Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-06-26 / 51. szám
XX». (VII.) évfolyam. «Mi ax*!» TOLIUWARHEGVE és a közérdek Előfizetési ár: _ _______________________________ . Egé sz évre .... 16 korona. Eél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. snöflzet^seket és hirdetéseket a kiadó- b vatalon kívül elfogad a Molnár-féle kfinyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdion. Eoves számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — KiadóhLatali teleion-szátn: 18 és 11. Szerkesztőség : BezerédJ István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. szerkesztő : Dr, LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. A tanév végén. A lefolyt tanév rövidebb volt társainál. Későn kezdődött s korán végződött. Csonkán jött a világra s csonkán is múlt ki. Hátráltatta megnyitását s siettette bezárását a varosunkban feszkelő vötheny-járvány, melyet a hatóság odaadó fáradozásának sem sikerült elfojtani. De ha csonka is volt e tanév, nem gondoljuk, hogy tanintézeteink tanárai, tanítói ügyes pedagógiai tapintattal helyre ne hozták volna a mulasztást — csak ne hiányzott légyen a tanítás mellett a nevelés. Mert nagy fontossága van a tanításon kívül az iskolai nevelésnek. A tanítás ismereteket nyújt, gazdagítja a fiatal lelket, ellátja az ifjút az élethez szükséges fegyverekkel, de magát az ifjút a nevelés, idomítja, gyúrja át, nemesíti. És ez megtehető minden tantárgy kapcsán, minden ismeret közlésének a fonalán. Hogy hogy s miképpen történhetik vagy történjék ez, annak a megállapítása nem tartozik a mi hatáskörünkbe s fölösleges munkát is végeznénk vele. Tudja azt eléggé minden tanár, tanítással hivatásszerűen foglalkozó. Csak annak a megállapítására szorítkozunk, hogy a nevelés munkájának valóban nemesítő irányban kell folynia, a kultúra magas, eszményi céljainak megfelelően, minden más egyéni, érzelmi mozzanatnak félretevésével, elfojtásával. Nagyon szépen mondotta Kovácsné Nagy Luiza, a szekszárdi polgári leányiskola nagyérdemű igazgatója, a záróünnepélyen, hogy ő mindig azon láradozott, hogy szeretetet plántáljon növendékeinek a leikébe. Igenis, ez célja az iskolának, az oktatásnak, hogy tisztult, neme-ült, minden elfogultságtól ment lélekkel kerüljön ki a növendék az életbe, mert ez Telel meg a valódi kultúra követelményeine|, melynek épp az a jellemző vonása, hogy nem ismer, nem tűr elfogultságot s mert csak igy lehetséges váilvetett társadalmi :s közvetve nemzeti munkásság. Azonban a legjobb iskolai nevelés is kárba vész, ha nem egészíti ki a házi nevelés. És persze, hogy ennek is oly irányban kell folynia, mint az iskolai nevelésnek : a minden elfogultságot magából kizáró, eszményi fölvilágosodottságnak az irányában. Mert ha az iskola magas régióba akarja fölemelni azt a fiatal lelket, a szülői ház meg visszarántja a porba, ha az iskola nemesíteni akarja azt, a szülői ház meg el- vaditásán munkálkodik, ha az iskola a művelődés fényes magaslatára akarja fölemelni azt, a szülői ház meg visszalöki a középkor sötétségébe : akkor bizony céltalan volt az az áldásos iskolai nevelés, de sőt: üd- vösebb lett volna, ha egyáltalán elmarad, mert nincs károsabb az ifjú lélékre nézve, mint ha összeütközéseket idézünk elő benne. A gyermeke igazi érdekét kell a szülőnek szem előtt tartania annak nevelésénél s a művelődés igazi, eszményi szellemében kell azt nevelni S ha' a^sziilő hajlamának, indulatának jobban megfelelne tán, elfogultságot oltani gyermeke leikébe, a gyermeke iránt való szeretetének, jólfelfogott, igazi érdekének nagyobbnak kell lenni, mint a saját elfogultsága istápolá- sának. S amit nem hallgathatunk el, szólván a tanévről, az, hogy noha csonka volt a tanév, másrészt örvendetes gyarapodást mutat fel. Értjük a munkás-gimnázium tanfolyamának megnyitását. Vármegyénk kitűnő alispánja annak idején mondott remek megnyitó beszédében találóan rámutatott ez intézmény üdvös rendeltetéséi e. A munkás művelődik, ismereteket szerez, szélesbül látóköre, aminek foglalkozásában veszi nagy hasznát, birtokába jut, amint az illusztris szónok mondotta, »a huszadik század létért való küzdelméhez szükséges korszerű teltételeknek, amelyek: az egyén saját munkáskörére, hogy úgy mondjam, szakmájára vonatkozó alapos képzettség, mely az egyén könnyebb boldogulását van hivatva előmozdítani s ezen felül a kor általános műveltségéből legalább is akkora birtokállomány, amennyi szükséges ahhoz, hogy az egyén mint a társadalom tagja önállóan és helyesen gondolkozni, tárgyilagosan és igazságosan Ítélni, nemesen érezni s okosan cselekedni képes legyen«. Csonka volt az elmúlt tanév, de kaptunk élte kárpótlást, szép kárpótlást. Orvosgyölés. Az »Országos orvosszövetség tolnavarmegyei fiókja« folyó hó 25-én vasárnap délelőtt tartotta meg rendes évi közgyűlését a helybeli Ferenc-közkórház