Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-06-26 / 51. szám

6 TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1911 junius 26. felkérésére Tolnavármegye kereskedelmi, vizi és vásutforgalmi viszonyainak javítása céljából a képviselőházi tárgyalások során kifejtett. Elnök javaslatára a vezetőség megbizatott, hogy hálás köszönetét fejezze ki a képviselőnek eddigi műkö­déséért és kérje őt fel, hogy eddigi jóakaratát továbbra is tartsa meg. Ugyancsak köszönetét fejezte ki az elnök Horváth Jenő ,dr. iránt, aki az egyesülés kérel­mét a képviselőnél oly eredményesen közvetítette. Sálamon Armin indítványára a titkári jelentés kinyomatik és minden egyes tagnak megküldetik. Az elhunyt Hofbauer Simon választmányi tag helyére Schön Béla (tolnai) választatott meg. Utánna Müller Ferenc dr. kimerítő és tanulságos előadást tartott az uj perrendtartásról, különös tekintettel a kereskedelemre. A közgyűlés az elő­adónak hálás köszönetét szavazott fáradságos, szép munkájáért. Dénes Izidor (Dunaföldvár) bőven megokolt indítvány nyújtott be a hitelegyletek visszaélései ellen. Az indifvány felterjesztetik a központhoz. Elnök jelenti, hogy Dénes Izor és Reicht Sándor elmaradásukat írásban kimentették; ugyan­ezt tette táviratilag Schwarz Salamon Paksról és ezzel a közgyűlés véget ért. Következett a bankett, melyen az első pohár­köszöntőt Leicht Lajos mondotta, éltetve az egyesülésnek úgy jelenlevő, mint távollevő tagjait, bár az utóbbiak kissé mostohán viselkednek az egyesülés iránt. Az elnök családias színezetű pohárköszöntő­jére Földvári Mihály válaszolt, helytelenítve azt a lépten-nyomon tapasztalható politikai irányza­tot, mely a kereskedelmet folyton zaklatja, bénítja, gátolja munkájában, melyre pedig oly nagy szük­sége van hazánknak, mert csak a kereskedelmi szellem győzedelmeskedésétől, erőinek sikeres kifejtésétől várhatjuk közgazdasági életünk kifej­lődését és felvirágzását. Élteti Leicht Lajost, kívánva, hogy az egyesülés még az ő elnöksége és vezetése alatt érhesse meg kitűzött céljai győ­zelemre jutását. E felszólalásra Leicht Lajos elnök reflektált, kifejtve, hogy a kereskedői szellem és az agrárius szellem nem állhat ellenségképen egymással szemben. Ő nem ismeri az agrárius felfogást és csak azt tudja, hogy a kereskedők állásfoglalása nem áll szemben más közgazdasági ág érdekei­vel. Meggyőződése, hogy az agrár foglalkozási ág boldogulása elősegíti a többi más foglalalko- zási ág boldogulását is. Az volna a legegészsé­gesebb alkotás, ha mindegyik foglalkozási ág virágozhatnék és karöltve tennének szolgálatot a hazának. Hassunk oda, kiki a maga módja és tudása szerint, hogy a kereskedői foglalkozás minnél hasznothajtóbb, könnyebb és minél virág­zóbb legyen. Ezzel a tósztok sora lezárult, de a fesztelen lakoma még jó sokáig elhúzódott barátságos pohárcsengés között. Nem mulaszthatjuk el annak febmlitését, hogy a bankett távolról sem volt oly népes, mint azt lehetett és kellett volna, hogy legyen. Nemcsak a vidék volt gyéren kép­viselve, de a szekszárdiak is tömegesen otthon ebédeltek. Pedig a lakoma menüje kitűnő és olcsó volt és mindenképen becsületére vált a keresk. kaszinó vendéglősének: Keller Sándornak. Az ily távolmaradás az OMKE közgyűlési