Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-12-01 / 85. szám
1910 december 1. TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 Singer Bálint méltányolva az alispéni jelentés azon részét, mely a járvánnyal sújtott szegény nép kártalanítását szorgalmazza, azt óhajtja, hogy e tárgyban a hatóságok kerestessenek meg. Simontsiti Elemér alispán felvilágosításul előadja, hogy az állandó választmány határozata alapján e tárgyban a jövő közgyűlésnek részletesen kidolgozott javaslatot fog tenni, mi általános helyesléssel fogadtatott. Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos főispán a maga részéről örömét és büszkeségét fejezi ki a fölött, hogy a megyei tisztikar a kolera- járvány által fenyegett 2 járásban oly derekasan állta meg helyét. Meg van arról győződve, hogy szükség esetén a többi járások tisztviselői is megállták volna helyüket. Elismerésének látható jelét is akarja adni, ezért Bajó Pál központi és Kas- sovssky Julian dunafoldvári járási főszolgabírót tiszteletbeli megyei főjegyzővé, Bernáth Béla dr. központi szolgabirót tiszteletbeli főszolgabíróvá, Kramolin Gyula dr. központi járási és Schützen- berger Endre dr. orvost tiszteletbeli főorvosokká, Boskovitz Mór dr. bátaszéki körorvost tiszteletbeli járási orvossá nevezte ki, mely bejelentés lelkes éljenzéssel fogadtatott. Itt említjük meg, hogy a koleravész elfoj- jása körül működött e tisztviselők rendkívüli költségeik fedezésére egyenként 500—500 korona tiszteletdijban részesültek. A gyampénztári készletek névszerinti szavazással (49 igennel) az eddigi pénzintézeteknél meghagyattak. Következett a közigazgatási bizottság és a központi választmány üresedésbe jött helyeinek titkos szavazás utján való betöltése, illetve újjáalakítása. Ennek megejtésére a főispán két szavazatszedő küldöttségét nevezett ki; az egyiknek elnöke : Széchenyi Sándor gróf vbt. tanácsos, tagok: Kovács S. Endre, Streicher József, jegyző: Szévald Oszkár. A másik küldöttség elnöke : örffy Lajos, tagok : Bernrieder János és Paal József, jegyző : Perczel Béla dr. A szavazás eredményéül a közigazgatási bizottságba beválasztattak: 1910—1911 évi megbízatással : Báró Schell József, 1911 —12. évi megbízatással: Bernrieder János, Szabó Károly, Gróf Széchenyi Sándor, őrffy Lajos, Fekete Ágoston. A központi választmány tagjaivá megválasztattak : Bernrieder János, ifj. Bernrieder József, Dóry Hugó, Dr. Fent Ferenc, Forster Zoltán, Fördős Dezső, Dr. Frühwirth Jenő, Forster István, Grünwald Lajos, Hunzély János, Dr. őrffy Gyula, Dr. Kiss Ernő, Kurz Vilmos, Dr. Kramolin Gyula, Kovács S. Endre, László Lajos, ifj. Leopold Lajos, Dr. Leopold Kornél, őrffy Lajos, Dr. Rolf Aladár, Sass László, Dr. Schvetz Antal, Szabó Károly, Dr. Szentkirályi Mihály, Szévald Oszkár, Sztankovénszky János, Tóth Károly, Török Béla, Vizsolyi Ákos, Szeniczey Géza. A megyei választmányok és bizottságok ujjáalakittattak, miről lapunk jövő számában adjuk a tudósítást. A tiszti ügyész helyetteséül Török Béla tb. tiszti ügyész jelöltetett ki. A megyebizottsági tagválasztások határideje f. évi december hó 19 ikére tűzetett ki és a választási elnökök megválasztatván, az alispán felhatalmaztatott az esetleg lemondok pótlására. A beérkezett miniszteri rendeletek, köztük a miniszterelnök leirata, hogy vármegyénk jubiláns hódoló felirata a legfelsőbb hitbizományi könyvtárban helyeztetett el, tudomásul