Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-06-08 / 46. szám
XXI« (VH.) évfolyam« 46. szám. Szekssárd, 1911 Junius 8« Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre . . . 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám áfa . . 16 fillér. Eliöfízetéseket és hirdetéseket a kiadö- h vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Egyes számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleíOn-Szám 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ida küldeqfiök a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. F őmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Túüirat. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képviselőházból. Budapest, junius 8. d. u. 2 óra 25 p. A képviselőház ma délelőtt tartott ülésében Berzeviczy Albert dr. elnökölt. Bemutatta Trauscher Béla dr. pozsonyi képviselő mandátumát. Folytatták a kultusztárca költségvetési vitáját. Gyurika Sándor tót nemzetiségi párti szerint a kongregációk feletti -vita nem való e tárca keretébe. Valódi béke csak akkor lesz, ha a feltétlen tanszabadság biztosittatik. A tanítók anyagi helyzetének javítása sürgősebb, mint a tanároké. A nemzetiségi kérdésről szólva szükségesnek tartja., hogy a nemzetiségi vidéken az állami iskolákban as illető nemzetiségi nyelv kötelezőleg taníttassák. Ez az elv a kultur- államokban követtetik. Amely állam ezt nem teszi, az nem kulturállam, hanem barbár ország. Berzeviczy házelnök magyarázatot kér e kijelentésre vonatkozólag. Gyurika kitérően válaszol. Berzeviczy házelnök határozott választ kér. Gyurika semmitmondóan fejtegeti nyilatkozatát. Berzeviczy házelnök figyelmezteti szólót, hogy a magyar országgyűlésen igy beszélni nem lehet és kijelenti, hogy ha igy folytatja, megvonja tőle a szót. (Általános helyeslés.) Gyurika helyteleníti a kultuszminiszter politkáját és nem fogadja el a tételt. Szünet után Balogh Jenő államtitkár reflektál az elhangzott beszédekre. Az ülés folyik. A koronázás évfordulója. Budapest, (Éik. d. u. 2 óra 40 perc.) A koronázás 44-ik évfordulója alkalmából ma a budavári Mátyás templomban hálaadó istentisztelet volt, melyen a kormány teljes számban és a közélet kitűnőségei nagy számban vettek részt. Az egyetem uj rektora. Budapest (Érk. d. u. 2 óra 10 perckor) A budapesti tudományegyetemen ma ment végbe a rektorválasztás. Megválasztatott Fröhlich Izidor dr. Elgázolta a vonat. Sopron, (Érkezett d. u. 2 óra 20 p.) Sopron közelében a személyvonat Horváth János vasúti tisztet halálra gázolta. A szerencsétlenül járt vasúti tiszt 5 árvát hagyott hátra. Távirataink folytatása a Hírek között A peronospora. Kárán tanul a magyar, de még igy is kemény a koponyája : nehezen akar tanulni ! A múlt évben teljesen önkretette szőllő- termésünket a jég, legkivált a — peronospora, igy józan, észszerű gondolkozással azt hihetné mindenki, hogy okulva a múlton, teljes erővel láttak szőllősgazdáink a védekezéshez. Hát kétségtelenül akadnak ilyenek is. így vannak, akik már háromszor-négyszer permeteztek, sőt kénporoztak is, de viszont egyesek még csak most permeteznek először, sőt a külső perifériákon találkozik nem egy szőllő, amelyet a jó Isten különös gondjára bízott a gazdája. Mivel a tavalyi elhanyagolt védekezés miatt termés alig mutatkozott rajta, tulajdonosa ott hagyta permetezés nélkül az Isten nevében, nem gondolva meg, hogy mily irtózatos kárt okozhat e peronospora melegággyal szomszédjainak, sőt az egész hegyvidéknek. Most aztán már ismét hallatszik a régi nóta, hogy baj van, itt is, ott is. Sok gazda szőllejében elvétve, máris jelentkeztek ama bizonyos fekete fürtök, amelyek az idei termés teljes tönkremenését jelzik. A fürt peronospora ez, a szőllőnek legkonokabb, legádázabb betegsége, amely gonoszabb a fillokszeránál is, hiszen az utóbbi már voltaképpen nem is veszedelem, úgy kitapasztaltuk az ellene való védekezésnek a módját. De hát mért nem védekezünk a peronospora ellen is, mért hagyjuk tönkremenni az aranysárga fürtöket, vagy Szekszárd specialitását, a kékesen feketedő, bikavért adó kadarkát ? Könnyű erre a felelet, azért, mert indolensek vagyunk, okoskodók, másnál többet tudni akarók. Polgárember, de sok úri gazda is fütyül a tudomány leszűrt elméleteire, megy a saját feje után, védekezésünk tehát nem rendszeres, de fühöz-fához kapkodó, igy biz csak keveset érő. Hányán esküsznek még ma is Szekszárdon, hogy a múlt évben is kizárólag csak a köd vitte el a termést és nem a fürt peronospora, holott, ha az ember egy kicsit gondolkozik, rá keli jönnie, hogy ama bizonyos >mérges köd« mesébe illő valami, hiszen hányszor van