bankettek­től, sehogyse illik az OMKE szekszárdi tagjaihoz. Ilyen alkalomkor reprezentálni kell, de ki repre­zentáljon, ha mindenki otthon marad. Remélhe­tőleg ezentúl majd másként lesz. Tout comme chez nous. Egyik ázsiai államban lurcsa törvények vannak. Ott úgy gondolkodnak, hogy a fenevadak is Isten teremtményei s hacsak nem ölnek embert, nem szabad őket elpusztítani, akkor is csak a fejedelem jóváhagyásával. El lehet gondolni, hogv a fenevadak ott milyen jól érzik magukat, szaba­don járnak kelnek az emberek közt,. akik, ahol csak lehet, kitérnek előlük. Hogy ilyen körül ményelc közt mégis existálni tudnak az emberek, csak az u. n. államgárdának köszönhetik. Mind­össze tízezer ember gondoskodik milliók élete és vagyona biztonságáról. Testileg és szellemileg kiváló katonákból áll ez az őrség, mely kitűnő iskolázásban részesül és köztiszteletnek örvend. Ahol megjelennek a gárdisták zöld dolmányuk­ban, tollas kalpagban, ur és szolga, pap- és katona kalapot emel előttük. De meg is érdemlik,* mert üem a kormány, nem az igazságszolgáltatás, egye­dül ők vigyáznak a polgárok fejére és erszényére. 0 róluk igazán minden gall túlzás nélkül el lehet mondani I A gárda meghal, de nem adja meg mágát. Mert a krónika egyetlen esetet sem tud felhozni, hogy egy államgárdista gyáván viselte magát. Természetesen ők is emberek, köztük is akad selejtes, de az ilyet kivetik körükből, a külvilág nem tud róla, a szennyesüket otthon mossák.. A gárda védi meg az embereket a fene­vadak ellen, de a törvény szerint ezeket is védi az emberekkel szemben. Megtörtént azonban, hogy egy kövér fene­vad nagyon elhatalmasodott „Bétsaba“ nevű városban. Két nemes ifjú pedig látva, hogy ez a fenevad nap-nap után ürülékét agg apjuk tisztes fejére föccsenti, felkeresték odújában és rövid tusa után megölték. Az államgárda kötelességphez híven elfogta őket. Rendkívüli eset volt, talán ki akartak tenni magukért, tahin ép selejtes emberek voltak, szóval túllőttek a célon. Összeült a pályázók sorából kisorsolt tanács dönteni az ifjak sorsa felett. A tanács is túllőtt a célon. Nemcsak az ifjak fejlett ítélt, de meg­bélyegezte a gárdát is, azért, mert egykét tagja nem járt el helyesen, vagy nem vallott igazat. Es a gárda ellenségei ezt világgá kürtölték és ettől kezdve már akadt, aki mem emelt kalapot a gárdisták előtt, nem tisztelték őket, mint azelőtt s nem is féltek tőlük annyira. Nyílt piacon ócsárolták a gárdát, azt a tízezer embert, aki rájuk vigyázott, azért, mert 2—3 ember közöttük hibázott. írott lapokon ter­jesztették hibáikat a nép közt messze Bétsaba határán túl is. S ekkor egy öreg polgár így szólt a nép­hez : Polgártársaim! Ti úgy tesztek, mint a ki­nek, mert ujját megvágja ■ a kardja, mérgében a sárba dobja azt és nem? gondolja meg, hogy a rozsda elvásitja elét s ' ha megtámadják, jó kardja nem tudja megvédeni. Azt mondom nek- teki köszörüljétek ki a csorbát, mert ez a kard az, mely életeteket és vagyonotokat megözi. S az emberek megfögadták a tanácsot s a gárda tekintélye s vele a1 törvénytisztelet ismét helyre állt. R. 0. Lovasverseny Tolnán. Szép ünnepély folyt le f. hó 24-én szombat délután Tolnán, a kaszárnya mögött elterülő mintegy 100 holdas gyakorlótéren, a custozzai csata emlékére s