Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-13 / 30. szám
XXI. (VII.) évfolyam 30. szám Szek^zárd. 1911 április 13 Előfizetési ár: H B A KÖZÉRDEK Egész évre . . pél évre . . [jegyed évre . tdgy szám ára 16 korona. 8 „ 16 fillér. Bllöfizetlseket és hirdetéseket a kiadó- h vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Egyes számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleíon-szám: 18 és 24» — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és H. Szerkesztőség: BezerédJ István-utca 5. szán. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szán. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunketárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A nagyhét. Az örökkön mozgó, örökkön hullámzó, örökkön küzködő és tülekedő embertömeg, amelyik belefásul a rideg, sivár élet nehéz megpróbáltatásaiba, amelyiknek egész élet- energiája egy nagy hajszában merül ki, a kenyér és pénz utáni hajszában, ezen a héten néhány pillanatra megpihen. A mindennapi kenyérért verejtékező leteszi a szerszámot, leteszi a munkászubbonyt és ünnepet ül. A nagyhéten, a megváltás nagy eseményének emléknapján a szegény, dolgos ember úgy érzi, hogy neki ünnepelni kell, a hálától csordulásig eltelt szive szükségszerűen Isten felé irányul, mert aki nehéz munkában görnyedve keresi a maga és családfa szükségleteit, az tudja, hogy valakinek hálával tartozik azért az erőért és kitartásért, melynek birtokában el nem csügged. De azaz embercsoport, amelyik aMam- mont hajszolja, amelyik az élet tobzódó gyönyöreiben merül el, amelyik egész esztendőn át istent és munkát nem ismer, ezen az egy héten néhány futó pillanatra szintén megáll. Ezekben a pillanatokban a reszkető kéz a gyönyörök serlegét nem képes az ajakhoz emelni s az a szív, mely e pillanatig lebecsült mindenkit, egyszeriben a maga parányiságát érzi, mert elérkeztek a megbánás, a magábaszállás napjai. Ezek a megállások, pillanatnyi magába- szállások mind a nagyhét nagy napjaiban következnek be. Nagy, gyönyörű, poetikus és szent ünnep a husvét, annyira szent és jelentős, hogy őt megelőzőleg egész héten át a lélek és gondolat, a szív és az érzések megtisztulását kívánja a vallás. A bünbánatnak ez a hete — nagyhét és ennek a hétnek a nagy napjai a világvasárnap, a zöldcsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat . . . emberek, hívők és hitetlenek, gondoljatok az Urra. Térjetek meg Isteniekhez, elkövetkezik a nagyhét — imádkozzatok I Az uj menetrend. Hónapok óta várva-várjuk a kereskedelemügyi miniszternek döntését a mi vasúti mizériáink javítása érdekében. Városunk és vármegyénk egész közönsége évek és évtizedek óta epedve várja, bárány türelemmel, feliratozva, deputációzva, kérve, könyörögve az országosan hírhedté vált nyomorúságos vasúti összeköttetéseink szanálását. Fölösleges az ügy összes előzményeit részletesen ismertetni. Se szeri, se száma annak a sok feliratnak és küldöttségnek, melyet a vármegye, város, ipari, kereskedelmi és társadalmi köreink e kérdésben a mindenkori kormányokhoz intéztek. Legújabban vármegyénk alispánja vette kezébe az ügyet és pedig azzal az energiával és alapos körültekintéssel, amelyet nála körkérdésekben megszöktünk. Múlt év októberben ő vezette a kereskedelemügyi miniszter és a miniszterelnök elé a küldöttséget, amely ezúttal x-szer adta elő az ő jogos kívánságait. Úgy a miniszterelnök, mint a kereskedelmi miniszter méltányosnak jelezték az előterjesztett kérelmet és annak teljesítését kilátásba is helyezték. Ezúttal tényleg a legjobb reményekkel voltunk az ügy sikere iránt, mert nemsokára maga a zágrábi üzletvezető jelent meg Szekszárdon, hogy személyesen győződjék meg az itteni viszonyokról és meghallgatván az érdekeltség óhajait, maga döntsön, illetve tegyen javaslatot vasúti bajaink orvoslása kérdésében. Az üzletvezető ur az érdekeltségnek minimumra redukált összes előterjesztését indokoltnak találta, elfogadta és pártoló javaslatot terjesztett az államvasutak igazgatóságához. Az üzletvezető ur nem a büróban és az Íróasztal mellett, szürke és ósdi teóriákon lovagolva, bürokratikus, száraz modorban intézte el ezt az ügyet, hanem a helyszínén, közvetlen tapasztalatokat gyűjtve, figyelte meg a szükségleteket és kiválasztva a legsürgősebbeket és a forgalmi és gazdasági érdekeink által leginkább figyelmet igénylőket, előterjesztést tett a megfelelő reformok iránt. Egész biztosan hittük, — hogy még figyelemmel ezen ügy régi előzményeire, — ezúttal végre teljesitik kérelmünknek legalább azt a részét, melyet az üzletvezetőség is magáévá tett és proponált. Magánértesüléseink úgy