Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-04-24 / 33. szám

XXL (Vila) évfolyam.

33. szám.

Szekszárd, 1911 április 2L

Előfizetési ár:

Egész évre .... 16 korona.

Fél évre .... 8 „

Negyed évre . . . 4 „

Egy szám ára . . 16 fillér.

Eliöfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- h vatalon kiviil elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon,

POLITIKAI HETILAP;

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Egye» »zámoic ugyanott kaphatót. Szerkesztőségi teleíon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és H.

Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide' küldendők.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor.

Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Tfiwirnt. - Telefon. - Express.

— A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. —

A bécsi tárgyalások.

Bécs. (Érk. d. u. 2 órakor)

Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Hazai Samu hnnvédelmi miniszter vasárnap Bécsbe érkeztek.

Héderváry gróf d. e. 2 óra hosszat tárgyalt Bienerth báró osztrák miniszterelnökkel és délután 2 órakor kihallgatáson jelent meg a királynál ; kihallgatása egy órán át tartott.

Hétfőn reggel Héderváry miniszterelnök hosszasan tanácskozott Hazai hdnvédelmi miniszterrel azután pedig Bienerthtel tárgyalt, közölve vele tegnapi kihallgatása eredményét.

Ezután Bienerth J báró ,osztrák miniszter- elnök kihallgatásra ment á király elé, utána pedig Héderváryt fogadta a király külön kihallgatáson, ami 30 percig tartott.

Héderváry gróf kihallgatása után az újságíróknak kijelentette, hogy a helyzetről és a kihallgatás részleteiről nem nyilatkozhatik, mert a helyzet még nem tiszta. Tudatta a hírlapírókkal, hogy a délután folyamán Bienerth osztrák miniszterelnök őt fel fogja keresni és azután ő hazautazik Budapestre.

Kijelentette továbbá, hogy Ő Felsége jó színben van, a budapesti úti programmon semmi változás nem történt és bizonyos, hogy O Felsége május 2-ikán Budapesten fog lenni.

Öngyilkos főhadnagy.

Nagykikinda, (Érk. d. u. 2 6. 15 p.)

Okánovics Károly honvédfőhadnagy, aki néhány nappal ezelőtt érkezett ide, szállóbeli lakásán karászijára felakasztotta magát. Tettének oka az, hogy egy ellene vezetett becsületbeli ügyből kifolyólag a katonai becsületbiróság őt a hadseregből való kilépésre kötelezte.

Halálos ugrás.

Budapest. (Érk. d. u. 2 óra 20 perckor.)

A budapest—szentendrei vicinális vasúton halálos szerencsétlenség történt. Bárczy Jenő, Bárczy László közigazgatási biró fia a robogo vonatról leugrott, de oly szerencsétlenül, hogy a kerekek szétroncsplták. Nyomban meghalt.

Gyilkos joggyakornok.

Szeged, (Érk. délután 2 óra 30 perckor.)

Ma hajnalban Macsy József törvényszéki joggyakornok agyonlőtte Pávai Katicát, egy lelencleányt, aki náluk volt tartásban és azután önmagára lőtt. A hátrahagyott iratokból kitűnt, hogy a fiatalok szerelmi viszonyban éltek és közös megegyezéssel szánták magukat halálra.

Távirataink folytatása a Hírek között.

A szekszárdi gyermektelep.

Az újabb magyar törvényhozásnak talán legkiválóbb remeke az elhagyott gyermekek védelméről szóló törvény, mely az apátlan- anyátlan, vagy nem ritkán családi környe- zetökben is züllésnek kitett, apró szerencsétleneket állami gondozás alá helyezi.

E törvényünk, valamint az azokat kiegészítő szabályzatok )n alapuló intézményeink annyira rninjy^rüek, hogy még a sokkal fejlettebb, nyug'afi kűitúrállamok meleg érdeklődését is felkeltették és minduntalan olvasható, hogy az idegen országók utánzására rendesen alig szoruló nagy vezérállamok is elküldik szakembereiket a magyar állami gyermekvédelmi ügy tanulmányozására. Ruffy Pál és Bosnyák Zoltán nagyszabású, alapvető munkásságát és valóban apostoli lelkesedését illeti a legfőbb érdem ebben,

akik méltán büszkék lehetnek fényes eredményeikre !

