Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-06 / 28. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1911 április 6. rodukálják előttünk a súlyosén beteg francia lélek minden kórtünetét. Persze a maguk alacsonyabb fajsulyára redukálva. Mi, akik nem jelszavakkal akarjuk a nemzet lelkét megtölteni, de munkára, az igazságot komolyan kereső, a dolgok mélyére ható becsületes munkára, egészséges, férfias tettre ébresztjük azt, mi, akik e beteg irányzatok elleni küzdelmünkben az élet, a szabadság, a munka mellett emeljük fel szavunkat, bizonyára nem a sötétség, a reakció elmaradt lovagjai vagyunk. A mi szavunk az embert a dolog mélyére való búvárkodásra ösztönzi, az igazság útjára, amely elvezet a korlátolt emberi elme határaihoz és arra indít, hogy világnézetünk megalkotásában segítségül hívjuk az emberi ész, szív és jellem minden nemesebb tulajdonát. Ez az ut nem a sötétség, nem a szolgaság útja: ez a világosság, a szabadság, az emberi lélek erőteljes, sikeres kifejlődése, a haladás, a valódi felvilágosodás felé vezet. HÍREK. — A főglmnázlnml internálás ügyében gróf Apponyi Géza főispán folyó évi április 3-án vezette gróf Zichy János vallás- és köz- oktatásügyi miniszter elé városunk küldöttségét, amely Szentkirályi Mihály dr. polgármester, Fent. Ferenc apát-plebános, Török Béla városi képviselő és Wigand János főgimnáziumi igazgatóból állott. A miniszter igen nagy jóakarattal és figyelemmel hallgatta meg a főispán és a polgármester kimerítő és hathatós előadásai alapján a város kérelmét s a legkedvezőbb választ adta. Azt, hogy egy internátus felállítását nagyon helyesli, a város csak építse fel azt a minisztérium utasításai alapján, a minisztérium a városnak a főgimnázium fentartásához való köteles évi ÍO.OOO korona hozzájárulását a jövőre nézve elengedi; a múltra nézve határozott Ígéretet nem tesz, de hajlandóságát nem tagadja meg, csak előbb tanulmányoznia kell még e szempontból is az ügyet. — Angyal Pál dr. flnnepléso. Bensőséges, szeretettől áthatott ünneplésben részesítette a Pécsi Patronage Kör országos nevű elnökigazgatóját, Angyal Pál dr. jogakadémiai tanárt, abból az alkalomból, hogy a királyi kegy a királyi tanácsosi címmel tüntette ki. Kifeje- zéseképen annak a nagy tiszteletnek, nagyrabecsülésnek és szeretetnek, amely körülfogja Angyal Pál dr-t. nemcsak Pécs társadalmában, de az egész országban, az összes pécsi társegyesületek személyesen, a vidékiek igy, köztük a Szekszárd—Tolnamegyei gyermekvédelmi bizottság is, átiratban siettek meleg üdvözlésüket tolmácsolni.-— Áthelyezés Az igazságügyminiszter Szabó Károlyt, a pécsi kir. ítélőtábla Írnokát, a szekszárdi kir. törvényszékhez helyezte át. — Eljegyzés. Wolf Gyula dombóvári kereskedő eljegyezte Boronkay Ilonkát Szigetvárról. TÁRCA. Yis-a-vis. Irta: Brunner András. Az egyetem folyosóján szólította meg a fiú a leányt és mint kollega mutatkozott be. Ebben nincs semmi különös. Aztán hazakisérte. Úgy beszéltek egymással, mint a régi ismerősök. Csak a fiú volt egy csöppet bátortalan. Nem csoda, első találkozásra. A leány azonban nem volt feszélyezett, de ez talán azért volt, mert látásból rég ismerték egymást. Mikor elváltak a leány kapuja előtt kérdezte Füzessy Imre, a fiú. — Szokott sétálni ? — Igen, délután hat órakor. És a fiú délután hat órakor hozzájuk csatlakozott. A leányhoz, nővéréhez és sógorához. Ebben nincs semmi különös. A leány tavaszi toallettjén semmi különös feltűnő nem volt. Termete sem volt karcsúbb más szép leányokénál. Szeme sem kékebb és haja sem barnább, mint más szépeké. Szép volt, minden különös varázs nélkül. Egyszerű és természetes. Elvégre nem kell, hogy minden leány különös megkülönböztető jellel bírjon. Vagy tán az különös, ha egy leány nem 'különös, hanem egyszerű és természetes. Az egyetemi életről beszélgettek leginkább. — Szeret az egyetemre járni ? kérdezte a fiú. — Nem. — De éppen visszajövet a kapunál ejtette ki ezt az egyszerű szót a leány. Hogy miért nem szeret Erna az egyetemre — A nemzeti munkapárt részvéte. Széchényi Sándor gróf vbtt. pártelnök, a vármegyei munkapárt nevében a következő részvétiratot