Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-04-24 / 33. szám

2

TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK

1911 április 24.

gyermektelepet. Az ügy azóta folyton érlelődött, valahol fenn, a minisztériumi magasságokban ; de végre megérett és e napokban szerencsésen eljutott a megvalósítás küszöbéig. A teleporvosi teendőkkel a belügyminiszter dr. Kramolin Gyula tb. főorvost bízta meg, a polgármester pedig felhívást kapott a gyermekeket vállalók névlajstromának' elkészítésére s igy a legrövidebb idő alatt a telep tényleges benépesítése is remélhető !

Nagyon kívánatos volna, hogy az összes illetékes tényezők vállvetett buzgósága révén a telep minél előbb és minél dúsabb virágzásnak induljon. Mert, ha egyelőre csak telepről van is szó, ez is jelent valamit, ami népszaporodást és némi gazdasági hasznot képvisel. Egy nagyszabásúvá nőtt, virágzó telepből pedig, minden vonatkozó erők előrelátó és céltudatos tömörítése mellett kifejlődhetnék még a gyermekmenhely is s ezzel a veszett fejszének nemcsak a nyeléhez jutnánk, hanem megkerülne maga a fejsze is, amely- lyel kezében városunk a gyermekvédelem elsőrendű munnásai sorába emelkedhetnék 1

—n.

A utomobil-közlekedés Tolnavármegyében.

Szekszárdnak, mint megyei székhelynek vasúti összeköttetése a fővárossal és különösen a járási központi természetű községekkel olyannyira fogyatékos, hogy az szinte szégyelni való. A Máv. igazgatóságának évtizedes konok fukarsága éppen a napokban tagadta meg hihetetlen ridegséggel azokat a torgalmi könnyítéseket, melyeket a vasúti személyszállítás javítása céljából vármegyénk legilletékesebb vezető körei az egész megye közönsége nevében és helyeslése között kívántak és kértek. A járási központokkal való összeköttetés létesi- lése pedig évtizedek óta csak jámbor óhajtás, melynek megvalósítására anyagi erőkben és vállalkozási szellemben szegény társadalmunk részéről legfeljebb egy-egy vasúti engedély terve született meg, de csak azért, hogy az engedély elnyerése után az engedély-iratok be- mohosodjanak.

Ily körülmények között a forgalmi tekintetben lidérc-nyomásként reánk nehezedő bénultságból valóságos felvillanyzó erővel hat reánk egy uj nagyszabású vállalkozás, mely angol tőkével és szellemi vezetéssel célul tűzte ki, hogy országszerte automobil közlekedést

nála levő aprópénzt kiolvasta, maga elé tette az asztalra és midőn annak sarkain a gyertyák már égtek, a tanító, mint legfiatalabb, megkezdte az osztást. Ezzel kezdetét vette a tarokk, — »krajcáros« alapon.

Jókedvűen, hatalmas ambícióval kezdtek hozzá. S mig kergették a pagátot, igyekeztek elfogni a huszonegyest, nagy hangosan mondták be a kontrákat s erősen ütötték az asztalt (hiába, ez már a tarokkal jár), nem kímélték a tréfás megjegyzésektől sem egymást. Hisz ezt a tarokk szelleme hozza magával. Bosszantották kedveskedve, nem sértő hangon az öreg nótáriust, ki mindig tarokkszámot mondott be, ugratták a tanítót, ki nem nagy bátorsággal játszott, megtréfálták a házigazdát, kinek mindig kevés tarokk jutott és biztatták, az ispánt, aki nagyon »kontrás« hangulatban volt. Smind ezt kedélyesen, kipirult arccal, mosolyogva. — Lassankint mind nagyobb lett a füst, hangosabb a zaj, merészebb a játék és sűrűbb a kocintás. Teljesen átadták magukat a tarokk élvezetének,

Volt aztán öröm, mikor elfogták valakinek a huszonegyesét! Hangos pohárcsengéssel, kacagással, tréfás felköszöntővel üdvözölték a »polgármester«-t s minél gyakrabban volt erre alkalom, annál nagyobb gaudiummal tették, — Különösen, midőn a tanító, minden óvatossága dacára, több Ízben egymásután jutott ehhez a tisztséghez!

S miután a kacagásnak vége, az üres poharakat letették a tálcára s az öreg kasznár uj pipára gyújtott, mosolygó arccal, kedves évődéssel folytatták a játékot.

. . . Most az ispán osztott. A vérbeli játékos kíváncsiságával, vegyes izgatottságával vette mindenki kezébe kártyáját s midőn azt sorbarakta, tekintetével átfutotta, kutató arccal vizsgálta partnerei arcát, igyekezve kitalálni azok lapjának >minőségé«-t. — Hisz oly sokat lehet ilyenkor az arcról meglátni. Egy hirtelen

létesítsen a forgalmi téren elhanyagolt, vagy nehezen kielégíthető helyeken.

