 30 év. (44. §.) Nyugdíj mint az állami tisztviselőknél általában, ha valaki a szolgálatban megsebesült, éveihez 15 esztendő hozzászámítandó.

Kerületi rendőrfőnökség (IV. rangosztály) lesz Budapesten és Kolozsvárott. Az V. rangosztályba tartozó kerületi főkapitányságok székhelyei: Budapest, Kassa, Debrecen, Kolozsvár, Győr, Temesvár, Fiume. (45. §.) Törvényhatósági városok közbiztonTÁRCA.

Képek a múltból.

IX.

A kuruc barát.

— Irta: V. FEJES GYÖRGY. —

Az Árpádházi II. Géza királyunk által 1148 ban alapitott ferencrendi kolostor ott áll ma is a Siklóstól nyugati irányban húzódó „Tönkös“ hegy lejtőjén. Hatalmas méreteivel* messze ellátszik a vidéken. Kéttornyú temploma és Csudatevő hirben álló „Mária“ képe nagy számmal vonja magához a búcsújáró híveket három-négy vármegyéből is. A hegy alján terül el a község, szinmagyar református lakosságával, mint egyik régibb eklézsia, alapitódván 1630-ban. .

Azon időben, melyről történetünk szól, t. i. 1702-ben, a tavaszi enyhe szellő két fekete zászlót lengetett a komor épületen. Az egyik — a nagyobb — a templom oromzatán, a másik a kisebb — a kolostor homlokzatának közepén volt kitűzve. Amaz jelentette, hogy a rend provinciális generálisa hunyt el — emez pedig az egyik rendtagnak: Valentinus páternek — ki már 80 esztendő viharait élte át — örökkévalóságba távozásáról tett bizonyságot !

El is hántolták a derék öreget; még a kálvinista hivek is megadták az utolsó tiszteletet számára, mivelhogy becsülték szelíd, nyájas magaviseletéért, hazafias érzületéért s főképpen orvosi jártasságáért; mert a tönkösi erdőben nem volt olyan hasznos, gyógyerejü fü avagy mag, amit nem ismert volna; sétái alkalmával gyűjtögette is szorgalmasan.

Helyét azonban be kellett tölteni. A gvardián tudakozódására csakhamar jelentkezett is egy 25—30 év körüli ifjú. Jól kifejlett, erős testalkata, élénk arckifejezése, szerény magatartása^ s főkép érces hangja megnyerte tetszését tiszttársainak s „páter Laurencius“ néven fel is vétetett a szent társaságba. A karban ő lett az első énekes. Senki úgy nem tudta zengeni a „Stabat Mater dolorosá“-t, sem a „Miserere mei“-t, de még a „De profundis“ t sem, miDt ő; hangja lehallatszott még a faluba is ! Emellett csendes, szerény magaviseletét tanúsított; szóval minden körülmény arra mutatott, hogy született szerzetes, aki megunva a világ zaját, lelke számára a vallás kizárólagos gyakorlásában talál megnyugtatást.

Pedig hát korántsem volt ő erre predesztinálva ! Egy várpalotai köznemes Család sarja volt bizony és pedig kálvinista: nemes Déghi Lőrinc uram; hanem a törökkel vívott egyik ütközet alkalmával egy béget párviadalban megölvén : halálra kerestetett s neki menekülnie kellett; majd később kicsiny birtokát is elvesztvén, semmi nélkül maradt s igy nem talált más célhozvezetőbb pályát, mint a szerzetesit. 1700 április havában konvertált és kél évi nagyszombati időzése után Gyüdre került.

Szorgalmasan végezte szerzetesi kötelességeit ; üres óráiban bejárta az egész vidéket, beszédbe ereszkedett bárkivel s bizony sokszor fáradtan ült le az erdei forrás mellett, révedező tekintettel nézvén a messzeségbe. Talán igy mór- zsolgatta volna le egész életét, ha a sors közbe nem lép.

A falu közepén, közvetlen a református templom mellett lakott Medgyesi Pál Sándor uram ; egy elég jómódú köznemes, aki a kurátort

tisztséget viselte már több év óta. Felesége elhalván, Zsuzsánna nevű 18 éves leányával élt, ez vezetvén a háztartást. A lakás ablakai a klastrom felé nyíltak s egyik szép nyári reggelen éppen ott dolgozgatott. Ä klastrom ablakai szintén nyitva álltak s lehallatszott páter Laurencius megragadó szép éneke; sőt ott állt maga a szerzetes is. A csengő dallam hallatára önkéntelenül is odatekintett; szivében valami megdobbant és elmosolyodott; talán elhallgatta volna reggelig is. Ámde megkondult az „angelus“-t jelző harang, az ablak betevődött s csak a kedves visszaemlékezés maradt bátra, hogy két szív közeledését lehetővé tegye.

— Laurencius olvasgatá ugyan még tovább is a szentek legendáját, de gondolatai már más helyre szálldogáltak; a bibliából is elmélkedett, de már nyugalmá veszve vplt, a breviárium betűi nem olyan tiszták voltak, mint annak előtte; a rózsafüzér gyöngyeinek olvasását is el-el. tévesztette. Csak nézett le a nemesi kúriára s.ha Zsuzsika vagy az ablaknál, vagy a tágas udvaron, vagy éppen virágos kis kertjében volt látható — bizony tekintetével csak őt kisérte mindenüvé.

Egyszer azután az erdei forrásnál találkoztak.

Laurencius szólitotta meg a leánykát. Előbb lassú csendes hangon beszélt, majd mindig jobban neki hevülve ismertette meg egész eddigi életével s végül érzéseinek nem tudva nyugtot parancsolni, őszinte hangon kérdezé: tudnál-e engem szeretni ! . . . Tudnál-e egy boldogító életet szerezni, ami után vágyódom . . . vagy itt babjak meg néma szenvedéseim folyton nehezedő terhe alatt ? ,. . cél nélkül, boldogtalanságban.

A leányka meglepődve tekintett föl reá, arcán gyenge pir játszadozott s látszott, hogy