Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-27 / 17. szám
XXI. (VH.) évfolyam. 17. szám. Szekszárd, 1911 február 27« •• 9 imnAifARHEGSE ES A KÖZÉRDEK Eldfizetési ár . A W W Hl ■ IB ■ B BB Bl IBI B ■ ■ BB Szerkesztőséé : Egész évre . . Fél évre Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 1 16 fillér. Bilbfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* h vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és pApirkereskedés r.-t. Szekszárdon, POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. leír. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Egyes számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi telelOíl-SZám I 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és H. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, fi kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÄN. Fómunkstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — Közös miniszteri tanács. Budapest, február 27. d. u. 2 óra. Aerenthal gróf külügyminiszter elnöklésével ma közös miniszteri tanácskozás volt, melyen a közös miniszteseken kívül Héderváry gróf miniszterelnök, Lukács László és Hieronymi Károly miniszterek vettek részt. A tanácskozás rendkívül fontos tárgyakról folyt. A munkapárt klubjának elnöke. Budapest, (Érk. d. u. 2 óra 10 perc.) A »Nemzeti Munkapárt Országos Köre« tegnap tartotta évi közgyűlését Csáky Albin gróf elnöklésével. Csáky gróf lemondván, Örökös diszelnökké, helyébe pedig elnökké Lukács László pénzügyminiszter választatott meg. Fehérgyarmati választás. . Nagykároly, érk. délután 2 óra 20 perckor). Fehérgyarmaton ma van a képviselőválasztás Jármy Béla Kossuth-párti és Szúnyog Mihály Justh-párti jelölt között. A két párt között az összeütközés eddig napirenden volt. A választásra Justh Gyula, Hock János, Benedek János, Kovács Gyula és György Gyula országgyűlési képviselők leutaztak. A rendre 4 század katonaság és nagyszámú csendőrség ügyel. Délután 1 órakor Jármynak 368, Szúnyognak 224 szavazata volt. Bánfffy haldoklik. Budapest (Érk. d. u. 2 óra 25 perckor). Bánffy Dezső báró állapota változatlanul válságos. Az éjszaka nagy részét eszméletlen állapotban töltötte el. Orvosai állandóan körülötte vannak, mert félnek, hogy a katasztrófa azonnal bekövetkezik. Ő Felsége ma kétszer kért értesítést a nagy beteg állapotáról. Halál a színpadon. Nyitra, (Érk. d. u. 2 ó. 30 p.) A Katholikus Körben Rózsa Lajos főmérnök tegnap este tragikus módon halt meg. Molnár Ferenc egy darabját adták elő a műkedvelők, rendező és főszereplő dr. Rózsa volt és amint a színpadra lépett, szivszélhüdés érte és nyomban meghalt. A közönség megriadva távozott, az előadás félbeszakadt. Gyilkos vihar. Barcs. (Érkezett d. u. 2 óra 35 p.) Keszthelyen tegnap óriási méretű vihar volt. A villám 4 embert agyonsujtott. (Tegnap este 9 órakor Szekszárdon is szakadó zápor volt, villámlással és dörgéssel.) Parlamenti reformot. Vagy megreformáljuk a magyar parlamentet, melynek nincsen ma párja széles e világon a meddőség terén, vagy tönkremegy éz az ál-parlamentárizmus, melynek tevékenysége ma kimerül a kormányzás meg- akasztásában, lehetetlenné tételében. Illuzó- riussá vált ma már nálunk a nemzet voksai által adott többség^ mely tehetetlen, ha ez az ellenzéknek úgy tetszik, mitsem ér a kormány legjobb szándéka, ha az alkotás heve forr is benne, ha az ellenzék nem akarja. — Nem dolgozhatik, nem alkothat, nem segíthet az ország ezer baján és az ellenzéknek az a legnagyobb sikere, ha tétlenségre, meddőségre birja kárhoztatni a parlamentet, a kormányt, a többséget. Várjuk, várjuk régen, évtizedek óta azt a taifunt, mely elsorvasztja azt az idejét múlt házszabályt, mely mindenre lehetőséget nyújt, csak arra nem, hogy a parlament áldásos munkájának gyümölcsét élvezhesse sokat sanyargatott országunk minden egyes polgára. Figyeljük meg a három, szabadságintézményekkel legerősebben körülbástyázott országot: Észak-Amerik a, Anglia, Francia- ország parlamentjeit. Milyen komoly a mu.ika azokban! Ismeretlen ott az államháztartás törvényen kívüli állapota. Ismeretlen ott, hogy az ujoncozást, harci készségünk valóságos csúfjára, minduntalan el kell halasztani, mert a parlament nem jutott még a katonamegajánlás tárgyalásához. Ismeretlen ott a névszerinti szavazások útvesztőjébe való megrekedés. Ismeretlen ott minden, ami a munkát meggátolja. Mondja meg bárki: mi előny hárul az országra abból, hogy a parlament még most is a bankjavaslaton rágódik és olyan viharokkal, mint milyen a képviselőház pénteki ülésén játszódott le, akadályozza meg az ellenzék a kormányt abban, hogy minél eredményesebb munkát végezzen s hogy minél szélesebb néprétegek életük