Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-30 / 26. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK : .*. i március 30. ugyan a bátaszék—pécsi vasút, de biz ez csak a fajta ökölnyi kis szellőztető a nagy épületen, aféle hólyaggal beragasztott ablakocska, amely legfeljebb csak egy kis vilá- gocskát bocsát át, de nem a felfrissítő levegőt. Pedig erre van szüksége a sorvadozó életünknek, pangó kereskedelmünknek, egész gazdasági életünknek. Az alföldi nagy forgalom nem bonyolódhatik le, csak Fiúmén keresztül, bifurkálni, ketté kell osztani Báta- széknél, ami nélkül a bajai hídnak sem sok értelme van s oda irányítani a friss, a kereskedelem által ki nem élt uj területre, Bosznia Konstantinápoly felé, amely sok iparág számára még szűz terület. Igen is egyöntetű akciót kellenne tehát ez ügyben indítani valamennyi képviselőnknek, súlyt, tekintélyt adni a vármegye sok feliratának, amelyek elfelejtve, irattárba siberolva nyugosznak ott, még pedig, amint legalább ez időszerint látszik: a feltámadás minden reménye nélkül. Ki kellene ásni ezeket a régi írásokat, beszélni, kilincselni érte honatyáinknak, pezsgésbe hozni, felsarkantyuzni a a régi sasok, a Bartal Bélák s az e kérdés iránt érdeklődő közéleti férfiak tettvágyát, lelkesedését s szeretnénk aztán látni azt a kormányt, amely ily országos igazsággal szemben a merev negáció, vagy az elődök agyonhallgatási,- ad akta politikáját merné követni egy félországrész menyköveket szorongató közvéleményével szemben .. . VÁRMEGYE. Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 28-án d. e. 10 órakor tartotta tavaszi rendes közgyűlését, a családi gyásza miatt távollevő Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos főispán helyett Simontsits Elemér alispán elnöklete alatt, aki a szép számban összegyűlt tagokat üdvözölve, a közgyűlés megnyitása előtt résztvevő szavakkal emlékezett meg a gyászesetről, mely főispánunkat napa: Széchenyi Kálmánná grófnő elhunytéval oly mélyen sújtotta. Annál az érzelmi közösségnél fogva, mely főispánunkat és családját Tolnavármegye közönségével egybefüzi, meg van arról győződve, hogy a törvényhatósági, bizottság egyértelmű felfogását tolmácsolja akkor, midőn a főispán iránt a közgyűlés együttérző mély részvétét kifejezi. (Általános helyeslés.) Ezután az alispán a közgyűlést megnyitván, a tárgysorozat megkezdése előtt felkéri a Ekkorra a csendbiztos körülvétette a házat. A csárdás kilépett. — Kik vannak nálad János. — Négy lovász legény, az ólban pedig egy dunántúli gróf 16 lova. Szépek. — A lovász legények mit csinálnak ? — Úgy látszik nagyon is megtörte őket az ut, mert úgy alusznak, hogy fel sem lehetne költeni. — Tudom! szólt a csendbiztos s gúnyosan mosolygott. — Más senki ? — Nincs. — Hozd a lámpát s menjünk az istállóba. A csárdás hozta a lámpát s mentek az istálló felé. — János ! igazán nincs az istállóban valaki ? — Nincs. — Igazán János ? — Úgy éljek! A csendbiztos sóhajtott. — Legyen úgy! — szólt. A csak pár lépésre levő (istálló ellőtt fennhangon szólt a csendbiztos : Lőrinc kendnek jó szeme van, vegye át lámpát János gazdától s világítson be. János már nyújtotta a lámpást Lőrinc felé, azonban a csendbiztos eltaszitotta Lőrinc kezét s halkan mondta Jánosnak: mégis te menj. Amint János gazda nyitotta az ól ajtaját, az ólból két lövés dördült el s János gazda kezéből kiesett a lámpa s maga pedig végig vágódott a földön. A két golyó talán a szive körül találkozott egymással. — Nem mondtál igazat—mormogta a csendbiztos, esküdtél a hazugságra. Aztán mintha vezényelne, kiáltott: közgyűlési tagokat, hogy akik felszólalni akarnak, e szándékukat Éri Márton dr tb. főjegyzőnél jelentsék be, hogy jelentkezésük sorrendjében tehessék meg felszólalásukat. Következik a tárgysorozat első pontja: az alispán időszaki jelentésének tárgyalása. Szemere Kálmán a napirend előtti felszólalásra kér engedélyt. Az elnöklő alispán a közgyűlés általános helyeslése közben figyelmeztette a mindjárt kezdetben indulatosnak mutatkozó szónoKot, hogy a napirendtől csak akkor lehet eltérni, ha ezt 10 aláírással ellátott beadványban