Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-06-01 / 44. szám

1911 junius I.

TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK

3

nének, akik méltán kiegészíthetik a hivatalos bürokrácia munkáját.

Melyik becsesebbik, a hivatásos, fizetéses hivatalnok munkája, vagy azé, akit szive és Ízlése köt bizonyos ügyhöz ? Sokan vitatták ezt a kérdést, de ennek megvitatása fölösleges, mert kétségtelen, hogy a legjobb, hogyha mind a két munkaerővel rendelkezünk.

Saját hivatalbeli tapasztalatom mindig az volt hogy az önkéntes, független ember közreműködése azért fontos, mert neki a kormánnyal szemben több az iniciativája, több a bátorsága és mig a hivatalnoknál nem lehet többet várni, minthogy végrehajtsa a fölebbvalók intenciót, addig a független ember a minisztereket ösztökélni, hibáikra és mulasztásaikra figyelmeztetni meri, ami mindig a szolgálat előnyére van.

S előnye a szabadság rendszerének az is, hogy a pénzt attól veszi, aki az illető ügy iránt érdeklődik, aki adni akar és akinek pénze van, holott az állam az adó mindig igazságtalan módjával veszi mindenkitől a pénzt.

Néha az állam és a társadalom közegei között kölcsönös féltékenységet láthatunk. Ez nagy hiba és csak az emberi gyengeségből származik. Az ügy érdeke a vállvetett, harmonikus munkát köveleli meg és a legjobb eredmény akkor lesz elerhető, ha minden bizalmatlanság, rosszakaratú versengés kizáródik és egymást segítik, egy célt szolgálnak a különféle erők.

Egy további haszna a liga szereplésének az, hogy a társadalom érdeklődését a gyermekügy iránt ébren tartja és ezáltal közvetlenül magának az államnak tévékenységére is buz- ditólag hat.

A néma gyermeknek az anyja sem halja szavát.

A szakszervezetek idejét éljük. Csaknem minden érdek megszerveződik 4s szervezet által akar hatni és szervezet által akarja magának azt a helyet megszerezni, amelyre szükségé van. Csak a szervezés ad erőt.

A kormányok a politikai küzdelemtől elfoglalva könnyen elhanyagolhatják azokat az érdekeket, amelyeknek nincs, ha kell lármás védője is. A centralizációnak egy nagy baja, hogy minden egy ember akaratától függ, minden attól függ, hogy milyen gondolkozásu az egyes miniszter. Az egyes miniszterek pedig könnyen egymástól eltérő módon gondolkozhatnak és köny- nye.n megtörténhetik, hogy olyan követi azt, aki a gyermekvédelemre nagy súlyt vet, aki annál mást fontossabbnak tart. Könnyen akad oly miniszter, aki a takarékosságot helyezi mindenek fölé és nem látja, hogy a legnagyobb pazarlást az viszi véghez, aki ott takarékoskodik, ahol az emberi erő gyarapításáról és föntartásáról van szó, hogy a legrosszabb üzlet az egészséggel és az emberi élettel kevesebbet törődni, mint a pénzzel. Könnyen akadhat olyan miniszter, aki csak a politikai kérdések iránt érdeklődik, a hatalmi tényezőkkel foglalkozik s akinek egész figyelmét a hatalomért való küzdelem veszi igénybe és ezért a humanisztikus feladatokat és kulturális ügyeket elhanyagolja, kicsinyli. S megtörténhetik, hogy az utód kicsinyességből, emberi gyengeségből bizonyos ügyet éppen azért hanyagol el, mert az elődje nagy súlyt helyezett reá. Azzal, hogy mást tesz, mint az elődje, bizonyítani akarja, hogy jobban ért a dologokhoz. Ennél csak annak az érdeknek szolgálata lesz biztosítva, amely elég erősen van megszerezve úgy, hogy a miniszter érdeke is megkívánja annak kielégítését. Csak azon ügy alapja van állandóan biztosítva, amely iránt a társadalom maga is érdeklődik. Következetes irány betartása csak ott erhető el, ahol maga a társadalom követeli meg a bizonyos irányú tevékenységet.

Ez teszi olyan nagyon fontossá a liga szerepét. Legyen a liga a gyermekek szakszervezete, fejlesszen olyan közszellemet, amellyel minden kormánynak számolnia kell, ne csak egyesek Ízlésétől függjön a gyermekek nagy fontosságú érdeke.

Most még csak a haszonról akarok megemlékezni, amellyel ? liga tevékenysége jár.

Minden életerős, alrtüisztikus alapon álló intézmény magának a társadalomnak erkölcsi értékét fokozza. A szociális kötelességteljesitéé- I nek, a nemes emberbaráti érzésnek melegágya és iskolája minden intézmény, amelyhen a társadalom szociális és emberbaráti munkát végez. Minden érzés, amely tettekben nyilvánul meg, amely munkához vezet, ezen munka által meghatványozódik, megerősödik. A kötelesség teljesítése a kötelességérzést erősiti.

