Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-05-18 / 40. szám
XXI. (Ilii.) évfolyam. 40. szám. Szekszárd« 1911 május 18« T0U1AVÄRHEGV í ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre . Pél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 16 fillér. Eliöfizetóseket és hirdetéseket a kiadó- ki vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Egyes szamok ugyanott kaphatót. Szerkesztőségi telelon-szám i 18 és 24. —*• Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Tfiuirnt. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képuiseloház illése. Budapest, május 11. d. u. 2 óra 25 p. A képviselőház ma délelőtt tartott ülésében Návay Lajos elnöklésével folytatták a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalását. A jegyző egyenkint olvasta a tételeket, melyek egymásután elfogadtattak. Az iparfejlesztés tételénél Szkicsák Ferenc néppárti az iparos oktatás fejlesztését követelte, mire Lukács László miniszter válaszolt. Horváth Mihály kormányintézkedést kér a munkásbiztositó kebelében előforduló viszályok megszüntetésére és az intézmény reformját sürgeti. Haydin Imre novelláris utón kéri a bajok orvoslását, mit Lukács miniszter felszólalásában megígért. A posta és távirda tételénél Giesswein Sándor kéri a vasárnapi munkaszünet kiterjesztését a posta körére is, úgy, mint az a külföldön történik. Kihallgatás Gödöllőn. Budapest. (Érk. i. u. 2 óra 10 perckor.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Tomasich Miklós horvát bán ma délelőtt automobilon Gödöllőre mentek, hol a király délben a miniszterelnököt, délután 1 órakor a horvát bánt külön kihallgatáson fogadta. Achim halálához. Békéscsaba. (Érk. d. u. 2 óra 20 perc.) Az Achim András országgyűlési képviselő lelövése tárgyában megindult vizsgálat adatai szerint a Zsilinszky fiuk előre megfontolt szándékkal követték el tettöket. A csendőrsóg kiderítette, hogy bűntársaik is vannak. Számos letartóztatás várható. Tachler János nyomdász, laptulajdonos vallomása szerint a Zsilinszky-fiuk előtte fenyegetődztek, hogy ha Achim lapja atyjokról újabb közleményt találna hozni, ők leszámolnak Achimmal. Ma délelőtt óriási néptömeg vett részt a templomban Achim requiemjén és azután a temetőbe vonultak, hol Achim sírjánál Kulcsár Béla szerkesztő beszélt. Nem egy ember ölte meg Achimot, mondotta, hanem az úri osztály. Ezután a nagy néptömeg megesküdött, hogy Achim elveit örök időkre követik. Öngyilkos molnár. Dunaföldvár (Érk. d. u. 2 óra 35 perckor.) Vörös Ignác molnár revolverrel fejbe lőtte magát, mert anyagilag teljesen tönkrement. Városi legelők létesítése _____Szekszárdon. A sz ekszárdi kisgazdák sertéslegelő bérletének kérdése sokak előtt lappáliának tűnhetik ugyan fel, de mégis megérdemli, hogy vele tüzetesebben foglalkozzunk. E kérdés elbírálásánál nem az a lényeges, hogy a szekszárdi kisgazdák kapjanak-e és hol, mennyi, mily áru sertéslegelőt a város földjeiből, hanem az, hogy Szekszárdon egyáltalában nincs városi legelő, sőt a város határában még megjelölni is alig lehet oly területet, mely közös legelőül alkalmas és a szükséghez képest használatba vehető volna. E sajnálatos körül nényre vihető vissza az a hanyatlás, mely Srekszárdon a szarvas- marha és sertéstenyésztés terén évről-évre nagyobb mértékben mutatkozik és ami a hús- és zsirdrágaság aránytalan fokozódását vonja maga után. A városi legelők teljes hiánya pedig az előző korszak rövidlátó és felületes községi vezetésére vihető vissza, mely engedte, hogy a szekszárdi gazdaközönség önző vágyainak teljesítésével a város tulajdonát képező legelők, erdők és egyéb földek felosztassanak, anélkül, hogy a közös legelők számára feltétlenül szükséges földterületek kihasittassanak. Ennek a meggondolatlanul rövidlátó és bűnösen önző eljárásnak közvetlen következménye az lett, /hogy a gazdák az ujonan nyert földterületek nagy részét is szőllő-kultúra alá vették, holott azok túlnyomó részben nem szőllő talajok és messze esve a város belterületétől, csak nagy fáradsággal és nehezen müvelhetők. A szekszárdi lakosság tehát az uj szőllőterü- letek munkába vételével a rendes munkaerején erősen túlterjeszkedett, ami oly kiváló borvidéken, mint a szekszárdi, megbocsáthatatlan hiba. ( ^ Közvetett következménye pedig a földosztásnak az lett, hogy a szarvasmarha és sertés-tartás — legelők hiányában és a folytonos istálózás következtében beálló állatbetegségek és elhullások folytán, egyre nehezebb, költségesebb és veszteséggel já- róbb lett, ami a trágya aránytalan megdrágulását és nagymértékű hiányát vonta maga után. Már pedig oly kiváló szőllővidék, mint