Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-07-03 / 53. szám
4 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1911. julius 3. Távirat. - Telefon. - Express. A képviselőházbólBudapest, julius 3. d. u. 2 óra 25 p. A képviselőház paa délelőtt tartott ülésében Kabos Ferenc elnökölt. Jelenti, hogy Becsey Andor és Fráter Lóránd képviselők végleg igazoltattak és hogy a Bethlen István gróf mandátuma ellen beadott petíció visszautasittatott. Lukács László pénzügyminiszter bemutatja a Montenegróval kötendő kereskedelmi szerződésre vonatkozó törvényjavaslatot. Folytatták az appropriációs vitát, melyben Lovászy Márton, Ivánka Imre és Ábrahám Dezső beszéltek a javaslat ellen. Több felszólalás nem volt. A miniszterelnök a királynál. Bécs (érk. d. u. 2 óra 40 perc) Héderváry Károly gróf tegnap Lainzba utazott, ahol ötnegyed órai kihallgatáson volt a királynál, akinek a véderőjavaslat bizottsági tár ' gyalásáról és a politikai pártoknak a javaslat ellen elfoglalt álláspontjáról tett jelentést. A miniszterelnök kihallgatás után Schönbrunnba ment, ahol Aerenthal gróf külügyminiszterrel és Burián István báró közös pénzügyminiszterrel tanácskozott, a hétfői nap folyamán pedig, melyet Bécsben töltött, Gautsch báró osztrák miniszterelnökkel értekezett. Elhamvadt kastély. Pozsony. Érk. d. u. 2 óra 45 p.) Az Eszterházy-család cseklészi 200 éves hires kastélya tegnap leégett. A tűz egy kéményben keletkezett és rohamosan terjedt. A kastélyban lakó Eszterházy Károly gróf és családja csak nagy nehezeu tudott a tüzbaláltól menekülni. A lángok Pozsonyig ellátszottak, honnan katonaság, tűzoltóság vonult ki. A kastélyban temérdek becses festmény és műkincs elégett. A kár megbecsülhetetlen. Elhunyt művész. München, (érk. d. u. 2 óra 50 p.) Mottl Félix, a müncheni udvari opera világhírű karnagya meghalt. Viharos ülés. Budapest, (Érk. d. u. 3 ő.) Az Országos Középiskolai Tanáregyesület tegnapi ülésén Dénes tanár kíméletlen támadást intézett Kármán Mór egyetemi tanár ellen. A támadás oly vihart keltett, hogy az elnök alig tudta lecsillapítani és kénytelen volt a gyűlést felfüggeszteni. A szekszárdi filharmonikusok hangversenye. Őszinte, mély örömmel üdvözlöm a szekszárdi filharmonikusokat, akik megalakulásukkal városunkat kulturális fejlődésben ismét egy hatalmas lépéssel vitték előbbre s szombati hangversenyükkel létjogosultságuknak s életképességüknek fényes bizonyságát adták a hőség dacára nagy számban összegyűlt közönség előtt. Műsoruk változatos és válogatott volt. A „Szekszárdi Dalárda“ vezette be az estét néhány magyar dal igen szép előadásával, melyért méltán kiérdemelték a közönség melegen üdvözlő tapsait. Azután Hillmann Nocturne-je és Mendelssohn két örökszép dala következett a filharmonikusok játékában s gondos, kiváló előadásukkal a darabokban rejlő minden mély érzést és szépséget érvényre jutattak. Jasek Sándor szavalata követte a szép zenét, aki megszokott sablontól eltérőleg, néhány újabb lyrai verset mondott el, a legújabb modornak megfelelőleg ülve s könyvből olvasva a költeményeket s ezzel intimebb hangulatot keltve maga és a közönség között, mely bensőséget főleg a költemények alaphangja követel meg. Farkas „Nászinduló“-ját, Bodnár István „Belényesi