intézte Perczel Dezső vbt. tanácsoshoz: «Nagyméltóságu pártelnök ur! Kegyelmes urunk 1 Az a szoros, sőt mondhatni bensőségteljes viszony, mely a Tolnavármegyei Nemzeti Munkapárt és Nagyméltóságod között, úgyis, mint az Országos Nemzeti Munkapárt elnöke között fennáll, lehetetlenné teszi reánk nézve, hogy amikor Nagyméltóságod szive,: a reá váratlanul nehezedett óriási csapás súlya alatt roskadoz, a mi érző lelkünket is meg ne illetné Nagyméltóságod mélységes gyásza és hogy ne sietnénk mély, őszinte részvétünk nyilvánitásával egyfelől lelkűnkön könnyíteni, de másrészről eme Nagy- méltóságoddal való együttérzésünk dokumentálásával legalább megkísérlem a vigasztalni - akarás emberies kötelességét. Tudjuk ugyan, hogy a mi őszinte részvétünknek, bármennyire szivünk mélyéből fakadjon is az, gyógyító ereje aligha lehet, reméljük azonban mégis, hogy amin az orvosnak az első ideiglenes kötés alkalmazásával, talán sikerül megállítanunk Nagyméltóságod szivének vérzését s őszinte tiszteletünk, törhetlen ragaszkodásunk kinyilatkoztatásával mintegy erősíteni, megacélozni óhajtjuk lelkét a további bátor, férfias küzdelemre, amelyre ennek a sokat szenvedett országnak ha valaha, most van a legnagyobb szüksége. Fogadja Nagyméltóságod mindenki által tisztelt, szeretett, nagyrabecsült neje Ő nagyméltóságának elhunyta alkalmából, mély részvétünknek kifejezését! Igaz tiszteletemnek őszinte nyilvánitásával vagyok Nagydorogon, 1911. március 31-én A Tolna vármegyei Nemzeti Munkapárt ' , vezetősége nevében : Gróf Széchenyi Sándor, vbtt. elnök.» — Előléptetés. A földmivelésügyi m. kir. miniszter Hayt Feretic szol. és borászati felügyelőt, ki a budapesti ampelológiai intézethez van beosztva, a X-ik fizetési osztályba léptette elő. — Elismerő oklevél. A belügyminiszter Boszkovitz Mór dr. bálaszéki, Brányi Kálmán dr. faddi és ífökéssy .NariÖBr dr. szakcsi orvosoknak teljes elismerését fejezte ki --'szépen kiállított oklevélben — azon5 humánus szolgálatokért, hogy a csendőrökét s azok családtagjait sok éven keresztül ingyenesen kezelték. ? — Áthelyezett mérnökök. Pető Kálmán dombóvári mozdonyfelvigyázót Bátaszékre helyezték át az ottani ‘fütőház vezetői állására, helyébe Scheffer Lajos k.erül -Dombóvárra Dugoszellóról. A dombóvári fütőházhoz a távozó Fränkl Ottó főnök helyére Rácz Vilmos kaposvári fütőházi főnököt helyezték át. Az uj főnök állását májusban foglalja el. — Lelkész belgtatás. A tolnanémedii ref. egyház ujonan megválasztott papja: ifj. Kovács Ferenc folyó évi május 7-én tartja beigtatását. járni, azt másnap mondta el Imrének a séta közben. — Atyám garamfalusi földbirtokos. Én tulajdonképen a fővárosban nevelkedtem, amennyiben itt végig jártam a leánygimnáziumot. A bácsimnál voltam akkor. Nagy kedvem volt az orvosi tudományhoz, azonban édes anyám hazavitt háziasszonynak nevelni, mert akkor ment férjhez nővérem és édes anyám beteges volt. Két évre meghalt és édes atyám újra nősülvén, visszajöttem. Nem találok azonban' vigasztalást az orvosi tudományban. Ezért nem szeretek már az egyetemre járni. Hogy miben találna vigasztalást Erna, azt már megint csak újabb séta alkalmából mondhatta el. • — Megszoktam otthon a csendes családi életet.- Feminista álmoknál szebbék az ideálról való álmok, orvosi tudománynál többet ér nekem a konyhai tudomány. Azt hiszem' igen boldog tudnék lenni egy jó férj oldalán. — Én is azt hiszem. A dolgok ilyetén folyása igen tetszett a fiúnak. Másnap elmondta első ideáljáról való emlékeit, ami igen soká tartott és Ernát érdekelte, mert neki nem voltak még ilyen tapasztatai, de óhajtozott ilyenek után. Arra is rákerült a sor, hogy a fiú az ő családi viszonyait mondja el egy ujabbb sétán. — Atyámnak jó ügyvédi irodáji van itta fővárosban és bátyámnak is van már önálló irodája. ; Mikor először tette tiszteletét Ernáéknál, azt is elmondta, hogy a bátyját is szeretné bemutatni, ki nem igen járt még leánytársaságba. — Elmondtam neki — folytatta ravaszul, — milyen nagyszerű kolléganővel ismerkedtem — Elégedetlen tisztviselők. A vármegyei tisztviselők körében nemcsak itt, de. több helyen is elégedetlenkedéssel