Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-12-24 / 92. szám

6

TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK

1910 december 24.

A fásultság vesz lelkűnkön erőt,

Gondunk csak az anyagiakra terjed,

A testnek élünk és csak azt kiáltjuk.

Erőben a dicsőség, a jövendő!

Pedig nem a meggyőződés sugallja E szózatot, csak az a bizonyosság,

Hogy e kivül másban nem bizhatunk.

Andreas Gondolkodtam már sokszor én ezekről,

De még oda el nem jutottam,

A hol te vagy. Neked nincsen családod A gondolatok tarka fellegét Szabadon űzheted ide s tova De engem a gondoknak terhe nyom !

Mi lesz fiamból P Ősi, szép nevünkre A dicsőség fényét árasztja-e Vagy a gyalázat átkát szórja rá ?

Óh ha a stadion győztese lenne Tulboldogan ölelném a szivemre !

(Aquila házából énekszó hallatszik)

Mi az ? Énekszó ? De vígan lehetnek Aquila házában !

Proxinus Már több nap óta.

Figyelem ezt a házat. Reggeltől esteiig Szakadatlanul hangzik benne az ének,

Valami mélabus nótát dalolnak.

Megborsódzik az ember háta tőle,

S önkénten’ is a halálra gondol Pedig csak pár nap óta van ez igv,

Mióta egy napbamitotta, vállas Rengő szakállu férfi jött e házba S felforgatá t városrész nyugalmát!

S mikor a dal elhangzik ajkukon,

Érces hangon, felséges nyugalommal Beszédet intéz hozzájuk; az ember Azt gondolná, hogy valami próféta Vagy keletről ideszakadt tudós.

Pedig csak sátormives. mint Aquila.

Beszéd után, mit áhitatos csendben Hallgatnak végig, a földre borulnak És szaggatott hangon, — a melybe jajszó S kétségbeejtő sopánkodás vegyül, —

Valami Krisztust emlegetnek.

Andreas. Ezt a

Nevet még soha sem hallottam én,

Úgy látszik, egy — uj vallás alapitó Megvallom őszintén neked barátom,

Ez az eset sötét aggodalommal És nyugtalansággal tölt engem el !

Hátha valami más van a dologban,

Orgyilkosság vagy összeesküvés ?

A mai korban már semmi se’ biztos,

Óvakodnunk kell attól is, ami Jónak Ígérkezik

Proxinos. Lehet, hogy

Félelmed nem alaptalan, azért Tanácsos lesz, ha közelebbről Figyeljük meg a dolgot.

(E közben az ének elhangzik; Pál, Aquila és Priscilla ki- jőnek a házból)

Pál (megittasultan), »Ahoi ketten, vagy hárman összejönnek Az én nevemben, ott vagyok velük,

Ha bennem bíztok, én soha sem késem A segítséggel, vagy a vigasztalással.

Én vagyok az ut, élet és igazság!

Jöjjetek én Hozzám nagy bizalommal,

Kiket az élet terhe nyom,

Ne féljetek, én veletek leszek Mind e világnak végéig, mivel Szerelmem tettetés nélkül való «

Ezt mondá Üdvözítőnk ! ,

Priscilla (örömmel). Oh beszélj 1

Ajkadról, mint a méz, oly édesen Foly’ az igazsággyőzelemre vivő Szava.

Aquila. Mióta csendes hajlékomba jöttél,

Nagy változásokon mentem keresztül.

Szivem fagya felengedett — egészen Átszellemülve érzem magamat —

Mesterségemet is jobb kedvvel űzöm.

Pál. ki Istennel való társalkodás

Erőt ad a munkára és reményre,

Hangolja sokszor csüggedő szivünket,

Fel hát dologra ! Készüljön a sátor,

Istent dicsérjük a munkában is !

(Andreas és Proxinos, akik eddig figyelemmel hallgatták az apostol beszédét, hirtelen Pál elébe állanak,)

Andreas. Bocsáss meg, ha talán zavarlak,

De egypár szót szeretnék váltani Veled ...

Proxinos (folytatva). Látjuk, hogy a távol keletnek Vagy gvermeke, azért, ha ellenedre Nincsen, mondd meg nekünk, mi hir van Hazádban . . . s mely városból jössz ide ?

Pál (aki még az előbbi szavak hatása alatt van.)

»Nincs- Nincs a puszta földön itt Város, mely megmaradjon, falait Az emberi romlottság romba dönti 1*

Hazátlanul bolyongok e világban,

Ritkán hajtom álomra fejemet.