Az angol vállalat e célból tárgyalt már Pest vármegyével és Budapest székesfővárossal, még pedig eredménynyel és kiküldötte Rozdonyi Sándor, budapesti műszaki vállalkozót, kianapok- tárgyalt Szekszárdon az illetékes tényezőkkel a Tolnamegyében létesítendő automobil-közlekedés ügyében.

A terv szerint a vállalat egyelőre 3 automobil járatot létesítene és pedig:

1. Szekszárd—Tolna—Paks—Dunaföldvár között.

2. Szekszárd—Zomba—Kéty—Hőgyész— Szakály—Tamási—Felsőireg között s innen a nyáron Siófokra.

3. Szekszárd—Kakasd—Bonyhád között.

Minden irányból naponként 2—2 automobil

indulna és érkeznék, a szükséghez képest több kocsival.

A vállalat nem kér mást, mint amit az államvasut szokott kérni az érdekelt községektől. Automobil-garage-t a végpontokon, továbbá az üzemi költségek és leírások levonásával 40/0 kamatozást a befektetett tőkéje után.

Minthogy a befektetett tőke aránylag nem nagy — a félmillió koronán okvetetlen alul marad — és minthogy a személyforgalom különösen a hőgyészi és dunaföldvári irányban igen tetetemesre becsülhető, és ezen kívül a vállalat a postaszállitás utján is szép jövedelemhez jutna, valószínű, hogy a befektetett tőke meghozza a kívánt 4 százalékos jövedelmet és bizonyosra vehető, hogy ennek a 4 százaléknak pótlása az érdekelt községek részéről csak minimális áldozatot kívánna, amely a forgalom élénkülése és megnövekedése révén, különösen a végállomásokat képező községeknél busásan meg fog térülni.

Meleg érdeklődéssel fogadjuk ez uj, nagyszabású vállalkozást és kívánjuk, hogy abban társadalmunk vezetői a kellő számban és suly- lyal vegyenek részt, hogy a vllalat irányításában megfelelő részt véve, azt a közügy javára működtessék és gyümölcsöztessék, hogy igy a rég ápolt terv: Szekszárdnak 'igazi központi székhelylyé fejlesztése egy valóban modern vállalkozás utján — testet ölthessen. P. M.

HÍREK.

—:—....... „ju ...-------------——

— Személyi blrek. Gróf Széchenyi Sándor vbtt., főrendiházi alelnök Budapestről, hol az Országos Központi Hitelszövetkezet szerdai közgyűlésén elnökölt, hazaérkezett Nagydorogra és másnap Szekszárdon részt vett a megyei gazdasági egyesület ülésén.

Perced Dezső vbtt., a nemzeti munkapárt elnöke több, mint két heti távoliét után Bonyszemvillanás — az illető honőrt kapott, megelégedett tekintet partnereire — ott van a huszas, gyors felszedése a kártyáknak — fele szin tekete tarokk, hirtelen elkomolyodás — túlnyomó a szin, sürgetése a »licitálásának — tarókkszám, a kártya letétele az asztalra — honőr nem létében »passz«-olás. És ezer. a beavatlanok előtt jelentéktelennek látszó kézmozdulat, szempillantás és más apró jel a hivatott játékos előtt megannyi tájékoztatás előre.

S miután az ispán meggyőződött az osztás helyességéről, kiadta a jelszót:

»Mehet!«

A tanitó hamarosan kimondta: »Három.« A nótárius előbb megolvasta kártyáit, feltekintett a plafonra, majd, mintha számadásába hiba csúszott volna be, újra megolvasta, ujjaival egyenkint megböködve azokat, gondolkodott egy kissé s lassú hangon mondta: »Kettő!« A kasznár bácsi és az ispán »passz«-oltak. S miután a tanitó a »kettőt tartotta«, a talont kiosztották.

Az ispán meggyőződött arról előbb, hogy tarokk nem fekszik s hogy a skart helyesen van lerakva s ismét azt mondta, csendes hangon: »Mehet!«

A tanitó, ki a pagátra ment be, röviden és egyszerűen azt jelentette ki:

»Segít a huszas .tarokk, passz !«

»Tous les trois« — mondta hangosan, mintha valami tehertől szabadult volna meg a jegyző, kezében a húszassal és huszonegyessel és várakozással pillantott partnerére, a tanítóra, kinél a skizt sejtette.

— »Pass, mehet« — mondotta a tanitó s ekként a játék nagyon csendesnek Ígérkezvén, készülődött a kihíváshoz.

—• Megálljunk csak — szólt a kasznár bácsi diadalmas pillantással közbe, mert kezében szorongatta a skizt és még hat tarokkot, összeráncolt homlokkal kártyáinak tanulmányohádról Budapestre érkezett. Tegnap Bécsbe utazott, hogy Ő Felségének megköszönje a neje elhunyta alkalmával tanúsított részvétet.

Boda Vilmos, a szekszárdi Népbank elnöke, két és fél hónapi távoliét után hazaérkezett Szekszárdra és újból átvette a Népbank vezetését.