Julcsá“-ját s Ady „Judás és Jézus“-át szavalta s hangjának egyszerű melegségével, finom árnyalásaival a három költemény minden érzését megéreztette velünk s szépségeit megláttatta. A lyrai hangulatok után Beethoven II. Symphoniájának Adagio és Allegro tételét játszotta zongorán négy kézre Moudry Hugó és dr. Bartal Kornél. S ennek a hatalmas zeneköltőnek, aki a mindig befelé néző emberek Iélekmozzanataival, a maga keserűségével a hangokon keresztül megrázni tudja a világot, a lelkeket s végigsimitani közben-közben szelíd megadásával felkavart érzéseinket, minden gondolatát a lelkűkkel fogták fel s gyönyörű színezésükkel a zongorán végig- zugott, jajgatott és elcsendesült Beethoven minden örök szép érzése. Schubert „Militármarsch“-ával fejezte be az első részt a filharmonikai zenekar s ez a kedves kis zenei apróság — ha talán költőileg nem is olyan becses — pihenést nyújtott Beethoven súlyos gondolatai után s őszinte tetszést aratott. A szünet után halk, gyönyörű hangok szálltak szerte. Etiquettes párok suhogva menüettet lejtenek s hajlongó, bókos lépésüket méri a zene. Majd a fojtott, lappangó érzések forrón törnek elő a hanghullámokon, mintha távoli jövőben rejlő viharok zúgnának fel s azután ismét csend és lelki szemeink előtt ott- mozog Bécs rococo-világa Mozart csodálatosan szép Andantéja alatt, melyet a teljes filharmóniai zenekar adott elő, a hangulatos zenének kifejező játékukkal teljes értéket juttatva. Ezután Éber Géza játszotta zongorán Chopin A-dur Polonaisét, Godard B-dur Mazur- káját s egyéni, sajátos felfogásával, virtuóz technikájával és érzésbeli finomságával magával ragadta a közönséget, mire azután Chopin Fantasie-Impromptujével toldotta meg számait. Benau Lipót és neje éneke következett, majd Styx Tündértánca után, vonós kísérettel Benau Lipót szólóban énekelt s meleg, erőteljes hangja és énekbeli tudása őszinte sikert aratott s neje igen szépen kisérte az első dalban erőteljes althangján, ezt meg kellett ismételniök. A kellemes estét ismét a Dalárda fejezte be Seitz Csatadalának pompás éneklésével. S mi hálás, meleg érzéssel távoztunk abban a reményben, hogy hasonló kedves és szép, értékes estékben gyakrabban lesz most már részünk. Őszinte köszönetét mondunk a filharmonikusoknak, akik ezt a reményt keltették bennünk, különösen Moudry Hugónak, aki nagy zenei tudásával s kifinomult Ízlésével méltó vezetője ennek a lelkes, kitűnő társaságnak. Krümmer Zsófia. * Jegyeiket megváltották : Gróf Apponyi Géza 10 kor., Istvánovics Antal 7 kor., dr. Beöthy Károly, Gödé Lajos, Holécy B., dr. Kiss Ernő, Kurz Vilmos, dr. Leopold Kornély,- N N., dr. Pe8tby Pál, Simontsits Elemér, dr. Sztankovánszky Imre, Sztankovánszky János, 5—5 kor., Áldor Ödön, dr. Dobrescu Sándor, dr. Fent Ferenc, Lengyel N., dr. Rubinstein Mátyás 4—4 kor., Bernrieder János, dr. Steiner Lajos, dr. Szent- királyi Mihály 3J—3 kor., Dörnyei Ferenc, Gauzer Ádám, dr. Kramolin Gyula, Máté Károly, Német Gyula, N. N. 2—2 korona. Haidekker János 1 korona. — Akiknek nemes adakozását hálás köszönettel nyugtatja a filharmonikusok társasága. ** Akik a klasszikus zene és finoman kidolgozott előadás szépségét méltányolni, megérteni tudták s abban gyönyörködni is, azok mind ott voltak, vagy legalább