Kezemben az igének fegyverével Töretlen utakon előre törtetek.

Nem céltalan a törtetésem.

Egy boldogabb hazába vágyom,

Ahol megszűnik minden szenvedés,

Nem fenyeget többé a bűn.

Ahol lelkem megnyugszik végre.

Mert Jeruzsálem elpusztul,

És romjain felépül majd a másik Mennyei fényben úszó Jeruzsálem !

Andreas (félre). Gondoltam mindjárt — a nagy tudomány Elvette az eszét szegénynek !

Proxinos. Nem értem, mit beszélsz. Olyan Rejtélyesek szavaid. Homályba Bontod őket. Kérlek, magyarázd meg!

Priscilla. Pedig világos, mint a nap — beszéde,

Csak az nem érti, akinek szivébe’

Makacs konokság fészkelődött . . .

Andreas. Ejnye 1

Csípős nyelved van asszonyom !

Pál (barátságosan). Barátom 1

Ha jól emlékszem, te újságra vágytál,

Mondok tehát, de jól figyelj szavamra. Elmondom életemnek egy darabját,

Talán egy kissé érdekelni fog.

Nevem Pál. Abban igazad van,

Távol Keletnek vagyok én szülötte,

Hol gondtalan jólét uralkodik,

Zsidó vagyok származásomra nézve.

De testestől, lelkestől Krisztusomnak Állok szolgálatába, aki engem

Kegyelmére méltónak tart, ezért Neki ajánlottam fel éltemet.

Előtted egy kissé ez érthetetlen.

Előttem is ez volt egy darabig,

Amig a formákba öltem a lelkem És a valóságot abban kerestem,

Ami csak látszat volt s mi lett a vége,

Élethajóm zátonyba ütközött.

Proxinos. A zátonyokig én is eljutottam.

De a vitorlát többé nem vonom fel.

Cserben hagyott a leghívebb barátom.

‘A reménység.

Pál. Engem is elhagyott,

De nem hagyott el Ő, ki a reményt Táplálja sziveinkben, az igazság Hatalmas Istene, maga hajolt le Hozzám és felvont a biztos magasba,

Onnan felülről nézvén e világot,

Egészen más színekbe látjuk azt.

Proxinos. Azok az eszmék, melyeket te hirdetsz,

Nem a jelen korszakba illenek be Az emberiségnek története Egészen más tapasztalásokat nyújt.

Nincs nemzet, mely célját elérte volna.

Ez szomorú igazság, ámde igy van.

És az egyén e szörnyű küzdelemben Szétmorzsolódik, nos csoda-e hát,

Ha a hitet elvetjük önmagunktól ?

Ha a vitorlát többé nem vonom fel.

Mindez fényesen igazolja azt,

Hogy rajtunk kívülálló istenekben Többé nem bizhatunk, szintúgy Te sem Bizhatsz a magadéban, akiről Olyan csudás hittel beszélsz.

A hitnek napja lefutott az égről Helyén uj csillag nem támadt, az égnek Nyájas arcát most szürkeség fedi.

Az ó világnak vége vége lett.

Egy uj korszaknak kell kezdődnie,

Melyben a nyers erő jut uralomra.

S az ember önmagában fogja majd Az Istent megtalálni.

Aquila. Gyerünk tovább- — Az ilyen vitatkozás Jó végre nem vezet.

Priscilla A szivem elszorul

Ha e hitetlenek beszédét hallom.

Andreas (súgva Proxinosnak). ügy látszik, a sarokba szori- Hiába, az igazi bölcseség (tottad,

Csak itt virágzik gazdagon.

Proxinos. De csitt.

Úgy látszik, még csak most jön a java Pál. Figyeli reám. Elmondok egy regét,

A melyben nem a történet a fontos A külső keret csak, melyben az igazság Szépen helyet foglal — figyelj szavamra !

Élt hajdanában egy vaskezü hős.

A neve Góliát volt, nem tudta őt legyűrni Senki a harcfiak közt. Csak egy ifjú legény, Ámde nem nyers erővel, mert gyönge volt szegény. Hanem a magasságos Istennek nagy nevében. Győzött a hit, győzött a nyers erő felett.

S Dávidnak esetéből hatalmas csoda lett.

Proxinos. Akármit is beszélsz, nem hiszek a csodákban.

Pál. Pedig történt már millió veled.

