Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-12-05 / 86. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1910 december 5 idő elérkezik, Ausztria is sietni fog azt kihasználni. A magyar közvéleménynek teljes joga van megnyugvással várni be ezt az időpontot, mely ma még nincs itt ugyan, — mint ezt talán sokan várták — de már holnap itt lehet. Ha eljó a perc, le fogjuk szakítani a virágát. Addig is örülnünk kell, hogy e kérdésben a két ország kormánya, felzaklatott közvéleménye nyugvó pontra érkezett. Itt a legíőb ideje, hogy az ily kérdések, melyek a két kormány működését hónapokon át, csaknem teljesen lekötik, körültekintő rendezéssel megoldatva kiküszöböltessenek. Az örökös alkudozás, meg-megujuló ujjhuzás, haszonlesés, féltékenység és ártani akarás, mely az Ausztriával fenálló kiegyezésre vonatkozó kérdésekben folyton megnyilvánul, nemcsak lazítják azokat a kötelékeket, melyek Magyarországot e kiegyezéshez fűzik, de nemzetközi szempontokból is egyenesen tűrhetetlenek kezdenek lenni. Ausztria kormányát és népét meg kell tanítani arra az elvre, hogy Magyarországgal, mint vele államszövetségben élő, egyenjogú szerződő- társsal szemben nemcsak igazságosnak, de méltányosnak is kell lennie, ami természetesen maga után vonja azt, hogy ezt az elvet nekünk is követnünk kell. Ezen az elven épült fel a bankszabadalomról szóló törvényjavaslat, melyet megnyugvással fogadunk, mert az 1917. évig szerződésileg megállapított közös vámterület mellett ugyanezen időre biztosítja a jól bevált közös bank fentartását és mert abban győzött a kormánynak a készfizetések biztosítására elfoglalt álláspontja is. F. NI. Az Egyke. — Gróf Széchenyi Aladár határozati javaslata. — A dunántúli vármegyék ma értekezletet tartanak Kaposvárott, hogy keressék orvosszerét annak a veszedelmes bajnak, mely egykeség néven először a szép Dunántúlnak, Magyar- ország legelső kulturvidékének, másodsorban pedig az egész országnak veszedelmes rákfenéje. Lefolyásáról az értekezletnek, melyen vármegyénkből Simontsit» Elemér alispán is részt vesz, tüzetesen jövő számunkban számolunk be, addig is közöljük gróf Széchenyi Aladár határozati javaslatát, amely az ott femerülő vitáknak voltaképen magvát képezi: 1. Felkérendők lennének a m. kir. vallis- és közoktatásügyi miniszter közbenjárásával a róm. kath. egyház megyéspüspökei, valamint az evangélikus és ágostai református egyházak szuperintendensei, hogy az egygyermekrendszer bűnével sújtott vidékeken utasítanák a lelkészeket és tanítókat, miszerint a népet saját otthonában fölkeresve, világosítsák föl ezen nem- zetpusztitó bűn gyilkos voltáról és térítsék vissza a hit és erkölcsnek elhagyott útjaira, melyek nélkül igazi boldogság nem létezik. 2. Miután az egygyermekrendszer anyagi okai között mindenekelőtt az a törekvés szerepel, hogy az apa vagyona osztatlanul szálljon fiára, vagy leányára és ebből kifolyólag a jobb- módú földmives inkább lemond a sok gyermekben rejlő boldogságról, csakhogy gyermeke osztatlanul élvezhesse azt a vagyont, amely az apának tekintélyt, társadalmi állást, kényelmet és az élet számos élvezetét biztosította, föltétlenül szükségesnek tartjuk örökösödési törvényeinknek megfelelő módosítását, miután ezek még a legkisebb földbirtok szétforgácsolását több örökös között is lehetővé teszik, — abban a meggyőződésben lévén, — hogy a földbirtok oszthatóságának korlátozásával elvághatjuk a baj egyik legfőbb gyökerét. 3. Egy tervszerű és nemzeti célokat szol- gáló földbirtokpolitika nagyban hozzájárulna az egygyermekrendszer csökkentéséhez. — Kérjük ezért a földmivelésügyi minisztert, hogy Darányi Ignác volt földmivelésügyi miniszternek a telepítésről, az ingatlan földarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről szóló törvény- javaslatát, melynek keretében egyes intézkedések a fönti törekvést hathatósan előmozdítanák, mielőbb a parlamenthez benyújtani szíveskedjék. 