Midőn a liga utján a társadalom jobbmódu része a nyomor enyhítésével foglalkozik, mindinkább kifejlődik a társadalomba az a tudat, hogy a legnagyobb, a legégetőbb kötelességet teljesítjük, ha enyhítjük a nyomort és a bűn ellen küzdünk.

De végzem szavaimat. Arra kérjük a liga vezetőségét, hogy folytassa áldásos működését. Bennünk bizalomteljes támogatásra számíthat, mi tudjuk, hogy mikor őt követjük, hasznos, szükséges munkát végzünk.

VÁRMEGYE.

— Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága, folyó havi szokott ülését, Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos főispán elnökléséyel e hó 14-én tartja meg.

VÁROSI ÉLET.

Városi közgyűlés. Szekszárd r.-t. város képviselőtestülete május hó 3l-én dr. Szent- királyi Mihály polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Szondy István és Vesstergombi Antal képviselőtestületi tagoknak jegyzőkönyv hitelesitőkül való felkérése után a következő határozatokat hozták.

1. Tudomásul vették a polgármester jelentéseit, hogy a belügyminiszter a múlt évi országgyűlési képviselőválasztásra kirendelt katonaság ellátása és egyébb költségek fejében 729.16 K,

a Moz.lán József kolerás beteg elkülönítése alkalmával felmerült kiadások fejében 732T6 K a városnak megtéritetett.

2. A Béri Balogh Ádám-utcai menedékház elhelyezésére Steiner József, Szabó Géza, Leopold Kornél dr., Vesztergombi István és Nagy György felszólalása után 9000 koronáért megvették Orosz Mátyásnak, a Béri Balog Ádám-utcaában levő házát s elhatározták, hogy azon 29355 K 68 fillér költséggel menedékházat építenek. A költségekre a szegény alapból 40000 koronát kölcsön vesznek.

3. Az esküdtképesek összeíró bizottságába Mayer Gyula és Szeghy Sándor képviselőtestületi tagokat küldték ki.

4. A déli vasúti hozzájáró ut kiskockakővel való burkolásának költségére 9313 K 20 fillért megszavaztak, ennek két részletben való kifizetését és a felszabadult 900 K fentartási költségnek a város részére való átengedését kérik.

5. A Henczel Péter, az Almássy cukrászda és Lencz Károly által birt »Szekszárd Szálló«-beli üzlethelyiségek bérbeadására tartott árverést, minthogy az nem járt a kellőre edménnyel, nem hagyták jóvá, hanem uj árverést rendeltek el.

6. A »Szekszárd Szálló<-ban levő s eddig Bóday Gusztáv által 210 koronáért birt üzletet Erdős Nándornak 265 korona évi bérért bérbeadták.

7. Ronstanczer László városi pénztárosnak 3 heti szabadságot adtak.

HÍREK.

— Személyi hírek. Perczel Dezső vbt. tanácsos, országgyűlési képviselő, hosszabb távoliét után hétfőn Budapestre érkezett és újból átvette az Országos Nemzeti Munkapárt ügyeinek vezetését.

Gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos, főispán Budapesten reszt vett a Dunántúli Közművelődési Egyesület legutóbbi közgyűlésén.

Bartal Béla nagybirtokos több heti tartózkodásra Karlsbadba utazott.

— Miniszteri biztos látogatása Bonyhádira. A bonyhádi irgalmas nővérek polgári leányiskoláját pénteken és szombaton látogatta meg Gurgulics Antal min. kiküldött dr. Jozgits János esperes, igazgató kíséretében és úgy a tanítás eredménye, mint az iskola felszerelése fölött teljes megelégedését fejezte ki az igazgatónak és tantestületnek.

— Bezeréd] Istvánszobra. A BezerédjIstván szobor ügyében megalakult végrehajtó-bizottság, melynek elnöke Simontsits Elemér alispán, nemsokára megteszi a kezdeményező lépéseket. Janko- vics, Horvai és Radnai szobrászokat szükebb pályázatra hívják fel, úgy, hogy a szobornak jövő év május havában már készen is kell lenni, hogy a leleplezési ünnepély összeessék a DKE. itt tartandó közgyűlésével.

— UJ Ügyvéd. Dr. Geiringer Bertalan ügyvéd tudatja, hogy Bátaszéken ügyvédi irodát nyitott.

férfinál és mégsem akad nő, aki — alkalom adtán — legalább egy ilyen rossz bestián meg ne könyörülne ! ?

S végül okos minden asszony, okos mindenek felett, de kiváltképen okosabb a férjénél, akit gyarló gyengeségeinek a pórázán tetszése szerint vezet. A bölcs elhallgatott. A testvérek azonban kárörvendő sürgetéssel estek most neki:

— Hiszen az előbb azt mondtad, hogy gazdag is minden asszonyV ez már csak mégsem igaz ?

