Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-27 / 34. szám
XXI. (VII.) évfolyam. 34. szám Szekszárd, 1911 április 27, Előfizetési ár: Egész évr.e . . . 16 korona. Pél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Eliöfizet lseket és hirdetéseket a kiadó* h vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze? közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Tfiulrot. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képviselőhöz öltse. Budapest, április 27. d. u. 2 óra 35 p. A képviselőház ma délelőtt tartott ülésén Berzeviczy Albert elnökölt. Bemutatja a beérkezett irományokat és felolvastatja az összeférhetetlenségi bizottságnak Lévay Lajos báró ügyében hozott felmentő ítéletét. Folytatták a földművelésügyi tárca tárgyalását. Bornemissza Lajos báró helyesli Serényi Béla gróf földművelési miniszter politikáját, aki eltalálta a módját: miként kell és lehet a gazdasági ellentéteket kiegyenlíteni. Védelmébe veszi a köztisztviselőket, akiket a létező bajokért okolni nem lehet, mert nem ők a bajok okai, hanem a rossz törvények. Kritizálja jelenlegi erdőpolitikánkat, melynek javítására felhívja a kormány figyelmét. Beszél a kivándorlásról és sürgeti a parcellázást állami támogatással. Teljes bizalommal elfogadja a javaslatot. Bosnyák Géza, Justh-párti kijelenti pártja nevében, hogy nem csak a kormány iránt viseltető bizalmatlanságból nem fogadja el a javaslatot, hanem azért is, mert a költségvetés a kormány túlzásba vitt takarékossága miatt nem felel meg a követelményeknek. Króllop Hugó munkapárti egy mezőgazdasági növénykisérleti állomás létesítését kívánja. — A javaslatot elfogadja. Szmrecsányi György néppárti képviselő (aki Lévay Lajos báró összeférhetetlenségi esetét bejelentette) indítványt jegyzett be, hogy a Ház törölje el az összeférhetetlenségi törvényt, mely a mai viszonyok között eredményre nem vezet. Polónyi Géza interpellációt jegyzett be 11 Horvátországban alkalmazott állami pénzügyi tisztviselőnek politikai okokból történt áthelyezése miatt. A miniszterelnök Bécsben. Bécs (Érkezett d. u. 2 óra 25 p.) Héderváry gróf magyar miniszterelnök ma hosszasan tárgya’t a közös hadügyminiszterrel és Bienerth báró osztrák miniszterelnökkel a katonai perrendtartás ügyében. E tárgyalások eredményétől függ, hogy Héderváry gróf kihallgatáson jelenik-e meg ma délután a királynál. Miniszterelnökünk még ma visszautazik Budapestre. A bicska. Egy emberéletnek kialvása, négy embernek nyomorékká silányitása teszi ismét aktuálissá a bicskával, e magában véve ártatlan eszközzel való hírlapi foglalkozást. Vasárnap este a Kuruc-csárda környéke egy kis csatatérhez volt hasonlatos. Elsőmásodik korosztályból bevált újoncok -— valami 15—20-an—: kedélyes kis szurkálást rögtönöztek ott. Egy legény mindjárt halva maradt a helyszínen, egy haldoklik a kórházban, három pedig emberséggel nyomhatja majd az ágyat jó ideig, ha ugyan összeszedi valahogy magát, mert a bicska meglehetősen nagy rombolással végezte véres munkáját. Nem foglalkozunk' most e tömeges gyilkolás külsőségeivel, legfeljebb a lélektani háttért világítjuk meg egy pár pillanatra. A bicskának igazi rendeltetése az lenne, hogy ott kuksoljon a zsebben, vagy a polgárember csizmaszárában s csak akkor vegye elő, ha arra szüksége van, például amikor itt az ideje, hogy a foszlós, a király által is megszeghető kenyérbe, vagy a delikatesz számba menő, pompásan füstölt húsba, szalonnába belemélyitse, már tudniillik a reggeli vagy déli étkezéskor. TARCA. A konyhában. irta: Kanizsai Ferenc. Konyha. A stelázsi polcait cikkcakkos papirboritás díszíti, amit Piros maga nyírt ki ollóval, újságokból; a cakkok közepén levő iziéses lyukakat azonban a fogával harapta. A polcokon fémedények, rézfazekak csillognak. A sárgára meszelt falon fekete pöttyök: nem tudni szögek-e, vagy aluvó legyek. Kakukos óra, fél tizet mutat. Harminckrajcáros fali lámpa ; félig lecsavarva, nehogy sok petróleum fogyjon, amiből reggel a tekintetes asszony megtudhatná, hogy itt járt a legény. A lámpa alatt kecskelábu konyhaasztal; rajta a subickos kefe, amihez egy tükördarab van támasztva. Ebben nézegeti magát a Piros. Aztán egy pici zöld üvegből szagos olajat csöppent a tenyerére, amit elken a dús fekete haján. Az olajos üveget, a tükröt, meg a subickos kefét elrejti a ládájába. És most vár. Megzörgetik az ablakot. Piros odaszokik és nesztelenül kinyitja. Az ablakon bemászik a