4. Tapasztaljuk, hogy az egygyermekrendszer nemzetpusztitó bűnét elősegítik véderőtörvényeink, amennyiben az Egykét azon az alapon, hogy családföntartó, könnyebben lehet kivonni a katonáskodás kötelezettsége alól. Kérjük tehát véderőtörvényeinknek olyképeni módosítását, hogy mindenekelőtt és elsősorban a fiúgyermekkel megáldott családapák gyermekei helyeztessenek póttartalékba, mely körülmény szerintünk a szaporaságra kétségkívül mélyreható ösztönként fog szerepelni. Az a családapa, ki három vagy négy katonát ad a hazának, megérdemli, hogy a véradót illetőleg bizonyos kedvezményekben részesüljön. Továbbá törvényben lenne kimondandó, hogy a kivételes nésülési engedély csak egyetlen egy esetben adandó meg, midőn egy olyan árva kérelmezi, kinek házánál nincsen nőszemély, vagy ha van, elmebeteg, világtalan vagy munka- képtelen, mely körülményt a községi elöljáróság a vármegyei tiszti főorvossal egyetemben megerősiteni tartozik. 5 A magzatelhajtási bűnök körül való késedelmes eljárás helyett eszközöltessék ki az igazságügyi kormánynál, hogy ily bűnök följelentése esetén azonnal a helyszínén tartassák meg a vizsgálat és az ily ügyek minden fórumon, soron kívül intéztessenek el. A gyermekülés és magzatelhajtás bűnös cselekményei pedig fegy- házzal büntetendő bűntetté minősíttessenek. 6. Céltudatos és következetes állami munkával kétségkívül sokat lehetne segíteni és ezért kérjük, hogy állami bérleteknél, vasúti munkálatoknál és mindenféle állami alkalmazásoknál elsősorban a népes családok sarjait vegyék figyelembe. A több gyermekkel megáldott családoknak adókedvezmény biztosítandó. 7. Az egygyermekrendszer elterjedését rendkívül előmozdítja az a körülmény, hogy az ágostai, evangélikus és református egyházaknál az egyházi adó aránytalanul jobban sújtja a népes családokat, mint az egykéseket vagy gyermekteleneket. A szülő minden gyermeke után külön-külön egyházi adót fizet. Az egyházi adó néhol fejenkint 6 — 10 koronáig emelkedik és igy megtörténik, hogy egy szegény zsellér, akinek több gyermeke van, 50—60 koronát fizet egy esztendőben csak egyházi adóra. Hogy ne irigyelné tehát annak sorsát, kinek csak egy gyermeke van és ki csak egy gyermek után kénytelen egyházi adót fizetni 1 Anélkül tehát, hogy a két protestáns vallásfelekezet önkormányzati jogát érinteni akarnók, kérelmezzük annak a méltánytalanságnak megszüntetését, hogy az egyházi adóban sokkal többet fizetnek a többgyermekü családok, mint az egygyermeküek vagy gyermektelenek. 8. Miután általánosan tudva van, hogy a női termékenység megakadályozására szolgáló különféle óvszerek — szemérmetlen hirdétése egyrészt kioktatja a népet, azoknak árusítása másrészt az egygyermekrendszert véghetetlenül megkönnyíti, fölkérendő a m. kir. belügyminiszter, hogy figyelmeztesse az összes törvényhatóságokat a hivatali elődje által 1901. évben kiadott 50981. számú rendeletére és utasítsa őket annak szigorú végrehajtására. Az OMGE. szociális bizottsága ezen határozati javaslatot az alábbi két ponttal kibővítette: 9. Tegye az OMGE. szociális bizottsága állandó feladatává az ország különböző vidékein dúló egy és két gyermekrendszer elleni állami és társadalmi védekezés alapos tanulmányozását és megfelelő irányítását. 