Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-12-12 / 88. szám
1910 december 12. TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK következőket írja: »Mikor a szalonna- és zsir- árak egy Ízben erősen hanyatlottak, a városokban pedig a húst, különösen a füstölt ösztövér sódarokat jól fizetvén, élénken keresték, úgy a kereskedők, valamint a hentesek is a »hússertések tenyésztését kezdték a gazdáknak ajánlani. Nem ismerték ezek a jó emberek, sem a fa tákat, sem azok otthonát, mikénti honosulá- sukat, követelményeiket, de egyik-másik megfordult Berlinben, ily irányú ismeretekkel eléggé felfcgy verezettnek érezte magát az ottani vásárra és egy-két hentesmühely meglátogatása által arra, hogy felcsaphasson tenyésztési tanácsadónak, sőt még importeurnek is. Voltak tenyésztők, kik megindultak az imént megjelölt »bogarak« után, a felerészes hizlaló ketrecekből eladták a jó kondorszörü mangalicákat és benépesítették azokat, sertéskereskedők által imrortált hússertésekkel. így jutottak az első lápsertések Szabolcsba, angol Yorkshirei sertések Bácskába. Az imént elmondottakkal boldogított tenyésztők járatták velük a legjobb tarlókat és csodálkoztak, hogy azokon a sertések nem szeretnek, leromlanak télen pedig a hideg fiaztatóban a kopaszszőrü kocák éppen, hogy meg nem fagytak, a malacok nagyrésze azonban kipusztult. Tartották aztán a növendéket tengerin és az eredmény minden irányban negatívnak volt mondható. A nyugati kulturfajták közül a Yorkshire volt az első, melyet hozzánk Angliából behoztak, mégpedig ennek nagy jellegét. A behozott nagy Yorkshirek első szállítmányai a délvidékre és a Királyhágón túli országrészekbe vitettek, de azokból állandó tenyészet nem létesült. 1864-ben hoztak Medgyesre félvér láp sertéseket és ezekkel keresztezték igen vegyes eredeiü kocáikat. A Yorkshire roppant gyorsan fejlődik, sokat eszik, de megeszik mindent, nem válogatós, szelíd, szapora s gyorsan hízik. Feltétlen száraz és tiszta ólat követel, nem szereti a sáros és nedves helyet. Csontozata kitűnő erős, háta hosszú, szőrözete a mostani egyedeknek már dúsabb, orra egyenes, homloka széles, szeme világoskék, azonban a sötétbarna szem is igen gyakori, tekintete okos, barátságos, általános benyomása kedvező a szemlélőre. A bőre rózsaszínű, fénylő fehér szőrrel. Többször tapasztalható, hogy a bőrön, a testnek különösen háti részén sokszor egész tenyérnyi nagyságú, sötétkék foltok vannak. Ez azonban az állat tiszta- vérüségére semmi befolyással sem bir, mert ezen pigmentirozott bőrreszletek az ősökre való visszaütéseknek tekinthetők, mert a Yorkshire sertésfaj előállításánál szerepet játszó kínai, japán stb. sertések jórészt fekete szinüek voltak. Fülei felállók, hegyesek, marja széles, erős, combjai igen nagyok és hatalmas sonkát adnak. Húsa rendkívül ízletes. Hússertés lévén, kevesebb szalonnát és zsírt, d; annál több húst termel, többet mint a mangalica. Tenyésztése megokolt ott, ahol a kisgazdák a sertést otthon, a háznál tartják, uradalmakban pedig, ahol tejhulladékokat akarnak velük értékesíteni és közelben jó lóherést, lucernást kaphat legelőül. A Yorkshire már 8—9 hónapos korában tenyészképes Ajánlatos azonban az 1 évet bevárni, mert tapasztalat szerint egy anyától és apától származó 2 testvérkoca közül, melyeknek egyike 8, a másika 12 hónapos korában osztatott tenyésztésbe, 2 éves korában az előbbi 60 kilogrammal volt könyebb és szemmelláthatólag kisebb is. Kellő tartás és gondozás mellett egy 3 hónapos Yorkshire süldő olyan testnagyságot és súlyt ér el, mint egy 9 hónapos mangalica. Ellés alkalmával a malacok többnyire ap rók, de ha az anyának elég teje van, rohamosan fejlődnek, úgy, hogy 3 hetes korban nagyobbak, mint a választott mangalica malacok. Célszerű a malacokat 8 hétig szoptatni, de már 4 hetes korban successive szemes árpához szoktatni. Választás alkalmával, a kissé visszamaradt 1—2 darabot még 8—10 napig az anyánál lehet