Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-03-02 / 18. szám

XXI. (im,) évfolva 18. szám Szekszárd, 1911 március 2r TOLIIAVAMGlVE ÉJ I KÖZÉRDEK Előfizetési ár: MAI ■■■ mm m ■ u n tm ■ r ■ m «fc Szerkesztőséi: Egész évre . . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 « 16 fillér. Eliöfizetéaeket és hirdetéseket a kiadó- h vatalon kivül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. POLITIK AIHETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Egye* számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleion-szám i 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és ál. Szerkesztőség: Bezeréd] Islván-utca S. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik , 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Tűvlrot. - Telelőn. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képvlselőhdz ülése. Budapest, március 2. d. u. 2 óra 35 p. A képviselőház ma d. e. ülésén Berzeviczy Albert elnökölt. Bejelentette, hogy Okolicsányi László és Cserny Károly egy hónapi szabad­ságot kérnek. Jelenti továbbá, hogy Frey János dr., pécsváradi képviselő végleg igazoltatott. Következett a bankjavaslat részletes tár­gyalása. Az első szakasznál felszólalt Földes Béla, kijelentve, hogy nem fogadja el azt. Lukács László pénzügyminiszter kifejti, hogy a közérdek szempontjából kívánatos e vitának minél előbb leendő befejezése. Állás­pontja az, hogy a javaslatot vagy egészben el kell fogadni, vagy pedig elvetni. Ez okból a be­nyújtott módosításokhoz nem járulhat, de nem is tartja azokat célszerűeknek. Polónyi Géza tiltakozik az ellen, hogy a bank-státumoknak csak a módosított pontjai­hoz lehessen hozzászólni. — A vita tovább folyik. Elfogott szaktudósitó. Budapest, {Érk. d. u. 2 óra 40 perc.( Grünwald Emil, a Magyar Kereskedelmi Muzeum marseillei szaktudósitója évek óta nagy­arányú szédelgéseket követett el. Számos cég feljelentést tett ellene. Grünwald megkísérelte az Amerikába való kiszökést, de a határrendőr­ség letartóztatta és Budapestre szállitota, ahol a királyi ügyészségnek átadatott. TÁRCA. Orvosi meg-vizsgálás. Otvári nagyhírű idegorvos az ablak mel­lett állt és onnan tekintett a váróterem ajtajára, így szokta a nagy orvos várni betegeit, férfiakat és nőket, de leginkább nőket, kik tanácsért és ségitségért fordulnak hozzá. Most felnyílt az ajtó. Ezúttal férfi lépett be rajta. Egészen különös alakú feje volt és arcszine azt a fakó szárazságot mutatta, mely csak ken­dőzésnek szokott közetkezménye lenni. Nagy fekete szemei be voltak esve, mint a halálfejnél. Éles tekintete találkozott az orvos szúró szemei­vel, a beteg azonban nem reagált erre, csak me­reven nézett maga elé. Az orvostanár ösmerte az e féle szemeket. Nem kellett érdeklődnie, miért keresi a be­teg fel. — Őn búskomorságban szenved ? A férfi igenlőleg bólintott a fejével. —* Gyanitja tán, hogy miből keletkezett ? A kérdezett szomorú arccal válaszolt: — Nem, nőtlen vagyok és szerencsétlen, szerelem nem bántja szivemet. A nők mindig közömbösek voltak előttem. Nem hódolok az ivás szenvedélyének, sohasem voltam iszákos. Amel­lett szigorúan ragaszkodom az étrendhez, egyéb­ként is rendesen élek és korán kelek. Mindig sok pénzt kerestem s már ma több a megtakarított pénzem, mint amennyit világéletemben el fogok költeni. — És érdekli önt hivatása ? — Nem tudnám, minő más hivatás volna megfelelőbb. Bánffy Dezső báró jobban van. Budapest (Érk. d. u. 2 óra 45 perckor). Bánffy Dezső báró az éjjelt nyugodtan töltötte és reggelre visszanyerte beszélőképes­ségét. Javulásának hire őszinte örömet kelt mindenfelé. Véres kardipár báj. Debrecen, érk.'délután 2 óra 20' perckor). Bossányi főhadnagy és Ujfalussy föld- birtokos, akik a Bika-szálló éttermében össze­szólalkoztak, mi tetlegességgel végződött, ma súlyos feltételek mellett kardpárbajt vivtak a debreceni erdőben. — Ujfalussy földbirtokos súlyosan megsebesült. Százmilliók. A delegációk még üléseznek, de az már bizonyos, hogy működésük nyomán a flotta-fejlesztés költségei több száz millióval emelik terheinket. Ezen a szomorú tényen mit se változ­tat az a körülmény, hogy e költségek több évre elosztva állíttatnak be a budgetbe és hogy ezekre a kiadásokra biztonsági és tengeri védelmi szempontból múlhatatlanul szükség volt. — A költségek elosztásával 'a magyar kormány csak könnyebbé tette a súlyos teher elbírását, mi annál inkább kí­vánatos, mert hiszen köztudomású, hogy pénzügyi viszonyaink a közös terhek nélkül is igen nyomasztók, mondhatnék: aggodalom keltők. A magyar