Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-11-17 / 81. szám

És most — saját szava:val élve, a «rosszul informált» Boda Vilmostól, a «jól informált» Boda Vilmoshoz fordulok. Mindég szivén viselte ő fontos kulturális érdekeinket. Egyik mozgatója volt gimnáziu­munk létesítésének, sürgetője, tető alá jutta­tója leányiskolánk uj épületének, most tehát, amikor főgimnáziumunknak ilyen fontos lét­érdeke torog kockán, neki kell a tovább­fejlesztés, a jövő biztosításának nagy mun­kájában is előljárni. Ilyen szép múlttal nem szegődhet ő ama bizonyos retrogád irány szolgálatába, mely örökre a szegénység, a nyomorúság nyílt sebeit mutogatva, szána­lom gerjesztéssel és nem saját izmos karjával s erős öklével akar utat nyitni e városnak a céltudatos munkával előretörekvők nagy tö­megében. Ha szüksége mutatkoznék, múltjá­ból kilolyólag éppen neki a kötelessége az, hogy elsősorban szembe szálljon ezzel a téves és veszélyes irányzattal, mely a múlt kicsinyes garasoskodó politikáját folytatva, nemhogy hajszállal is előbbre vinné, de egyenesen hátráltatja, megakasztja e város, különben is elmaradt természetes fejlődését és igy joggal kihívja nemcsak a haladni, fej­lődni vágyó jelen, de a később jövő nemze­déknek elitélő, lesújtó kritikáját is. B. Az állami pénzügyek és a kereskedelem Sok szó esik mostanában az élelmiszerek nagymérvű drágaságáról, de ha a gyermeket a maga nevén akarnók nevezni, általános drága­ságról kellene beszélnünk. Amint az áralakulási statisztika bizonyítja, a legtöbb közszüksugteti cikk ára jelentékenyen felment, mert magasabb lett a munkabér s már a nyersanyagok terme­lésébe be kell kalkulálni az előállítási költ­ség többletét. Ugyanez a processzus all elő a nyersanyagok feldolgozásánál, a gyártásnál is. Drágább nyersanyagból, emelt munkabérek mel­lett lehetetlen az árut abban az árban előállítani, mint hajdan. És ha a nyers anyagok termelői, vala­mint azok feldolgozói kénytelenek az árakat emelni, mit tegyen a közvetítő kereskedő, akire az áru drágább beszerzése, alkalmazottainak magasabb munkabére, abolt és- lakbér felcsigá- zása és magának és családjának megélhetése napról-napra fokozódó újabb terheket hárít? Emeli az árakat ő is, nem szívesen, mert a drágaság forgalmát csökkenti, — de kényte­len vele. Kutatjuk, vitatjuk az általános drágaság okait, gyógyszereket keresünk azok megszünte­tésére és nem vesszük észre, hogy circulus vitiosus-ban keringünk s minduntalan vissza­jutunk ahhoz a ponthoz ahonnan kiindultunk. De nem vesszük észre, nem látjuk meg az árak emelkedésének egy közel fekvő okát sem, amit pedig nem kellene figyelmen kívül hagydi. Nem mondjuk, hogy egyetlen, de kétségkívül egyik főoka a drágaságnak az állam fiskális érdeke. Az állam elsősorban ipart üz, de az iparűzést nem arra használja, hogy a gyártott iparcikkek forgalma terén az áralakulásra mérsékelőleg hasson, hanem arra, hogy iparválallataiból minél több hasznot préseljen ki az állam kincstár ja­vára. Eléggé bizonyítja ezt többek között az állami vasmüveknek a vaskartelhez való csat­lakozása. Az állam továbbá monopóliumokat kreál, de szintén nem abból a célból, hogy a magán- vállalkozást kizárva, olcsón lássa el a