minden vonatkozásaiban áldólag érezzék az országgyűlés hasznos munkáját. És minél több kellemetlenséget okoznak a kormánynak, annál megelégedettebbek, annál inkább vélik, hogy megtették ellenzéki kötelességüket; És ha valami szemünkben érthetetlen, ez az, hogy a magyar józanság az ilyen meddő, ellenzékieskedés láttára föl nem lázad, hogy akadnak még, akik a parlamen- tárizmusnak ezt a vadhajtását helyeslik. — Pedig bárhol a világon, ahol megbecsülik a parlamentárizmust, népgyüléseken tiltakoznának ez ellen az időfecsérlés ellen, amit szívesen látnak odaát Ausztriában, ahol minél gyengébbnek szeretik látni Magyar- országot, de nálunk kiszárad, elsorvad minTÁRCA. A szerelem filozófiája. A bölcs ott görnyedt íróasztalánál, Temérdek könyvet végig lapozott, És az eszmék sürü láncolatában Kereste az utolsó gyöngyszemet; Kutatta mohón a végső okot. A szerelemnek lényegét kutatja Már több nap óta. Arca lázban ég. Fantázia, tudás, mind szárnyat ölt, Hogy a titkok meredekére jusson: De hasztalan — a révpart messze még! »Te bűvös érzés! Szent, csodás hatalmú!« Szól kimerültén. »Mit játszol velem ? Mi vagy hát voltaképpen ? Csalfa fény, Káprázat, vagy valóság, gyötrelem ? Mit a tudás nem fejt meg sohasem! ?« És a száraz elméletek között Elveszti a tudós a láncszemet, Fáradtan hajtja homlokát kezére S a sok eszme, elmélet, gondolat Agyában szédítőn keringenek. Egyszerre finom kézsimog'atás Rezzenti föl és maga előtt látja Hű feleségét, ki szerelmesen Simul hozzá. Föleszmél, átkarolja S egy csókba forr a — filozófiája. KÖW ÁRPÁD. Két éjszaka története* Közeledik az éjszaka. A napnyugta utáni »esti pir« fokozatosan halványodik az égboltozat alján, azután eltűnik teljesen. Helyét elfoglalja a kéknek egy inkább csak sejtett árnyalata, keveredve komor, meghatározatlan színnel, — a piszkos barna és fekete leghomályosabb vegyülékével. Keleten gyorsan növekvő világos sáv jelzi, hogy mindjárt felkel az éjszaka napja — a hold. A nála korábban kelt csillagok már ragyognak, vibrálnak, sziporkáznak, mint a gyengén hullámzó tó felületén a napsugarak. Messzire el lehet látni, pedig éjjel van. A látóhatár felé sűrűsödik csak meg annyira a levegő, hogy a föld széle mintegy beleolvadni látszik az ég peremébe. Néha, gyorsan tovasurranó folt kél a levegőben. Pár pillanat alatt újra eltűnik, belevész a homályba, zugásszerü suhogással. Valami éjszakai rablómadár lehet, ahogy sietve repül vadászterülete felé. Vagy talán szerelmi találkára ?... A firmamentum sötétkék színét átvette a föld is^ a levegő is. Csodálatos kékszinünek látszik minden, mig csak fel nem jön teljesen a hold. Most már aranyos, ezüsttel kevert sugarak vegyülnek a kékkel .. . . Mintha a gyermekmesék képzelet-szőtte tündérországában járnánk.-------— Nem ott járunk. A csendes éjszakában hirtelen megcsendülő kórus bizonyítja, hogy nem. Millió torok rettenes danája csendül meg, mintegy varázsütésre. Egyszerre kezdve harsan fel az idegölő riadó, megszakitani az éji csendet egy fél percre. Csak egy fél percre. Azután csendes ismét minden. Hanem az a fél perc, mig a koncert tart — borzalmas. * Mutatrány Gerenday László (légionéi-) „Allah Akbár“ című most megjelent hőnyiéből. Nincs az a kisértet-mese, melynek boszorkányai ismernék ezeket a hangokat. Kezdi az alsó *g«-n s megy a skála minden hangjain át, fel a magas »c«-ig; sőc még azontúl is, meghatározhatatlan magasságig. Az ember halíószerve képtelen már megkülönböztetni azokban a régiókban. A legmagasabb hangon elnyúlik, reszketni kezd, mintha temetési ének lenne s lassan alászáll, vissza-vissza- ugorva néhány hanggal. Végezetül felvág újra, átmenet nélkül, visit, mint az ideggörcsös asszony, vihog, mint az álmok lidérce, vagy mint egy tábor dühöngő őrült. Mintha láthatatlan karmester dirigálná a millió torkot. Egyszerre kezdi s egyszerre hagyja el. A nyitány után jönnek a szólók. Egy-egy mély bariton kezdi rekedt, fátyolos csengéssel. Utána csend, pár pillanatig. Akkor megjön rá a válasz. Fokonként erősbülő moraj kél, mint a közelgő mennydörgés, aztán kitör egy érces, levegőt reszkettető hang ... Mi volt ez ? Hatalmas ur parancsszava ? Kevély hadüzenet ? Kihívó csatajel ?... Ez se marad válasz nélkül. A válasz még erősebb, még dörgőbb, még fenyegetőbb. Utána mértföldnyi távolságban csendes marad minden, mint mikor a tanító pálcája hirtelen az asztalra csap, s a megriadt nebulók összebújva remegnek. Ez előtt a hang előtt csak meghajolni lehet. Ezt közelről hallva, nincs bátor szív. Ettől reszket a fegyveres ember is. Ez, — oroszlán ordítás. Az előbbi csak párducé volt. A rekedt bariton hiénáé. A millió torok — sakálok s az éjszaka, ... — éjszaka a Saharában.
