Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-12-24 / 92. szám
1910 december 24. TOLNA VARMEGYE én a KÖZÉRDEK 5 Karácsonyi zsoltár. Bettilehemi pásztorok, jöjjetek, jöjjetek ! Náktek öröahirt hozok. - hála-dalt zengjetek. A jászolba', puha szénán, mosolyogva. Égi fénytől körulfonva, Megszületett a kis Jézus, E világnak Megváltója. Halleluja I . . . Száll angyali szárnyon Az Ige. Óh. szálljon Szerte e földön, az égen, Szeretet gyöngye Csillogjon örökké Mindenki szivében t Szeress, ha király vagy. Ha szegény koldus. A ki szeret: áldott, Igaz ember és dús. A szeretet gyöngye csillog szivünkben. De búbánat könyje ég a szemünkben. . . . Óh, add vissza reményünket És hitünket, — Szép Karácsony, édes ünnep! Veszendő a szabadságunk, Az életünk, boldogságunk. Vergődünk az éjben, Forgatagos mélyben . , . S várjuk az Igét, remegve, fázva; Néma borúban, porig alázva . , . Az Igét, az isteni szót, Hogy: glóriától körülfonva, Mosolyogva, Számunkra is megszületett A világnak Megváltója , . . — Halleluja! Királyok királya, Te igaz. örök, Milliók ajka hozzád könyörög: Add vissza biialmunk, Add vissza hitünket; Szörnyű villámoddal Ne sújts tovább minket . . . Azokat zúzd össze, kik árúlók. rosszak. A konkolyhintőket. akik hazudoznak. . . . Királyok királya Te igaz, örök! Magyarok országa Hozzád könyörög. , . . Kenézy Csalár. A karácsonyest tanulságai. Irta: Balassa Sándor/ Karácsony a szeretet ünnepe! Együtt van ma a család, kigyulnak a karácsonyfa apró gyertyalángjai, imára kulcsolt kicsi klekkel lép a gyermeknép a szeretet fájához. Mennyi édes öröm, menyi boldogság száll e napon az emberek közé I Ez a nap az, amikor minden szem a gyermeken csügg, a szülők minden szeretete át- sugárzik a gyermek arcára. A fényes ajándékfa káprázatos csillogást! meg a sok szép játék- tárgy a gyermek valóját áthatja egészen és előttünk áll gyermekiélek a teljes igazában, őszinte nyíltságban. Volt egy tanárom, aki a karácsonyi szünidőre a neveléstanból nagyon nehéz leckét adott fel nekem és osztálytársaimnak. Nem tankönyvből jelölte ő ki a neveléstani tételeket, nem bemagolni való leckét sózott ránk, hanem jóságos bensőséggel kérte törekvésünket arra, hogy közvetlen szemlélet alapján végezzünk tanulmányt a gyermeklélekről. Feladatul adta, hogy a karacsonyestét egy népesebb család körében töltsük el, sőt ha ebből a mi szülői otthonunk kiöregedett, menjünk el egy hozzánk közel álló család karácsonyfájáhéz és ott figyeljük meg a gyermek örömét, érzelemhullámzásait, lélekmoz- galmait. Ez a jóságos öreg professzor egész december havát arra használta fel, hogy a tanórákon tervszerű magyarázatokat tartott’a gyermekiélek megfigyelésének módjai- és alkalmairól. Elsorolta a lelki élet ama jelenségeit, amelyek a gyermek örömnyilvánulásaiban a joszivet, a helyes szeretetet, az igaz őszinteséget vagy ezek ellentéteit: a feltő önzést, az irigy kárörvendést, a hamis ravaszságot es dacos makacsságot eleven példákban állítják elénk. Figyeljük csak meg a karácsonyfát váró gyermeksereget akkor, amikor még nem nyílott ki előttük a fényes szoba ajtaja. Kérdezzük ki őket, hogy mit várnak ajándékul, milyennek képzelik a szép karácsonyfát? Mily jók, szeretetre- méltóak ilyenkor még a vásott