államháztartás konszoli- dáltsága, államiságunk egyik legfőbb erős­sége: pénzügyi egyensúlyunk elérkezett a fel­borulás küszöbéhez. Közvetlen a meredély szélén állunk és ugyancsak erős, fegyel­mezett karra van szükség, hogy a deficit — Valami súlyos betegségen esett át tán ? — Soha életemben nem szenvedtem testileg, válaszolt a látogató, óriási kezét előre nyújtva és a legközelebbi asztalra ütött. A tanár mosolygott, a beteg pedig szinte megkövesült arcával, melyen egy izom se rándult meg, tekintett reá. Azután igy szólt! — Nem babonás ön ? — De az vagyok. — Haha! Akkor talán sikerülni fog önt meggyógyíthatni. — A hit által ? Igen, az hegyeket mozdít­hat el és meggyógyíthat képzelt betegségeket. De én tudom, hogy nem képes nevetésre bírni egy embert, akitől a nevetés adománya meg­tagadtatok. — Mi a manó ! Hát oly veszélyes a dolog ? Sohasem nevetett ön ? — Nem, soha. Még mint gyermek sem. Ha csak egyetlen egyszer tudnék nevetni, úgy hiszem, hogy a nevetésből vigan csörgedező patakocska bugyognék elő és mindenkorra gyógyult lennék. Mert módfelett vágyódom az­után, hogy egyszer Isten igazában kacaghatnék. A tanár helyes,lőleg intett, mondván: — Úgy látszik, igen lelkiismeretesen figyelte meg magát. Lehet, hogy igaza van, — Egész életemen át tanulmányoztam a nevetés theoriáját. — De ebből magát a. nevetést nem lehet megtanulni. Közvetlenül kell annak beállani. Nem jár színházba ? — Nem, a komédia közömbös előttem. Ha másokat nevetni hallok, könnyek tódulnak a szemembe. — A cirkuszba se megy ? örvényébe való bukástól visszatartson ben­nünket. Ma már kétségtelen, hogy a súlyos pénzügyi helyzetre való tekintettel a magya;- államháztartás számos becsületbeli köteles­ségének teljesítése elöl, — ha csak ideig­lenesen is — kitérni kénytelen. Kétségtelen az is, hogy a magyar állam a fokozott terhek fedezésére bevételeinek szaporítását, a közszolgáltatások emelését el nem mellőzheti. Ily körülmények között, a ílotta-kiadások óriási méretű gyarapodása valóságos Danai- dák hordójává avatja az államkincstárt és felmerül a kérdés, hogy ily körülmények között szabad és okadatolt-e ily célból a nemzet terheit emelni? E kérdéssel kapcsolatban nem huny­hatunk szemet azon tény előtt, hogy úgy, amint most a flotta-fejlesztés százmilliókat kívánt meg, — a hadsereg elodázhatatlan reformja, mely már egy évtized óta a kapunkon zörget, szintén több száz millió teherszaporulatot hoz a nemzetre. És bár mi úgy a flotta-fejlesztését, mint a hadsereg reformját szükségesnek és igy megvalósitan- dónak tarjuk, mégis érezzük és tudjuk, hogy az elkerülhetetlenül szükséges berendezkedé­sek óriási többletköltségei nemcsak hogy nem az államháztartás feleslegeiből kerülnek ki, hanem a nemzet fejlesztésére legnélkülöz­hetetlenebb kiadások mellőzésével is alig kerül reájuk fedezet. Ez a tény pedig egy parlamentárisán vezetett országra nézve minden inkább, mint felemelő és megnyugtató. Annak, hogy a viszonyok idáig fajul­tak, semmi más nem az oka, mint az a helytelen strucc-politika. amit a magyar ellenzék úgy a kisebbségen, mint a kor­mányra jutva, követett. — A cirkuszba ! Hát vari-e ott valami, ami nevetésre igerelhetne ? — Úgy látszik van. Mert van egy betegem, súlyos búskomorságban szenvedő férfi, akin csak a cirkusz segít. Ott most fellép egy bohóc, aki­ről állítják, hogy leirhatatlanul komikus s elra­gadja még a legvásottabb hypochondert is. — Látta ? — Nem, én magam is rég lemondtam a neve­tésről. Csak másoknak tanácsolok, legjobb tu­dásom szerint. — Részemre nincs orvosság. — Mibe kerül a tanács ? — Egy orvosi konzultációért húsz koronát számítok. — S mi a neve a bohócnak ? — Bilinek nevezi magát. Hirtelen az a látszat, mintha a beteg ri­deg arca felengedne és mintegy varázsszóra megváltozik a tragédia maszkja a komédia ki­fejezővé. A száj szélei a fülekig húzódnak és kréta fehér íogak tűnnek elő, mialatt a mellből a nevetés rohamai törnek ki, a gyomor rángatózik és az egész test reszket és remeg. A tanár ennek láttára egy pillanatig úgy állt ott, mintha megdermedt volna. Majd az ő szája is nevetésre nyílik. — Hiába erőlködik komoly maradni. Hangos lármás kacagás hallatszik, arca egészen megkékül, könnyezik es szinte esdve, mintha sok volna a tréfa, nagy nehezen és sza­kadozva szoritja ki a szavakat: — Megálljon, megálljon ! Nem birom tovább! Ugyanabban a pillanatban az idegen arca ismét visszatér régi mozdulatlan, merev formá­jába. Pénzt tesz le az asztalra és távozva, siri hangon mondja: — Én vagyok a bohó Bili.

Next

/
Thumbnails
Contents