a szekszárdi, az istálótrágyát nem nélkülözheti. Pótszerek, mesterséges trágyák ideig- óráig alkalmazhatók kisebb-nagyobb hatással, de a szekszárdi agyagos szőllőtalaj istálótrágya nélkül tartós sikerrel nem művelhető. Ezek után talán nem is kell bővebben bizonyítanunk, hogy mily átkos utóhatással volt Szekszárd borvidékére és első sorban gazdaközönségére nézve a közös földek felosztása és a legelők megszüntetése és épen ezen alapon nem kell tovább fejtegetnünk, hogy a létező bajokon csak úgy segíthetünk, ha minden erőnkből azon leszünk, hogy mentül előbb városi legelőket létesítünk. A szekszárdi kisgazdák vállalkozása nyomán megnyugvással várhatjuk, hogy a sertéslegelő kérdése, ha csak ideiglenesen is, hamarosan megoldatik. Nagy haladás lesz ez is. De ezt még nem tartjuk elegendőnek. Magának a városnak kell azon lennie, hogy marhalegeló is létesittessék. Erre a célra a városnak elegendő földterülete nincs, ezt sajnosán tudjuk, de úgy gondoljuk, hogy a város külterületén levő földekből aránylag csekély áldozattal könnyen lehetne alkalmas területeket legelő céljára összevásárolni. Ha pedig ez legyőzhetetlen nehézségekbe ütköznék, amit különben nem igen hiszünk, — akár az alapítványi uradalomtól, akár magánbirtokosoktól, bérlet utján kell megfelelő legelőterületeket biztosítani. És erre vonatkozólag a lépéseket a városnak kell megtennie, nem várva be, hogy a szekszárdi kisgazdák mozognak-e ? Mert ha a szekszárdi kisgazdák esetleg nem mozognak is, az állattenyésztés hanyatlásából előállott és a szekszárdi szőlőkulturát fenyegető bajok mégis megvannak és ezek a bajok nemcsak a gazdákat, de a város egész közönségét és magát a város pénztárát is a legérzékenyebben sújtják. Szekszárd városának lakossága túlnyomó részben kisgazdákból áll, akiknek ügyét szeretettel felkarolni és jó útra vezetni a város kötelessége. De legelső sorban kötelessége a városnak arról gondoskodni, hogy Szekszárdon marha- és sertéslegelők létesüljenek. Ezeknek haszná, látszólag, a kisgazdáknak jut ugyan, de közvetve talán még fokozottabb mértékben javít — a drágaság csökkentése által — a nem-gazda lakosság helyzetén. Állattenyésztésünk és szőlőkultu- ránk helyzetének javítása egyaránt megkívánja ezt a várostól és a város ez erkölcsi kötelességének teljesítése elől ki nem térhet. F. M. Dunaföldvár kérvénye az igazságügyminiszterhez, járásbíróságának kibővítése és a székesfehérvári törvényszékkez csatolása irántr Nagyméltóságu Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk ! Tolnavármegyében fekvő Dunaföldvár nagyközség képviselőtestülete folyó évi április hó 19-ík napján megtartott rendkívüli közgyűlésen egyhangúlag hozott határozattal megbízta a községi elöljáróságot, hogy a dunaföldvári kir. járásbíróság illetékességi körének kibővítése, valamint a kir. járásbíróságnak a szekszárdi kir. törvényszék helyett a székesfehérvári kir. törvényszékhez leendő átcsatolása iránti indokolt kérelmét a nagyméltóságu igazságügyi kormányhoz, illetve ennek utján a kormányhoz nyújtsa be. Ezen határozatnak megfelelőleg van szerencsénk kérelmünket mély tisztelettel benyújtani. Minthogy a kérelem kettős irányú, ennek megfelelőleg érveinket is kettős irányban fejtjük ki. I. A kérelem első része arra irányul, hogy a dunaföldvári kir. járásbíróságnak illetékességi köre kibővittessék. Kibővittessék akként, hogy mostani községei, névszerint Dunaföldvár, Bölcske, Madocsa és Németkér meghagyatván, ezekhez még a Fejérmegyéhez tartozó Előszállás, Herczegfalva, Baracs és Kisapostag községek csatoltassanak. Ezen kérelemnek legfőbb, de minden másnál hatalmasabb indoka az, hogy a csatoltatni kért négy községnek Dunaföldvár a természetes központja. Még pedig nemcsak földrajzi fekvése, hanem lélekszámbeli nagysága és vezető szerepe folytán is. A községünkről adott rövid leírás azonnal megerősíti ezen állításunkat. Dunaföldvár lélekszámra nézve Tolnavármegyének második, de földjei, határa nagysága, gazdasági termelése, ipar és kereskedelem tekintetében elvitázhatatlanul az első községe. Lakosainak száma: 12,117. Határa 20,318 kát. hold: Állami adójának összege 160,931 K 49 f. Iskoláinak száma: 24. —Népiskoláin kívül van még l gazdasági, felsőbb polgári magán fiú- és leányiskolája és minden valószínűség szerint a leg- I közelebbi jövőben ide lesz áthelyezve a gyönki felekezeti ref. gimnázium is. Van fejlett kézműipara, élénk vasúti és hajózási forgalma és kereskedelme.. Négy virágzó pénzintézete, számtalan szövetkezete, kaszinó és olvasó körei» jótékony nőegyletei. Lakossága pedig szinma- j gyár. Szóval Dunaföldvár csakis a törvény köz-
