Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-05-08 / 37. szám

4 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1911 május 8. hogy mily nagy az űr, mekkora a veszteség, mely az elköltözött után maradt. Nincs példája egyhamar, nincs is száma a sok igazgyöngynek, melyek mélységes fájdal műnk tanuságtételéül a ravatala körül látha­tók voltak. De a bánat — jól tudjuk — személyek­hez fűződik, az a tegnap és ma ellenkező ér­dekei szerint igazodik, enyhül és ezekkel el múlik. Akit azonban egy egész társadalom könnyé nek hullása és elismerése kisért utolsó utján, akinek elévülhetetlen érdemeit a jótékonyság terén maradandó alkotások hirdetik, — nem lehet, nem szabad megállanunk könyhullajtá- sainknál, melyekkel csak szivünk sajgó fájdal­mán segítettünk, hanem örök emléket kell állí­tanunk, hadd tudják és érezzék szüntelen a késő utódok is, hogy egyesületünk alapítójának mily nagy szeretet égett fenkölt szivében és mekkora rendíthetetlen akaraterő buzgott ereiben Azért kérem a mélyen tisztelt közgyűlést, hogy indítványomat elfogadni méltóztassék.« Az indokolás mélyen meghatotta a köz­gyűlés tagjait, alig maradt száraz szem. Hisszük, hogy ezen indítvány, amelyet lelkesedéssel fo­gadott a közgyűlés, viszhangra fog találni az emberbarátok szivében. Csak fényes eredménye lehet ezen mozgalomnak, amelynek megindítá­sára oly nemes hévvel és lelkesedéssel vállal­kozott Szévald Oszkárné, a választmánynak ezen kedves és rokonszenves tagja. Szévald Oszkár olvasta fel ezután Schneider Jánosnak, az ovoda gondnokának következő, az egyesület nagyjelentőségű uj törekvését jelző következő indítványát: »Tisztelt Közgyűlés: Indítványozom, hogy mondja ki a tisztelt közgyűlés, hogy foglalkozni óhajt ama kérdés­sel, hogy miként lehetne az elhagyott gyerme­kek erkölcsi és testi nevelését oly módon biz­tosítani, hogy azok kikerülvén az életbe, a hazának és társadalomnak hasznos polgárai legyenek és igy módot keres arra, hogy nap­közi gyermekmenhelyét állandó gyermekmenhely- lyé alakíthassa át. Amenyiben ezen indítványomat elméltóz- tatna fogadni, úgy kérem a tisztelt közgyűlést szíveskedjék a részletek és módozatok megbe­szélésére a tisztikarból és azon felül még 10 tagból álló bizottságot megválasztani. Indítványomat a következőkkel vagyok bá­tor megindokolni. Egyesületünk alapitójának és nem rég el­hunyt kiváló elnökének emléke iránti őszinte mély tisztelet és kegyelet adja kezembe a tollat, hogy eme indítványomat megtegyem. Az Ő ne­mesen érző szivének meleg óhaja - volt, hogy egyesületünk foglakozzék ezen eszmével és kövessen el minden lehetőt, hogy az eszmét meg is valósítsa, ezzel hozzájáruljon legalább egy porszemmel ahhoz, hogy hazánknak becsületes munkáskezeket neveljen azokból, akiknek nagy része, — szülők hiánya, a mostoha nevelés és főként azért, mert amikor 15 évet betöltvén ki­kerülnek az élet forgatagába, senki sem áll mellettük, hogy jó tanácsot és anyagi támoga­tást nyújtson nekik — és igy Istent, hazát és embereket nem tisztelő dologtalanok züllött táborába kerül. Nem tartom szükségesnek ezen eszme ne­mes voltát, annak a mi egyesületünk működési körébe való tartozóságát fejtegetni, de mielőtt befejezném tiszteletteljes indítványom indokolá­sát, bátor vagyok megemliteni, hogy ezen eszme megvalósítása érdekében már történtek illetékes tényezőknél puhatolódzó lépések, akik megígérték, hogy szives készséggel fogják egyesületünket a haza és emberszeretet jegyé­ben megindítandó eme fontos szociális törekvé­sében támogatni.« A közgyűlés egyhangúlag elfogadván ezen indítványt, megválasztotta a Simontsits Béláné menhelyet előkészítő bizottságot. Elnökké báró Schell Józsefnét, tagjaivá Triebler Ilmát, özv. Süss Istvánnét, Kováts Dávidnét, Bajó Pálnét, Rubinstein Mátyásnét, Tekus Viimosnót, Wolf Henriknét, dr. Fent Ferencet, Janosits Károlyt, dr. Kramolin Gyulát, Kurz Vilmost, Szévald Oszkárt, dr. Török Ottót és Schneider Jánost. Ezután az uj elnök éltetésével a közgyű­lés véget ért. Mielőtt azonban az impozánsan lefolyt közgyűlés tagjai eltávoztak volna, még egy bájos és kedves jelenetben volt részük. A kis Óvodások a kedves testvérek vezetésével bevonultak a terembe, énekelve üdvözölték az uj elnököt, majd pedig csinos üdvözlő