Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-17 / 31. szám
XXI« (VII.) évfolyam. 31. szám. Szekszárd, 1911 április 18. UMARM ft A KÖZ Előfizetési ár: ä ä ■ • ™ — — — — — — — Egész évre . . Pél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 „ 4 1 16 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Bliöfizet^e *et és hirdetéseket a kiadó- Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. n vataion kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. —— Szekszárdon, Egye* számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleton-szám .* 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség:. . Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ♦ Kiadóhivatalt Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldiky 8 kor/ Főszerkesztő : Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. A FÖLD MEG A FALU.” Óh, nem ismerik itt, ezt a földet sokan, Csak azt látják: hegy-völgy s hogy ilt-ott halma van, — Oh, nem ismerik itt, ezt a földet sokan. Város finnyás népe szidja porát, sarát, Pusztát, délibábot biz csak pingálva lát, Hogy ismerné tehát a föld lelkét, magát! Pedig lelke van itt, minden kicsi rögnek, Belőle panaszok, bús sóhajok törnek, Valami úgy fáj itt, a szép magyar földnek. Sír a töld, sokszor nyög, siratja önmagát, A messze távozott s itthon maradt fiát, Sír a föld, nyög a föld, óh, hallgasd meg szavát. Százados keservről sóhajt völgye, halma, Ezer éves panasz sír a kasza-zajba’, Épp az fáj a földnek, hogy senkisem hallja! Mit a múlt, ezredév ? Minden csak a — jelen, Legfeljebb a — holnap, fő, hogy kalács legyen, S ott a haza, ahol: bor, pezsgő, szerelem . . . Balgaság határnak a hármas bérc, halom. Lélek, dal, az élet szálljon gyors vonaton — — Csak nem pityeregsz a bús tilinkó-dalon ? S ha csak „pitypalatty“ kell, zengő délibábok, Ezt ugyan „odaát“ épp úgy megtalálod, Az a fő, hogy legyen sok csengő dollárod! Ez a Föld, az Isten, csakis ez az élet! Pénzed van, hisz akkor mindened van néked, Szégyeld hát magyar nép, — honi földéhséged!------1 — így foly a szóbeszéd ... Megreng e föld rája, S a felhő könnyet sír a szép Adriára, A haragos hullám a hajót úgy rázza. Ing a Caronia . . . Carpathia reszket, Óh, jaj hányán hányják most ott a keresztet? A vánkosnak vitt föld, ily szókat rebesget Ne menj te magyar nép idegen világnak, Jobb itthon maradni: házőrző kutyának, Mint lenni odakinn — kóbor oroszlánnak... Ki csalogat, csábít, gaz a szive, lelke, Szülhette ez a föld, de már — kivetette, — Arany salakja is kerül a — szemeire! Rúgd ki hát, verd ki a „hazátlan bitangot“, Fojtsd torkára a szót, a c s á b i t ó hangot, Ne hagyd itt a falut... azt a kis — harangot... A falu az: ország... Á város csak város, Idegen bálványnak, mely mindent feláldoz,— Falu a múlt s — j ö v ő, a szép, a virágos! Őserő szunnyad itt, amely földre éhes, Minden kicsinyke rög: odanőtt szivéhez, Ne szakítsd el tőle, mert akkor — elvérez.., Oltsd inkább a szomját... s bár poros, bár sáros, Ne nyeld el a falut, te sok cifra város S ne nagyon költögesd, csak hadd legyen álmos! Hiszen egy ezredév szunnyadoz ott benne: A magyar nemzetnek forró honszerelme, Ő a magyar földnek a megértő lelke. Nem is értheti meg e földet senkisem, Csak a kinek munka, nem lusta kényelem, A ki tudja, érzi, hogy — kenyeret terem! BODNÁR ISTVÁN. Ut a — boldoguláshoz. Irta: Hogedfis Lóránt dr. orsz. képviselő. Ha hazánkat más országokkal összehasonlítjuk — nem is menve messzebb Ausztriánál, azonnal észre fogjuk venni, hogy mennyivél nagyobb ott az iparosság befolyása az országos ügyekre, mint nálunk. Pedig a mi gyáriparosaink az 560 millió állami teher- ből 420 milliót fedeznek. Hogy ez igy van, annak csak egy az oka, nevezetesen, hogy az ipar és vele az iparos osztály még nem jött szerves összefüggésbe az egész társadalommal. Ha ezen nem segítünk, nyomorunk * Mutatvány lapunk szerkesztőjének Alkonyat cimn, sajtó alatt levő verses könyvéből. még nagyobbodni fog egész a tönkremenésig. Ezt megnehezíti nálunk a tisztviselő pálya felé való őrült rohanás. A magyar állam jelenlegi alkalmazottainak száma kb. 300.000, ami a hozzátartozó családtagokkal együtt 1 milliót tesz ki. Pedig, mint már a képviselőházban is kijelentettem nem nyugdíj- képessé, hanem életképessé kell tenni az ifjúságot. A drágaság kérdésében gyülésez- tünk, ankéteztünk, a mig az aktuális volt, holott a drágaság egészséges tünemény egészséges országban. Hogy mi mégis any- nyira nyögünk alatta, annak oka az, hogy nem tudjuk tovább adni a drágaságot felfelé. Megreked a szegény fix fizetés közép- osztályában. Minél messzebbről kerül hozzánk valamely áru, annál olcsóbb és minél közelebbről, annál drágább. Kézenfekvő tehát, hogy a drágulást a munkabérek emelkedése idézi elő. Ennek pedig csak örülnünk szabad, mert ez egy uj társadalmi rendnek a felemelkedését és a nemzeti munkában való résztvételét teszi lehetővé. Van még egy nagy hibánk is. Németország — amely a leghatalmasabb állam Európában — mindent a saját erejéből teremt meg, a német minden hibát a németben keres. Mi is ezen az utón járunk: mi is minden hibát a németben keresünk! Az ipar megteremtésére ~íihm kell sem tőke, sem jókedv, csak ember és munka! De munkaszüneti törvényekkel ipart csinálni nem lehet. Anglia évszázadok munkája után pihen, de mért akarunk pihenni folyton mi, akik még semmit sem csináltunk. Arra kell törekednünk, hogy mennél több embert juttassunk szabad keresethez s mennél kevesebb legyen a fix fizetéses existenciák száma. Carnegie könyvet irt arról, hogy lehet valaki milliomos, de a sok eshetőség között éppen azt az egyet nem találom, hogy valakit fix fizetéses állás segítene be a milliomosok sorába. Van aztán egy másik nagy bajunk, mely állandó vérveszteségünket, a kivándorlást okozza. S ez a kötött földbirtokok óriási százaléka. Nem holmi földfelosztást követel, hanem a kötött birtokoknak a szabad forgalomba való átadását. A tulajdonosokat pedig kártalanítani állami kötvényekkel. Ha a kötött földbirtokot fölszabadítjuk, lesz ipar. Bizonyára olvasta mindenki a legjobb köz- gazdasági könyvet: Robinson Crusoet. Nos, Robinson Crusoe megmutatja a fejlődés helyes útját. Először vadászott, másodszor feltúrta a talajt, tehát felszabadította a földet, harmadszor ijjat készített, vagyis megteremtette az ipart s negyedszer kicserélte a holmiját az indiánok kagylóival és itt a regény igen rossz, mert eljön a hajó Robinsonért s elviszi ót a szigetről, ami azért baj, mert különben Robinson az ötödik fejezetben az indiánokkal bizonyára bankot vagy szövetkezetei alakit. Nos, Robinson útjait kellene követni Előbb kell a földet felszabadítani s csak azután lehet egészséges ipart teremteni. Sajnos, nálunk