Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-03-27 / 25. szám

TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1911 március 27. ságát tavali ünnepünkön méltattuk; engedjék meg, hogy mai megemlékezésemet a kaszinó életképessége másik tényezőjének, a fejlődés ener­giájának szentelhessem 1 M. t. Uraim ! A szerves világot a szervet­lentől egy aktiv reagáló képesség külömbözteti meg, melyet az a külbehatásokkal szemben ta­núsít; az élet nem más, mint ezen aktiv reagáló- képesség a behatások ingerére; minden élet- folyamat ilyen ingerek nyomán jön létre s miután a társadalmi alakulatok sem egyebek — sejt­csoportoknál, igy ezek törvényei az eféle tömö­rülésekre s igy kaszinónkra is alkalmazhatók. Homogén sejtek rokonsága, azaz hasonló szellemi és erkölcsi színvonalú emberek von­zalma teremtette azt meg hetven év előtt és az összetartás szükségérzetének ingere megindította benne a fejlődés folyamatát. De — miként a sejtek fejlődését is megakaszthatja az életfelté­telek megzavarása — az első hét év nyugodt és szabad fejlődésének csakhamar szárnyát szegte a hazánk egén felvonuló vihar! Teljes tiz éven át csak egyesek jóvoltából, magánházak­nál lappangva tengődött; hivatalosan — halott volt. Azonban ez nem volt halál igen t. Uraim, hanem csak egy anabiosis, aminőt a szerves világban elég gyakran észlelünk; a protoplas- mában rejlő őserőt nem könnyű megsemmisíteni; a beszáradtnak látszó magvak még százötven év múlva is kikelnek; az életfeltételek helyre­álltával tehát kaszinónknak is újból életre kellett ébrednie 1 Hagyományaink protoplasmájából ki- .tört a fejlődés energiája s a kaszinói élet újból virágzásnak indult. S mintegy kegyeletes vissza­emlékezésül azon nagy napokra, melyekben a magyar gondolatszabadság és magyar demokrácia megszületett s azon későbbi szomorú időkre, midőn a kaszinó fogalmát jóformán csak egye­sek vendégszerető asztala képviselte: ezen éven- kint megismétlődő szerény, polgári lakománk jött lassankint szokásba, hogy annak a közvet­len, baráti melegségében egyesülve, a minden szétválasztó szemponttól független, igazi demokrácia művelt egyformaságából s a demokrácia kiapadha­tatlan szellemi és erkölcsi kincseiből uj reményt és uj erőt merítsünk a jövőre! Mert igen t. Uraim, ennek a kaszinónak nemcsak hetven éves milltja, hanem JÖVŐJ9 is van 1 Kell annak lennie, mert a társadalmunknak. szüksége van reá! Elismerem, hogy termeinken végigmenve, a látszat néha a skeptikusoknak ad igazat; mintha a társadalomnak kaszinónkat alkotó sejtcsoportja a fejlődés egy válságos phasisát élné e percben; néha valóban ugylátszik, mintha partikuláris tendenciájú, az egységes társadalom széttagólására irányuló erők szülte, más sejttömö­rülések elszívnák tőle az éltető nedveket s nagyra hízásukkal öt sorvasztanák!? Azonban ez csak látszat Uraim ! Ezt gondolni époly tévedés volna, mint az omnibus túlzsúfoltságából a csak félig telt gyorsvonat hanyatlására következtetni; s a nyüzsgő piac lármájából nyugodtan kiemelkedő templom csendje sem bizonyítja még azt, hogy az abban rejlő értékek kisebbek és gyengébbek a környező vásár forgatagánál! ? S épen ezért egy pillanatra sem képes meginogni azon szent hitem, hogy az az óriási assimiláló és beolvasztó erő, mely kaszinónk minden előítélettől mentes, felvilágosult széliemében rejlik, az esetleges társa­dalmi válságok komoly és döntő pillanataiban min­dig fényesen fog diadalmaskodni más áramlatokon és a gyűlölködés sarán felülemelkedő, minden be­csületes meggyőződést egyaránt tisztelő, legteljesebb véleményszabadság szilárd vasgyürüjével ide fogfa láncolni s egybeforrasztja a társadalom azon ér­tékesebb elemeit, melyek a kaszinót megteremtet­ték, fenntartották, mai nagyságára növelték s melyek azt a hélyesirányu fejlődési energiák tár­sadalmi letéthelyének tekintik! Az egymást megbecsülő egyetértés e ments­várára, a magasabb, nemesebb röptű fejlődésnek bélöle kisugárzó erőire, kaszinónk további virág­zására emelem poharamat 1 Éljen ! Utána Kiss Ernő dr. reflexiókat fűzve az ünnepi beszédhez, kijelenti, hogy ő is tiszteli a hagyományokat, de, amennyiben az