Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-12 / 4. szám
XXI. (VII.' év!oI»an 4. szám. St' Vszárd, I9IÍ jananáK1 l2r Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadott vatalon kivül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: BezerédJ István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze« közlemények. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide x küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő: Or. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képvlselfiház illése. 'Budapest, jan. 12. d. u. 2 óra. A képviselőház mai ülésén Berze» viczy Albert elnökölt. Az ülés megnyitása után Hieronymi kereskedelmi miniszter bemutatta az ipari női alkalmazottak éjjeli alkalmaztatásának eltiltásáról szóló törwény- javaslatot. Ezután áttért a Ház a bankszabadalom meghosszabbításáról szóló javaslat tárgyalására. Földes Béla volt az első szónok, ki a Justh-párt megbízásából beszélt. Beszédében konstatálta, Kossuth tegnapi beszédével egyetértőleg, hogy az egész függetlenségi párt küzd a gazdasági önállóságért. Fejtegeti az önálló bank gazdasági előnyeit és polemizál az előadóval. Elismeri, hogy Lukács miniszternek vannak érdemei a tekintetben, hogy a mostani javaslatban a szervezés a paritásnak jobban megfelel és jobban kidomborodik, mint az eddigiekben. Földes az ülés végéig beszélt és végül határozati javaslatot nyújtott be. Földes beszéde közben az első emeleti karzatról cédulákat és papírlapokat dobott le Raboskay József nevű asztalossegéd. A háznagyi hivatalba vezették s miután igazolta magát, elbocsátották. Megtámadott főjegyző. Czegléd. (Érk. d. e. 12 órakor.) Söprey Ervin vasúti főtisztviselő neje ma délelőtt a városházán berontott a főjegyző hivatalába s őt minden ok nélkül revolverrel megtámadta. A főjegyző segélykiáltására elősietett orvosok megvizsgálták a nőt, kiről megállapították, hogy elmezavarban szenved. Az uj osztrák kormány. A lemondott osztrák kormány volt fejének: Bienerth bárénak végre sikerült uj kormányt alakítani. """Ef a vállalat nem ütközött nagy nehézségekbe, mert ha valahol, hát Ausztriában könnyű minisztereket találni, hol évtizedek óta nincs egységes többségi párton alapuló parlamenti élet és a nagyszámú párttöredékek vezető embereinek legfőbb ambíciója a miniszteri szék és a császári kitüntetés. Az uj osztrák kabinet tulajdonképen csak részleges felújítása a réginek és sem régi, sem uj tagjaiban az eddigitől eltérő irányt nem jelez és mi csak azért foglalkozunk vele, mert annál az államjogi és nemh zetközi viszonynál fogva, melyben Ausztria és Magyarország egymással él, az egyik állam kormányának működése a másik államra érdektelen és hatástalan nem lehet. Ha szemügyre vesszük az egymással államszövetségben élő Ausztria és Magyar- ország közéletét, lehetetlen meg nem látnunk az ellenséges, sőt gyűlöletes magatartást, mely egymás ellen itt is, ott is, de különösen Ausztriában Magyarország ellen lépten- nyomon megnyilvánul. Sőt nemcsak az osztrák társadalmi élet szolgáltat ez ellenségeskedésre visszataszító példákat, hanem különösen a politikai pártok, akik között — lehet mondani — ma már egy sincs, mely Magyar, ország iránt barátságot, esetleg szimpátiát vagy legalább méltányosságot tanúsítana’ Elmondhatjuk, hogy Ausztriában a magyar ellenes irány ma általános. Az osztrák tartománygyüléseken, a reichsrathban, sőt a delegációkban minden szépítés és korlát nélkül szokott megnyilatkozni ez az ellenséges, gyűlölködő hangulat. Beleavatkoznak Magyarország legsajátabb belügyeibe, törvényhozói felszólalás tárgyává tesznek speciális magyar ügyeket, illetéktelenül akarnak dönteni a közös ügyekben, tagadásba veszik a magyar közjogot, a magyar államiság ellen izgatják a különféle hazai nemzetiségeket és a magyar Libera. Éjfél van. Vak, zimankós éjjel, A kisértések nappala. Yirrasztva sirsötét szobámban Jaj — ón egy sápadt arcot láttam ... Ments meg engem Uram! Rám nézett néma