azon Tolnáról s a vidékről, de különösen Szekszárdiból százakra menő nézőközön­ség vett részt. A nézőközönség a gyakorlótér egy emelkedett helyen ; helyezkedett el, honnan a lovaglási ut teljesen.; áttekinthető volt. Egy sátor alatt a majd kiosztásra kerülő dijak voltak elhelyezve, több sát<Sr alatt pedig frissítőket mértek. Pont 3 órakor kezdődött az ünnepély, a tolnai tisztikar 6 tisztjének díjugratásával. A száguldó paripák, a szebbnél szebb bravúros ugrá sok gyönyörű látványt nyújtottak. Az I. dijat báró Fiáth Tiborné Öméltósága tiszteletdiját, egy ugrató lovaskatonát ábrázoló aquarelt a Schmidt őrnagy elnöklése alatt megalakult bíráló-bizottság Faitzinger főhadnagynak ítélte oda. A második dijat egy „Custozza“ felírással ellátott ezüst cigarettatárcát báró Tünkéi főhadnagy, a III. dijat, egy értékes lovagló-pálcát gróf Zichy fő­hadnagy kapta. Ezen utóbbi két dij a tisztikar ajándéka. Dicsérő elismerésben részesült Guggen- berger zászlós. Itt említjük meg, hogy Schmidt őrnagy Ausztria-Magyarország legjobb lovasa. A tisztek versenye után következett az altisztek, majd a legénység díjugratása. Úgy az altisztek, mint a legénység lovaglásáról és ugratásáról, valamint a lóállományáról, melyek között sok a nemes faj ló, csak a legőszintébb elismerés hangján szólhatunk. A győztesek pénzjutalmak­ban részesültek. Ezután következett az ünnepélynek talán legszebb pontja a „Jen de barre“ nevű lovas­játék, mely játék úgy a lovas, mint a ló qualitá- sát, ügyességét igazán nagy próbára teszi. A játék abban áll, l/ogy a 3 résztvevő egyikének a bal vállára egy szalag lesz erősitve, a másik két résztvevőnek a féladata pedig ezen szalagot egy percen belül a Vállról leszakítani. Először az altisztek, majd a legénység mutatta be, azután a tisztikar. — Itt külön kell említenünk Stielly hadnagyot, ki bravúros Ügyességű lovaglásával a közönséget valóságos extázisba hozta és a sűrűn felhangzó tapsot és éljenzést valóban megérdemelte. Ö is lett nyertese az első díjnak, egy ezüst likőrös készletnek, melyet a fegyvergyakorlatot teljesítő 2 tartalékos tiszt ajánlott fel. A II. dijat Faitzinger főhadnagy, a JH-ikat gróf Zichy hadnagy nyerte el. A győzteseknek a dijakat Zoller kapitányné osztotta ki. Ezzel az ünnepély este fél 8 órakor véget ért. A közönség a legjobb hangulatban oszlott szét. Meg kell még emlékeznünk a tisztikarnak' és különösen Schmidt őrnagynak a legénységgel szemben tanúsított humánus, szép viselkedéséről s a közönséggel szemben tanúsított udvariasságáról. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. ' Tekintetes Szerkesztőség ! A »DunántuD-nak í. évi junius hó 13-án kelt ,63. száma »A cikói búcsú« elnevezés alatti közleménye olyan híreket foglal magában, J melyek nemcsak hogy nem fedik a valóságot hanem attól nagyon távol állanak s árnyékot iparkodnak vetni nemcsak a mostani plébános elődjeire, hanem a helybeli tantestületre js melynek tagjai közül ketten már csaknem 20 év óta plántálják át a magyar szót a »Schwarz- waldból« ide származott németajkú szülők gyermekeibe, — mintha utóbbinak a magyaro­sítás terén abszolúte semmi érdemei nem volná­nak, hanem ezek egyedül a két év óta itt működő plébános javára iratnak. Ezekből azt kell következtetnem, hogy