vétetett. Ez az első eset, hogy vármegyénk felirata a Felség részéről ily kitüntetésben részesül, ami ép oly megtisztelő vármegyénkre, mint a feliratot szerkesztő Forster Zoltán vármegyei főjegyzőre nézve A bizottsági előterjesztések egytől-egyig elfogadtattak. Az utmesterek a Xl. fizetési osztályba soroztattak. özv. Kliegl Lajosné özvegyi nyugdija 884 koronában állapíttatott meg; özv. Érnhaft Nándorné végkielégítést kapott; özv. Székely Ferencné nyugdijfelemelésre vonatkozó kerelme elutasittatott; özv. Füri Istvánné nyugdija 119 koronában állapíttatott meg. A Szek- szárdon felállítani kért 3-ik gyógyszertár nem véleményeztetett. A körlevelek és megkeresések túlnyomó részben tudomásul vétettek. A vármegyei tisztviselők fizetésrendezése, a tüzrendészeti törvény alkotása, a borértékesítés könnyítése tárgyában a vármegye feliratot intéz a kormányhoz, illetve képviselőházhoz. Az alispáni előterjesztések tudomásul vétettek. Ezek közül megemlítjük, hogy Bátaszék önálló egészségi körré alakíttatott, Báta és Alsónyék pedig együtt fognak egy egészségi kört alkotni. Dörypatlan községnek hídépítéshez 2113 K törvényhatósági segély szavaztatott meg. Papp Gyula árvaszéki ülnök, helyettes elnöknek, 600 K működési pótlék megszavaztatott Gyulaj község vásárengedélyezési kérvénye nem vélemenyeztetett. A törvényhatósági gépjármű (automobil) beszerzése tárgyában rövid vita támadt. Ez automobil 20—25000 K költséggel, a közúti alapnál elért tetemes megtakarítások terhére szereztetik be s az állandó választmány javaslata szerint, annak üzembentartása részben az alispán uti- átalányából, részben pedig a háztartási alapból fedeztetik; soffőrül valamelyik megyei huszár képeztetik ki. Bernrieder János, miután kívánságára az alispán előterjesztése felolvastatott, kijelenti, hogy habár masok aggályokat támaszthatnak, ő nincs ellene az automobil beszerzésének, mert azt fontos közigazgatási érdekek indokolják, de azt tartaná helyesnek, ha azt nemcsak az alispán, hanem más közigazgatási tisztviselők, mint a főorvos, államépitészeti hivatali főnök is használhatnák szükség esetében hivatalos használatra, szintén igénybe vehessék, ez esetben azonban méltánytalanság lenne, hogy kizárólag az alispán utiátalánya fordittatnék az üzemben- tartás költségeire. — Az utomobil a vármegye tulajdonát képezvén, semmi körülmények között sem helyeselné, ha az magánhasználatra is átengedtetnék, mert kellemetlen dilemmát okozna ily esetekben a törések vagy más sérülések következtében fölmerülhető költség kérdése. Döry Frigyesnek aggályai vannak, hogy a fenntartásra és üzemi költségekre előirányzott összegek elégségesek lesznek-e? 8—10 ezer koronára értékeli az évi szükségletet. Simontsits Elemér alispán kijelenti, hogy a kolerajárvány alkalmával szerzett tapasztalatai adták az impulzust előterjesztése megtételére, melyet sine ira et studio kér teljes pártatlansággal megtárgyalni. Ha automobilt áll az alispán rendelkezésére, a megye legtávolabb részére is kiszállhat és kiszállásaiból még aznap visszatérhet, mig igy azt vasúton vagy kocsin lehetetlen elérni. Az ily kiszállások alkalmával az alispán közvetlenül győződhetik meg mindenről, ami csak a községek és lakosság közigazgatási érdekére vonatkozik, ellenőrizheti a kiadott rendeletek végrehajtását és nyomban intézkedhetik. Így legutóbb automobilon tett kiszállása alkalmával két útvonalon