Magyarországon ezt éppen megfordítva csinálják! Németországban, Belgiumban stb. a föld felszabadítását nyomon követte az ipar nagyarányú fejlődése. Nálunk még súlyosabbá teszi a bajt, hogy a nagybirtok a leg- magyarabb és legműveltebb vidékeken bénítja meg a gazdasági életet. Legtöbb ugyanis a Dunántúlon és az Alföldön. Az önálló vámterületet is okvetlenül létre fogjuk hozni, még pedig akkor, a midőn a hadsereg költekezése nem fog a pálinkából kitelni. Az uj kiadások fedezésére ekkor fogyasztási határvonalat kell majd felállítani és ez lesz az önálló vámterület. De sok nagyzásunkról is le kell mondani, mert bizony szegények vagyunk. — Általában Magyarország a színpadon mindig, mint hősszerelmes szerepel, pedig helyesebb volna, ha mint közgazdasági naiva jelenne meg. Végezetül három tényezőt említek meg, amely iparunk kifejlődésének alapját képezheti. Először az iparos munkásoknak meg kell adni a választójogot. Ennek óiiási kibékítő hatása egészségessé tenné a társadalom vérkeringését. A közjogi politikát kell másodszor a gazdasági kérdésekből eltávolítani, hogy megteremje áldásos hatását a sokat csúfolt, de mégis legmagasztosabb harmadik tényező: a munka. Ha e három meg lesz nálunk, akkor könnyen el fogjuk találni a boldogulás útját. Uj menetrend a Budapest kel. pályaudvar—fiumei vonalon. A budapest—fiumei vonalon közlekedő személyvonatok menetsebessége tetemesen fokoz- tatik, miáltal e vonatok menettartama Budapest— Fiume között mintegy 472 órával megrövidül. A Budapest keleti pályaudvarról jelenleg éjjel 10 óra 25 perckor induló, Fiúméba este 6 óra 52 perckor érkező személyvonat budapesti keleti pályaudvarról úgy fog indulni, mint jelenleg. Fiúméba azonban már délután 4 óra 5 perckor fog érkezni. A Budapest keleti pályaudvatról jelenleg délelőtt 8 óra 25 perckor induló, Fiúméba reggel 6 óra 30 perckor induló személyvonat Budapest keleti pályaudvarról csak délután 12 óra 20 perckor fog indulni és Fiúméba reggel 6 óra 44 perckor fog érkezni. Budapest keleti pályaudvarról indul délelőtt 8 óra 25 perckor, Ujdombóvárra érkezik délután 1 óra 47 perckor; Ujdombóvárról indul délután 5 óra 23 perckor, érkezik Budapest keleti pályaudvarra éjjel 10 óra 55 perckor. Az Ujdombóvárról jelenleg este 6 óra 25 perckor induló, Gyékényesre este 9 óra 22 perckor érkező személyvonat Ujdombóvárról már délután 2 óra 10 perckor fog indulni és Gyékényesre délután 5 óra 46 perckor fog érkezni. Az Ujdombóvárról jelenleg éjjel 1 óra 02 perckor induló, Budapest keleti pályaudvarra reggel 6 óra 5Ó perckor érkező személyvonat Ujdombóvárról éjjel 12 óra 34 perckor fog indulni és Budapest keleti pályaudvarra reggel 5 óra 30 perckor fog érkezni. Az Ujdombóvárról éjjel 10 óra 06 perckor induló, Budapest-Kelenföldre reggel 5 óra 8 perckor érkező személyszállító tehervonat meg- szüntettetik. A sárbogárd-bátaszéki vonalon a Bátaszékről jelenleg este 6 óra 5 perckor induló, Sárbogárdra éjjel 9 óra 34 perckor érkező személyvonat Bátaszékről már délután 3 óra 46 perckor fog indulni és Sárbogárdra este 7 óra 23 perckor fog érkezni. A bátaszék ujdombóvári vonalon a Bátaszékről jelenleg délután 2 óra 15 perckor induló, Ujdombóvárra délután 5 óra 32 perckor érkező személyvonat Bátaszékről már d. u. 1 óra 22 perckor fog indulni és Ujdombóvárra délután 4 óra 33 perckor fog érkezni; a Bátaszékről je-