tantermében. A gyűlésen Bosskovitz (Bátaszék), Diamant(Tevel), Dobrescu (Székszárd), Dragits (Szekszárd), Freyler (Tamási), Grünwald (Dunaszentgyörgy), Herczegh TARCA. Az öreg számadó. irta: Pataky István. Az öreg Tőrös Mikó János valahol a Csengőd körüli pusztákon volt számadó gulyás. A nagy terjedelmű síkságokat homokbuckák szelték keresztül-kasul. A kisebb-nagyobb homokbuckák láncolata kevés megszakítással felnyúlt Kecskemét határáig, a másik kanyargósán le- huzódott egész a szegedi Mérges-pusztáig. A nagy síkságon a kutgémek voltak a magas pontok, amelyek jó közel estek egymáshoz, hogy se a barmok, se az emberek meg ne szoruljanak vizdolgában. A messze kutgémek némelyikén gubbaszt egy-egy sas, összeolvadva a gémtetővel és csak akkor látszik, hogy nem a gém kiegészítő része, amikor kiterjesztve szárnyait, elindul légi útjára. A Mikó uram nádszárnyéka egy kis völ- gyecskében van, a szárnyék mellett pedig valamelyes nagyon rossz idő esetére egy kunyhó is van elkészítve, aminek az eleje alig magasabb embermagasságnál, a hátulja pedig az anyaföldön nyugszik. A kunyhó elég nagy, úgy 6—8 ember elhálhat benne, ha nem Anyásak. Mikó ezt a kunyhót sohasem használta, akármilyen idő volt^ő csak a szárnyékban időzött, ahova a lova is kötve volt. Fel se vette az esőt, se a hideget, vagy szelet. Amikor idejött számadónak, nem az ispántól, hanem úgy befelé kérdezte önmagától, hogy mire kell gulyás embernek a szárnyék mellé még kunyhó is. Az ispántól nem kérdezte, mert hát ha mégis kell valaminek az a kunyhó. Mint ahogy meg is tudta, hogy kell. Hált már abban Rózsa Sándor is, még pedig két pandúrral együtt és pedig úgy, hogy Rózsa Sándor tudta, hogy a két pandúr alig egy lábnyira van tőle, de a pandúrok mitsem tudtak arról, hogy akit ők üldöznek, ott van mellettük. Ez pedig úgy lehetett, hogy a kunyhó elejét képező oszlopokra fektetett gerendák a közepén kitoldva voltak aként, hogy az oszlopokra fektetett gerendák a mindenki által látható belső padozatot képezték, mig a toldalék kinyúlt úgy, hogy az első kunyhó után még egy, szükség esetén két ember részére is külön kis kunyhót képezett, ahova a bejárat a gulyás másféllábnyi magasságú, lábakon álló deszka pihenője alatt volt. A szűk bejárás annyira el volt tedve, hogy arra csak az akadt volna rá, akinek tudomása volt a titkos nyílásról. Mikó uramnak, mig ide nem került számadónak, soha nem volt dolga betyárokkal. Itt azonban már megismerkedett velük. Meg kellett ismerkednie. Nem egyszer volt a rejtekben néha 3—4 napig egy üldözött. Mikót ellátták étellel, itallal, sőt ha nagy ünnepeken bement Isten- tiszteletre, pénze is volt. A gulyája néha-néha több volt inkább egy-két darabbal, de nem hiányzott soha. Nem félthette a gulyáját, rend- /ben volt mindig s igy tisztelete is volt gazdái előtt. Amit pedig a betyárokért tett és hogy egyetmást elfogadott tőlük, nem tekintette bűnnek. Bizony nem tudom én, hogy vájtoztak-e ebben a tekintetben a paraszti erkölcsök. Mikó uram lelkiismerete tehát nyugodt volt. Ő a közrend ellen nem vétett. Az ő vendégei változtak ; hol innen, hol amonnan a buckák közül tűnt fel egy, vagy több alak, némelyik csak kérdezett valamit s vágtatott be a pusztába, néha bizony a halálba. ' Sok-sok eltűnt a szeme elől; kit a golyó, talált, ki másként találta meg a halált. Néha függve a száraz fán. * Az 1860. év elején az öreg Mikó a szárnyékban sütötte a szalonnát, mellette ült 6—8 éves unokája, Mikó Anna. Minden cselédje kihalt az öreg mellől, csak ez az egy unoka maradt. Ezt kivitte magához. Szeme fénye volt az öregnek a kis beszédes lány. Tisztán járatta az öreg kis unukáját, ez volt mindene. Egy kis láda volt a kunyhóban, abban tartotta az öreg a ruhákat. Volt már abban olyan is, amilyen csak akkor kell Annának, ha megnő. Egyik-másik gavallér betyár úgy alkalom adtán kiválogatott a kislánynak egyet-mást. Legfeljebb egy-két ütésbe került. Miért ne fogadta volna el a jó öregapó? Már falatozott az öreg ember, meg a csepp lány, amidőn a Kecskemét felé nyúló dombok közül egy lovas vágtatott a szárnyék felé. A habzó lóról egy hatalmas termetű ember ugrott le. Tisztán volt öltözve, mint egy jómódú paraszt gazda, akinek van mit aprítani a tejbe, az ekeszarvát sem magának muszáj fogni. A szép, barna ember sötét szemével fölényesen nézett a gugoló öregre. Az öreg csak akkor nezett fel ré, mikor egész előtte állt. — De kicsiptél Gyuri. — Megváltottam magam. . — Nem értem — Torsaimmal megosztoztam, ezenkívül minden társamnak fizettem, hogy engedjenek ki a bandából. Az öreg vállat vont. — Mi közöm hozZá ? — Van. Mindenki megfogadta, hogy ezután nem ismer meg engem, én rám nem vall soha senki, én pedig, ha szükség lesz rá, bármelyik eddigi társamat segítem, ha kell, de csak úgy, 1W* Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos ősszeg mielőbbi beküldésére.