magaviseletü j gyermekek is 1 Mikor azután a karácsonyfa csillagszóró gyertyái kialusznak, az első káp- rázat meg az öröm is elült es mar mindegyik gyermek megkapta a maga ajándékát: milyen érzés ül ki arcukra, milyen lelki állapot nyilatkozik meg a gyermek egész valóján ? Ellőttünk látjuk a teljes gyermek tanulmányt. Megfigyelhetjük azt az ideális boldogságot, amely teljes megelégedéssel tölti el a gyermek lelkét. Nem lehet azonban az edes kicsinynek ez a boldogsága zavartalan, mert megirigyelte azt tőle az édes testvére, aki haragos indulatkitöréssel, kapzsisággal rántja ki kezéből azt a játéktár- gy&t, amit telhetetlen önzésből magának akar megszerezni. Tán nehéz is volna elképzelnünk olyan karácsony estét, amelynek gyermekcivakodás, fel-feljajduló sirás, nagy verekedés ne vetne véget. Megszokott dolog az, hogy karácsonyestén a gyermekeknek azért kell aludni menni, mert összevesztek. Ilyen a gyermek élet! És ilyennek is kell lenni, mert az ártatlan lélek mindig őszinte: feltárja előttünk minden érzelmét, minden jó és rósz hajlamát. Úgy fejlődik a szülők előtt a gyermeklélek, mint virágos kertben a kis rózsatő, amelynek előbujnak a vadhajtásai is. Tudja a virág kedvelő ember, hogy ezeket a vadágokat minél gyakrabban kell letördelni, nehogy elnyomják, elsorvasszák a nemes hajtást; a felnevelendő rózsaágat, amelynek szép fejlődéséért, illatos, bájos virágjáért fáradozik a kert gondozója. És, hogy e hasonlatomat tovább vezessem, nyíltan állítom, hogy a virágot is az emberi társadalom kedvéért, annak a használatára neveljük. Miért ültetjük a rózsatőt az utcai kiskertbe, miért rakjuk ablakainkba, a mosolygó virágainkat, miért árulják utcasoron a gomblyukvirágot és a rózsacsokrot ? Így került a családi melegházban gondozott gyermek is a társadalom piacára, ahol őt is áruba bocsájtja a saját lelki értéke és szellemi képessége, tehetsége. * 20 év múlott el a karácsonyi nagy leckém után. A szünidőre feladott neveléstani dolgozatomnak mind a két gyermekpéldánya él még, sőt a leányka már családanya, a fiú azonban agglegény maradt a mama köténye mellett. Az elmúlt nyáron ellátogattam a karácsonyesti kis leány családi otthonába váratlanul, bejelentés nélkül, mert sok édes vissza emlékezés után vágyódtam magam is. Megkerestem hát a kedves gyermekkori falusi házat és bettopan- tam hozzájok. Csak a férjet találtam a lakásban. Fogadtatásom azonban nem volt valami kellemes. A férjuram kedélyállapota erősen fel lehe. tett kavarva, mert ideges izgatottságát nem bírta hirtelenében lenyelni, pedig érezte, hogy hozzám igazán kedvesnek kellene lennie, hiszen akkor voltunk együtt legutoljára, amikor az ő esküvőjére gyűltek össze a család legjobb barátai. Mikor azután a vendégfogadás sablonmondatait lepergettük, megkérdeztem az öcsémura- mat, hogy hol van a kis felesége? — »Elszaladt megint az anyjához, én meg itt vagyok magamra hagyatva a nagy lakásban« —volt a felháborodás hangján adott válasz. Megnyílott aztán a fiatal férj lelke egészen. Elpanaszolta, hogy olyan feleséget kapott, aki a kényeztető családi nevelésnek a boldogtalanja. Feltalálhatná felesége a családi élet minden kedvező feltételét mert férjének jövedelmező és megbecsült társadalmi helyzete, józan törekvései vannak, aki rangjához illő kényelmet nyújthat feleségének, de az asz- szonyka nem tud választani a mama és a férje között. Sziveletében nehéz harc folyik évek során át, mert életsorsának megfejtésre váró rejtvénye még mindig ez: »Melyiket szeretem, Melyiket szeretem?