— Dehogy nem 1 — felelt az kis vártatra, némi gondolkodás után. Ki mondhatja, hogy gazdag ? A gazdagság nagyon relativ valami. Gazdag az : akinek mindig megvan a szükséges néhány garasa vágyai kielégítésére. Már pedig olyan asszony nem létezik, aki ne találna pénzt a házban arra, hogy uj, divatos kalapot vegyen magának! Menjetek hát békességgel és örüljetek, hogy feleségeitekben nemcsak az óhajtott egy jótulajdonságot, hanem valamennyit megleltétek 1 A testvérek megnyugodva hagyták el a barlangot és eszükbe jutott, hogy jó volna meglátogatni öreg apjukat, akit már egy éve nem láttak.

— Mit csinálsz szomorú magányodban ? köszönték őt.

De az öreg szégyenlős, zavart mosolygással hebegte:

— Hát, hát, csak megvagyok valahogy; nem vagyok egészen elhagyatva! Tudjátok, nagyon megszántam azt a szegény kis pásztorleányt, aki a birkáját mindig a temető mellett legeltette és elvettem — feleségül.

— Hát boldogult anyánk emlékét már egészen elfeledted ?

— Oh dehogy-! Sőt, • épen ellenkezőleg! Az ő szent poraiból nőtt ki egy rózsa, véletlenül ezt tűztem a szegény: kis lány kebelére s ez oly melegséggel tölté el őt irántam, hogy anyátok szeretetét éreztem belőle magam felé sugározni! De várjatok csak, mindjárt bemutatom nektek a ti kis mostohaanyácskátokat. Meglátjátok, milyen szép, milyen jó, milyen okos és — pénze is van ám: tegnap is uj burnuszt vett magának 1

A testvérek nevetve néztek össze, mialatt az öreg bement és mások gyengéjét lemosolygó fölénynyel mondták :

— Nagyszerű, micsoda uj dolgokat fedez fel az öreg ! ? Egyszerre azonban jajveszékelve támolyog elő apjuk a házból.

— Mi baj, mi történt ? — kérdik a fiuk.

— Jaj, Allah legyen irgalmas mindnyájunknak ! Az anyácskátok nincs sehol! A fiuk megszánták az öreg fájdalmát; tűvé tették vele együtt az egész házat, de hosszas keresés után is, csak egy levelet találtak, amely a következő- képen szólt:

»Öregem 1 Ne keress, ne sirass! Te olyan csúf, olyan rossz, olyan együgyü s emellett olyan koldus vagy, hogy nem tartom ki veled tovább ! Nevetségesen ru; vagy, mert sántikáló korod dacára úgy ugrálsz körülöttem, mint egy fiatal szofta s ez nem illik kopasz fejedhez ; rossz vagy, mert megcsaltál: az én hajam aranyáért — szakállad ezüstjét adtad csak cserébe; buta is vagy, mert azt hiszed, hogy egy fiatal teremtést boldoggá tesz, ha böngészni járhat a szőllődbe, amit már mások leszüreteltek ; s végül pipogya koldus vagy, mert reszkető térdekkel koldulsz egy-egy szál virágot,

mikor bátor kézzel egy egész kertre valót rabolhatnál 1 Itt hagylak tehát és elmegyek az ifjú kereskedővel, aki tegnap erre járt: A te sivár, unalmas kunyhódban be kellett érnem egy vén tevével, annál lesz huszonnégy, mind megrakva rogyásig a szebbnél-szebb, drága, tarka szövetekkel. Felejts el tehát, amint én is megigérem, hogy el foglak felejteni; de egyet ne felejts el soha s ez a következő jótanács : Ne osztogasd te a bűvös rózsáidat már senkinek ! Mert az a rózsa, amit a feleséged sírjáról törsz le, illatozhatik ugyan egy darabig, de az már nem ver gyökeret, akárkinek a keblére tűzöd is. A rózsa pedig, amelynek gyökere nincs, egy pillanatra elbódithat talán illatával, de sohase futja be ablakodat, sohase rak azon fészket a boldogság csicsergő madara!«

Soká tartott, mig a zokogó öreg felocsúdott fájdalmából. De mikor végre magához tért, kiment a temetőbe, kivágta a rózsatőt s néhány nap múlva egy ciprusbokrot ültetett a helyébe.

A fiuk is hazamentek ; azonban nemsokára visszaköltöztek nejeikkel együtt Bassorába, hogy ezentúl állandóan apjuk körül lehessenek. Az öreg most már igazán megtört; lassankint mégis, az aggság szelíd, derűs nyugalma szállotta meg lelkét és még igen sokáig gyönyörködött abban a kedves zenében, melylyel az egymás nyakára szaporodó unokák, mint valóságos orgonasipok vették körül.

És közel száz éves korában azon óhajtással az ajkán halt meg : vajha még a szekszárdi izraelita templom uj orgonájában is gyönyörködhetett volna!