győződhetett meg arról, hogy az utkaparók nem teljesítették kötelességüket. Á mostani állapot mellett, amikor a sok törvény és rendeletgyártás okozta bürokratikus eljárás mellett, az ő egész idejét úgyszólván a központi közigazgatás veszi teljesen igénybe, a legjobb akarat mellett sem teljesítheti a járási és községi közigazgatás ellenőrzésére, a vármegye lakossága gazdasági és kulturális igényeinek közvetlen megfigyelésére jrányuló kötelességét olyan mértékben, mint azt szeretné és amint azt a közérdek tényleg megköveteli. Meggyőződése, hogy nem ő az egyetlen alispán, aki törvényhatósági automobil beszerzésére gondolt. Az automobil csak hivatalos ügyben volna használható és csak az alispán vagy helyettese által, mert ellenkező esetben az automobil nagyon romlanék és az üzemköltségek is magasra emelkednének. A közgyűlés a törvényhatósági automobil beszerzését az alispánnak közhelyesléssel kisért fejtegetései után, a javaslat értelmében egyhangúlag elfogadta. A rendkívül nagy számú tiszti ügyészi jelentések elfogadtattak. Kökényesi József írnok 1496 korona nyugdíjjal nyugdijaztatott. A jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Leopold Körnél és Bodnár István kérettek fel és ezzel a közgyűlés befejeztetett. * * * A közgyűlés után Apponyi Géza gróf v. b. t. tanácsos, főispán 50 terítékes ebédet adott, melyen Simontsits Elemér alispán toasztjában a mai generáció elé követendő például állította a vármegye régi oszlopos tagjait s ezek között Széchenyi Sándor gróf és Perczel Dezső v. b. t. tanácsosokat. Perczel Dezső kiemelve e vármegye közigazgatását, mely nemcsak az elsők között van, de legelső az országban, Simontsits Elemér alispánt élteti, ki megosztva a dicséretet a tisztviselőkkel és a hivatásuk magaslatán álló elöljáróságokkal, gróf Széchenyire űrit poharat. Kiss Ernő dr. tiszti ügyész humorosan azt fejtegeti, hogy a vármegye gyorsaság tekintetében legyen autó, de ne oly — megbízhatatlan, ügyes fordulattal a névnapját ülő Kovács S. Endrét köszönti, ki igazán szellemes felköszöntőjében óraműhöz hasonlítja a vármegyei közigazgatást, amelynek legfino i abb része a nagy precizitással működő hajszálrugó, a kötelességéreet. Az órát finom érzékkel felhúzó kézre, az alispánra — s a többi órarészekre, a tisztikar tagjaira űrit poharat. Széchenyi Sándor gróf vbt. tanácsos az autóból kiindulva, azt kívánja, hogy a vármegye közigazgatása legyen megfontolt, bölcs mérséklettel haladó, ne hebehurgyán vágtató. Végül Bird Imre prépost a vendéglátó házigazdát köszöntötte fel szívélyes szavakkal. tárcáknak a vezetői is főnök címet viselnek. Itt a miniszterség nem politikai állás, hanem egyszerű polgári hivatal, mely úgy a velejáró fizetést, mint a vele összekötött esetleges mellék- jövedelmek miatt sem arra való, hogy valaki nagyon törje magát utána. Nem szerezhettek itt miniszterek soha rövid miniszterségük alatt milliókat, hanem megmaradtak mindvégig szerény polgári embereknek. , Általában azt lehet mondani, hogy a legfőbb kormánytestületeket is az az egyszerű, nemes és hamisítatlan demokratikusan republikánus szellem hatja át, melynek mását hiába keressük bárhol is, mert az csakis a svájci demokratikus republikának elidegeníthetetlen sajátja. Ennek igazolására felhozok egy esetet, mely engem annyira meghatott s amely eset egymagában is elegendő, hogy tiszta fogalmat szerezzünk arról az igazi