március 15-ikének eddigi megünneplési módjára vonat­kozik, nem Ígérheti meg, hogy azokhoz hü marad. Semmi ok sincs arra, hogy ne március 15-ikén legyen a kaszinó szokásos halvacsorája. Ez nem politikai ténykedés, mely ßz alapszabá­lyokba ütköznék. Március 15-ike egy történelmi szép nap és ha ennek megünneplését egy párt eddig mintegy kisajátította magának, ez lehetett a hazafiság mellett ügyes párttaktika, de kétség­telen, hogy a másik párt is hibázott, midőn a múltban a teret átengedve március 15-ikével háttérbe vonult. Arról van szó, hogy a kaszinó irányitsa-e a közvéleményt ? A márciusi nagy napok eredményei közül a szabadság és egyen­lőség régen törvénybe van már igtatva, de a 3-ikat: a testvériséget törvényben dekretálni, megvalósítani nem lehet. Ez csak úgy valósít­ható meg, ha gondoskodunk arról, hogy egyes becsvágyó, de hívatlan emberek a társadalom és a nemzet gyengéit önző, helytelen céljaikra ki ne használhassák. Ezt a testvériséget kell ápolnunk. Meg kell szüntetnünk a vallásfeleke­zetek és társadalmi osztályok szerinti szét­tagoltságra irányuló törekvéseket. Erre emeli poharát. Az igaz meggyőződés magával ragadó erejével ható felköszöntőre Kramolin Gyula dr. válaszolt, kijelentve, hogy a március 15-ikének megünneplésére vonatkozó indítványt, ha az a választmány elé jut, örömmel fogja támogatni, most azonban úgy érzi, hogy kötelessége a kaszinó eddigi hagyományos szokását meg­védeni és utal arra a régi tapasztalati igazságra, hogy a nyugodt birtoklás hamar elaltatja a keserves küzdelmek szomorú emlékeit. Kiss Ernő dr. Kramolin Gyula ügyvezető­igazgatót élteti, aki igazi jo orvosként a kaszinó ütőerén tartja kezét és nemcsak fel­ismeri a betegséget, de a beteggel együtt is érez és annak baját ügyes kézzel orvosolni törekszik. Wigand János Kiss Ernő dr.-t, Pesthy Pál a családi gyásza miatt távollevő Simontsits Elemér alispánt köszöntötte fel, aki mint volt ügyvezető-igazgató kaszinónk modern átalaku­lását és anyagi felvirágzását megvalósította. Kamarás Béla Szekszárd ipari fejlődésének szükségességét hangoztatva, e téren a mulasz­tást annak tulajdonítja, hogy intelligenciánkból az összetartás, egyetértés hiányzik. Földvári Mihály a hagyományoknak hódolva, mely szerint a kaszinói halvacsorák alkalmával mindenkor megemlékeznek a leghatalmasabb társadalmi tényezőkről, a hölgyekről, akik előtt mindenki térdet-fejet hajt, poharát a szekszárdi kaszinó hölgyközönségére emeli, óhajtva, hogy a szekszárdi hölgyek a kaszinó társas életében mentül nagyobb mértékben kivegyék az őket megillető nemes hivatásnak megfelelő részüket a kaszinó otthonának és társas életének emelésére. Ezután még számos sikerült pohárköszöntő hangzott el. A társaság vig zeneszó mellett csak jóval éjfél után oszlott el. Jubileumi levél. — Földvári Mihály jubileuma alkalmából. — Szekszárd, 1911. március 22. Kedves Barátom ! Vétenék a kecskémét—nagykőrösi török­szomszédság ellen, ha Nagykőrösnek ma benned és általad ünnepelt szellemi delegátusát kecske­méti tónusban nem köszönteném, — legyen a rád háramló dicsőség szülőfaludnak glorifikációja, ami kis leszedhető keresztvíz pedig szavaim nyomán lecsepeg rólad, legyen az penitenciális izzadás, — le nem tagadható, 25 esztendős bűneidért! Mert bűnben fogantatott a te 25 esztendős irói pályád: a szükebb hazád elámitásának bűnében, elhagyván Coriolanusként a te szülő­faludat, amely pedig Arany János elmúlása óta szellemiekben olyan szegény, hogy képviselőket is mindig idegenből importált : Tanárky Gedeont Pestről, — Barabást Aradról, — Eötvös Károlyt Veszprémből, csak épen hogy Pécsre nem tekin­tett le a »Napló«-hoz, pedig ha odáig ellát, tán akkor Nagykőrös is a maga természetes képével parádézott volna általad az országgyűlésen. (Ámbár hiszen, a körösiek tudják jobban, hogy nekik mi a jobb!) Ellenben bizonyos, hogy a publicistikai működésre hálásabb környezet alig lehet, mint Nagykőrös, egyrészt mert a nép egész esztendőn át az uborkaszezonhoz van szokva, más pedig, mert hogy a homályban a Szentjános bogár is villamos ivlámpának látszik. Aztán meg miért tévedtél te ki hazádból, amikor Bréhm