Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-02-27 / 17. szám

4

ságának is a legmagasabb úri osztálytól le az utolsó napszámosig, akik a legnagyobb készséggel rakják le e célra koronáikat illetve filléreiket. v,. •

Elég ennyit felsorolni arra nézve, hogy a község extenziv és intenzív fejlődéséről kétségtelenül örvendetes benyomást nyerünk.

Ez Gindlicsalád község jelenlegi képe. Az eddig jogi értelembeni eszményi község átalakul morális értelemben eszményi községgé. Szép kép ez, mely egyszerűsége mellett is gyönyörködteti az elfogulatlan szemlélőt.

Ha egy szépen megfestett képet benső gyönyörrel nézünk, önkénytelenül is annak alkotója után kutatunk, hogy legalább gondolatban leróhassuk az iránta érzett köteles elismerést.

Azon szép képnek, mely Gindlicsalád község rohamos fejlődésében elénk tárul — a nagy intelligenciájú és minden üdvös dologért melegen érző képviselőtestületen kívül — megvan a maga alkotója, akinek nevéhez fűződnek az elért sikerek. Ez a község ideális lelkű főjegyzője, akinek nemes ideálizmusával szerencsésen párosul fáradtságot nem ismerő energiája,

A múlt század elején b. e. József nádor meglátogatván Keszthelyen Fesztetics Georgi- conját, egy szép mondást jegyeztetett be a Ge- orgicon emlék könyvébe. Aki keresztül megy Gindlicsaládon bizonyára rágondol erre a szép mondásra amely igy szól »Itten láttam egy igazi magyarnak bölcs munkálkodását.

Szalai Sándor

állami isk. igazgató.

H ÍREK.

Rémes párbaj-történetek.

Hogy hol esett Ez az eset?

Mi fiira kérdés! ?

De hát ön kérd és Én felelek.

Megrepedek

Különben, ba belém szóról.

(Csak nem hallgatok botorul!)

A szín-hely ? No, kimondom már most:

(— Tán ismeri is ezt a váróit? —) Sopron. — Ott mindenki lovag,

Ha akkora, mint a tökmag,

És ví , 16, szűr, koneol, fit, vág! Regényes, szép lovag-világ!

Éjjel nappal,

Nappal-éjjel,

Vívnak kéjjel Tőrrel, karddal.

A becsület szörnyen kényes!

A kard ? No, nem mindig fényes :

Félig megette már a rozsda,

Fűrész az éle, tompa, csorba,

(A fegyvertár az ószeres,

Akinek kard kell, ott szerez.)

De ki a fene látja éjjel ? I Csak gulyássá aprítsa széjjel Az ellent s hogyha jól talál,

Majd valahogy csak lesz halál!

határozott érzés kezdett erőt venni fájdalmán. Feltámadt benne a félvad, nomád természet. Az ember vele született, öröklött s örökké tartó érzése, a — gyűlölet.

— Megboszulom magam . . .

A gyűlölet érzése szabályozta gondolatait is egy irányban. És ez az irány is, amilyenre csak nő képes: megbocsátani a férfiúnak s gyűlölni, elveszíteni a csábitó asszonyt, a vetély- társnőt.

— Megboszulom magam . . .

Gyorsan, tétovázás nélkül haladt a törzs

felé. Egy fiatal pásztorgyerek került az útjába véletlenül. Megszólította.

— Tudod, melyik Ben-Hamizra sátora ?

— Igen, — felelt a gyerek.

Lekapcsolta felső karjáról az arany csattot.

— Ez a tied, eredj hozzá s rrjohd neki ezt: Ha jegyeseddel, Helimával most beszélni akarsz, eredj az oázis északi szélére. Hanem vidd magaddal a tőrödet is. Ott megtalálhatod a chasseur kapitány karjaiban. Nem méltó a te szerelmedre. Öld meg. Fehér burnusz van rajta.

— Értem, — felelte a pásztorgyerek s megindult a jelzett sátor felé.

Másnap Helima hideg, márvány arccal hallgatta az újságot.

— Onarghla kaid feleségét halva találták az oázis szélén. A törzs férfiai közül pedig Ben-Hamizra eltűnt.

A törzs vénei meghányták, vetették a dolgot s nem bírtak kisütni semmit. Az igazságot csak Helima tudta és suttogta sok éjjelen át önmagának.

— Megbosszultam magam ... Bem-Hamizra azt hitte, én vagyok s megölte a kaidnét ... A kedvesem mégis meg van mentve. . . Allah nagy . . .

TOLNAVAKMEGYE és a KÖZÉRDEK

(Fél munkát a kard végez és A többit a — vérmérgezés.)

Az óvodában két legény összekoccant minap',

Iván erős, ökle kemény :

S így Bandi jól kikap.

De Bandi szól: »Iván, Iván !

Ezért felelsz ! Ez vért kíván ! c

S négy liliputi, kis segéd Összedugja buksi fejét,

És imigyen határoz:

A sértés nngy, — halálos !