demokráciáról, mely csak itt van meg talán egyedül a maga hamisítatlan egyszerűségében. Mikor Bernben bent jártam a svájci szövetség törvényhozási és kormányzósági palotájában, a délutáni órákban feltűnt a folyosókon egy szerény, igénytelen öreg urnák tiszteletreméltó alakja, aki mintegy bocsánatot látszott kérni azért, hogy ebbe a fényes és díszes épületbe be mert jönni. Hogy előkelő állású ember, azt bizton lehetett következtetni abból, hogy mindenki, aki mellette elhaladt, mély tisztelettel üdvözölte. Érdekelt ez a nem mindennapi dolog és észrevétlenül követtem a lépcsőkön és folyosókon mindaddig, mig egyszer eltűnt szemeim elől egy hivatali helyiségben, melybe barangolásom közben csak az előbb magam is benyitottam s mely akkor még üres volt, de utóbb észrevettem az ajtón levő föliratot, mely igy szólt: »Bundespresident« (szövetségi elnök). Érdeklődésem és kíváncsiságom még jobban növekedett. Nem akartam elhinni, hogy ez az egyszerű, szerény öreg ur legyen az állam ez idő szerinti feje és ha az is, ilyen egyszerű kis hivatali helyiségben végezze valaki államfő létére magas ténykedését. Megkérdeztem tehát a közelben álló egyenruhás szolgák egyikét, hogy ki volt ez az öreg ur, aki ide bement. A szolga válasza jellemzően rövid volt: Ki volna más, mint a szövetségi elnök ur 1 Most már megértettem, amiről azelőtt annyit olvastam és tanultam, hogy mi az az igazi demokrácia. Államfő ez, kinek egyetlen cime a Herr, az ur; államfő, aki minden fény és pompa nélkül gyalogszerrel mendegél az állam fényes kormányzósági palotájába, amelyben azonban neki, államfő létére is, elegendő egy szerény kis hivatali helyiség, olyasféle, aminő nálunk egy vidéki szolgabirói iroda; államfő, aki dolgai végeztével ernyőjét a hóna alá téve megy ugyanazon utón ki a fényes palotából, hogy belevegyüljön aközé a nép közé, melynek ő ez idő szerint feje, de melytől ő magát se cim, se rang tekintetében megkülönböztetni nem akarja. Ez a jóságos, szerény öreg ur a maga személyében Svájc egész józan demokráciáját képviseli. Olyan államfő, aminő az egész ország maga. Ezek látása és tapasztalása után úgy éreztem, mintha valami uj, eddig sohasem élvezett légkörben élnék: a hamisitatlan, tiszta demokrácia légkörében, olyanéban, aminő Athen demokráciája lehetett a bölcs államférfiunak, Perikiesnek idejében. Nem hallottam magas rangú emberről, annál kevésbé államfőről egyszerűbb, de jellemzőbb kritikát, mint a svájci szövetségi elnökről, mikor róla beszélgetve csak ennyit mondottak felőle: jó öreg ur. Mi más ehhez képest még republikánus államokban is nemcsak az államfőknek de a minisztereknek is a nagyzolása, hatalmi pöffesz- kedése, ami mindennek mondható, csak demokratikusnak nem. Gondoljunk csak a francia szociálista miniszterekre. Mennyire szórták közember korukban haragjuk villámait a polgári osztály, annak vagyona, élvezetei stb. ellen. Mikor aztán rájuk mosolygott a pártpolitikai érvényesülés napja és beleülhettek a hón óhajtott miniszteri székekbe, egyszerre szint változtattak, egyszerre urnák érezték magukat, nagy lábon éltek. Odáig jutottak, hogy saját politikai párthiveik voltak kénytelenek egyik-másik ilyen arisztokratává vedlett demokratát még pártjukból is kiközösíteni. Ide vezet az önző hatalmi érdek, mely sohasem a közjót tartja szem előtt, mert a közjó ilyeneknél csak cégér, mely alatt a legrútabb egyéni önzés lappang.