szerint a körösi ember a fészeklakók családjához tartozik, mint a csibe ? Egyrészt hogy csak minden ezredik ember volt közületek a nyársapáti vagy kocséri dűlőn túl, — más meg hogy a körösi ember már csibe korában kezd magának kapargatni (ma is kaparóra áll az 5 ujjad, amikor a »talon«-t felszeded). Kuta­tom, mi okon tévedtél te ide közös faji jelleged megtagadásával, minket megtéveszteni — tán a predesztináció kényszertörvénye, vagy a száza­dos kőrös-kecskeméti versenytérnek áthelyezése ez Tolna-Baranyába, hogy ha már Kecskemét adott Szekszárd városának pátronust, hadd melegedjék a vármegye egy nagykőrösi pereg­rinus köpönyege alatt ?! Ámbár hiszen, ha a te 25 esztendős puplicistikai működésedet sejtő szemmel tekintem, (mert hiszen erről Szinnyey a nagy skribler- nyilvántartó megfeledkezett, de dr. Holub József, aki már egy sohasem létezett Istvánffyt fel­támasztott, majd egykor téged is beprotezsál a nagykőrösi pantheonba) valószinünek tartom, hogy a te ittléted egy szelekciós kiválása a nagykőrösi 48-as anyatestnek, amely a mameluk- ság kártékony spóráját magából kiizzadta! Tisztelt Jubiláns Barátom ! A közönséges életben azokat az embereket, akik mindig a mások dolgával törődnek és a maguk létproblémáit fedezetlenül megovatoltatni hagyják a sorssal, — vénasszonyoknak nevezik, az irodalmi élet­ben pedig úgy nevezik őket, hogy a haladás iránytűi, persze, mert az iránytű mindig a bank- direktorság biztos révpartja felé mutat — és ha mégis nálad a kompass eldeklinált, ez csak annak a bizonyítéka, hogy valamely olyan luxus hajóra volt applikálva, amelyen valami félthető, értékes rakomány nem volt, hanem mint aféle kéjutazó hajó csak a hatalom hüs, védett berkeiben való szieszták felé evezett. A 25 esztendő minden polgári hivatásban a fejlődés kulminációja, melyen túl a degenerá- lódás foghullajtása következik a pensió kemény­magos levese felé. Ez időben áll be József császár szerint a köztisztviselőknél az élhetet­leneknek állami köztáplálása büntetésből amiért hogy az aktivitás tele táija mellett nem tudnak jóllakni — vagy például a tanároknál, akik heti 14 órai munka mellett 30 szolgálati eszten­dővel, fiatalon lesznek közrokkantak, a pensió nem egyéb, mint kilépés az elmélet szürke kö­déből és kötetlen helyzetbe való megtérés a polgári magángondolkozás realitása felé, — az erdészetnél a penzió a buddhismus nirvánája a másvilágon való jólét Ígéretével, melynek földi útja jó levegővel, bikkmakkal és rigófüttyel van zsirálva, — a katonai kényszerpenzió a későn fölismert stratégiai tudatlanságnak bánatpénze. A vármegyénél — Eötvös Károly szerint — a hosszú pihenésnek édes nyugalma; — a publicistánál két eset lehet: ha okosan szolgálja a közérdeket: a pensió a képviselőség, vagy ilyesvalami, ha pedig a közérdek parlag ugarját anélkül kapálgatta, hogy abba az opportunitás magját is belehintette volna, akkor terem tormát — akarom mondani vármegyei főlevéltárosságot. Kedves Barátom 1 Az uj 25 esztendő elején figyelmeztetlek, hogy Nagykőrös még mindig nem a maga fejével gondolkozik a parlamentben 1 Halász Géza. Előfizetési felhivás! 1911. évi április hó l-ével uj előfize­tést nyitunk a Tolnavármegye és a Köz­érdek cimü lapunkra. Azon t. előfizetőinket kiknek előfizetése lejár, felkérjük, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Sirolin kapható minden gyógyszer» tárban. Ara öregenként 4 korona. As orvosi kar által ajánlva. Gümőkór (tüdőbajok), légzőszervi bén— talmak, szamárköhögés, influenzánál. Ki használjon Sirolint? L A ki hősem időn keresztül köhögés bántalmaiban szenved. A Mindazok, kik gégehurutban szenved­nek, Sirolin .Eoohe* által rövid időn belül meggyógyulnak. B. Asztmában szenvedők már rövid hasz­nálat után lényeges könnyebbülést éreznek. A Skrofulás, mirigyduzzadásos, szem- és orrhurutos gyermekeknek rendkivül fontos szer a Sirolin. A táplálkozást nagyban elősegíti. Ónk eredeti csomagolása SIROLIN „Roche“-t kérjünk és pótszereket határozod tan utasítsunk vissza. F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co», Basel (Svájcz). 9 Grenzach (Németország).

Next

/
Thumbnails
Contents