«. Itt aztán már én vettem át a szót. Mosolygó arccal fogtam karon a fiatal házigazdámat és kértem: »Vezessen el az anyósához; — nem lakik messze, itt van a szomszéd házban és ugyebár azt nem találná öcsémuram sem helyes dolognak, ha ebből a házból egyedül engedne át a legbensőbb rokonaihoz. Így adtam át a haragos vet az anyósának, a durcás szerelmeseket pedig egymásnak. A fiatalok aztán hazamentek. Mi pedig el- , beszélgettünk jobb időkről, kedves emlékekről. I Később aztán kimentünk a ház előtti kiskertbe, sorra nézegettük a szebnél szebb rózsatőket a rajtok mosolygó bájos virágokkal, amelyekre azért volt büszke a jó mama, sajátkezüleg ültette és ojtogatta őket. Megelégedett örömmel mondta el azt is, | hogy ismerősei mind megállanak a rácsos kéri- ' tés előtt, megcsodálják a szép virágait és ő min- í dig a legszebbeket, a legkedvesebbet ajándékozza nekik. Mikor aztán én is megkaptam a nekem szánt rózsaszálat, e kis virág sorsáról beszélgetve megígérte a jó nénike, hogy odaadja most már a leányát is a férjének örökre; egyet’en fiat pedig elkergeti a házból, úgy is itt | van már az ideje, hogy megnősüljön. * Osztálytársaimmal a nyáron lesz 20 éves találkozóm. Megkérdezem majd már a nyugalmában is megöregedett jóságos professzorunkat, hogy jól alkalmaztam-e a leckéül feladott karácsonyest tanulságait. Corinthusi jelenet* — Részlet az Apostolok Cselekedeteiből. Irta: Kőry Árjád. Személyek: Pál Aquila. Priscilla. Prolinos I COrÍn,hUS' P0lg'r°k(Történik Corinthusban, a város főterén, melyet szebb- nél-szebb paloták ékesítenek. Jobbra Aqailának szerény háza emelkedik. Előtérben az istenek megkoszorúzott szobrai állanak. A téren corinthusiak járkálnak.) Andreas és Proxinos sétálva jönnek. Andreas. Felséges napra virradónk ZeQsz Kitárta az ég fényes boltozatját. Hogy napsugárral, fénnyel hintse be Az isteneknek hódoló világot. Proxinos. Kedvez nekünk. Andreas (örömmel). így sikerülni fog A versenyjáték, mely a folytonos Eső miatí már kétszer elmaradt! Proxinos. Acélos izmait, erőtől duzzadó ltjainknak meglátjuk végre ismét. Andreas. Felujul újra Hercules kora ! Proxinos. Erőben a dicsőség! Andreas (fejével bólintva). Úgy van, — úgy E régi spártai igazság — erejét És fényességét sohse' veszti el. Proxinos. Mily boldog az az ifjú ! Aki a myrtus-ágat elnyeri, Nevét el nem felejti senki sem S a dicsősége századokra szól Andreas. Hej! Ha az én fiam lenne a győztes, Örömmel szállanék a sirba én, Proxinos Ami késik, az sohasem múlik. Kívánom is, hogy a fiad szakítsa Le a dicsőség pálmakoszoruját. Andreas. Köszönöm ! Már egy Ízben a szerencse Feléje is mosolygott. Balgán azt hivé, Hogy a koszorút már a kezébe' tartja. Mikor épp az utolsó pillanatban Ragadja el előle más a dijat. Proxinos (komoran). Halandók sorsa ez. Küzdünk a célért, Minden izmunkat megfeszítjük - és A pálma-ágat más szakítja le. Mi mindég a legyözöttek vagyunk. Andreas. Minden bokorban egy isten lakik! A természet