fogyasz­tókat a monopólium tárgyát képező cikkel. I ne a dohánygyártmányok árát már a jövő évben jelentékenyen felemelik; a pénzügyminiszter már be is állította az 1911 évi költségvetésbe a dohányjövedék bevételeinek az árak felemelése utján remélhető többletét. A gyufa monopólium behozatal szintén csak rövid idő kérdése: az állam meg fogja drágítani ezt a közszükségleti cikket is és pedig nem kevesebb mint 100#/°- kal. Ezt az illető iparág bajainak szanálására való törekvéssel igyekeznek megokolni, de bajos már porthinteni a világ szemébe, mely előtt tárva áll a valódi ok: a fiskális érdek, melynek tul- hajtását a horriblis katonai terhek idézik elő. De leginkább kihatnak a drágaság fokozá­sára a fogyasztási adók,(melyeket szintén a fiskális érdekek diktálnak. Azt a teóriát, hogy az adó­terhek fogyasztási adók alakjában könnyebben megbirhatók, mint egyenes adók alakjában, ma már senkisem hiszi el. A fogyasztási adóknál nem lehet a progressziót alkalmazni, a szegény ember az általa fogyasztott pálinka után, csak annyi adót fizet, mint a gazdag ember a finom 2 TOLXAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK cognac után. De legnagyobb fokú embertelenség az erőt adó husfogyasztási adóval való meg- terheltetése és hogyan kívánhatjuk az állat­tenyésztőtől, az állatkereskedőtől és a mészáros­tól, hogy engedjen a maga áraiból, mikor az állam tudni sem akar arról, hogy a husinséget legalább a husfogyasztási adó elejtésével enyhítse. Azt mondják, ez nem vezetne célhoz, mert az elengedett adó nem a fogyasztók, de a hus- árusitók hasznára esnék. Képtelen beszéd, hiszen az élénk kereskedelmi verseny egyszerűen lehe­tetlenné teszi, hogy akár egyesek, akár az ösz- szeség a fogyasztók megkárosítására használják ki a husfogyas tási adó eltörlését. Ezekben adva van a drágaság beállításának és emelkedésének egyik főoka, de egyszersmind kitűnik az elmondottakból az is, hogy az állam pénzügyi érdekei és a kereskedelem érdekei diametriális ellentétben állanak egymással. Az állami nonopoliumok egyszerűen konfiskálják némely fogyasztási cikk forgalmát, a fogyasztási adók pedig más közszükségleti cikkek forgalmát bénítják meg. Szóval: az állam leszedi a keres kedelem elől a tejfelt, csoda-e aztán, hogy sem a kereskedő, sem a fogyasztó nem boldogul, de végre — mert mindennek megvan a véghatára — az állam sem fog boldogulni. VÁRMEGYE. — Szekszárd virilistái. A választás alá nem eső városi képviselők névjegyzékének az 1911. évre való kiigazítására kiküldött bíróság összeállította e virilisták névjegyzékét s abba a következőket vette fel rendes tagokul: Alapít­ványi uradalom 6790 63, Tóth Károly 2578, Őrffy Lajos 2170 90, dr. Martin József 1847 06, dr. Leopold Kornél 1845 30, Szeghy Sándor 169582, dr. Steiner Lajos 1518‘48, dr. Dragics Imre 1420 12, báró Schell Józsefné 1318 90, dr. Káldi Gyula 121860, Majer János 1156 36, Szekszárdi Kaszinó 1003 90, Leicht Lajos 1024 23, Leopold Sándor 933’52, dr. Spányi Leó 907 90, dr. Pirnitzer Béla 883 94, Szabó Ferenc 874-18, Szondy István 838 48, Pirnitzer Manó 715'27, Pirnitzer Antal 715 27, Adler N. János 71404, dr. Albersz Rezső 700 36, dr. Abay János 668 02, Salamon Armin 638, Boda