hagyni, hogy utolérjék a többit. Sokan azon hiszemben vannak, hogy hússertések csak oly helyen tenyészthetők, ahol tejgazdasági hulladék bőven áll rendelkezésre. A tejgazdasági hulladékok legjobb értékesítője tényleg a hússertés, de tenyészthető ott is, ahol tejgazdasági hulladékok rendelkezésre nem állanak, ahol sok a burgonya és olyan takarmány, mely olcsó és nagy tömeget ad. A hízott sertéshús legjobban értékesíthető, ha súlya 100 kgr-on alól van. Értékesítése is előnyösebb a tavaszi hónapokban, mikor kevesebb a zsírra hizlalt sertés. Angol malacokat 25—30kgr. súlyban legcélszerűbb hízóba állítani, mert circa 100 napi hizlalás után 75—90 kgr. súllyal eladhatók. Angliában csak az ilyen súlyú süldőknek van keletjük. Ha pedig —, mint célunk is, keli, hogy legyen — lölös számú hizott süldőnk részére az angol piacot akarjuk megnyerni, eleget kell tennünk az angolok követelményeinek. A tenyész-anyag kiválasztásánál tekintetbe kell venni az állat egyéni tulajdonságait, miután tapasztalat szerint ezen tulajdonságok átöröklődnek. A tenyésztőnek ösmernie kell tehát tenyészete minden egyes példányét és csakis a minden tekintetben kiváló egyedek utódait szabad továbbtenyésztésre használnia. A tenyész-anyag kiválasztásánál tekintetbe jönnek: a hasonlatosságban, külső kinézésben egyező, a legtöbb malacot adó és azokat fel is nevelő, bőtejü kocák ivadékai és az oly malacok, melyek a sok testvér közül a legnagyobbak, legegészségesebbek és amellett az anya is jó állapotban van. Ilyen eljárás mellett rövid idő alatt oly kiváló tenyész-anyagra tehetünk szert, mely tekintélyes jövedelemnek lehet alapja. Különös gondot kell fordítanunk a tenyészkan kiválasztásánál, mert a kan hibáit az összes malacok öröklik. A kannál nemcsak az erős csontot, a testet nézzük, hanem a szervezetet is, mert az edzett, erős szervezetű állat sokkal jobban ellent áll a betegségeknek. A kan legyen fajta jellégü, legyen meg kinézésében a him- jelleg. Erős csont, élénk, de nem vadtermészet, széles, dongás mellkas, szabályos, egyenes hátvonal, erőteljes szőrezet, szabályos, nem nagy fej. Fentiek állanak nagyrészben a kocák kiválasztására is. Széles és erős csontu medence és ágyék, hosszú has, sok csecs kívánatos és szelíd természet. A nemi ösztön a nyugati fajtáknál már 3—4 hónapos korban mutatkozik. Az állat fejlettsége szerint lehet 8—10 hónapos korban, legjobb azonban 1 éves korban tenyésztésbe venni. Korai pároztatás nemcsak az ivadékra hátrányos, de a szülő is visszaesik, megcsökken, ami szintén az ivadék rovására megy. A rühedés a kocánál 1—2 napig tart, ha azonban nem fogamzott, 9, esetleg 21 nap alatt újra riihed. Vigyázni kell arra, hogy az üres tenyész-koca inkább sovány legyen, mert a kövér koca nehezebben lesz vemhessé. Egy kanra kézbőli pároztatásnál 30—40 kocát szoktak számítani, ott azonban, ahol a kocákat egyszerre malacoztatják, 10—15 darab lesz számítva. A kocát legjobb csak 4 éves koráig tenyésztésre használni, mert azontúl csökken szaporasága. Jó tartás mellett évenként bátran ellethető kétszer. II. Berkshire. A berkshire Dél-Angliában elterjedt faj, melyet kiváló tulajdonságai miatt becsülnek. Nálunk nem igen van még elterjedve, aminek tőoka: fekete színe, mely általában kevésbbé kedvelt, mint a fehér. A berkshire igen kemény és nagy ellent- álló képességgel bir, igen jól tűri a legeltetést. Szaporasága is jó, előhasiak 7—8, idősebbek 10—12 malacot dobnak. Jó gondos anyák és a malacok edzettségüknél fogva szépen fejlődnek, még kevésbbé gondos ápolás alatt is. A berkshire nem lesz olyan nagy, mint a yorkshire, de szintén kitűnő szalonnát és sonkát szolgáltat. Húsa bár sőtétebb, majdnem jobb, mint a yorkshireié, mert nedvben gazdagabb. Igen jól értékesítik a takarmányt és gyorsan híznak. Természetük szelíd. Fő ismertető jele a fajnak : A bőr színe minden esetre sötét, vagy teljesen fekete, szőrözete sürü, hosszú, finom, legfeljebb a maron kissé sörtés. A szőr