Proxinos. Nem emlékszem rájuk Andreas, ki volna a csoda.

Hogyha fiacskám lenne a verseny bajnoka.

(A nép egyre sűrűbben özönlik a téren keresztül)

Proxinos. Kezdődik már a játék. A nép oda siet.

Andreas. Én itten maradok !

Proxinos. Miért nem jösz velem ?

Andreas. Fiam győzelme kétséges, habár,

Erőben egy sem múlja felül Mégis, ha más nyerné el a koszorút Szemem előtt. A kétségbeesés Megölne engem! Jobb, ha maradok.

Proxinos. Úgy béke véled. (el).

Andreas (Pálhoz). S te nem sietsz a versenytérre el ?

Pál. Hiú mulatság. Nincs rajt’ Istenáldás Csak a bűnét feledni vágyó Újságra éhes lelkeknek való.

Nekem a munka többet ér, jutalma Nem hervadó babér — de lelki kincs,

Öröm, békesség, csend és nyugalom.

Gyerünk munkára !

(Pál Aquilával és Priscillával együtt bemegy a házba.) s.ndreaf (kacagva néz utánuk). S én balga lélekkel még azt Hogy valami rendbontó, pedig ennek [hivém, Sincs más baja — csakhogy bolond szegény. Egy kis eszmetorlódás az agyában- Önhittség fékevesztett fanatizmus (Tűnődve). Mégis, ha jól meggondolom a dolgot,

Mit is mondott csak, olyan különös,

Nem megy ki a fejemből, mindég fülembe cseng. Pál (ismétli szavait). »Győzött a hit — győzött a nyers erő S Dávidnak esetéből hatalmas csoda lett.« [felett Győzött a hit, a kvrszellem lerontja E föltevést, elmúltak — vége már A szép, derült napoknak, amikor még Hitünk szárnyával a magas Olympot,

S az isteneknek játszi berkeit Csapkodtuk, valami uj kell nekünk,

Andreas. Szent tisztelettel — nem a büszkeséggel Veszem ajkamra a fiam nevét Mindenkoron ! Méltó a koszorúra !

Proxinos (szomorúan). Méltó reá ! Csodát művelt szegény. De megroppant a vas-energia S a győzelem egy életet rabolt el . , •

Szép ifjúságot, mindent.

Andreas. Egy életet, ez itt az én fiam ?

E viasz-sárga arc, e néma ajk ?

E lecsukódott szempár?

Proxinos. Halva van már,

Ki néked a legkedvesebb vala!

(Mind megilletődve állanak a diadalszekér körül.)

Andreas (kitörő zokogással fia holttetemére borul).

Meghalt- Oh drága, egyetlen fiam.

Miért, hogy én nem haltam meg helyetted Zokogásom nem ébreszt fel, — szivemnek Lázas verését nem hallod te meg?

Megátkoztak téged az Istenek! (Megragadja a ko- Ezért küzdöttél s ez lett a halálod. [szőrűt.)

Szakítsátok szét ezt a koszorút,

Foszlányait szórjátok szét a szélben,

Nem a dicsőséget jelenti már,

Hanem e szivszakasztó elmúlást.

Dicsőségről, életről álmadoztál És a halál karjába kell ledőlnöd.

^h jaj nekem ! Ezerszer jaj nekem !

Proxinos. Csodára vágytam s ime megjelent.

Sztvembe maradt — lelkemig hatott E jelenet. Itt győzött valaki,

Akit emn ismerek s akit hitetlenül S fásult közönnyel elveték magamtól.

Óh hol keressem ezt a valakit ?

Más utat kell, érzem, választanom.

Mert amin eddig jártam, ez az út,

Sötét bizonytalanság, szivfagyasztő Reménytelenség útja volt.

Pál (hirtelen az előtérbe lép). Győzött az Úr. Hatalmit meg- S hogy porbadöntő ez a hatalom, [mutatta

Annak ti vagytok okai. A bűnt,

Mely lényetekhez, mint a sár- tapad Elveszti az Ur s elveszti a népet,

Mely a bűnhöz ragaszkodik.

Állati vadság költözött szivedbe,

Te elfajult s bűnt szomjazó tömeg Kiszaggattad szivedből azt az érzést Mely élő sejtelemként — a magasba Emelte megtisztulni vágyó Lelketeket. A nemes ifjúságot,

Amely fogékony minden jó iránt Ott a családi tűzhely melegénél Arra tanítottátok, hogy tagadja A szép, jó és nemesnek létezését És Őt, aki forrása mindeneknek!