támogatták az egyesületet, amely csakis arra a célra alakult, hogy a nemesebb irányt kultiválja. S hogy mégis a közönség egy része távol maradt, azon ugyancsak nem csodálkozunk, mert több eset áll előttünk. Komáromy Mariska, Swärdström Valborg, Mambriny tanár hangversenyeit kis közönség hallgatta végig ; Márkus Lilyt, Geyer Stefit másodszor lehozatni ép — a most távolmaradt publikum közönye miatt nem lehetett. ... A Volga mentén, Ázsia határán ugyancsak klasszikus hangversenyeket tartottak, amelyek a közönség óriási részvétele és lelkesedése mellett folytak le. — De hol vagyunk mi még Ázsiától ? ! . . . MULATSÁGOK. — A Rokkantegylet nyári mulatsága. Tegnap, vasárnap tartotta a Rokkantegylet nyári mulatságát a Polgári Olvasókör kerthelyiségében. Közönségünk méltányolni tudja az egyesület humánus célját és társadalmi különbség nélkül szegődik a nemes ügy szolgálatába. Nemcsak a munkásságot láttuk ezen a mulatságon, de képviselve volt ott szép számban városunk előkelősége is. Az eredmény úgy erkölcsi, mint anyagi szempontból kielégítheti a buzgó rendezőséget. A tombolajáték főnyereményét, egy női aranyórát Schaffer Sándor kávés nyerte meg. Jegyeiket megváltották : ifj. Leopold Lajos és neje 30 kor., Batthyány Tivadar gróf 20 kor., Szekszárdi Kisgazdapárt, Tolnamegyei Takarék és Hitelbank, dr. Herczegh Gyula, Apponyi Géza gróf, dr. Leopold Kornél 10—10 kor., Ujfalussy Lajos, Csapó Jenő, Takács Gábor, Molnár Mór, Molnár nyomda r.-t. 5—5 korona, Tóth Henrik, Mirth Gyula, Kaszás Sándor 4—4 korona, dr. Kramolin Gyula, Haja Nándor, Jasek Sándor, Schneider János 3—3 korona, Adler N. János, Schultz Gusztáv, Szabó Ferenc, Babarczy József, Mayer János, Szabó János, Kurz Vilmos, Tomcsányi Lajos, Káldi Gyula dr., Erdős Zsigmond 2—2 kor., Polgár Ignác, Bartek József, Kron Sámuel, Alapi Salamon Iván, Bállá Sándor és Stein Jenő 1—1 korona. Felülfizettek : Wolf Arnold 3 kor., Fekete Hugó, Mikecz Endre, Hermann Frigyes 2—2 kor., Mirth László 1-40 kor., Rácz Pál 1 40 kor., Wágner Károly 1*40 kor., dr. Zsigmond Ferenc, N. N., Kiss Jenő, Fischof Jakab, Eisler Manó, Benau Lipót, Hradek K. Lajos, Rédl Antal, Sugh József 1—1 koronát, Seiner' Lajos, Schäffer Sándor 50—50 fillért, Andics Gyula 40 fillért, N. N., Heidt Dömötör 10—^10 fillért, összesen : 198 80 korona. A nemeslelkü adakozóknak és felülfizetők- nek ezúton is köszönetét mond a rendezőség. Az állatvédő. — A Budapesti Hírlap — Garay Ákosról. — Van egy rajzoló művészünk, valamennyi kollégája közt az egyetlen, akiről azt lehet mondani, hogy — magyarul rajzol. A magyar nép típusait senki se tudja egy szál szürke plajbász- szal oly híven lefotográfozni, mint ez a kis tömzsi ember s a magyar róna szépségének, méla csöndjének sincs nálánál igazabb, lelkesebb poétája. De ez voltaképpen nem tartozik arra a dologra, a mely miatt most ide hurcoljuk a nyilvánosság elé, a melyuek vakító napfényétől szent borzalommal irtózik. Még azt sem szereti, ha magasztalják, nemhogy abba tudna beletörődni, hogy incselkedjenek vele. A mikor ébren van, akkor is álmodik s ijedten riad föl, ha hangosan beszélnek róla. Hát csak halkan, csöndesen mondjuk cl, hogy milyen mulatságos dolog esett meg vele a minap. A mi félénk, hallgatag művészünk, a ki