áldozatként, Agyongyötörve, szomorún. Mosolygó arcú, szép szirének Szivemben bús emléktek éled — Ments meg engem Uram! S a bűnös múlt vad szenvedélye Bőszülten újra megrohan. A törpe küzd az óriással: Birkózom most a Góliáttal — Ments meg engem Uram! Atyám, óh irgalmas nagy Isten, Bár százszor eltévedt utam, Bocsáss a tékozló fiúknak, Kik szégyenülve Hozzád futnak — S ments meg, Ments meg engem Uram!... Koppány Károly. Egy budapesti gyermek. Irta: Tábori Róbert. A vásárcsarnokba mentem, hogy néhány cserép virágot vegyek a tavasz tiszteletére. Mi szegény fővárosiak nem fogadhatjuk őt nagyobb dísszel. Pedig, hogy mennyire szerelmesek vagyunk bele, annak csak a jó Isten a megmondhatója. A telet még valahogy kihúzzuk, mert az a tudat, hogy egy mindenható, rideg zsarnok ül a nyakunkon, megbénítja még a vágyat is, meghagyjuk a tüdőnek, hogy csak ennyit szabad lélekzenie óránkint, mivel hogy kevés a levegő és drága. Ő szépen engedelmeskedik. Hisz a pincében élő növénynek még annyi levegő sem kell 1 De mikor inog a tél trónusa és oszlopai elolvadnak, valami ideges türelmetlenség fog el minket, bus rabszolgáit a nagyvárosi életnek. Szeretnénk tépni a ködből, nedvességből és piszkos füstből szőtt atmoszférát, mely reánk borul: hátha azontúl mégis akad egy kis igazi levegő. A télutó-a legkegyetlenebb időszak a nagyvárosi ember életében. Ilyenkor szoruló torokkal járunk-kelünk és kinzó kíváncsisággal lessük az első rügyfakadást, amely biztató jóslat,{hogy a verőfény keresztül fog törni az ólomszinü ködfelhőn. A veröfény: a mi hűtlen, de örökké csábító szerelmesünk. Ilyenkor elzarándokolunk a vásárcsarnokba, hogy egy kis zöldet vásároljunk. Mikor már összevásároltam négy cserepet, mindenféle zöld hajtással, körülnéztem, hogy ki fogja azokat hazavinni? — Mert mi, szegény rabszolgák, szeretjük megóvni az uraskodásnak látszatát és nem viszünk terhet, csak azt, amit ránk rakott az élet. Abban a pillanatban megszólalt mögöttem egy vékony, öreges hang, amelynek még a sejpitése sem jelentett igazi gyermekséget, hanem inkább emlékeztetett azokra a csenevész, kúszó növényekre, melyek felkapaszkodnak odvas fatörzseken, hogy azokból élősködjenek. — Egy hatosért elviszem, — mondta a hang. Nyolcéves fővárosi gyermek volt, aki megszólított, de az arca sokkal többet mutatott. Olyan arc volt az, amely sohasem lehetett fiatal. Okos volt, mint a patkányé, a koponyáját benőtte mohaszerüen a ritka haj, melyet hamu- szinüre mosott az eső és fakóra perzselt a nap. A kezébe adtam mind a négy cserepet, valahogy maradt egy kis tátongó üresség a virágok között és azonjkeresztül látszott a vibráló ajakpár. Ezen a vén gyermekarcon, ahol még a szemek is reszkető öreges fényben lobogtak, a száj volt a legöregebb. Tán úgy képzelte, hogy a hatos nagyon is gazdag munkadij és ki akarta egyenlíteni a különbséget a munka és fizetés között, mert az egész utón jóltartott beszélgetéssel.—A vásár- csarnoktól a lakásomig megrajzolta nekem egy budapesti gyermeknek a képét... — A hatos tiz krajcár! — igy kezdte — hogyan adja majd meg ? — Mihelyst leteszed a konyhám asztalára a virágokat, megkapod. — Helyes. De krajcárokban, vagy pedig mint egész hatost? — Ahogy te akarod. — Hát akkor krajcárokban. így biztosabb. — Miért ? — Hatossal mit kezdjek? — Ha boltba megyek, hogy felváltsam, biztosra veszik, hogy loptam. Mert sok pénz ám! — tette hozzá boldog fontoskodással. — Sohase volt még ennyi pénzed ? — Egyetlen egyszer. — Óvatosan körülnézett és suttogva folytatta: — Akkor, mikor egy ur forintot váltott a gyümölcsös kofánál és elejtette az aprópénzt, amit visszakapott... Messzire gurult. . . Egypár darab épen a lábam elé esett... gyorsan ráléptem. Négy darab ötfilléres maradt meg nekem. A filiszter morál megmozdult bennem és szemrehányást tettem neki: — Ugyan hát nem szégyenled magad, hogy megtartottad ? Hisz nem volt a tied. Valami gúnyos láng lobogott a nyolc éves fiú szemében és szinte fölényesen vágott vissza :