kérelmezik. Minthogy ily beadvány nem érkezett be, a napirend előtti felszólalást meg nem engedheti. Az alispán időszaki jelentése felolvasottnak vétetik és az állandó választmány javaslata szerint tudomásul vétetett. Simontsits Elemér alispán bejelenti, hogy Szemere Kálmán több indítványt nyújtott be (számra nézve 14-et). Ezek közül egy, bár szabálytalanul adatott be, de mert az alispáni jelentésben foglalt megyei útépítéssel kapcsolatba hozható, ez alkalommal tárgyalható. — A többi indítványok önállóak, de mert elkésve jelentettek be, a mai gyűlésre már nem voltak kitüzhetők és nem is fognak tárgyaltatni. (Általános helyeslés.) Felolvastatik Szemere kérdéses indítványa, mely a szil—várong—szakcs—kocsola—gyulaj— szakályi törvényhatósági ut sürgős kiépítésére vonatkozikl Az állandó választmány javasolja, hogy az indítvány felett, miután a kocsola— szakcs—várong—lápafő—naki útvonal kiépítése már évekkel ezelőtt elhatároztatott, a szakcs— kocsola—gyulaj—szakályi ut kiépítése pedig a közúti programmba felvéve nincs, mert arra fedezettel a vármegye nem rendelkezik — a közgyűlés térjen napirendre. Szemere Kálmán kéri a közgyűlés engedel- mét, hogy a tárgytól eltérhessen és az engedélyt be se várva, indulatosan ismertetni kezdi tömegesen beterjesztett indítványai ügyét. Az elnöklő alispán figyelmezteti a szónokot, hogy a tárgytól eltérni nem lehet, amiben Szemere kénytelenkelletlen beletörődve, nagy bőbeszédűséggel, ugra-bugráló rendszertelenséggel, a megyei vezető emberekre, a tisztviselőkre, a nagybirtokosokra szórt invektiváktól hemzsegő beszédben a közgyűlés nagyfokú ingerültségétől és ellenszenvétől kisérve fejtette ki, hogy ők a legsürgősebben követelik a kívánt ut megépítésének elhatározását és az arra szükséges összegek előteremtését. Ismerteti a lépéseket, melyeket ez ut érdekében a kereskedelmi minisztériumban ő eredményesen tett, úgy tüntetvén fel a dolgokat, hogy Szakcsért eddig soha se tett senki semmit és hogy, ha ez ut meglesz, az tisztán az ő fáradozásának köszönhető, mert ez ut ügyét csak akkor kaparták ki az akták porából, mikor ő és 60 kisgazdapárti megyei képviselő megválasztatott. Addig az ő vidékével senki se törődött, utakat se kaptak, mert az eddig épített utaknál a nagybirtokosok érdekeire voltak csak tekintettel. Követeli, hogy legkésőbb ez év májusáig az útépítés megkezdessék. Helyre legények, készen a töltésekkel. Péter és Ferenc menjetek hátra, hogy a tető kibontással meg ne szökhessenek. Aki mutatkozik, lelőni. Rózsa Sándor, adjátok meg magatokat, vagy rátok gyújtom ezt a kunyhót. Bent az ólban már tanácskozott a négy betyár. Virradatot nem várhatnak, mert akkor a 9 ember leszedi őket. Addig kell menekülni, amig sötétes van. Ki megy ? Lobozár Sándor vállalkozott, hogy megyen elsőnek. Ló volt bőven s mindjárt fel is ugrott egyre s indulni akart. — Nem úgy barom 1 szólt Rózsa s megfogta a ló kantárát. Várj. Eloldott egy másik lovat s a félig nyitott ólajtóhoz vitte Amikor ott állt, intésére egy másik vaslapáttal a ló háta mögé került s hirtelen nagyot ütött rá. A telivér ló szinte repült ki az ajtón a pandúr fegyverek nyomban megszólaltak. — Most 1 kiáltott Rózsa Labozárra. Ez azonnal kiugratott és száguldott a pusztának. Utána ismét lódobogás hallatszott, majd néhány lövés és Rózsa tudta, hogy a Lobozár vérét most már a puszta, a kedves pusztája issza. Ekkor Rózsa nemes Nagy Pétert felküldte a padlásra, hogy ott várja meg a dolgok elmúlását, Csala Gábort pedig elrejtette, úgy, hogy ahol a lovak szoktak állani, az almot, a szalmát egy helyen elkaparta, egy lukacsos deszkát felemelt s ezen a nyíláson Csala Gábor mint a gyik besuhant, Rózsa visszatette a deszkát a helyére és szalmát kapart rá. Most aztán Csala Gábor hirt tudhat adni, Horváth László szakcsi jegyző, hangsúlyozza, hogy a szakcsi ut érdekében az alispán és a vármegye megtette a kötelességét és különösnek tartja, hogy Szemere önmagának tulajdonítja ez ut ügyének mai állását. Fe iratot kér intéztetni a kereskedelmi miniszterhez, hogy az útépítéshez adja meg az anyagi támogatást. Simontsits Elemér alispán az ügy