színe általában fekete. Lábai és a farkbojt fehérek. A test hosszú, mély és gömbölyű A fej meglehetősen rövid. A homlok széles, kissé hajlott arcvonallal. A fülek rövidek, felállók és kissé előre irányulok. Nyaka rövid és telt. Váll és hát igen széles, egyenes, a bordák dongásak. A combok teltek, a lábak rövidek és erősek. A hátulsó negyed kissé rövid, csapott. Malacai elléskor erősek, bár nem ellik annyit, mint a yorkshire, de aránylag többet felnevel belőlük. Kisbirfokosaink keresztezésre használják mangalicákkal. Berkshire kan és mangalica koca keresztezéséből állította elő Ehrlich, Bázna-fürdő bérlője 1873-ban, az Erdély egyes vármegyéiben ma is található, de már a yorkshireival is javított baznai sertést. III. Tamworth. Újabban található hazánkban is, szintén Angliából származik. A kevésbé nemes állatok közé sorolható és inkább typusa a köztenyésztésnek. Színe vörö-barna, szőrözete sürü, feje kissé hosszú, száraz, a szemek barnák, élénkek. A fülek közepnagyságuak, felfelé és kissé előre állók. A hátvonal kissé fölhajlott. A derék kissé lógó. A test mély, széles és dongás. A közepes erősségű lábak jól állók. Mozgása kitűnő. Igénytelen, ellentálló, szapora s különösen alkalmas fajta legeltetésre. Jó tartás mellett 8—12 hónapos korban 100—150 kgr.-ot nyom. Húsa elsőrendű. IY. Poland China. Eredeti amerikai tájfajta, keresztezéséből, chinai x berkshirei vérrel állították elő. Nevét egy Amerikába kivándorolt lengyel farmertől vette »Polander.« Berkshirrel történt további keresztezés folytán fehér színe eltűnvén, túlnyomóan fekete lett, 1845. óta önállóan tenyésztik s igy uj faji jelleggel megszilárdult. A nyakon, oldalon, fejen és a lábakon előforduló barna, sárgás-fehér foltok nem tehintetnek hibának. Feje ék alakú, erősen kifejlett pofacsontokkal, fülei kicsinyek, lefelé és Kissé előre állók, orra hoszukás, nyaka izmos és válla kifejlett, háta hosszú, hengerded, a törzs dongás, de nem elég mély, lábai rövidek, erősek. Sonkái mélyen lenyúlok és teltek, szőre sürü és fekete szinü. Bár külseje durva, mégis nyugodt szelíd természetű. Meglehetősen igénytelen és külterjes tartásra megfelel. Tulajdonságai jóval mögötte vannak a berkshireinek. Lassan fejlődik és nem is szapora. Főelőnye, hogy a legeltetést és hideget jól tűri. Hazánkba Pick Oswald importeur hozta be a 80-as években Ohióból, gróf Esterházy Miklós tatai uradalmába. Azóta még néhány birtokos tenyésztette, de a többi angol fajták kiszorítják. Blasosok Gyula. Tolnavármegye virilistái. Kor. fill. Gróf Apponyi Géza 44536 61 Gróf Széchenyi Sándor 18276 98 Gróf Apponyi Sándor 15011 57 Strasser Vilmos 13201 85 Wolf Henrik 11639 10 Gróf Benyovszky Rezső 11197 19 Sztankovánszky János 9129 37 Bischitz János 8538 45 Hanzély János 8010 34 Kunfi Károly 6957 44 Báró Fiáth Tibor 5917 70 Bezerédj Pál 5568 53 Dr. Döry Jenő 5347 72 Szilassy Aladár 5189 04 Bartal Béla 5051 33 Vizsoly Ákos 4616 92 Döry Frigyes 4417 92 Grünwald Lajos 4137 58 Dr. Gőzsy Tibor 3917 76 Szabó Lajos 3676 48 Mádi Kovács István 3669 19 Bezerédj Andor 3604 04 Goldschmidt József 3344 68 Mechwarth Ernő 3271 60 Perczel Dezső 3117 46 Báró Jeszenszky István 2993 46 Perczel Lajos 2819 10 Csapó Vilmos 2812 94 Lamm Mór 2810 70 Lamm Pál 2810 70 Dr. Strasser Imre 2742 16 Dőry Hugó 2673 86 9ass László 2668 48 Dr. Kardos Kálmán 2542 03 Tóth Károly 2534 — Bartal György 2465 17 Weszeley Zsigmond 2398 98 Báró Schell József 2364 93 Kovács S. Endre 2349 18 Pollák Lajos 2294 56 Spitzer Gyula 2242 23 Willinger Márton 2224 98 Dr. Csapó Dániel 2213 82 Órffy Lajos 2170 90 Ifj. Eötvös Károly 2097 77 Honig Albert 2031 66 Wurm Ignácz 2025 61 Vásárhelyi Ernő 1937 05 Ferenczi Sándor 1886 77 Tschida Arthur 1884 73 Dr. Martin József 1848 06 Dr. Leopold Kornél 1845 30 Wéber János 1767 79 Kacskovics Antal 1726 71 Dr. Döry Ferencz 1721 81 Szeghy Sándor 1695 82 Parragh Albert 1671 25 Id. Tóth József 1633 76 Leopold Sándor 1616 77 (Folytatása köv.)