Csak fegyver nincs okos,

Mert halált nem okoz A pléh-kard, fa-kard, kápszli-puska,

Attól tán fél az ólom-maszka.

De Bandi és Iván Komoly dolgot kivan.

Az ószeresnek szíve fából, —

O nem ad nyak-tilót,

Mert nem oly bolond, nem oly dőre,

Hogy kardot adjon — zsebkendőre,

Mely hátúi még kilóg A segédeknek nadrágjából.

De szerez fegyvert, kinek kell!

Iván és Bandi remekel!

Vásári csoda, hogy mit művel.

E két fiú két — Kalaptűvel!

A fegyver rémes, nagy, csoda!

Nem látott még ilyet Boda. —

(Már rájuk nézni is irtózat!

Nagy kával is ezért íródnak.)

Meg is büntetné a mamákat,

Bevasalva szán koronákat.

A két kölyök előre törtet:

Egymásnak kalaptűvel csörtet!

A Bandi ügyes, vékony, nyurga:

S az Iván át van szúrva, fúrva,

Mint a liba!

De nincs hiba:

Csak a nadrág, csak a bőre Kapott lyukat egyelőre.

Mégis Iván végsőt leheli,

Bandink meg szépen elszelel,

S mire Iván magához tér:

' Üres, tiszta a csatatér . . .

fin nem hiszem, de úgy beszélték,

Hogy Ivánkát jól megkefélték,

A Bandi meg elbújt. — Hová?

A mama — kalapja alá!

Onnét szedte elő az apja,

És becsülettel jól megrakta,

A sértést szörnyen megtorolta, > —

A tengeri nád pattogott, —

S a középkori lovagot Kiváló gonddal — kiporolta.

____ Keszeökuthy R. B.

— D

ijnokok a minisztereknél. Az Állami Dijnokok Országos Szövetségének kétszáztagu küldöttsége járt a múlt héten a miniszterelnöknél, hogy az állami napdijasok részére sürgős segítséget kérjen. A küldöttséget Batthyány Tivadar gróf, kerületünkj, országgyűlési képviselője vezette. Az állami napdijasok helyzete nagyon nyomorúságos. Több mint kilencezer, nagyrészt családos napdijas az éhenhalásnak van kitéve, mert a napi átlagos három koronából a mai rettenetes drágaság fmellett megélni lehetetlen. A küldöttség a miniszterelnöknek memorandumot nyújtott át, aki kijelentette, hogy a napi- díjasok helyzetének javítása megindult, csak technikai akadályok késleltetik megvalósítását. A küldöttség azután a kereskedelmi miniszternél tisztelgett. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter a resszortjához tartozó napdijasok kérését jogosnak és méltányosnak tartja s igyekezni is fog annak teljesítésére, de a vasúti kedvezményes jegyekre vonatkozó kérést nem teljesítheti, mert ez a szabadság az adminisztráció kárára volna. Székely igazságügyminiszter szintén megígérte a küldöttség jogos kérésének a’jóindulatú támogatását. Ugyanígy nyilatkozott Lukács László pénzügyminiszter is.

— Áthelyezés. Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos főispán ifj. Pereséi Dezső közigazgatási gyakornokot eddigi szolgálati tevékenységének elismerése mellett saját kérelmére és a közszolgálat érdekében a völgységi járási főszolgabírói hivatalhoz hasonló minőségben áthelyezte. A központi tisztikar e szakavatott, erős munkabírású és buzgó tagjának távozását a székvárosból sajnálattal látjuk.

— Eljegyzés. Jeszenszky Thilda bárónőt, báró Jeszenszky István cs. es kir. kamarás és báró üJeszenszky Eugénia szül. Schaaffgotsche grófné cs. és kir. csillagkeresztes hölgy leányát az alsóhidvégi kastélyban eljegyezte pallini In- key László nagybirtokos.

— Kölcsönös áthelyezés. A pénzügyminiszter Kovorán György paksi m. kir. adótisztet Dunaföldvárra és Szabó Géza dunaföldvári m. dr. adótisztet a paksi m. kir. adóhivatalhoz íelyezte át.

— Szerenád. A szekszárdi róm. kath. Olvasókör dalárdája Hüler Gyula újvárosi kántor- uanitó vezetésével Szabó Géza hittanárnak, a kör vezető elnökének nevenapja alkalmából pénteken este szerenádot adott. Szabó Géza hálás szavakban mondott köszönetét a dalárdánák jóleső figyelméért.

1911 február 27.

Tolnavármegye közgyűléséből Tolnavármegye múlt heti közgyűlése határozataiból közöljük még a következőket:

Müller János, Frühwirth Jenő, dr. Fördös Mihály, Fördös Géza és Rolf Aladár dr. ügyvédeknek a közvád képviseletére vonatkozó beosztása tárgyában az alispán előterjesztését elfogadta.