ilyen köd s mégis vígan szüretelünk, hanem igenis ártalmas lehet az a bizonyos köd, ha melegágyul szolgál egy igazi, másik betegTA R C A. Az éhező. A fiatal Van Ribber egy napon sétát tett a városban ügyvédjének erélyes felszólítására, aki aláírását akarta kikérni több fontos iratra. Már öt év óta nem volt délre a Washington Squaretől s csak akkor bámulhatta a feje feletti felhőkarcolókat, mikor a fővonalon, vagy a City Hall Squaren átutazott. Most elhatározta, hogy a Broadvvayn vág keresztül s nem a Fifth Avenue-n, rendes sétahelyén. A járókelők azonban folyton beléütköz- tek s félt, hogy a kocsik is elgázolják. Sietett tehát, hogy mielőbb a Club-up-townba érjen. — Hallo, Ribber 1 — kiáltott rá egy jó ismerőse. — Miféle szél hozza önt ide ? Eltévedt ? — Azt hiszem — felelt Ribber. — Hálás lennék, ha megmondaná, hogy hogyan juthatnék én mielőbb vissza a civilizációhoz. — Szálljon fel a fővonatra a Park Place-en — kiáltott sietős ismerőse s ‘eltűnt a tömegben. • Sötét ösztönét követve, Ribber bekanyarodott egy mellékutcába. A sarkon egy züllött, rongyos egyén toppant eléje s néhány pence- ért könyörgött. — Chicagóból gyalog jöttem — panaszkodott — s huszonnégy órája semmit sem ettem. Ribber visszahökkent, mintha az egyén ragályos betegséggel lenne megverve, aztán egy kvartért adott neki s odébb állott. — Szegény ördög — gondolta s annyira^ elérzékenyitette a dolog, hogy nem állta meg és ismét visszatért, hogy még valamit adjon a koldusnak. Ribbernek furcsa fogalmai voltak az ebédről s nem tudta, hogy vannak helyek, ahol egy kvarterért már elég jót lehet kapni. Az ő szemében egy kvarter még borravalónak sem volt igen elég. A rongyos ezalatt Ribber szemeláttára megállított három urat. Ezek közül az egyik adott is neki valamit, majd megpillantva Ribbert, elébe ment s egyhangú mormogással elmondta ismét történetét. Látszott, hogy nem ismerte fel Ribbert, aki most egy fél dollárt adott neki s azzal a megnyugtató gondolattal ment tovább, hogy most már mégis ehet valamit. Azonban nem volt még most sem tisztában azzal, hogy mily irányban haladjon, ha a Park-utcába akar jutni. Minden tiz percben ugyanazon a helyen találta magát s tanácstalanul nézett körül, mikor a rongyos újra üdvözölte. Alig tekintett azonban rá Ribber, a koldus nyugtalankodni kezdett. Úgy rémlett, mintha már látta volna ezt az urat. Ribbernek pedig, mialatt tárcája után nyúlt, az a gonosz ötlete támadt, hogy lépre csalja a rongyost. — Huszonnégy óra óta nem evett ? Szent Isten — mondotta. — És pénze sincs önnek ? — Egy centem sincs — sóhajtott a rongyos. — De nem pénzért teszem, csakhogy valamit ehessek, mert máskülönben éhenhalok. — Ha csak enni akar — mondta Ribber — jöjjön velem ide, hozatok önnek ételt. De a férfi visszalépett és azt dünnyögte, hogy az oly rongyos embert, mint ő, belépni sem engedik. — Dehogy nem. Felelek róla, hogy beengedik — válaszolt Ribber. — Az étlapon feltüntetett fogások kitűnőek és olcsók. Beafsteak például csak tizenöt cent. Menjen csak be, tette hozzá s volt a hangjában valami, ami kénysze- ritette az embert arra, hogy akarata ellenére is , bemenjen. — Ez az ember közel van éhenhaláshoz, — szólt Ribber — huszonnégy óra óta nem evett. Hozzon neki mindent, amit kér. Az éhes ember rosszkedvűen nézett maga. elé, de a pincér vigyorogra pislantott rá tálcája mögül s annyira szemtelen volt, hogy bizalmasan intett Ribbernek, aki egy fél dollárt nyomott a markába. Az éhes ember tejet kért, de Ribber ehelyett két roastbeaf-et rendelt sült krumplival, forró zsemlével, két omelette-tel, kávéval és szalonnás sonkával. — Az ördögbe 1 kiáltott az éhes ember. — Minek tart ön engem ? — Éhesnek, — felelt Ribber kifogástalan udvariassággal. Ellenkező esetben pedig csaló-' nak s ha netalán az utóbbi lenne, azonnal át is adnám a rendőrségnek. Ribber elegáns magatartással a falhoz támaszkodott s látszólag a hirdetéseket nézte a falon. A rongyos kétségbeesetten működött, százszor is elátkozva magát evés közben. Valahányszor egy tálat kiürített, Ribber sétabotjával egy másikra mutatott s az éhes kétségbeesett ábrázattal nyúlt újból az ételhez. Az emberek kacagtak s a korcsmáros meg volt elégedve. — Egy egész évre valót ettem most — morogta az éhes. Aztán Ribber felé fordult. — Ön nagyon okosnak tartja magát, ugyebár? De ha ön tréfál s mulattatására nem sajnál annyi pénzt kiadni, tegye. Azonban vigyázzon, nehogy éjjel találkozzam önnel, mert akkor nem jó vége lesz a dolognak 1 Tajtékzó dühvei, ökleivel fenyegetőzve tartott az ajtó felé. — Egy percre! — kiáltott Ribber. — ön nem fizette ki a reggelijét.