— Pénzügyigazgatói kinevezés. A hivatalos lap tegnapi száma hozza a legfelső királyi kéziratot, mely szerint ő felsége 1910 december hó 3-án kelt legfelső elhatározásával Auguszt Ferenc pénzügyi tanácsost, pécsi pénzügyigazgató helyettest, a VII. fizetési osztályban való meghagyása mellett pénzügyigazgató vá kinevezte.

— Áthelyezés. Részér Antal posta- és távirda segédtisztet a postaigazgatóság Dombóvárról Nagykanizsára a pályaudvari postahivatalhoz helyezte át.

— Menhelyl gyermekek meglátogatása. Dr. Gobbi Gyula, a pécsi m. kir. állami gyermekmenhely igazgató-főorvosa az elmúlt négy napon át meglátogatta a Dombóváron elhelyezett, közel száz menhelyi gyermeket. A látogatás nemcsak orvosi szempontok alapján történt, hanem a kis ápoltak mindennemű életviszonyainak tanulmányozására is kiterjedt, mint azt már dr. Gobbi pedáns lelkiismeretességétől és a legapróbb dolgokra kiterjedő, csudás figyelmességétől megszoktuk.

— Eljegyzés. Steiner Kálmán, 19. gyalogezredbeli honvéd főhadnagy, Steiner Lajos szekszárdi ügyvéd fia, eljegyezte Olaszy Gabriellát, Olasey Gábor szalántai körjegyző leányát.

Dr. Fischer Miksa, paksi ügyvéd eljegyezte Weisz Lenkét, Weisz Ignác enyingi nagykereskedő leányát.

— Nagylelkű adomány. Pártos Zsigmond esperes-plebános 100 koronát adományozott a Decsen építendő róm. kath. templomra, ami annál figyelemreméltóbb, mert még meg sem indult hivatalosan a gyűjtés, csak a mint megtudta az esperes, hogy Földes várdombi plébános gyűjteni szándékszik, küldte ez összeget.

— Esküvő. Jaszenovics Géza folyó hó 30-án déli 12 órakor tartja esküvőjét a székes- fehérvári róm. kath. plébánia templomban Máthis Böskével, Máthis Kálmán számtanácsos, székes- fehérvári számvevőségi főnök leányával.

— Vas Gereben szobra Győrött. Győrött az ottani iparos- és polgári kör választmánya mozgalmat indított Vas Gereben szobrának felállítása érdekében, ki tudvalévőén Győrött töltötte jurátus éveit, ott kezdte nagy szellemének szárnyait bontogatni.

— A bedegl plébánia. Esterházy Miklós herceg, kegyur a megüresedett bedegi plébániába való kinevezésre Varga Kálmán volt tamási-i káplánt, a jelenlegi administrátort ajánlotta kinevezésre a püspöknek.

— Állatorvosi helyettesítés, a dunaföldvári járás főszolgabirája az újonnan rendszeresített paksi községi állatorvosi állásra Siklósi Arnold paksi magán állatorvost helyettessé kinevezte.

zásába mélyedt bele, pipáját újból meggyuj- totta s miután meggyőződött arról, hogy az jól ég, felcsillanó szemekkel nézte, milyen várakozó tekintettel csüngenek rajta társai. S miután ekként a hatást, melyet közbeszólási keltett, kellően kiélvezte, székében hátradőlve egy füstfelhőt bocsájtott a plafon felé s lassan, minden szót külön hangsúlyozva, nyomatékosan, mintha valami nagyfontosságu dolgot közölne — mondta ki :

— »Kontra tous les trois, huszonegyfogás !*

A tanitó ijedten nézett a nótáriusra, az szemrehányóan a tanítóra, mig az ispán ajkán csendes mosoly derengett.

Nagy csend, me’yre az öreg kasznárlakás régi, korhadt ajtószárfájában tanyázó szú-család- nak a fa lassú őrlelésével okozott zizegő munkája hozott csak némi zajt. Úgynevezett kínos csend állt be.

De a kasznár bácsi csakhamar véget vetett ennek, mert midőn látta ellenpartnereinek elnémulását, nyugodt hangon folytatta:

— Passz, mehet! Hanem, urak, erre a nagy ijedtségre igyunk előbb egyet!

Gyorsan nyúlt mindegyik a quaterkához, gyorsan ürítette azt ki s hozzá kezdtek — szokatlan nagy csendben — a játékhoz. Egy dissonáns hang sem zavarta a csendet, sőt az asztalt is elfeledték ütögetni

A tanitó volt a kihívó. Lassan, megfontolva hívta ki az első kártyát s gondolkozva tették rá a magukét a többiek. De hovatovább mindinkább izgatottabb lett a játék s lázas sietséggel hívták és adták a lapokat. Visszafojtott lélekzettel, előrehajolva ült mindegyik székén, mintha nem is krajcáros tarokkot játszanának . kasznáréknál, hanem ezrekbe menő rouge-noirt Montecarlóban. De legizgatottabb volt a kasznár bácsi, aki mintha elveszítette volna bátorságát s maga is megbánta volna nagyhangú mondását. Sürü füstfelhőket erege-