Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-04-21 / 20. szám
XX. (VI.) évfolyam 20. szám Szekszárd, 1910 április 21 T0LHAVÁRMEG9E tt a KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre . ' . 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér 'Rlüfizet*seket «*s hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t- Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kapható*. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24..— Kiadóhivatali telefon-szám : 18 és 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha ax előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő: Or. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Magyarország - felfedezése. Nem hiszem, hogy akadna magyar ember, akinek szivét-lelkét el ne ragadnák ama szárnyas szavak, amelyek a leküzdhetetlen benső érzelmek spontán megnyitako- zásával, oly meleg ekesszólással repültek el Rooseveltnek, ennek a most nálunk időző, világhírű embernek ajkáról. Ekkora hatást csa-: ama bizonyos budavári pohárköszöntő tett, amelylyel annak idején a németek császárja férkőzött a magyarok leikéhez: Hosszú évek múlva sem feledtük el, mert egy nemzet szive tartó- sabb a márványlapnál, az oda hevésett szavak fennnmaradnak az idők végéig s átszállnak nemzedékről nemzedékre. így lesz a Roosevelt nyilatkozataival is s magával Roosevelttel is. Már ide érkez- tekor a szó valódi értelmében : majd össze- roppantottuk a magyar vendégszeretettel, itt időzése alatt pedig annyira megszerettük, hogy emléke soha nem kopik le a magyar szivek márványlapjáról. Engem azonban, megvallom, nem az ő dicsérő szavai ragadtak el. Sok része van a dicséretben a kötelező udvariasságnak. Az igazi müveit vendég csak odahaza s akkor is csak sziik családi körben mondja meg az — igazat. Megkap azonban egy kijelentése, mely nem lehet konvencionális udvariasság, mert mindnyájunk által átérzett igazság: «Magyarország történetében számtalan olyan tanitás van, számunkra és minden más nemzet számára, amelyeket megtanulnunk érdemes. Megtanulhatjuk a bátorság leckéjét, megtanulhatjuk a vas elhatározás és kitartás leckéjét. Uraim! — Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért /» Tehát a múlt! Voltaképen ő is csak múltúnként rajong! De hát ki is lelkesedhetnék a jelenért ? Viszont azonban én azt szeretném, hogy mi ebben, a mi sivár jelenünkben ettől a világlátott nagyembertöl tanulhatnánk valamit. A munkaszeretetet, amely az igazi — honszeretet. Az én lelkemben ugyanis leszűrődik az a gondolat, hogy ez a hatalmas férfiú nem ok nélkül van itt, most sem pihenni jött s nem udvariasságból mond nagyokat, de hazája javára akar visszavinni értékes tapasztalatokat. Visz-e, nem tudom ? De hogy nekünk nagy tanulságokat hozott és hagy vissza, az — bizonyos. A fővárosban, a Budapesti Hirlap ötlete folytán készült fényes transparentre hívták fel a volt elnök figyelmét. 1482 ápril 17 — 1910 ápril 17. Ez a pár betű és szám ragyogott már jó mesziről a szemeibe. Az első dátum azt jelenti, hogy kasz- tiliai Izabella akkor nevezte ki Kolumbusz Kristófot az általa felfedezendő országok alkirályává, a másik pedig én szerintem nem más, mint egy forró óhajtás: vajha Roosevelt is — felfedezné Magyarországot! Ezt, ezt a praktikus eredményt, amerikai nyelven hasznot várom én Roosevelt itt lététől. Mert, hogy az ó zseniális yankee lelke, amikor előttünk áradoz, ne gondolna a hazájára várható praktikus haszonra is, el sem képzelhetem. Újabban egy pár sikerült magyar házasság úgy is helyreállította a kapcsolatot Amerika és Magyarország között, s az idekerült milliók révén talán még szorosabb nexust teremtett, mint annak idején Kossuth lánglelkü agitálása. Itt van az ideje, hogy ezt az uj összeköttetést a két nép javára realizáljuk. — Az amerikai milliók a biztos haszon kedvéért még nagyobb utakat is megtesznek. Szűk már nekik odahaza Macedonia, a hazai föld, a megdrágult munkáskéz és az ott is nehezedő életviszonyok miatt a szaporodásra uj területeket keresnek. A hal. is ott hagyja a mély vizet, az angolna például a tengerből is feluszik hozzánk, hogy az a célra alkalmasabb, sekélyebb vízre rakja le a jövendőt biztositó ikráját. S mennyi fel nem szabadult óseró szunuyad itt minálunk munkás karban, terveid agyban ! Mennyi a kiaknázatlan természeti kincs, szabad tér, bányászatra, intenzív földmivelésre s itt, csak itt van még a le nem fölözött nagy köcsögje is a most fejlődő iparnak, kereskedelemnek. Magyarország igazi szaporító halastava lehetne az amerikai millióknak. Erre kellene tehát felhívni a nagy idegennek — most már jó barátunknak — figyelmét, ha ugyan erre, amit nem hiszek, magától is rá nem jött volna. Mert ha ezt elérhetnénk, ha ez igy lenne, akkor az a Roosevelt, aki a mi szép múltúnkért annyira rajong, idejövetelével ennek az országnak a — jövőjét hozta meg. Beteljesednék Kossuth nagy álma. Még is csak a nagy Amerika, Washington hazája teremtené meg az