A kölesd—simontornyai közúton épített vas- hidnál felhalmozott kőtörmelék az uzdborjádiak- nak ingyenesen átengedte.

Az árvaszéknél a szükséges kisegítő munkaerő alkalmazása engedélyeztetett.

Az «utolsó nemesi felkelés története» cimű műnek a megye számára történt megrendelése jóváhagyatott.

Értény község túrájának és jegyzőjének vagyona tűzkár ellen a község terhére bizto- sittatott.

Az 1911. évi fősorozáshoz polgári „elnökökül örffy Lajos, Forster Zoltán, Eibach Ödön, Kämmerer Ernő dr., Dőry Hugó, Kovács Sebestyén Endre és Vizsoly Ákos küldettek ki; a lóavató bizottságok elnökeiül pedig: 1. a központi járásban : elnök : Návay Emil, h. elnök : ifj. Leopold Lajos. — 2. Völgységi járásban : elnök: Perezd Dezső, h. elnök: Perezd Béla.

— 3. Simontornyai járásban : elnök: Bemrieder János, h. elnök: Vizsolyi Ákos. 4. Dunaföldvári járásban : elnök: Sztankovánszky János,

h. elnök : Kovács S. Endre. — 5. Dombóvári járásban : elnök : Szabó Lajos, h. elnök : dr. Rolf Aladár. — 6. Tamási járásban • elnök: Dőry Hugó, h. elnök: Huber Lajos. — 7. Szekszárd városban : elnök : Szeghy Sándor, h. elnök : dr. Martin József.

Ulreich János duzsi lakos, kiérdemiilt közúti napszámosnak, minthogy nyugdíjban nem részesíthető, 256 K végkielégítés megszavaztatott.

Rendkívüli uttatarozási költségre, 25000 K engedélyeztetett

Antal István tolnai segédjegyző 600 K személyi pótléka nyugdijába beszámíttatott.

Az árvaszéknek 100 K átalányösszeg megszavaztatott.

Az igy elintézett községi ügyekből megemlítjük, hogy a kisdorogi szülésznői fizetésre, a döbröközi legeltetésre, a börzsönyi dögtér létesítésére, a dunaföldvári néptanítói fizetésre, a sárszentlőrinci bírói lemondásra vonatkozó képviselőtestületi határozatok megsemmisittettek.

Külön említjük meg, hogy Dunaföldvár község képviselőtestületének határozata a főszolgabírói helyiségek vétálárához való hozzájárulás tárgyában — a felebbezés elutasításával

— jóváhagyatott nemcsak, hanem miután a íelebbezők és pedig: Stauber Antal, Czóbor Imre, Révész Ferenc (Antal fia), Pulay István, Révész Ferenc (Juhász), Kovács Mihály (Zombai) és Pulay József beadványukban sértő és gyanúsító kifejezéseket használtak, ezért fejenkint 30—30 korona rendbírsággal sujtattak.

Esküvő. Steiner László takarékpénztári könyvelő, Steiner Lajos szekszárdi ügyvéd fia szombaton esküdött örök hűséget a szekszárdi belvárosi róm. kath. templomban meny- aszsonyának Szerényi Margitkának, Szerényi József nyugalmazott állam vasúti tisztviselő leányának.

— Aljegyzőválasztás Gyönkön a községi aljegyzői állásra Horváth János választatott meg.

— Útépítés. A kereskedelmi m. kir. miniszter a g y ö n k—h ő g y é s z i törvényhatósági ut 0 00—11 '970. km. szakasz kiépítését 173,103 K 6 fillérrel engedélyezte és a munkát Frank J. és Társa eszéki vállalkozónak adta.

— Községi Ügyek. Ladomány községben a vörheny járványszerüen fellépett, az iskolák bezáratása iránt előterjesztés tétetett. — Kakasé községben a vörheny, megszűnt, az iskolák megnyittattak. — Bonyhádvarasd községben a ragadós száj- és körömfájás fellépett. — Oerjen községben a ragadós száj- és körömfájás megszűnt.

— Megbízatás és áthelyezés. A dombóvári máv. osztálymérnökség vezetésével KaUivoda Jenő főmérnök .elhunyta után Klopstock Adolf mérnököt bizta meg a kerekedelmi miniszter ideiglenesen. A mérnöki személyzet kiegészítésére pedig Mészáros Gyula máv. mérnököt helyezték át Károlyvárosból.

— Tüdővész a Danántnl. A belügyminiszter most adta ki a tüdővész pusztításáról szóló jelentését, amely szerint Magyarországban a múlt év julius havában gümőkórban elhalt 6053 egyén. E nagy számból a Dunántúlra jutott 903 eset és pedig: Baranyában 90, Fehérmegyében 68, Győrmegyében 45, Komárommegyében 53, Mo- sonban 34, Somogybán, 117, Sopronban 104, Tolnában 73, Vasban 135, Veszprémben 67 és Zalában |08 egyén. .