beszéd kíséretében Názer Margitka szép csokrot nyúj­tott át neki. Az elnöknő megköszönte a kis apróságok figyelmét és megigérte, hogy gyak­ran meglátogatja őket. —S. Felhőszakadás és jégverés. Az egy hét óta tartó erős esőzés napról- napra megújulva szombaton délután valóságos ítéletidővé fajult. A vihar Szekszárd vidékéről — szerencsére: nagyobb kártevés nélkül elvo­nult éjszak felé és Agárdot elhagyva teljes erejét Medinán túl Kölesd, Kistormás és Varsád felett adta ki. Oly óriási felhőszakadás pusztí­tott itt, rettenetes jégesővel vegyest, minőről az emberek még nem emlékeznek. A patakok meg­dagadtak, a völgyek szinültig megteltek a ro­hanó árral. Borjád és Kölesd között a Sión töltésszakadás állt be és a vizár elborította a kölesdi szigetet, beiszapolva a termőföldeket. Igen sok ház összeomlott, igen sok széna- és szalmakazlat, valamint könnyebb ólakat a vizár magával ragadott, elvitte továbbá a vizár a községi vizmalmot, Krausz kereskedő raktárát és az Engel-féle fatelepet, öt gyermeket és egy asszonyt kimentettek, akiket az ár magukkal ragadott. Igen sok háziállat elpusztult. A jég oly nagy szemekben és oly óriási tömegben esett, hogy az összes termést tönkretette. A Sión valóságos jégtáblák úsztak, melyet az összefagyott jégszemek alkottak. Az országutat kocsi tengelyéig érő jégburkolat fedte, mely még hétfőn se olvadt el; az országút melletti síkon négyszögöl vastagsu összefagyott jég­tömbök fekszenek. A vetéseket jégpáncél borí­totta. Az utak az említett községek, úgy szin­tén Tolnanémedi és Belecska vidékén is teljesen megromlottak. — A vetések felett az iszap fél­méteren felül van. Kistormáson 6 házból ki kellett a lakosokat lakoltatni, ezenkívül számos ház annyira megrongálódott, hogy 14 ház összedőlése várható. Kölesden Bauer János istállóját, mely a patak medrénél 4 méterrel magasabban fekszik, a viz elárasztotta, meg­töltötte és 5 tehene belefulladt, Krausz keres­kedő házának ablakán rohant be az ár és üzletét teljesen elpusztitottá, Becker János mészáros házát teljesen betöltötte a viz, állatai mind el­pusztultak ; egy félszerből Tormáson a vizárja kivitte a gőzcséplőgépet. Pincehelyen az áradat­ból egy élő lovat fogtak ki egy törött rúddal és átadták Belecska községnek megőrzés végett. A vizár a hegyekről a termőföldréteget lesodorta. A jég nemcsak a jövendő termést tette tönkre, hanem a szőlőtőkéket is. Szekszárdra az óriási veszedelemről leg­először Schell József báró küldött értesítést az alispánhoz s 5 óra 30 perckor feladott távira­tában tudatja, hogy a kölesdi elöljáróság az árvíz folytán el van zárva, intézkedni nem tud. A malompatak 100 méter szélesen folyik, házak beomlottak, kérnek segítséget. 6 óra 7 perckor aztán megérkezett a köz­ségi jegyző sürgönye is, amely részletesebben beszámol a jég és árvíz veszedelemről. A lapo­sabb helyeken levő házakba a viz beözönlött, több ház összedőlt, a kár óriási. A törvény- hatósági utakon levő hidakat megrongálta az ár, azoknak közbiztonsági szempontból való megvizsgálását, jó karba helyezését kéri. Ember­életben nincs kár. Rögtön segélyről gondosko­dott. Az alispán a táviratok vétele után nyomban jelentést tett a belügyminiszterhez, a főszolga­bírót utasította, hogy a szolgabiróval, gyakor­nokkal hatósági segély nyújtására azonnal a helyszínére menjen, értesítette egyben, hogy ő is a helyszínére utazott. Intézkedett ezen felül az éjjeli távirdai szolgálat elrendeléséről s a szárny­parancsnokságot megkereste kellő számú csend­őrség kirendelése iránt. 8 óra 40 perckor távirat jött a főszolga­bírótól, hogy az uzdi csárda előtt a viz az országutat teljesen elsodorta. A közlekedés lehe­tetlen. Intézkedést kér. Kölesdnél a Sió 10 méter szélességben a gátat elsodorta, ellene semmi sem tehető. Az összes erő oda irányul, hogy az Uzd-Borjád közti töltést fenntartsák. Az alispán távollétében, ki ekkor már a helyszínére utazott, helyettese a vármegyei fő­jegyző nyomban műszaki közeget rendelt a hely­színére s kirendelte a községi közerőt az összes környékbeli községekből. Simontsits Elemér alispán a táviratok vé­tele után nyomban kiutazott a helyszinére. __ 10 0 fáklyát vitt magával, annak fénye mellett bejárta a töltéseket s ott a helyszínen tette meg további