szemérmetesen sütné le a szemét, ha a világ legszebb asszonya suhanna is el mellette, ragyogó arccal, gyönyörűségtől mámoros pillantással fordul meg az ntcán, ha úri fogat robogását hallja. Mert a jó Isten teremtményei közül a legszebb, a legkedvesebb neki a ló. S ebben a rajongó szerelmében egy cseppet sem válogatós. Nyakas, kevély dzsentri, de a lovak világában nem nézi a származás előkelőségét, hanem igaz demokrata módjára, a teljes egyenlőséget vallja. A büszke pedigréjü versenyparipa semmivel sem nagyobb ur az Ó szemében, mint az eke elé fogott falusi gebe, vagy a nyeritő társadalom szerény proletárja, a konflisló. Egyformán szereti valameny- nyit s Rembrandt nem festette le olyan passzióval és odaadással a szive választottját, a hogy ő rajzol egy huszárlovat. Azt meg lehet nézni. A Hortobágynak és a delelő ménesnek Petőfi óta a legnagyobb költője ez a kis szürke piktor. Ha nem lett volna valamikor huszár s meg nem tanult volna káromkodni, bizonyosan sírva fakadna mindig, a mikor azt látja, hogy nem mindenki szereti úgy a lovat, a hogy ő bolondul érte. De igy mégis inkább csak káromkodásra fogta a dolgot, valahányszor egy-egy szívtelen kocsis az ő szemeláttára ütötte, kínozta a lovát. Csakhogy nem ment vele semmire. Megpróbálta aztán a hasósági asszisztenciát és hívta a sarki rendőrt, ha egy egy lovat inzultáltak az utcán. A rendőri tekintély sem használt valami sokat, sőt megesett az is, hogy hiába fordult hozzá oltalomért. A biztos ur úgy állt a helyén, mint a kőszobor s a mikor föl akarta vele Íratni a brutális kocsist, jeges nyugalommal mondta: — En ismerem ezt az embert. A ló az övé, hát azt tesz vele, a mit akar. Egy más alkalommal pedig vasvillát fogott rá a kocsis, bárha ott volt mellette a rendőr is. — Hát testvére az urnák ez a gebe, hogy úgy sajnálja ? — kiáltotta a durva ember. — Menjen a dolgára, mert föltüzöm a villám hegyére zászlónak 1 Szóval, se a káromkodás, se a rendőri asz- szisztencia nem használt. A szive pedig hasado- zott tovább a kis piktornak, ha olyan kocsis került az útjába, a ki nem szólitgatta tekintetes ur-nak a lovát. Már ki se igen mert nézni budai lakása ablakán, mivel arra járnak a délivasutról hosszú sorban a teherhordó kocsik s ennek a menetnek szitkozódás és ostorpattogás a kisérő muzsikája. A minap elakadt egy szekér a háza előtt. A kocsis leugrott a bakról s nemcsak ostor- nyellel, hanem csizmája sarkával is ösztökélte szegény páráit. Ezt már az ablakból sem nézhette e lovak pártfogója. Úgy a hogy volt, ingujjban hajadonfővel rohant le az utcára. A ki futtában látta, azt gondolhatta volna, hogy ölni akar. Pedig sokkal ártatlanabb volt a szándéka. Mintha valami hatalmas zsarnok elé járulna, csöndes alázattal közeledett a kocsis felé és szinte könyörgő hangon szólt hozzá ; Kedves jó barátom, ne méltóztassék oly mostohán bánni ezekkel a szegény lovakkal. Nézze, én adok önnek egy koronát, fogadja szívesen, csak ne bántsa őket, az Isten szerelméért! A kocsis fölkapta a fejét s úgy nézett rá, mint valami eleven csodára. Egy ember, a ki pénzt kínál, hogy ne üsse a saját lovait. De a furcsa jövevény nem tréfált. Reszkető kézzel nyújtotta feléje a csillogó koronát s még a szemével is könyörgött, hogy legyen szives elfogadni.