állását ismertetve, kifejti, hogy a Szemere által kért útvonal egy része nem törvényhatósági, hanem állami ut, mely a mi hatáskörünkbe nem esik ; a másik rész (Kocsolától Szakály felé) ^csak úgy volna az útépítési programba felvehető, ha abból a már régebben felvett 130 km. más törvény- hatósági ut kiépítése kihagyatnék. Nagy méltánytalanság lenne ez a vármegye többi érdekelt részével szemben. Mig a vármegye oly1 anyagi helyzetben nem lesz, hogy a kért utat megépíthesse, addig arról beszélni is alig lehet. A Kocsola—szakcsi útrész már rég felvétetett a programba, ezt tehát Szemere elkésve sürgeti. Ez ut építése már rég elhatároztatott, a terv is kész, rég felterjesztetett a miniszterhez. Tehát úgy áll a dolog, hogy az iratok innen mennek fel gyorsan és ott, a minisztériumban fekszenek régóta. Ha az iratok lejönnek, az ut kiépítésében nem lesz késedelem. Kétségtelen, hogy a vármegye méltányosan gondoskodott — a rendelkezésre álló anyagi erőhöz mérten — Szakcs és környéke útjairól a kocsola— szakcs—várong—lápafő—naki ut elhatározásával. Kéri Szemerének felesleges indítványát tudomásul venni és afelett napirendre térni. Szemere Kálmán záró felszólalása után, melyben elismeri ugyan, hogy az alispán akart ez ügyben intézkedni, de azért az ügy ólomlábon járt, mert az alispán csak felirt ez ügyben, de nem járt utána személyesen, Horváth László megjegyzi, hogy Szemere Kálmán még meg se kezdte az ő politikai működését, midőn ő és a szakcsi megyebizottsági tagok ez ut építését indítványozták. Szemere Kálmán úgy értelmezve a záró szó jogát, hogy azután már senkinek nincs joga szólni, újra beszélni akart, mit az elnöklő alispán »személyes megtámadtatás« címén engedett meg neki. Beszédében Horváth László felszólalását »20 éves képmutató barátság gyümölcsének* * mondotta, mit a közgyűlés nagy felháborodással fogadott, az elnök pedig követelte, hogy Szemere e sértést vonja vissza, ami meg is történt. Ezután még Gulyás György szakcsi polgár adott pár szóban kifejezést, hogy a rósz utak miatt, a szegény lakosság kénytelen a termését úgy odaadni »a zsidónak* ahogy az megveszi és helytelenítette, hogy itt a közgyűlésen két egy községbeli egymást sértegeti; amely felszólalás éle csak Szemere Kálmánra vonatkozhatott, mert ő volt a sértő. Az azonban bizonyos, hogy Gulyás uram a méltatlanul megtámadott községi jegyzőjükre értette a szót. A közgyűlés az állandó választmány javaslatát elfogadva, Szem ere indítványa felett napirendre tért. És ezzel napirendre térhetnénk mi is az incidens felett, meg kell azonban jegyeznünk, hogy Szemere Kálmán, ha mint demagog hogy mi történt a vezérrel. Ha pedig a vezér megmenekül, majd megmenti őket is. * * * Rózsa Sándor törte a fejét, hogy mit tegyen. Ha világosságig vár, innen az ól ajtóból is leszedhet 2—3 pandúrt, de a többiek golyója még is csak benne fog találkozni. De azért e gondolkozás közben is, ki ki eresztett egy lovat, amikre a pandúrok nem tudhatván, hogy nincs-e rajta menekülő betyár, rálövöldöztek. Bizony a dunántúli grófnak már több lova feküdt a füzeséri pusztán, mintamennyi az ólban nyerített a többi után. Rózsa Sándor a lovászok gúnyáiból, szalma segítségével emberi alakot csinált s azt felkötötte egyik ló hátára, de úgy, hogy ha azt golyó éri lefordul a ló oldalára. Maga pedig felült a Gázián hátára s akkor a másik lovat az ól ajtóhoz vezette. Ott ráütött s nagyott kiáltott s amidőn a ló kirohant az ajtón, nyomban utána ugratott Rózsa Sándor és csak úgy kapásból odalőtt, ahol azelőtt a csendbiztos hangját hallotta. A ruhát vivő ló, alig 10 lépésre az ól ajtóból összerogyott, a pandúrok nagy része odafutott megnézni, hogy melyik betyárt fogták el, ezalatt pedig Rózsa Sándor a hires arabs ménen mellettük elszáguldott, alig egy-két pandúr által üldöztelve. A megriadt arabs mén egy perc alatt kivitte a betyárt a lőtávolból. Amint a pandúrok bámultak s morogtak, hogy ember helyet ruhát és szalmát fogtak s hogy egy betyár golyó nélkül menekült meg, nyerítve száguld el mellettük egy fekete paripa. — Ni, a csendbiztos ur Hollója 1 És ott találják az ól ajtó közelében a föl-