A mi vármegyénk — mint annyi más intézmény terén — ebben is a korán kelő, élelmes Pécs fennhatósága alá került, aminek jogosulatlanságát semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a pécsiek által ügyesen megkaparintott állami gyermekmen- hely a hatáskörébe tartozó gyermekeknek csak egy igen csekély töredékét képes ott helyben és Baranyamegyében elhelyezni és azok túlnyomó része számára nálunk, Tolnamegyében kénytelen otthont és nevelőszülőket keresni. És meg is találja ezt, amint erről vármegyénk nagyszámú, népes és virágzó gyermektelepei tanúskodnak.

S ha már egyszer a mi hibánkból, a kezdeményező erőknek nálunk tapasztalható, sajnálatos sorvadása miatt, Szekszárdnak minden új intézmény gondolatánál megnyilatkozó, beteges — mondhatnám ősi — közönyössége folytán bele kell törődnünk abba, hogy a gyermekvédelem ügyét csak Pécsnek alárendelve szolgáljuk: maga az ügy sokkal szentebb, nemzetünk társadalmára sokkal fontosabb, mintsem hogy annak az adott lehetőségek keretében való legbuzgóbb előmozdítását hazafias kötelességünknek nem kellene tartanunk!

Immár teljes két éve, hogy városunkban megjelent Apponyi Sándor grófnő Ruffy Pál és a pécsi menhely igazgató-főorvosa dr. Gobbi Gyula kiséretében és Simontsits Elemér alispán, valamint a sajnálatosan épen akkorra kitűzött, más elfoglaltsága miatt az ügynek csak kevés időt szentelhetett dr. Szentkirályi Mihály polgármesterrel együttesen elvben megteremtették a szekszárdi

TÁRCA.

A megoldatlan probléma.

Irta: Várkonyl István.

... Vadászat volt az uraságnál.

Még visszhangoztak a hajtők lármájától, még meg-megremegtek a sötét erdő titokzatos mélyében elrejtőzött vadak egy-egy szokatlanul erős siphangtól, de már nem haitik puskaropogás. Vége a körnek. Hangos halali hivó hangja szavára gyülekeznek a vadászok, mindnyájan jókedvűen a mai vadászat kedvező eredményétől, piros arccal, csillogó szemmel a hidegtől s részben a hidegség ellen szorgalmasan hörpintgetett szilvoriumtól. Nagy hangon meséli mindenki élményeit, megtoldva úgy, hogy ha valaki az ő előadásuk szerint lepuffantott állatok számát feljegyezné s összeadná, kisülne, ■hogy legalább is hatszorta több vad esett el az ő tellvilmosi vadásztalentumuk következtében, mint a valóságban. Ami nem is nagy szerénytelenség.

Egymásután siettek kocsikra ülni a gyorsan alkonyodó téli délutánon a vadászok s hangos zörgéssel, gyors iramban haladtak a kocsik a kőkeményre fagyott utón a puszta felé. A kocsik a kastély felé indultak, de a sorból kivált a két utolsó s a kasznár-ház előtt állott meg, melyről az öreg kasznár, a vén nótárius, az ispán s a két fiatal »prakszi« kászolódott le. /

Jól eső meleg fogadta őket a szobában. A tágas ebédlő öreg cserépkályhája a beléje rakott sok tuskótól csak úgy öntötte a meleget, mig a lámpa erős fénye a szépen megtérített asztalra vetette fényét, mely körül a kasznár két szép lánya kipirult arccal sürgölődött, kiknek nemsokára segítségükre sietett a két fiatal prakszi s csakhamar tréfás dévajkodások szülte hangos kacagás verte fel a szoba csendjét.