Vilmos 607, dr. Mayer Gyula 59440. Szekszárdi takarék- pénztár 579 38, Reich Ármin 57830, Stokinger János 565‘3l, Kiss Károly 561'84, Török Béla 56P36, dr. Fent Ferenc 559 54, dr. Herczegh Gyula 524, Schulcz Gusztáv 520, Stann István 512 50, Hayt Gábor 577, Leopold Mihály 497 76, Mehrwerth Ferenc 497 20, Singer Viktor 495 80, dr. Szászy Endre 480-56, Slezinger Ignác 474 93, özv. Fördös Vilmosné 456 92, özv. Salamon Lipótné 45440, dr. Beöthy Károly 452-24, Roth Ferenc 448-20, Mehrwerth Lajos 438 04, dr. Hil­berth István 437 44, Tóth Gyula 43106, dr. Komáromy Gyula 424 52, László Lajos 423 40, dr. Tanárky Árpád 420 06, Fejős Imréné 416 90, Hirschfeld Mór 415 50, Bodnár István 415 36, dr. HorVát Jenő 407-26, Auth Menyhért 402 05, Tarlós János 398 80, dr. Müller Ferenc 397 88, Kunczer János 390 28, Horvát Gáspárné 381 99, Reichl Sándor 374-40, Fischhof Mór 374 10, Ettenberger Lajos 358 56, Kamarás Béla 458 44, dr. Gulyás József 356, Csepke Gábor 351 60, Fischhof Mór 342 62, Fejős Károly 336 84. Póttagok : dr. Kramolin Gyula 331 92, Mosgay Sándor 315 96, özv. Hangéi Ignácné 31566, Szászy Antal 313 29, Fülöp Lajos 308 60, Mol­nár József 303 90, Fekete testvér k 295, Haspel József 282 55, Hirschfeld Ignác 280, Grünfeld Miksa 275 28, özv. Martin Ferencné 273 39, Fleischer Ödön 262 63, Tihanyi Domokos 261 19, Schmideg Mór 256 71, Kovács Ádámné Török 255 20, Kelemen Józsefné 255, Simontsits Bé- láné 253"94. Zúgolódó adófizetők. Az adófizetés sohase tartozott a mrgyar erények közé és az adószedés se volt soha hazánkban valami kedves foglalkozás. Különö­sen áll ez a tétel olyan időszakra, midőn ter­més hiányában nincs miből fizetni, mint Szek- szárdon és Tolnamegyében épen az idén, amidőn a jégverések és a peronoszpora a szőlőtermést tönkretették. Minthogy a jégkár az adózóknak feltétlen adómentességet, illetve adóleirást biz­tosit, a szekszárdi jégkárosult szőlőbirtokosok nem igen törték magukat, hogy a szőlőadót megfizessék, annál is inkább, mert köztudomású volt, hogy az adóleirási munkálatok idejében folyamatba tétettek és befejeztettek és a pénz­ügyminiszter mindjárt az elemi csapás után rendeletet adott ki, hogy Somogy és Tolna­megyék területén a leírás alatt álló földadók behajtása függőben tartassák. Ilyen körülmé­nyek között alig érthető meg az a szorgosság, mellyel Szekszárdon, hol a jégkár és peronosz­pora általános volt, a földadók behajtása körül 191Ü november 17. eljárnak, ami az adózó polgárok között nagy visszatetszést és elégedetlenséget kelt. Amidőn ez ügyet szóvá tesszük, a közérdeknek akarunk szolgálatot tenni, mert nincs annak semmi ér­telme, hogy a károsult gazdáktól kipréseljék azt az adót, mely úgy is leírásba kerül. A ká­rosult gazdák amúgy is eléggé nehéz helyzetbe vannak, nem szabad tehát nehéz helyzetüket az erőltetett adófizetéssel még súlyosabbá tenni. Az állampénztár, mint ezt föntebb kimutattuk a pénzügyminiszter rendelkezésével — erre nem is törekszik, sőt ellenkezőleg: intézkedett, hogy a károsult adózók megfelelő kíméletben része- sittessenek; a város elöljáróságának pedig kö­telessége, hogy ez a kimélet az egész vonalon gyakoroltassák. Tővirat. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — Tolsztoj Leó $róf haldia. Óriási szenzációt keltett mindenfelé Tolsztoj Leó grófnak, a világhírű orosz Író­nak elbujdosása. Tegnapi táviratok meg­állapítottak annyit, hogy a nagy irót buj- dosása közben megállította betegsége. Mi­kor apáca testvére látogatása után vonatra Ült, rosszul lett s Tulából érkezett távirat szerint orvosával és leányával, Alexandrával Asztokovóban (Rjaesen kormányzóság ki­szállt a vonatból és 40 fokos lazas állapo­tában az állomási épületben vették gondo­zás alá. Ugylátszik ennek az egész kirándu­lásnak elhatározása és kivitele félig meddig már utolsó erupciója volt egy a földet el­hagyni készülő fényes lángelmének. Vergő­dése, szinte öntudatlan szárnycsapása a meg­fáradt öreg madárnak, Tolsztojnak, ki merész reptében mondhatni az egész világ felett suhogott csapkodó tollával. Tolsztoj drámája hamarabb befejezést nyert, mint hinni lehe­tett. Haláláról a következő táviratot vettük: l’étervár. (Érk. d. e. fél 11 óra.) Moszkvából Tolsztoj halálát jelentik. Ennyit mond a szűkszavú távirat, de ebbe a pár sorba komprimálva van az egész művelt világ fájdalma, mert kétségtelen, hogy a föld egyik legnagyobb lángelméje hagyta itt a földet. Tolsztoj rövid életrajzi adatai a követ­kezők : Tolsztoj Nikolajevics Leó gróf, a nagy orosz iró nemet származású orosz nemesi csa­ládból Jasznaja-Poljana birtokán 1828. szeptem­ber 9-én született. A kazáni egyetemen keleti nyelveket és jogot tanult s 1851-ben tüzér altiszt lett s itt irta első művét: „A gyermek­kort“ amelynek később folytatása lett: A fin kora (1854). Az ifjú kor (1857). Résztvett a krimi hadjáratban, mely után Péter- várra helyezték át, hol Turgenjev érlelte meg benne azon elhatározást, hogy kizárólag az iro­dalomnak éljen. 1862 ben vette nőül Brhsz Andrejevna Zsófiát 1872 ben óriási feltűnést kel­tett „Háború és béke“ cimü müve, de irodalmi tevékenységének forduló pontja voltaképpen akkor következett el, amikor Szutajev orosz földműves felekezetalapitóval való megismerkedése után az őskereszténységre és a népnek egyszerűségére akarja épiteni életfelfogását és elveti a modern művelődést, annak világnézletét, felfogását. Gyó­násom. Miben áll vallásom és Evangéliumában, az Életről Írott munkájában ezeknek az elveknek hódol. Az utóbbiban gúnnyal ostromolja a mai kereszténységet s az arra épült államintézménye- kot. De tán legnagyobb feltűnést, forradalmat idézett fel : Kreutzer Szonátája. Tolsztoj leg­olvasottabb munkájában a házasság intézményét támadja s a teljes lemondást hirdeti. Ezen és sok más müvei miatt állandó összeütközései vol­tak egyházával, mely ki is közösítette s a világi hatóságokkal, hol világirodalmi pozíciója tudta csak mérsékelni, megakadályozni üldöztetését. Tolsztoj tanai nemcsak Oroszországban, hanem különösen Angliában, Amerikában, Ausz­tráliában hódítottak leginkább s valóságos tele- kezetszerü szervezkedésre vezettek. A kiadók legújabban egy millió rubelt ígértek összes mü­veiért, de Tolsztoj visszautasította, mert nem a kiadóknak, de az orosz népnek irt. Emiatt támadt közte és családja között a meghasonlás, amelynek vége az elbujdosás s most a világhírű iró szomorú halála lett.

Next

/
Thumbnails
Contents