Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-05-17 / 27. szám
Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket *** hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedé* r.-t. Szekszárdi, n. Egyes szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24- — Kiadóhivatali telefon-szám: 18 és ii. Szerkesztőség : Bezerédj Istvan-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.' Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik. 8 kor. Főszerkesztő: Or. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Béke. A politika éppen olyan, mint a — kalejdoszkóp. E furcsa nevű szerkezet színes üvegdarabjai változnak — uj alakulásokat vesznek fel a legkisebb mozdulatra s nincs az a bizarr, lehetetlennek hitt csoportosulás, ami ebben az ördöngós masinában elképzelhető ne volna. Hát a politikai' élet forgandósága, uj helyzet-szituációi is éppen ilyenek. A koalíció erre a legszebb példa. .Mily különféle elemek találkozó helye volt ez az adhoc-szö- vetség. Bábel tornya építésénél jöhettek csak össze ily különféle emberek. Igaz hogy ekkorra nyelvzavar még ott sem volt, mint mikor a legcsökönyösebb főúri konzervatiz- mus ölelkezett az ultra radikális demokra- tismussal, — sót jó képet vágott a masza- tos szájú demagógia nem mindt n nyom nélküli pusziszkodásához. Összetalálkozott ott a klerikalismus, a szabad kőmivességgel, a vallási türelmetlenség, sőt fanatizmus, a paxot hirdetőkkel. De egyszer csak nagyot roppant a gép — a bizarr kép összefolyt s ma ismét más formációt mutat a nagy kalejdoszkóp. De ez az uj változat sem érdektelen. Sőt érdemes a szemügyre vételre. Tessék, most kezdődik az uj »színjáték». A nagy előadást hirdető plakátou mindenekelőtt feltűnik a paktum allegóriája. Egy kicsit secesz- sziós volt a piktor. Például azt a csopor- tozatot lehet felhőnek is nézni, sokan azonban Kossuth Ferenc termetes alakját ismerik fel benne, mások pedig a villámokat szóró Jupitert, Justh Gyulát látják összeölelkezni Lukács László bárányfelhós alakjával . . . Két egyéniség hatalmas körvonala azonban már egészen jól kivehető: Tisza István és Zichy János gróf. A jövő alakulása ó körülöttök forog. Tisza Istvánt fanatikus embernek hirdetik elenfelei. Én részemről szeretem az okos fanatikus embereket, mert a fanatizmus bizonyos belső ihletet jelent s ha nem lépi túl az okosság, az észszerüség határát, akkor tiszteletre méltó. Ellenben borzong a hátam a fanatikus, tudálékos emberek fanatizmusától, de mig ezeket még szánni tudom, megvetem a stréberek, kapaszkodók fanitiz- musát, mert ez voltaképpen már nem any- nyira fanatizmus, mint ravasz számítás, mesterkélt hangulat keltés, amelylyel éppen bennünket kívánnak fanatizálni, vagyis rabul ejteni. Én Tisza István gróiot a fanatikus emberek első, feltétlenül tiszteletet érdemlő csoportjába sorozom. Meggyőződése irányítja minden tettét és miként a mágnes déli sarka nem mutathatja az északit s az északi sem a délit, ó sem lehet más, mint — a ki. Az ó fanatizmusában erő rejlik. Egy ember, aki még hisz önmagában, aki hisz, bizik nemzetében! Nem igen akad ma hozzá mérhető erős férfiú egész Magyarországon. Tudott első lenni a fórumon, tudott lenni Cincinnátus az ekeszarvánál s ma tud lenni: ékes szó, a tett, a cselekvés megtestesült energiája s tud lenni mardosó lelkiismeret egy nemzet szivében; a szó éles szilánkjával sebzi, marcangolja a —- múltért, hogy megtisztítsa a — jövőnek . . . És Tisza erős kálvinista, az orthodoxabb fajtából. Egyelőre liuzzuk alá a kálvinista szót. Ne felejtsük el azonban, hogy amikor a haza javáról van szó, akkor Tisza István mindenkor a türelinességet hirdeti s képes kath. prépostot is elkísérni és támogatni kőrútjában. A másik Zichy János gról. Az ő egyénisége most kezd kibontakozni. Eddig úgy látszik nem ismertük, vagy inkább félre ismertük. Bár ideje korán szakított a szélsőséges irányzattal s kilépett a néppártból, mindezideig túlzó klerikálisnak tartotta mindenki. Egy két nyilatkozata azonban bepillantást engedett leikébe. Erős kat- hólikus érzelmű férfiúval van dolgunk. Ezt a szót is liuzzuk alá — aki azonban nem elfogult. Saját vallásának szeretete lelke mély: séges meggyőződéséből fakad, viszont azonban nagy műveltsége, széles látóköre őt is felemelte ama bizonyos magaslatra, hol a «türelem« rózsája, -? mások vallásimeggyő-; ződésének megbecsülése, ez a ritka szép virág nyílik. ■*. Zichy János gróf különösen nagyot nőtt, legalább az elfogulatlanok szemében a mostani, pécsi nyilatkozatai révén. Perls Armin dr. pécsi főrabbi intézett itt ugyanis ó hozzá többek között egy pohárköszöntőt, amely mélységes gondolataival valóságos szenzáció számba ment. A munkapártról lévén szó, kérdéseket tett fel a tudós főrabbi, hogy vájjon >a sokat is, keveset is mondó munkapárti jelszó ismét csak a heterogen elemek összpontosítását jelenti-e ötletszerűen ingatagon, esetról-esetre, idóról-idöre ?