legény, némi zajt ütve A Piros. Csitt te ! A legény: Szervusz Piros. (Leül a cseléd ládájára.) Azt hiszöm, eső lösz. A Piros: (Kiveszi a »lerniböl« a tálat. Szó n'élkül az asztalra teszi). A legény: Borulás gyün a sziget felül. (Odamegy az asztalhoz, belenéz a tálba.) Piros, tisis elmöhetsz mesztélláb. Nem szeretsz te engöm. A Piros (kanalat tesz a tál mellé): Akkor tudod mög, ki voltam neköd, ha már odakint fekszem a temetőben. A legény (fitymálva): Kása. A Piros: Az hát, kása. A legény: Ha leginkább szalonna volna a tetején. (A lányra néz) Piros. Szóbul ért az embör. Mondd mög a szömembe, hogy nem szeretsz. Minek kerülgetöd az igazságot, mint macska a forró kását. Vagy ha mán kerülgetöd, minek tartod elibém. A Piros (sírással küzd): Hát töhetök én rulla, hogy ilyen piztelen népek ? Mindön nap a végrehajtó jár a nyakukra és nincs pizük. Nincs. A bérömmel Szent Mihály óta adósok. Ha nincs pizük. Csak kására tellik nekik. A legény: Hát ögyék mög ük ! Nem vagyok én se tót, se kutya. (Eltolja a tálat.) . . . (Mély csend. Az óra ketyeg. A fal alján svábbogarak mászkálnak. Az utcáról harmonika-szó hallatszik.) A Piros: Lögyön eszöd. Ezt az egy hetet kibírhatod. A legény : Hát aztán ? A Piros: Uj helyre mögyök. A legény: Uj helyre mégysz ? Ezt még nem mondtad. A Piros: Ma szegődtem el. Péntökön már be is állok. Azt hiszöd, én nem mögölégöltem mán a kását? Kisül a szömem. Félök eléd tönni. De a tekintetös asszony nem röstelli. A legény : Hát az ura ? A Piros : Az ura ? A tekintetös ur ? Annak nem köll. »Vigyétök a fenébe eztet a kását!« így kajabál, oszt felugrik az aszfaltul, oszt el- mögy, oszt becsapja a kaput, csak úgy durran, oszt elmögy. A legény: Hová mögy ? Ehelyett azonban a bicska valóságso gyilkos eszközzé hasonul át. Nem is úgy készítik már, hogy, a kenyeret átérje, hanem vetekszik a nagysága egy kisebbfajta bajonettei, mintha arra számítanának, vájjon elég nagy-e arra, hogy a szivet is keresztüljárhassa. Minálunk a múlt években már úgy látszott, hogy a bicska kimegy a divatból. Modernebb gyilkoló eszköz, a revolver volt napirenden. Surján parasztlegények minden nagyobb teketória nélkül egymásra lövöldöztek, egyik a gyomrában, másik a mellében még talán ma is hordja az »okosabb«, a kíméletes golyót, amelyet »ártatlan kedvtelésből« beleeregettek. Akkoriban azonban egy kicsit erélyesebben lépett fel a csendőrség. Egykét razzia, íegyverelkobzás, a fegyvereladási engedély megszorítása mintha mérsékelte volna e veszedelmes divatot. Ehelyett azonban ugylátszik, most a legénység visszatér a régi szekszárdi virtushoz, a — bicskázáshoz. Hát bizony itt már nehezebb az elővigyázat, a törvényes gyámkodás. A csendőr nem nyúlhat bele senki lajbi zsebébe, hogy azt, a magában véve ártalmatlan, békességes szerszámot onnan kivegye. A szántóvető embernek bizony nem terítenek- finom ezüsttel, körme az asztal s a csilla gosnyelü bicska a kanala, kése, meg a villája; szükséges szerszám ez, mint aká csak a »masina«, vagy ott, ahol még járja: az acél, kova, tapló. Hanem igenis azért van módja annak is, hogy a bicskázási szenvedélyt lehetőleg mérsékeljük. Beszélgettem a tegnapelőtt eltemetett egyik áldozat hozzátartozójával, ki igen A Piros: Inni mögy bánatában, mert nagy a szögénység. A nagykorcsmába mögy, most is ott kosiad és csak hajnalban gyün haza. A múltkor a tekintetös asszony pofájába hajította a kását, a gyerökök ríttak, én is ríttam, mert láttam. A legény (foghegyről kóstolgatja a kását): Ejnye. A Piros: Most gazdag helyre szegődök. Ott nem lesz kása. Kibírhatod ezt az egy hetet. Péntökön helybeállok. A legény : Hun ? A Piros: Hun ? Hát az öngli Móric nagyságos uréknál. A legény: Tán csak nem a félfülü zsidónál ? A Piros: De biz ottan. A legény (lecsapja a kanalat) : Mög is ősz a fene. A Piros: Hát oszt miért ? Két pengővel többet kapok, öt vas vacsorapizt is kapok és nem maradnak adós a bérömmel. A legény : Nohát ebbül a vak is láthatja, hogy nem szeretsz, hogy soha nem is szerettél. A Piros: Mán ugyan, hogy gondolod? A legény : Úgy gondolom, hogy csöbörbül a vödörbe jutottam. A Piros: Tán bolond vagy? A legény. Nagyon is meggyütt az eszöm. Látom mán, hogy a kásával akartál elkergetni. Oszt, hogy a kásával mégse bírtál elkergetni, hát mögtróbálod a sólettal. A Piros: Hát az mi ? A legény: A kását csakugyan nem szive- löm, de a zsidóasszony föztjével mög úgy vagyok, hogy akkor lássam, amikor a hátam közepit.