10. Igyekezzünk a népet mezőgazdasági szakismeretek terjesztésével jövedelmezőbb gazdálkodásra tanítani, hogy egy család minél kisebb terület okszerű műveléséből tisztességesen megélhessen. E célból a járási mezőgazda- sági vándortanitói intézmény és a mezőgazda sági érdekképviselet mielőbb való létesitése- érdekében föliratilag kerestessék meg a földmivelésügyi miniszter. VÁRMEGYE. — Megyei választmányok és bizottságok. A múlt szerdai közgyűlésen ejtetett meg a megyei választmányok és bizottságok újjáalakítása. A megválasztottak névsorát a régi bizottsági és választmányi tagokéval együtt itt közöljük : Az állandó választmány (elnök a főispán) tagjai: Apponyi Sándor gróf, Bartal Béla, Bernrieder József, Bernrieder János, Csapó Vilmos, Hanz.ély János, Kämmerer Ernő dr., Kovács S. Endre, Leopold Kornél dr., Leopold Sándor, Fent Ferenc dr., Fördős Dezső, Frühwirth Jenő dr., Paál József, Örffy Lajos, Perczel Dezső, Návay Emil, Sass László, Streicher József, Szabó Károly, Széchenyi Sándor gróf, Sztan- kovánszky János, Török Béla, Vizsoly Ákos. Uj tagokul megválasztattak : Széchenyi Domokos gróf, Schell József báró, Szeniczey Géza, Wigand János, ifj. Leopold Lajos, Döry Hugó, Szinger Bálint. Az igazoló választmány tagjai: (elnök : Örffy Lajos) Tóth Károly, Leopold Sándor, Fent Ferenc dr., Mayer Gyula dr., Szondy István. A főispán által kineveztettek: Návay Emil, Kurz Vilmos, Wolf Henrik. Az állandó bíráló választmány (elnök a főispán) tagjai: Szabó Károly, Kiss Ernő dr., Török Béla, Sztankovánszky János, Leopold Kornél dr. A közegészségügyi bizottság (elnök Török Béla) tagjai: Kiss Ernő dr., Tóth Károly, Bodor György, ifj. Leopold Lajos, Szeghy Sándor, Káldi Gyula dr., Pirnitzer Béla dr., Szászy Endre dr., Mechwarth Ernő, Grünwald Lajos, Veszelei Zsigmond, Pamer Pál Jilling. Uj tagokul megválasztattak : Wigand János, Jó Dömötör Károly, Csapó Dániel, Térmeg János, Kunfi Károly, ifj. Bernrieder József. Népnevelési bizottság (elnök Tihanyi Domokos) tagjai: Szabó Károly, Fent Ferenc dr., Zavaros Gyula dr., Örffy Lajos, Török Béla, Tóth Károly, Térmeg János, Kramolin Gyula, dr., Rubinstein Mátyás dr., Máté József, Gyalog István, Paál József, Horvát Ferenc, Bodnár István, Ludvig József, Jó Dömötör Károly, Popo- vits Gyula, Kálmán Károly, Rácz Gyula, Máté Károly, Kelemen Károly, Grosch Ödön. Uj tagokul beválasztattak : Schützenberger Endre dr., Gödé Lajos, Örffy Gyula dr., Fekete Ágoston, Purt Adolf, Holub János. A járási mezőbizottságok tagjai lettek: a központi járásban: ifj. Leopold Lajos, Návay Emil, id. Tenczlinger Lajos, Molnár József (póttag). Hat évre ujonan beválasztattak : Fabricius István, Tomcsányi Lajos, Fördős Géza, Horvát József (póttag), Zsikó Péter (póttag) ; a völgy- ségi járásban: Forster István, Spitzer Gyula, Döry Frigyes, Rózsay Elemér (póttag), Willin- ger Márton (póttag). Hat évre ujonan megválasztva : Bernrieder János, Perczel Dezső, ifj. Wéber János, Rinaldi Ottó (póttag); — a dunaföldvári járásban: Jó Dömötör Károly, Mádi Kovács János, Bakay Dezső, Forster Aurél (póttag), Daróczy Zoltán (póttag). Hat évre újból megválasztattak: Szeniczey Géza, Kurz István, Hanzély János, Koleszár Ferenc (póttag); a simontornyai járásban : Óvári Ferenc, Kollmann Gyula, Pesthy Endre, Rieder Ödön (póttag). Hat évre ujonan megválasztva: Fördős Dezső, Bévárdy Lajos, Mechwarth Ernő, Ludwig József (póttag) ; — a tamásit járásban: Kämmerer Ernő dr., Kovarcz József, Tóth József (póttag). Hat évre ujonan megválasztva: Huber Lajos, Kacskovics Antal, id. Tóth István (póttag), Látrányi Jenő (póttag); a dombóvári járásban: Hainrikffy Pál, Szabó Lajos, Parraghy Béla (póttag). Hat évre ujonan megválasztva: Veszelei Zsigmond, Döry Hugó, Bölöny Ödön, Rolf Aladár dr. (póttag), Bausch István (póttag). A monográfia bizottság tagjai (elnök a főispán) : Apponyi Sándor gróf, Kämmerer Ernő dr., Vizsolyi Ákos, Csapó Vilmos, Bodnár István, Leopold Kornél dr., Wigand János (uj).