« S «a vallási türelmetlenség szitását hagyjuk-e meg a jellemképzés pedagógiai eszközének és azt a tant, hogy valaki csak úgy lehet saját egyházának hithü gyermeke, ha a másét kisebbíti, avagy a tudomány ápolását és szeretetét, a recipiált felekezetek egyenlőségét, a magyar társadalomnak kölcsönös megbecsülésben és munkában való óssze- forradását? Vagy végezetre is a kultúra temploma lesz az egyetlen hely, ahol valamennyien testvérekül elférünk, ahol nem a vagyon, vér és vallás véletlenje, hanem a rátermettség, a munkabírás, az erkölcsi jellem szabja meg az egyén értékét és rangját, hová mindenki eljárhat istenitiszteletet végezni, mindenki, aki magyar?!» Erre válaszolt Zichy János gróf bölcsen, szive mélyéből. Elmondta többek között, hogy a szélsőségeket mindig kerülte, az arany középuton igyekezett járni. Ezért értették léire, mert nálunk mindenki a szélsőségek utján halad. Válogathatott a miniszteri tárcákban, de épp azért lett kultusz- miniszter, mert érezte, hogy a kultúra az a tényező, amely minden ellentétet kiegyenlíteni képes. Igazságos lesz tehát s <a liberalizmust, mely minden nemes lélekben kell, hogy éljen, akarja szolgálni'» «Rám fogják úgymond és azt állítják, hogy konzervatív vagyok. Hát miben áll az én konzervatizmusom ? Abban áll, hogy meg akarom erősíteni azon tradíciók alapját, amelyen fejlődni akarunk s a munkát folytatni akarjuk fel egészen a csillagokig. Az én liberalizmusom abban áll, hogy ezeken a tradíciókon állva akarok dolgozni, fejleszteni, kiépíteni a magyar kultúrát fel egészen a csillagokig. Azért akarom és igyekszem kiegyen liteni a különböző momentumokat.» íme itt az uj kultuszminiszter s a béke másik hatalmas apostola Tisza István gróf. Az öegyesiilésök a legtisztább hazafiság s igazi még el nem pocsékolt tőkéje a nemzeti életnek. Nemcsak azért fontos az ő találkozásuk, mert ha valaki úgy Tisza István gróf ismerheti legjobban, az ősz király felfogását a múltra és jelenre nézve, viszont pedig mint a trónörökösnek talán egyedüli magyar bizalmasa, senkisem láthatja oly biztosan a bizonytalan jövőt, mint épen gróf Zichy János, hanem fontos azért is, mert talán ez a két éles szemű politikus vette legelőször észre, hogy a politikai élet elfajulása, nem maga a baj, de ez már csak aféle kórtünet, vagyis hogy a baj fészke sokkal mélyebben keresendő: az elfajult társadalmi viszonyok s felekezeti béke kö- j telékeinek meglazulásában s az ezek nyomán felfakadt mérges kelevénynek, a gyü- lölségnek, vallási türelmetlenségnek és vad fanatizmusnak mindent megfertőző hatásában. A baj okát kell tehát megszüntetni s megszűnik maga a baj is. Ezért fontos e két hatalmas egyéniség szövetkezése s ezért jött éppen jókor a pécsi szózat, mert már ott is, mi felénk is hallik a harci zaj, a fegyverek csörtetése, amely pedig elriasztja a béke pünkösdi galambját, nem hagyja, hogy nyugodtan fészket rakhasson sem itt minálunk, sem pedig bárhol is az országban. Béke nélkül pedig nincs munka — munka nélkül nincs nemzeti jövő ! B. VÁRMEGYE. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága f. hó 11-én tartotta május havi ülését Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos, főispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Simontsits Elemér alispán, Forster Zoltán főjegyző, Drágíts Imre dr. t. főorvos, Nagy Béla h. tanfelügyelő, Török Béla, Fekete Ágoston Fink Kálmán kir. tanácsos pénzügyigazgató, Szabó Károly, Széchenyi Sándor gróf. vbt. tanácsos, Sass László közgazda- sági előadó, órffy Lajos, Jeszenszky Andor, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Bernrieder János, Bemrieder József, Fischer Imre kir. ügyész, Sigora Lajos törvh. főállatorvos. Elmaradásukat kimentették : Kovács Sebestyén Endre, Alacs Zoltán műszaki tanácsos* Perczel Dezső vbt. tanácsos. A főbb határozatok a következők: ___ A m ázai postaügynökség felállítása tudomásul vétetett. Reich Jenő budapesti lakos feleboezése el- utasittatott, úgyszintén Schneider Jánosné báta- széki lakosé is. Az egyes jelentésekből adjuk a következő adatokat: A közegészség állapota kedvező volt; kanyaró volt 31 községben 281 eset 15 háláló-