igazi magyar szabadságot: gazdasági függetlenségünket. Nem ugyan vérrel, de mint a magáét megteremtette, okos és becsületes polgári munkával, — pénzzel. Vajha igaza lenne a pompás ötletnek, a fényes transparentnek s Roosevelt csakugyan — felfedezte volna Magyarországot! B. Választási mozgalmak. Sztankovánszky Imre körútja. Sztanko- vánszky Imre dr., a kölesdi kerület munkapárti jelöltje 17-én d. e. Udvariban és d. u. 3 órakor Gyönkön tartotta meg programmbeszédét. Mindkét helyen páratlan lelkesedéssel fogadta a lakosság, Udvariban a személye iránti lelkesedés oly nagy, hogy eme községben az ellenpárt alig számíthat 5—6 szavazatra. Gyönkre igen sokan kisérték el a kerület intelligenciájából is; igy: gróf Széchenyi Sándor, Visolyi Ákos, Sass László, Máthis Gyula, Ausch Mór és mások. Megérkezett Somogyból a jelölt sógora is, Inkey Pál báró. A község piacterén volt emelvény készítve a szónokok számára. Úgyszólván az egész község egybegyült a piacon s várta a jelöltet, kit egész segreg bandérista s egész kocsisor kisért Gyönkre. A községháza előtt Várkonyi Imre községi jegyző s Heidt János biró fogadták a jelöltet s felkérték programmbeszédének megtartására. Jó félóráig beszélt azután a jelölt s komoly politikai tudásra valló beszédében kifejtette, hogy a 67-es törvények nem hogy útját állanák az ország függetlenségének, sőt épen egyedül azok képesek a nemzetet gazdaságilag önnállová s egyúttal függetlenné tenni. A kiegyezésnek nem csak az volt az eredménye, hogy békét teremtett a király és nemzet között, hanem főképpen az, hogy a 67 előtt még egészen osztrák kézben levő s kizárólag osztrák jellegű intézményeket; a pénzügyet, hadügyet, küliigyet a paritásnak megfelelőleg ketté osztotta s azokban nemzetünknek az őt megillető rendelkezési helyet és jogot biztosította. Tárgyilagos kritikát gyakorolt a koalíció négy éves uralma felett s bátran kimondotta, hogy az az igazi hazafias cselekedet, ha az üres jelszavak politikájának búcsút mondva, az igazi nemzeti munka terére lépünk s követjük azt a zászlót, melyet Tisza István bontott ki s diadalmasan hordoz szerteszét az országban. A szép beszéd nem tévesztette el hatását és sok arcon meglátszott a komoly gondolkodás az elmondottak felett. A kedvező hatást, melyet a jelölt személyiségéből kiáradó kedvessége és szavainak igazsága által keltett, hatalmas módon növelte gróf Széchenyi Sándor, aki utána lépett a szószékre. Lelkes éljenzéssel fogadták a nemes grófot, aki nemcsak közéleti szereplése folytán, hanem főleg személyi kapcsolatok folytán is igen népszerű és szeretett alak Gyönkön. Minden szivet megnyertek szavai, melyekben hivatkozott arra, hogy nagy örömmel jött el Gyönkre, mert e községet, honnét 25 évvel ezelőtt távozott, második hazájának tekinti; itt alapított ugyanis családot, itt születtek fiai, tehát életének legkedvesebb emlékei fűzik őt e helyhez. Örömét, hogy eme kedves helyen ismét megjelenhetett, fokozza most ama körülmény is, hogy a nemzet jó ügye, a kerületnek ilyen erdemes jelöltje mellett emelhet szót. Szerénytelenség nélkül hivathozhatik arra, hogy mindenkor Gyönk mellé állott, mikor annak jogos, de veszélyeztetett érdekeiről volt szó s mint eddig is, úgy ezután is ott fogják őt látni, ahol a község érdekeinek szolgálatot tehet. Óva intette a hallgatóságot, hogy ne üljenek fel hamis jelszavaknak, hanem tömörüljenek a nemzet igaz ügyéért kibontott zászló alá, álljanak jelöltünk mellé s biztosíthatja hallgatóit, hogy mint eddig, úgy most eme tanácsával is csak jót akar eme községnek. Mély benyomást s lelkes hatást gyakoroltak e szavak a hallgatóságra s nem szenved kétséget, hogy a közérdek szolgálatában talajra fog találni a gyönkiek szivében. Hogy ez csakugyan igy van máris, mutatja azon örvendetes jelenség, hogy a munkapárt napról-napra növekedik, mig az ellenfél tábora folyton-folyvást sorvad és apad. Egyébként mindkét beszédet nagy csendben hallgatták meg s rendzavarás nem fordult elő. A jelölt a programmbeszéd után meglátogatta a Kaszinót s az iparosok körét; mindkét helyen szives fogadtatásra talált. Halász Lajos jövő vasárnap, azaz 24-én fogja programmbeszédét Gyönkön megtartani. Emléksorok a gyönki programmbeszédhez. A «Tolnamegyei Közlöny» legutóbbi számában «Csődör pártnak» nevezi a kölesdi nemzeti munkapártot. Azt azonban nem mondja, hogy a «Csődör párttal» szemben álló párt csődpártnak nevezhető. Mert bizony itt már csődöt mondottak azok a nagyhangú ígéretek, jelszavak, melyeket hangoztatnak. Kinevezhetik a csődtömeggondnokot, zárgondnokot, jöhet a végrehajtó, kezdődhetik az árverés. Árverésre kerül: egy halom be nem váltott ígéret. Nem ad reá senki semmit. Először, másodszor, senki többet: harmadszor. Árverésre kerül továbbá néhány száz zászló. Igen alkalmas függönynek, mellyel sok mindent el lehet takarni, besötétiteni, ott ahol világosságra van szükség. Árverésre kerülnek egyéb választási requisitumok; üres, boros hordók,