Az öregek derűs örömmel nézték egy darabig a fiatalokat, de csakhamar bevonultak az »irodába«, hogy vacsoráig elkquaterkázgassák az időt s szivarszó és sürü kocintgatás között beszéljék meg a délután történetét s felmele- gitsék a hidegtől kissé meggémberedett tagjaikat. Csakhamar megjelent a tanító ur is s négyesben aztán könnyebben telt az idő vacsoráig

— Tessék vacsorázni jönni — hangzott fel a háziasszony szives hívása.

Letették a szivart, pipát, felhörpintettekN még egy quaterkát s hangos torokköszörülések, gyors bajuszsimogatások és nyakkendőigazgatások közben léptek be az ebédlőbe, hol már a hölgyek s a férfinépség ifjú tagjai az asztalnál ültek s csak őket várták.'

A háziasszony, kinek konyhája messze földön hires volt, ismét remekelt. A lukullusi vacsora, a kasznár néni kedves kinálgatása, a kasznár bácsi jóizü humora, a kitűnő borok a hangulatot rózsássá tették. Az öregek érdekes anekdotái, a hölgyek ezer apróságot kedvesen és szellemesen megtárgyaló csevegése, a fiatalok tréfás évődése, szellemes megjegyzések, csengő kacagások közepette a vacsora hosszúra nyúlt.

De, amint még az egyébként hosszú lejáratra berendezett szerelemnek is vége szokott lenni, véget ért a vacsora is.

Midőn már a jófajta rizlingivel megtöltött hosszunyaku, karcsú, zöld palackok mindinkább kiüresedtek s a kékesszürkén, szelíden száll- dosó szivarfüst ködével lett tele a tágas ebédlő s Ilonka, a kasznár bácsi fiatalabb, szőke, bodros fürtű leánykája lángoló arccal, kedves zavarral, bátortalan ujjakkal ütött bele a zongora fehér-fekete billentyűibe s hangos és szívélyes »kedves egészségére kivánom«-okkal keltek fel a vendégek az asztaltól, — felhangzott a kasznár bácsi invitálása:

— Urak, lássunk a kenyér után !

S ez nagyjelentőségű mondás a vidékeng falun, hol még az öregek nem barátkoztak me az »alsós« intézményével, sőt határozottan lenézik, mint megrontóját Paskievics nemes hagyó- mányának, mit nem is »kártyázás«-nak tartanak, hanem valami szebb, nagyobb szellemi szórakozásnak. És ez nem abszurd állítás vagy lehetetlen teória, hanem szin igazság. Hisz éppen tarokkozás közben történnek a leghumorosabb megjegyzések, ott tárgyalnak meg fontos dolgokat, irányítják sokszor a politikát, sőt nemzetek sorsát is itt döntik el, mert hisz köztudomású, hogy az orosz cár éppen egy a Paskievicscsel játszott szerencsés (vagy inkább szerencsétlen ?) tarokparthie következtében keletkezett kedvező hangulatban engedett az osztrák nagykövet által tolmácsolt abbeli kérésnek, hogy Magyarországba bevonuljon s tette meg meg Paskievicset Rüdigerrel együtt vezérnek. De hírnévre tett szert a Jókai—Bánffy—Tisza— Csernátony-féle hires tarokparthie is. Tán éppen ez az oka is, hogy mig az alsós és ferbli »eszközeit« »ördög bibliája« néven említik, ezt a dehonegztaló kifejezést a tarokkra még nem alkalmazta senki. S ha az «alsós« divatja nem ártott falun a tarokknak s az éppen olyan közkedvelt most is, mint régen, megérthetjük, mily kedvesen érintette a házigazda felhívása az öreg nótáriust, a deresedő ispánt s a négy-korpótlékos tanítót. Hisz oly ritkán sikerül pusztahelyen négy »müveit embert« (igy nevezik a tarokkjátszókat) összehozni. Csak nagy ünnepeken és igy, körvadászatok alkalmával szokott az sikerülni.

Sietnek is helyet foglalni az irodában »megtérített« asztalnál s miután mindegyik a