fogadják azt az eshetőséget, hogy a statusrendezést a Tisza István gróf által felvetett külön megyei státusokba való beosztással valósítsák meg. A tisztviselők úgy vélekednek, hogy ez nem igen volna se méltányos, se igazságos. Tisza vázlatos terve szerint az alispánok közül is csak a nagyobb vármegyék alispánjai juthatnának be az V. fizetési osztályba, ami egyenlő kvalifikáció mellett igazán képtelenség lenne s nem szolgálná sem a kartársi sem a közérdeket, emellett még jobban széttagolná a vármegyéket. Külön-külön klasszifikálná valamennyit, ami nem is igazságos annyiból, mert bizton állítható, hogy talán éppen a kisebb, tehát igy bizonyára szegényebb vármegyék alispánjai sokkal többet dolgoznak, mint a dúsgazdag nagyobb vármegyék alispánjai, hol nagyobb apparátus mellett legfeljebb a reprézentálásra nyílik több alkalom, de nem a- munkára. Egyáltalában: Tisza fejtegetései alapján a státusrendezés mintegy 400.000 koronával kevesebbe kerülne, mint az eddig elfogadott tervezet szerint, amiből világos, hogy az sokkal rosszabb lenne a tisztviselők egyetemére nézve. A tolnavármegyei tisztviselők ragaszkodnak ahoz, hogy a fizetésrendezés a tisztviselők egyetemének helyzetét javítsa és hogy az elő- lépés automatice történjék. Hisszük is, hogy ez meg fog valósulni, mert hiszen kétségtejen, hogy Tisza a legteljesebb jóakarattal van a vármegyei tisztvis.lők ügye iránt és maga kijelentette, hogy az általa felvetett megoldás csak vázlatos terv, melynek keretében a javítás elől bizonyosan nem fog elzárkózni. Nem üdvözlő deputációkat kell tehát Tisza grófhoz meneszteni, hanem fel kell világosítani közéletünk e kiváló alakját, hogy ä státusrendezést nem szabad megszorítani, hanem az osztó igazság elvei alapján kell rendszeresen megcsinálni. És különösen az irányban kell lépéseket tenni a megyei tisztviselőkar képviseletének, hogy a rég óhajtva várt és a kormány által megígért statusrendezés, mely egy millió 300.000 koronával közmegelégedésre megvalósítható, ne halasztassék a jövő évre, hanem már a folyó évben január elséjéig visszaható erővel életbeléptessék. Ez a legkevesebb, amivel a kormány és az állam is a megyei tisztviselőknek tartozik. Enélkül minden szép szó, akár Tisza, akár a miniszterelnök ajkairól: csengő érc és pengő cimbalom. — A dombóvári kath. gimnázium. A lapok azt írták, hegy a; dombóvári katholikus gimnázium terveit elejtették. Ezzel szemben a pécsi Dunántúl hiteles helyről kapott értesülése szerint azt irja, hogy a dombóvári katholikus gimnázium tervét nem ejtették el, ellenkezőleg csak ezután fognak megindulni a tárgyalások. — A szekszárdi áll.főgimnázium »Fösvény« előadására jegyeiket még megváltották vagy felülfizettek: Dr. Fischer Imre 3 K, Szalay László 1 K, dr. Müller Ferenc 4 K, Szabó Ferenc 4 K, Dr. Fent* * Ferenc 2 K. A szives adományokat meleg köszönettel nyugtázza a főgimnázium igazgatósága. meg, rém fog ártani neki, ha egy kicsit megszokja a nőkkel való társalgást, hogy agglegény ne maradjon. Megengedi, hogy elhozzam ? Erna megengedte. Dr. Füzessy Dénes ügyvéd ur igen zavartan kezdett Ernával beszélgetni első vizitje alkalmával. Erna hamarabb űzte el Dénes látásából származó meglepetését és a bókokra nyíltan mondta: — Rég óhajtottam önnel megismerkedni Füzessy ur.' Imre látszólag nagyon meglepődött e kijelentésre. , — Hogyan ? Látta már bátyámat ? — Hogyne láttam volna, mikor itt vis-á-vis van az irodája. Nem egyszer néztünk már egymás szemébe. Persze, maga ezt nem merte elárulni. — Ez nagyszerű I És engem egy hétig hagy beszélni mindenféléről, mig rátérhettem célomra, hogy bátyámat bemutathassam. — Ez célja volt magának ? Ez már különös. — Természetesen 1 Hogyan ismertem volna meg az egyetemen, ha nem mutatta volna meg bátyám a vis-á-vis ablakából, hogy kivel akar megismerkedni. — Nem rósz! És azt gondolja, én elfogadtam volna kíséretét, ha nem fedeztem volna fel magában, bátyjához való hasonlóságot? De — tette hozzá pirulva — nem voltam ám biztos a maguk, testvériségében. Lopva Dénesre nézett. Szemeik .találkoztak. Sorsuk meg volt pecsételve. A sógor és sógornő mosolyogtak, Imre tapsolt.