benépesült velük, Ki tudná őket elszámolni mind ? Térdünk remeg, ha oltáruk előtt Segítségért esengve meg-megállunk. De segítséget náluk nem találunk. Én már unom e sok hajbókolást, Lelkem vágyát nem elégíti ki Az áldozat, vagy a tömjénezés Elvész a lélek a formák között. Proxinos (pesszimizmussal) Én meg belefásultam a közönybe, Az istenektől semmit sem remélek. Oltárukat többé nem gallyazom fel. A gyenge telkeknek kora lejárt, Következik az erőnek uralma, Azon épül fel a boldog jövendő ! Fejleszteni az izmot, az erőt, Ez a cél, melyért lelkesednünk kell. Spártai ez tette naggyá, városunknak Súlyát, hatalmát ez fogja növelni. Tudás, művészet, vallás óh, mit ér? Hisz' nincs, ki azt komolyan megbecsülje, Hibás vagyok — belátom magam is — De fásulná tett az a valami Amit életnek nevezünk. Hazánk Azt mondják a bölcseknek hazája S a tudomány ezeknek vállain Elérte a legmagasabb fokot Mily óriási küzdelem lehet Az agynak izzó kohójába' mennyit Szenvednek, fáznak, izzadnak ezek. Akiket mi bölcseknek nevezünk^ Csak hogy egy lépéssel előbbre vigyék Az emberiség ügyét. Da vajion Ezek a kipattant gondolatok Belemarkolnak a szivembe és Felrázzák a közönynek tengerében Vergődő telkemet ? Ellenkezőleg. Kiűzzük őket, ki a nyugalomból Elvesszük tőlük azt, mi legbecsesebb A mindennapi kenyeret s az Írást Mit a nagy gondolatok súlya terhel Széllyelszaggatjuk, nyoma se maradjon S mindezt azért, mert azt a valamit. Amit életnek nevezünk, szeretjük A kényelménél fogva. Hellasz a müvészlelkeknek hazája A *zép iránt finom érzéke van, Még a gyermeknek is, csak az a baj, Hojnr a szépben a jót meg nem találjuk Az Istenekről tucatszámra tudjuk A hangulatos történeteket Miképen szállt le Zeüszünk az égből, Aranyeső képében, hogy a legszebb Hajadonnak szerelmét nyerje meg! Békessség honol-e a kék Olympon, Az Istenek tanácsában ? — ki tudni Előszámlálni sorjában a többit És előáll a hajlongó poéták Kobzos csapatja, hogy megörökítse S lantján kiverje a profán meséket. Hol itt a jóság és mit ér a szép, Ha nincsen benne, ami felemel I Érezzük az összhangnak a hiányát És fáj szivünknek, hogy gyöngék vagyunk S mozdulatlan bennünk az akarat * E ral i» » «tinműnek »n »»»'. az .Apostolok cselekedeteiról- irt kfioTT XVIII. réstéböl is » korvittonyokből merítette o. At e kor, amely.cn » ,p „tol mflkSJése lerajlott a b tonvtalantkg, e forró urát it ite ekeik« k-ira. A keretztyénytég egys-era alapigitsigalnak t pogány vüké bólé eteti formiiral re ó öes eütköt te e p -:i ikti él tártadéiul rend felforetUskrtl jer«, természetesen at egyre jobbul izmosodó kerexxtyénveeg e ínyére — Ennek a I tat . aj estünkért, kételyottlekó biaonyikgokért be ül« körnek hí képét igyekettem mefrtjtolai, e*y tia-tkn e képié et viligibél • ökot at tragikus történet keretében. — A khtestikoe targv kedvéért a színmű külső elekjét íe k estzikus formába ent5 tem — amennyiben a akkori költészet egkedreltebb alak it, a jambikus Tersmertéket huználUm. Még eeak annyit tartok ttüktéeeenek, mintegy felvilágositásképen felemlíteni, hogy e ve lásot tar*/« tatami, mely Jlorinthuzban jiuiődlk, term-eietee (olytatk-et képet! e Pel apostol Athénéi ea- c. müvemnek, mely et 1SOT.-I prot. irrahkn napik ban jelent me*. “*»