intézkedéseit. Óriási felhőszakadás volt vasárnap délután Pakson is. A város egyes utcáin méter magas­ságban ömlött a viz, amely az ajtókon és abla­kokon a szobákba is behatolt és a bútorokat felemelte. Különösen a lapályosabb helyek szen­vedtek sokat. Egy asszonyt a vizár magával ragadott, de sikerült kimenteni, azonban egy egy Rácz Lajos nevű hat éves gyerek a vizár- ban lelte halálát. A felhőszakadás a környéken is igen nagy károkat okozott és több helyen jég is pusztított. Szombaton temették el Hieronymi Károlyt, a kereskedelmi minisztert. Rövid betegeskedés után, váratlanul oltotta ki életét a halál, nagy veszteségére és szomorúságára az egész magyar nemzetnek, mert Hieronymi egész életében a munka, a fáradhatatlan és céltudatos, eredmé­nyes munka embere volt, aki munkásságával önmagának díszt, elismerést és tekintélyt, nemze­tének pedig hasznot szerzett. Egész férfi volt, a tanácsban bölcs és megfontolt, a küzdelemben elszánt és önfeláldozó, a cselekvésben gyors, erős és megingathatatlan. A munkapárt alaku­lásával bekövetkezett regenerációnak ő volt egyik legkiválóbb irányadó tényezője és a »munka­párt« elnevezésnek az ő egyénisége, alkotás­vágya és qualitásainak értékelése adta meg a jogosultságot és szerezte meg az elismertetést. Érdemei előtt az egész nemzet pártkülönbség nélkül meghajtotta elismerése zászlaját. Sírja előtt meghatva állnak a nemzet legjobbjai. Nemes példája hasson termékenyitőleg a kortársakra és utókorra! — A tolnamegyei munkapárt részvéte. Hieronymi keresk. miniszter elhunyta alkalmá­val az egész nemzetre kiható súlyos veszteség érzése alatt a tolnamegyei nemzeti munkapárt elnöke: Széchenyi Sándor gróf vbt. tanácsos az országos munkapárthoz intézett táviratban fe­jezte ki legőszintébb részvétét az országot és a pártot ért súlyos csapás fölött. Erre az or­szágos nemzeti munkapárt a következő távirati választ küldötte: Nagy méltóságú Gróf Széchényi Sándor úrnak Nagydorogh. Tolnavármegj.e munkapártjának meleg részvétéért fogadja úgy a nagyérdemű elnök­ség, mint pártunk ottani minden tagja hálás köszönetünket. Az országos nemzeti munkapárt nevében: Báró Vojnits alelnök. HÍREK. — Személyi hír. Ferczél Dezső vbt. taná­csos, a nemzeti munkapárt elnöke, szombaton este több heti tartózkodásra Nápolyba utazott. — Ápponyi Géza gróf vbt. tanácsos, főispán, holnap délután Szekszárdra jön és szerdán elnököl a közigazgatási bizottság ülésén. — A gyermeknap érdekében. Apponyi Géza. gróf vbtt. főispán megbízásából dr. Szentkirályi Mihály polgármester, a gyermekvédő liga szek­szárdi nagybizottságát folyó hó 10-ének délutáni 3 órájára tanácskozásra hívta össze a városház nagytermébe. — Érettségi vizsgaelnök, a kultuszminisz­ter a szekszárdi áll. főgimnáziumhoz érettségi vizsgaelnökké dr. Fest Aladár kir. tanácsos, fiumei kir. főgimnáziumi igazgatót nevezte ki. — Jóváhagyott alapító-levél. A dr. Szeredy József által a szekszárdi gimnáziumi tanulók segélyezése végett tett alapítvány alapitó-levelét, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter jóváhagyta. « — A szekszárdi nagytőzsdei elárusítói jog A szekszárdi nagytőzsdei elárusitási jogot, amely eddig néhai özv. Simontsits Bélánéé volt, a m. kir. pénzügyminiszter Szabó Ferencné, született Dömötör Júliának, Szabó Ferenc főgimnáziumi tanár nejének adományozta, ki már eddig is, mint társ szerepelt. — A miniszter köszöneté, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a »Dunaföldvári Taka­rékpénztár r. t.-nak amiért a dunaföldvári ma­gán polgári leányiskola részére 500 koronát adományozott, elismerését és köszönetét nyilvá­nította. — Eljegyzés. Müller Ferenc bonyhádi kereskedő eljggyezte Grósz Sárikát Zengővár- konyból. — Bíróból Ügyvéd. Gyenes József dr. nyu­galmazott szekszárdi törvényszéki biró az ügy­védi vizsgát letette és mint gyakorló ügyvéd belépett Visy László dr. pécsi ügyvéd, ügyvédi kamarai elnök irodájába. — Községi választás. Sárszentlőrinc köz­ségben bírónak Benkö István választatott meg. — Simontsits Béláné alapítványára beér­kezett adományok. N. N. 100, Szévald Osz­kárné 50, Szévald Oszkár 50, Schneider János 50 koronát. Amely adományok köszönettel nyugtatja Schneider Ján°s gondnok. Hieronymi. f

Next

/
Thumbnails
Contents