A nyers erőt és megroppanó Energiát Isten fölé emelted,

S beletemetkezvén a léhaságba,

Feledni vágytál s szabadulni a Gondoktól, melyek szivedre borultak.

Újságra vágytál s közben elfeledted Hogy a léleknek is ujulni kell.

Győzött az Úr! Hatalmát megmutatta S most porba hullva, kínzó félelemmel Álltok meg ő előtte ! Jaj tinéktek,

Ha most is büszkék, dacosak maradtok Vele szemben,,s föl nem öltözitek,

A meghajló, Ö néki engedő Alázatosság egyszerű ruháját.

Hatalmas az Úr. de ne féljetek,

Hatalmas arra is, hogy lehajoljon A bűnét megutáló néptömeghez S szeretettel karolja a szivére!

Az ég és föld közötti űrt betölti Lényének legtisztább és legnemesebb Tartalmával és ez a — szeretet.

S hogy szerelmével áldozatra is kész,

Csakhogy az embert emberré tegye Leküldte hozzánk egy szülött fiát,

Hogy, aki benne bizik, el ne vesszen,

Hanem örök élet legyen jutalma.

Jézus az élet. Halljátok e szót Jézus az élet! Óh nem érzitek Az élet lelkének megmozdulását Sziveitekben. Nincs többé halál.

Nem aggaszt az enyészet, elmúlás,

A kételyeknek harca elviharzik.

A hit, reménység úrrá lesz szivünkben Miden megújul s a bűnös világ Kifordul tengelyéből, uj irányt vesz.

Forgása és irányát egyedül Az uj élet törvénye szabja meg.

Ne sírjatok — apadjon el a könny,

Mely ez ifjú holttetemére hull.

Emeljétek fel — ntost még csüggedő Orcátokat a magasság felé:

S ébredező, de Rá támaszkodó Hittel rebegje ajkatok e szót:

Az Úr velünk! Múltúnknak bűne, árnya Eloszlik e szóra — boldog reménység Fakad szivünkben — mondjátok utánnam Az Úr velünk!

Mind. ki Úr velünk !

Erőben a dicsőség! Oh fiam,

Ha most myrtusszal koszoruzva

Jönnél elém ... (Kivül egyre növekvő zaj hallatszik.)

Jönnek már.

Zeuszöm ne hagyj el 1 Szivemhez a kétség hullámai Viharzanak Óh százszor jaj nekem,

Ha legyőzetve látom fiamat.

(Egyre növekvő őrömmmel.)

Mi az? Mit hallok? (Izgatottan futkos ide.)

Á népsokaság

Fiam nevét kiáltja. Tehát ő lett a győztes, Meghallgatá az Ég kérésemet.

Óh mily boldogság. Mily kimondhatatlan Gyönyörűséget élezek szivemben !

Most befordulnak a fórum felé,

Jönnek. Hatalmas diadalszekéren

Hozzák felém. Óh édes gyermekem (karját kitárja),

Szálljon apai áldásom fejedre!

Proxinos (lelkendezve berohan). Itt vagy? Fiad (hirtelen mcg- csuklik a hangja) ma a stadionon Csodát művelt, — az óriási pályát Tízszer futotta meg, — méltó reá,

Hogy a hir szárnyára vegye nevét S a dicsősége századokra szóljon.

(Ezalatt a néptömeg a győzelmi szekéren hozza be Andreas megholt fiát. Á háttérben észrevétlenül megjelenik Pál, Aquila és Priscilla.)

VÁROSI ÉLET.

— Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete folyó hó 22 ón dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Török Béla és Török Pál képviselőtestületi tagoknak jegyzőkönyv hite- lesitőkül történt felkérése után a következő határozatokat hozták : A város részére utalványozott

10.000 korona államsegély t a jogosult tisztviselők között következőkép osztották fel:

Dr. Szentkirályi Mihály polgármester 438'87

Janosits Károly főjegyző 520'10

Molnár Lajos rendőrkapitány 402-29

Dr. Hilbert István jogügyi tanácsos 416’18

Nagy György tanácsnok 870'24

Dr. Komáromy Gyula t. orvos 870 24

Dr. Török Ottó t. ügyész 945 92

Szabó János mérnök 75'66

Rácz József rendőralkapitány 463.47

Mikecz Endre számvevő 454 02