szerző azokat nem mint jelenvolt irta meg, sem pedig mint olyan, aki e község előrehaladásá­nak tényezőit ismerné. Hogy tehát az olvasóközönség a lefolyt ünnepségről a valót megtudja, erkölcsi köteles- ségemnek tartom, hogy azt a valósághoz híven közöljem. A magyarositási ösztöndijak kiosztá­sán a helybeli plébánoson kívül még két pap, — tehát nem a nagyszámú papság, — mint vendég pedig 10—15 polgár — képezte a ven­dégsereget, — gyűlt össze az iskolai helyiségül bérelt kath. kör nagytermében, ahol az ösztön- dijjak kiosztásával megbízott — hazafias beszéd­jére egyetlen egy hang kiáltotta a zamatos magyar éljent s ez is Streicher prépost ur volt. Ösztöndijak címén sem ötven korona, hanem a vármegyei magyarositó bizottság által e célra adományozott 20 koronához hozzá­számítva még a helybeli férfi énekkar által ado­mányozott öt koronát, összesen 25, szóval: huszonöt korona lett csak kiosztva. Ily ösztön­díjak már régebb idő óta osztatnak ki évenkint az iskolások között, mely alkalombeli ünnep­ségek eddig még fényesebbek voltak, mint a legutóbbi alkalommal, a honnét — fejetlenség okából — még az ösztöndíjasok közül két tanuló el is maradt, kiknek csak másnap lehetett a nekik odaítélt dijat kiadni. Ami a helybeli plébánosnak a cikkben fel­tüntetett nehéz munkáját illeti, melynek az egyesület részéről tapasztalt ily fajta támogatá­sát mint iskolaszéki elnök megköszönte, legyen szabad csak azt az egyet felemlítenem, hogy az általa tanított egyetlen'gy tantárgyat is kénytelen régi szokáshoz híven német nyelven előadni. Hogy utána a közismert szives házigazda vendégül látta a sok idegent, ez igaz, — de csakis az idegent. Czikón, 1911. évi junius hó 21-én Kitűnő tisztelettel Walter Ádám kántortanitó, tantestületi képviselő. A pécs—bátaszéki vasút menetrendje Érvényes 1911. évi julius 1-től A most megnyíló pács—bátaszéki vasút menetrendje is kedves bizonyítéka annak, hogy mily keveset törődnek egyes vidékek gazdaság­forgalmi igényeivel. Azt hittük Pécset közelebb hozza hozzánk az uj vasút pedig dehogy. Naponta csak egy csatlakozás van Szpkszárd- ról oda és egy ide vissza és ez is milyen 1 Például Pécsett már reggel 4 45 órakor fel kell kelni, hogy 8 óra 59 re Szekszárdra érjen valaki s innen reggel 8 25-től délután 1 óráig vergődhetünk be csak Pécsre. Az egész menet­rend a következő : Oda ______ Vissza > rn > N ín > N í n Á 1 1 o m á s. o k > N UJ > N ín !> , N Cn 1 4 45 1 17 4 55 ind Pécs érk 7 22 i oo'io oo 4 5? 1 25 5 03 . Pécskülvárqs 7 17 12 55 9 55 5 uo 1 35 5 13 M Pécsg-y ár város i i 7o9 1247 9 *7 5 io 1 47 5 24 Mecsekszabolcs 6 59 1237 9 37 5 20 1 58 5 35 Soipogy-—Vasas 6 48 12 26 9 2« 5 ÜH 2 08 S 45 Vasas—Hird 6 39 12 17 917 5 «2 2 21 S 58 Hosszuhetény 6 26 12 04 9 Sí 6 Ü4 2 42 6 22 Pécsvárad 6 11 11 49 8 49 6 16 2 54 634 Naevpall . 5 52 11 30 8l9 6 42 3 20 7 oo Rácmecske 5 32 11 10 8 75 6 53 3 32 7 13 Feked 5 15 10 53 7 02 3 42 7 22 Szebény 5 16 10 44 7T1 7 11 3 51 753 V^ménd 4 56 10 34 II 7 34' 4 14 7 SS j 1 Palotabozsók l i 4 38 10 ]6 7 Ti 7 SS 4 36 8 "7 Báta 4 07 9 45 6 4X 8 13 4 54 8 *5 érk Bátaszék ind 3 44 9 22 6 20 8 59 gjjj érk Szekszárd .ind 8 25 10 09 7 22 érk Baja ind 7 14 4 23 1221 9 34 érk Szabadka Ind 5 05v 2 20

Next

/
Thumbnails
Contents