szólnak, hogy a májusi menetrend szerint ismét minden marad a régiben és összes kérelmeinkkel ezúttal is mereven el lettünk utasítva. Mig saját szemeinkkel meg nem győződünk róla, nem akarjuk hinni, hogy tényleg igy történt és azért az utolsó percig nem adjuk fel a reményt, hogy a mi értesülésünk téves és hogy igenis kedvező elintézést nyerend a legutóbbi beadványunk és az evvel együttesen még októberben kezdeményezett akció. Nem hihetjük, hogy az államvasutak TÁRCA. Betyárfogó. Egy ügyéiz elbeszélése után irta: Pataky István. Vidróczki Marczi már két esztendeje garázdálkodott Heves és Borsodmegyében, amikor a bükkszenterzsebeti Kévés János megharagudott rá. Azért haragudott pedig Vidróczkira, mert egy pandúr őt nézte Vidróczkinak, befogta s megsanyargatta. Annyi hasonlatosság volt a kettő között, hogy Vidróczki is, Kévés is magas termetű, szép'férfi volt, csakhogy Vidróczki barna, Kévés pedig szőke volt. Más emberfia a hibázó csendőrre haragudott volna meg, hanem Kévés mint katonaviselt ember, azért nem haragudott a pandúrra, mert tudta, hogy az is katona volt és pedig káplár, mig ő minden deréksége mellett csak közember maradt. így aztán átallotta a pandúrra haragudni. Na Vidróczki, most már baj van, mert Kévés haragszik rád. Ekkor történt, hogy Heves vármegye 500 pengő forintot tűzött ki a Vidróczki fejére. Szabad zsákmány lett most már Vidróczki. A furcsa okból keletkezett neheztelés, no meg az 500 forint arra bírta Kévés Jánost, hogy jelentkezett Egerben a csendbiztosnál, hogy megfogja Vidróczkit, de mert járkálni kell, a járkáláshoz pénz kell, neki pedig nincs, hát előleget kér az 500 forintra. Csakis előleget, mert ő azt az 500 forintot már a magáénak tekinti. Annyi sok orrot kaptak már a megyei urak különösen a csendb'ztos urak Vidróczki miatt, hogy még a pokolbeli ördög segítségét is elfogadták volna. Az egri főcsendbiztos megdicsérte Kévést buzgalmáért, azt is mondta, hogy egy ilyen derék legény két Vidróczkival is megbirhat (ami Kévésnek nagyon hizelgett) és adott is neki 5 forint előleget. Maga a főcsendbiztos is csak előlegnek nevezte, arra a bizonyos 500 forintra, ami már mintha a Kévés uram markában volna. Adott a csendbiztos Kévésnek egy réz- veretes baltát, két lovassági pisztolyt s azzal’ eleresztette zsiványt fogni. * El is ment Kévés uram a falukba, a hegyekbe, beszélt földmivesekkel, gulyásokkal, kondásokkal, urakkal, parasztokkal s mindenütt elbeszélte azt is, hogy ő milyen titkos küldetésben jár, annyira, hogy még az 5 forint el sem fogyott, már megyeszerte beszéltek egy fegyveres emberről, aki Vidróczki Marczit élve, vagy halva, hegyen vagy völgyön, de elfogja. Olykor-olykor összetévesztették Vidróczki Marczival s ugyan nagy dinom-dánomot csaptak a tiszteletére, amely mulatságokon megesett, isten bizony, hogy a falu jegyzője is részt vett; de még az is, hogy a mulatózás alatt egy néhány pandúr a plébános urnái időzött és se- hogyse akartak tudomást venni arról, hogy Vidróczki tőlük 30—40 lépésre ugyancsak vigad a falusiak közköltségén. Hiába járta meg már egyszer Kévés János, hogy Vidróczkinak nézték, nem tiltakozott ellene, de talán kezdte Vidróczkit derekabb és jobb sorsban lévő embernek tartani magánál is. Elfogyott az 5 forint és Kévés János bement Egerbe újabb foglalóért. Tóth Mór egri ügyészhez utasították, ki mogorván fogadta a fegyveres betyárfogót. — Hallja kend Kévés, volt már maga vaddisznó vadászaton ? — Hogyne, hajtó voltam. — Nem hallotta kend azt, hogy a vadászat előtt nem szabad kimondani, hogy vaddisznóra lesz a hajtás, mert hát meghallja ? — Hallottam. — Na meg aztán dobbal sem lehet verebet fogni ezt is tudja kend és mégis kend mindenütt beszélgeti, hogy kend elfogja Vidróczkit és iszik előre a medve bőrére, sőt még Vidróczki helyett is. Meglátja -kend baj lesz -ebből. Itt van adok kendnek 5 forintot, de nem azért, hogy folytassa, amihez nem ért, hanem, hogy menjen haza családjához s fogja meg, a kapa nyelét. Elmehet kend. * Ha megfogadta volna Kévés a Tóth Mór jó tanácsát, nem is lett volna baj. De már annyira megtetszett az előbbi szerep, hogy ismét csak folytatta, ahol elhagyta, sőt olykor-olykor még az a gondolat is megcsillant elméjében, hogy ő is beáll betyárnak. Külömb betyár lesz ő mint Vidróczki. A véletlen soha sem hozta össze a két embert s bizony elmehettek volna egymás mellett a betyár és betyárfogó. * Megint elfogyott az 5 forint. Kévés János a bükszenterzsébeti háza előtt álldogált, gondolkozva, hogy most kitől kérjen előleget. Az egri utfelől két kékbeli ember közeledett felé, egy magas és egy alcsonyabb. Köszöntek.
